Naveen Andrews

Emberséges. Tiszta. Odaadó. Példaértékű. „Dug his way out blood and fire.” Egy dolog bizonyosan elmondható róla: élete minden egyes percét őszintén éli. Fiatalsága éveiben kemény harcokat vívott, többnyire önmagával. Gyökereitől, biztos, szeretetteljes családi háttértől megfosztottan folyton azt kereste, hová is tartozhatna. Súlyos alkoholizmusa és két évig tartó heroin függősége letörölhetetlen billogot égetett a karrierjére és emberi kapcsolataira is. Múltját és önmagát illetően veszélyesen őszinte. Semmit sem rejt véka alá, nem hazudik, nem próbálja jobb színben feltüntetni önmagát. Mivel felette egészen kicsi korától kezdve mindenki csak ítélkezett, ő maga az évek során rendkívül nyitott és nagyon elfogadó lélekké vált. Határtalanul toleráns, bármilyen másságot illetően. Érzékeny, okos, intuitív, és még mindig hihetetlenül gyönyörű. Meglehetősen különc, de nem hivalkodóan. Egzotikus szépségéhez kissé fanyar humor, némi feminin báj és érzékeny, empatikus széplélek párosul. Testbeszéde, kiejtése, mentalitása még mindig meglepően és menthetetlenül brit. Színészként erőteljes, impulzív, naturális és hiteles, könnyen kiemelkedik, magára vonja a figyelmet. Szívből jövően muzikális, kiváló gitáros és nagyon megkapó, elragadó, tiszta énekhangja van. Megérint a sorsa, a megható, szívszorító élettörténete. Számomra ő olyan, mint a Főnix madár. Elég csak ránézni: a tekintete elmond mindent. Szeretetteljes, őszinte, mindig kissé melankolikus, de bölcs szemei vannak, és bájos, barátságos, nyílt mosolya. Olyan ember arca ez, akinek nagyon különleges lelke van, és még csak nem is tud róla. A legtöbb ember ugyanis képtelen változni, a pokolnak bennük nincs feneke. Ő azonban az önutálattól hajtott, évekig tartó, félelmetes kamikaze mélyrepülés után elérte a pontot, ahonnan nincs tovább lefelé. Csakis fel. És a legcsodálatosabb az, hogy el is indult felfelé, önerőből, lesz, ami lesz. Emiatt különb ő sokunknál, mert képes volt rá, hogy fordítson a sorsán, kitörjön és megváltoztassa az életét. Nagyon rövid idő alatt, nagyon intenzíven a szívembe lopta magát és most már nem is lehet onnan kilopni őt. Nem egészen új keletű az érdeklődésem iránta, hiszen kamaszként lenyűgözött az Az angol betegben, és a Lost idején vaskalapos és szenvedélyes Sayid Jarrah rajongó voltam. Szégyellősen bevallom, főként azért, mert ilyen szép férfit, mint ő, én még az életben nem láttam. Mostanra, érettebb fejjel inkább a tiszta emberségét becsülöm kimondhatatlanul sokra, és azt a kiforrott, átható, vibráló jelenlétet, amit a kamerák előtt, színészként produkál. Röviden és tömören összefoglalva: tetőtől talpig, kívül-belül, úgy, ahogy van, imádom.

Szép,okos szexi mit írjak még róla?A Lost-ban istenien néz ki bár a többiek sem kutyák :)) mindenben 10 pontos