Nicky Wire

Nicholas Allen Jones, művésznevén Nicky Wire, dalszövegíró, basszusgitáros és időnként énekel is a Manic Street Preachers-ben.1969. január 20-án született Blackwoodban, Walesben. Bátyja a híres walesi költő, Patrick Jones (ő rendezett néhány videoklipet a zenekarnak).

Nicky az Oakdale Comprehensive Schoolba járt James Dean Bradfielddel, Sean Moore-ral és Richey James Edwards-dzal. Kitűnő futballjátékos volt, 14 évesen ő volt a walesi nemzeti iskolásfiúk csapatának kapitánya.  Meghívást kapott a Tottenham Hotspur és az Arsenal futballklubbokba, de a hát- és térdproblémái miatt gyorsan véget ért a sportolói karrierje.
Ehelyett a tanulmányaira összpontosított, különösen a politikai tudományokra és a jogra. Később a Portsmouth Polytechnic-en tanult tovább, majd egy év múlva átment a University of Wales Swansea-re, ahol Richey-vel együtt tanult, egy évfolyammal lentebb. Politikai történelemből szerzett diplomát.

Eredetileg ő volt a Manic Street Preachers ritmusgitárosa, de basszusgitárra váltott, amikor az eredeti basszusgitáros, Flicker elhagyta a zenekart. 1989 és 1995 Richey James-szel együtt írta a dalszövegeket, majd Richey eltűnése után egyedül írt.

2006-ban - James Dean Bradfieldhez hasonlóan - szólóalbumot adott ki, I Killed The Zeitgeist címmel, szeptember 25-én. Az alkotás mérsékelt sikert aratott - a 130. helyig jutott az Egyesült Királyságban.

2013-ban a Manic Street Preachers egyszerre két albumra való anyagot rögzített, 35 dal készült el a cardiffi és berlini stúdiókban, ahol folyamatosan dolgoztak. Az első album Rewind The Film címmel jelent meg 2013. szeptember 16-án - az első kislemez, a Show Me the Wonder 2013. július 8-án jelent meg egy videoklip kíséretében.
2014. július 7-én megjelent a Futurology címet viselő album, amit a Walk Me To The Bridge videoklipje, majd ősszel kéthónapos európai turné követett. Ugyanebben az évben ünnepelték a The Holy Bible albumuk huszadik születésnapját, a THB különleges kiadásával, valamint egy rövid brit turnéval, amelynek során - a banda történetében először - a teljes albumot előadták.
2015 áprilisában Észak-Amerikában léptek fel a The Holy Bible Tour keretében.
2016-ban az Everything Must Go című albumuk ünnepelte a huszadik születésnapját - ennek alkalmából különleges kiadásban jelent meg az újrakevert album, (kislemezekkel, videoklipekkel, egy koncerfilmmel és egy 40 oldalas füzetkével), majd április végéig a zenekar Európában turnézott
2016 tavaszán jelent meg a ‘Together Stronger (C’mon Wales)’ című szerzemény, amely a walesi futballcsapat hivatalos himnusza lett az EB-n. A kislemezeladásból befolyt összeg a Princes Gate Trust és a Tenovus Cancer Care jótékonysági alapítványok számlájára került.
2017. március 15-én jelent meg a Send Away The Tigers jubileumi, gyűjtőknek szánt speciális, digitálisan újrakevert és extrákkal ellátott kiadása. November 17-én a zenekar bejelentette, hogy készülőben egy vadonatúj stúdióalbum.
A Resistance Is Futile 2018. április 6-án jelent meg - az első kislemez, az International Blue még 2017 decemberében. Négy kislemez követte még az elsőt, az utolsó, a "Hold Me Like A Heaven" 2018. május 4-én jelent meg. A zenekar augusztusban több fesztiválon lépett fel.
2019-ben a zenekar ismét több nyári fesztiválon adott koncertet, valamint egy európai turné keretében játszották el a húszéves This Is My Truth Tell Me Yours album dalait, és még arra is szakítottak időt, hogy Tokióban két fellépés erejéig megjelenjenek a rajongóik előtt.
2020 májusa és augusztusa között több európai koncertszínpadon terveztek fellépni, miután a Gold Against the Soul deluxe változata a piacra került.
2021. szeptember 10-én megjelent a kritikusok körében is lelkesen fogadott Ultra Vivid Lament album, amelynek népszerűsítésére turnéra indultak, amely 2022-ben is tartott és több közös fellépést adtak a Suede-del, akikkel még 1994-ben turnéztak együtt.
Jelenleg (2024) is számos koncertet adnak, leginkább Nagy-Britanniában. 

Magánélete:

Nicky gyermekkori szerelmét, Rachelt vette feleségül 1993. szeptember 25-én, és a mézeshetek miatt nem lehetett ott a zenekar fellépésen a Top Of The Pops műsorában, ahol  a Roses in the Hospital dalukat népszerűsítették. Az egyik háttérmunkás helyettesítette őt a színpadon, egy Minnie Mouse-maszkban.
A házaspár Newport külvárosában, Allt-yr-yn-ben él két gyermekével, Clara Enola-val (2002-ben született), és Stanley McCarthey-val (2007). Korábban Wattsville falujában éltek, Blackwood közelében, de miután a brit pletykalapok beszámoltak erről és még fotót is közöltek a házról, elköltöztek.

Lelkes rögbirajongó, a walesi nemzeti válogatott és a Newport Gwent Dragons támogatója.  

Különcségei közé tartozik, hogy szeret női ruhában vagy szoknyában színpadra lépni - állítólag már tinédzser korában így járt a blackwoodi kocsmákba - noha hangsúlyozza, hogy nem transzvesztita.
Nemcsak az extravagáns öltözködéséről híres, hanem a szókimondó stílusáról, amivel néha kellemetlen helyzetbe hozta saját magát.
 

Manic Street Preachers

Generation Terrorists (1992)
Gold Against the Soul (1993)
The Holy Bible (1994)
Everything Must Go (1996)
This Is My Truth Tell Me Yours (1998)
Know Your Enemy (2001)
Lifeblood (2004)
Send Away the Tigers (2007)
Journal for Plague Lovers (2009)
Postcards from a Young Man (2010)
Rewind the Film (2013)
Futurology (2014)
Resistance is Futile (2018)
Ultra Vivid Lament (2021)

Szólóalbum

I Killed the Zeitgeist (2006)