PJ. Harvey

Polly Jean Harvey angol énekesnő, zenész, dalszerző, szövegíró és színésznő 1969. október 9-én született Bridportban.
Édesapja, Ray, szobrász, édesanyja, Eva. A corscombe-i családi farmon nőtt fel bátyjával, Saul-lal.
Beaminsterben járt iskolába és korán érdeklődni kezdett a zene iránt. Tinédzserként szaxofonozni tanult és csatlakozott a Boulogne nevű somerseti bandához, közben a The Polekats nevű folktiróban gitározott és dalokat írt.
Az érettségi után a Yeovil College-ban tanult tovább, vizuális művészet szakon.

1988-ban csatlakozott az Automatic Dlamini nevű bristoli bandához - énekelt és szaxofonon játszott. Nemcsak zenei tapasztalatot szerzett és olyan országokban turnézott, mint Nyugat-Németország, Spanyolország és Lengyelország, de szoros barátságot alakított ki a frontemberrel, John Parish-sel, akivel azóta is együtt dolgoznak.
Hamarosan megjelent debütáló albumuk, a The D is for Drum, amit 1990-ben a Here Catch, Shouted His Father és újabb turné követett.

1991 januárjában Harvey otthagyta a bandát és saját triót (PJ Harvey néven) alakított két korábbi zenésztársával, hogy szólókarrierbe kezdhessen, eközben szobrászatot tanult a Central Saint Martins College of Art & Design-ban. Demóikat több lemezcégnek elküldték és a független kiadó, a Too Pure jelentette meg debütáló kislemezüket (a nagy sikert aratott Dress-t) 1991 októberében. 1992 februárjában a Dry című nagylemezük szintén feltűnést keltett és nagyon sikeresnek bizonyult mind a rajongók, mind a kritikusok szemében, a neves Rolling Stone magazin pedig az év dalírójának és az év legjobb új énekesnőjének nevezte Harvey-t.
Ezután az Island Records-hoz szerződtek és az USA-ban elkészítették a második albumukat, ami Rid Of Me címmel jelent meg 1993 májusában. Ezt brit, majd amerikai turné követte, amelyen nyilvánvalóvá vált, hogy a bandában komoly ellentétek vannak. Augusztusban a U2 előzenekaraként léptek fel, majd feloszlottak.

Szólóénekesként folytatta a karrierjét és 1995-ben újabb albumot jelentetett meg, To Bring You My Love címmel, ami szintén nagy sikert aratott, többek között a Rolling Stone, a People, a New York Times az Év Albumának nevezte és elérte az ezüst fokozatot. A kislemezen is megjelent Down By The Water a rádiók egyik kedvence lett, eközben Harvey turnézni indult, új külsővel és új hangzással kísérletezett, amely a következő albumán jelent meg.

1998-ban megjelent az Is This Desire? - noha nem minden kritikus lelkesedett érte, Grammy-jelölést kapott, az A Perfect Day, Elise pedig a legsikeresebb kislemeze lett.
Ekkoriban a színészettel is kacérkodott és főszerepet alakított a The Book of Live című filmben.

2000-ben új anyaggal - Stories from the City, Stories from the Sea - jelentkezett és a siker ezúttal sem maradt el, sőt, egy BRIT Awards- és két Grammy-jelöléssel is gazdagodott, a következő évben pedig elnyerte a Mercury Music Prize-t, a Q magazin pedig a száz legjobb női rocksztár közé sorolta.

2001 és 2004 között számtalan művésszel dolgozott együtt - ahogyan ezt a karrierje során mindvégig tette (a leghíresebb együttműködései Nick Cave-vel születtek, akivel egy ideig szerelmi kapcsolatban élt).

2004 májusában kiadta hatodik stúdióalbumát, az Uh Huh Her-t, amelyen minden hangszeren ő maga játszott és ő volt a producer is. Az anyagilag is sikert hozó albumot hosszú, hét hónapig tartó turné követte, amelyről film is készült és 2006-ban meg is jelent On Tour: Please Leave Quietly címmel.
Októberben újabb albummal állt elő - The Peel Sessions 1991–2004 - novemberben pedig a stúdióba vonult, hogy a következő albumán dolgozzon.
A White Chalk 2007 szeptemberében jelent meg és kedvező kritikákat kapott.

Zeneszerzőként is megmutatta tehetségét. 2009-ben a Broadway-n mutatták be Henrik Ibsen Hedda Gabler című színdarabját, amelynek a zenéjét Harvey komponálta. Két évvel később a londoni Young Vic-ben bemutatott Hamlet-hez írt zenét, majd 2012-ben a What is This Film Called Love? című filmhez.

2010 áprilisában a The Andrew Marr Show-ban előadta legújabb dalát, a "Let England Shake"-t, amit 2011 februárjában a leginkább politikai témákat feldolgozó Let England Shake album követett, hatalmas sikerrel.

2013. augusztus 3-án megjelent a Shaker Aamer című kislemeze, amellyel a Guantanamoban fogva tartott, éhségsztrájkkal tiltakozó brit állampolgárt kívánta támogatni.

Magánélete:

Nagyon visszahúzódó természetű, magánéletét elrejti a nyilvánosság elől.
Az 1990-es évek elején a dobos és fotós Joe Dilworth-szal járt, majd 1996 és 1997 között az énekes Nick Cave-vel volt kapcsolata, aki a The Boatman's Call (1997) című albumán több dalt is szentelt ex-barátnőjének: "Into My Arms," "West Country Girl" "Black Hair".
Zenészi és énekesnői karrierje mellett elismert szobrász is - a munkái láthatóak a Lamont Gallery-ben és a Bridport Arts Centre-ben. 2010-ben pedig rajzokat és festményeket készített Francis Ford Coppola Zoetrope: All-Story nevű irodalmi magazinjába.

1998 The Book of Life - Magdalena
 

Stúdióalbumok:

Dry (1992)
Rid of Me (1993)
To Bring You My Love (1995)
Is This Desire? (1998)
Stories from the City, Stories from the Sea (2000)
Uh Huh Her (2004)
White Chalk (2007)
Let England Shake (2011)