Michael Haneke

KORAI ÉVEK

Minchael Haneke Münchenben született, a német színész-rendező, Fritz Haneke és az osztrák színésznő, Beatrix von Degenschild fiaként. Mostohaapja, Alexander Steinbrecher, később hozzáment a mára már kétszeres Oscar-díjas színész, Christoph Waltz anyjához. Haneke Bécsújhelyen nőtt fel, és a Bécsi Egyetemen végezte tanulmányait - filozófia, pszichológia és dráma szakon. Filmkritikusként helyezkedett el ezután, majd 1967-től 1970-ig szerekesztői és dramaturgi állást vállat egy német televíziónál.

KARRIER

1987-ben debütált első nagyjátékfilmje, A hetedik kontinens, amelyben már felfedezhető volt a rendező jellegzetesen erőszakos és merész stílusa, mely persze a későbbiekben alakult csak ki igazán. Három évvel később a sokat vitatott Benny videója helyezte fel Haneke nevét véglegesen a térképre. 2001-ben mutatták be az igazi sikert meghozó, A zongoratanárnő c. filmet, mely egy Arany Pálma-jelölést hozott a rendezőnek, a címszereplő Isabelle Huppertnek pedig Európai Filmdíjat. A 2005-ös Rejtélyért Hanekét a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rendezőnek választották, és ismét jelölték az Arany Pálmára.

2009-ben szintén Cannes-ban debütált Haneke A fehér szalag című műve is. A film 1913-ban játszódik egy észak-németországi protestáns faluban, és az ott elszaporodó különös, titokzatos baleseteket helyezi középpontba. Az alkotás nagy sikert aratott, többek között Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegennyelvű film kategóriájában, és Cannes-ban el is nyerte érte végre az Arany Pálmát a rendező.

2012-ben jelent meg Szerelem című filmje, mely egy idős párizsi házaspár női felének haláltusáját muatja be - megrázó részletességgel. A főszerepeket két ikonikus francia színész, Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva játszotta, utóbbi BAFTA-díjat és Oscar-jelölést is kapott az év női alakításáért. Az alkotás megkapta a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat, és elhozta Haneke második Arany Pálmáját.

STÍLUS

A rendező úgy gondolja, műveinek a nézőt önálló gondolkodásra, további elmélkedésre kell sarkallnia, a túlrészletezett, leegyszerűsített filmekkel ellentétben, melyek csupán az ész nélküli fogyasztásra ösztönöznek. Haneke filozófiáit, metaforáit és a filmjeinek pontos céljait, üzeneteit gyakran nehezebb befogadni, megérteni, ám a rendező célja pontosan a gondolatébresztés.

Michael Haneke filmjei gyakorta dokumentálják a mai modern, kommunikációképtelen társadalom hibáit, problémáit, jellegzetesen nyers, erőszakos és naturalista stílusban. Sokszor állít pellengérre sérült, beteg, szánandó karaktereket, kétségbeesettségük sarkallta tetteikre a felmentést az erőszakkal, hatalommal szembeni tehetetlenségük adja. A rendező műveiben többször is visszatér Anne/Ann és George/Georges párosa, akik leginkább a tipikus polgári házaspárt szimbolizálják.

A hetedik kontinens / The Seventh Continent (1989) - rendező, író

Benny videója / Benny's Video (1992) - rendező, író

A lázadás / Die Rebellion (1993) - rendező, író

71 töredék a véletlen kronológiájából / 71 Fragments of a Chronology of Chance (1994) - rendező, író

Furcsa játék / Funny Games (1997) - rendező, író

A kastély / Das schloß (1997) - rendező, író

Az ismeretlen kód / Code Unknown (2000) - rendező, író

A zongoratanárnő / The Piano Teacher (2001) - rendező, író

Farkasok ideje / Time of the Wolf (2003) - rendező, író

Rejtély / Caché (2005) - rendező, író

Funny Games U.S. / Funny Games (US remake) (2007) - rendező, író

A fehér szalag / The White Ribbon (2009) - rendező, író

Szerelem / Amour (2012) - rendező, író