Richey James

Richard James Edwards 1967. december 22-én született, Blackwoodban, Walesben. Egyetlen testvére van, Rachel, aki 1969-ben született Pontypoolban.

Ritmusgitáron játszott az alternatív rockbandában, a Manic Street Preachersben, amit a barátai alapítottak: James Dean Bradfield, Nicky Wire és Sean Moore. Állítólag sosem tanult meg játszani a hangszerén és csupán mímelte a játékot. Azonban dalszövegírásban és az arculatuk megtervezésében ő volt a zenekar fő alakja. Hamar híres lett a politikai és irodalmi utalásokban gazdag szövegeiről, valamint a kegyetlen őszinteségéről, amellyel nyíltan beszélt a depressziójáról, alkoholproblémáiról, anorexiájáról és önvagdosásáról.  

Richey Blackwoodban és Caerphillyben nőtt fel, az Oakdale Comprehensive Schoolban kezdte a tanulmányait, majd a swansea-i University of Wales-en folytatta, ahol 1989-ben diplomázott politikai történelemből, kiváló eredménnyel.

Kezdetben a Manic Street Preachers sofőrje volt és segített a felszerelés cipelésében és összeszerelésében, ám később, amikor az eredeti basszusgitáros otthagyta a bandát, Nicky Wire vette át a hangszerét, Richey pedig a ritmusgitárt kapta, valamint ő lett a banda fő szószólója és ő írta a dalszövegeket túlnyomó részét, részben közösen Nicky-vel. A harmadik albumon, az 1994-ben kiadott The Holy Bible-n azonban szinte egyedül dolgozott, a dalok 80%-ának ő írta a szövegét. (Az eltűnése után három saját dala jelent meg a zenekar negyedik albumán, az 1996-ban megjelent Everything Must Go-n, kettőt pedig Nicky-vel írt. A kilencedik Manics-album, a 2009-ben kiadott Journal for Plague Lovers, teljes egészében Richey hátrahagyott dalszövegeire épült.

 Noha nem tudott hangszeren játszani, mégis Richey volt az, aki mindig meghatározta azt a zenei irányt, amit a banda abban az időben követett.

1991. május 15-én, a Norwich Arts Center-beli koncert után Richey úgy próbálta meggyőzni az NME magazin újságíróját, Steve Lamacq-ot a zenekar elhivatottságáról és értékeiről, hogy elővett egy borotvapengét és a bal alkarjába vágta a 4REAL (igazából) szavakat. A sebet tizenhét öltéssel varrták össze. Richey világhírnevet szerzett ezzel az esettel és hatalmas fanatikus rajongótábort.

Attól fogva, hogy Richey bekerült az egyetemre, folyamatosan depressziótól szenvedett és időnként nagyon keményen ivott. Ekkoriban kezdte el vagdosni a karjait, cigarettacsikkeket nyomott el a bőrén, időnként kábítószerhez nyúlt és anorexiával is küszködött. Ezekről őszintén beszámolt a dalaiban és interjújban is. Ő úgy magyarázta:

"Amikor megvágom magamat, sokkal jobban érzem magamat. Minden apróság, ami addig annyira idegesített, hirtelen olyan jelentéktelennek tűnik, mert a fájdalomra koncentrálok. Nem vagyok az a típus, aki ordibál vagy sikoltozik, szóval nekem ez a menekülés."

A The Holy Bible megjelenése után Richey bevonult a The Priory pszichiátriai kórházba, ahol szigorú kezelést kapott, amíg a zenekar másik három tagja a lemez népszerűsítésével foglalkozott és fesztiválokon lépett fel. Amikor Richey-t kiengedték, a banda turnézni kezdett Európában és Thaiföldön is felléptek - itt Richey egy rajongójától kapott egy kés-készletet, amivel a srác kérésére összeszabdalta a mellkasát, úgy lépett fel és játszotta végig a koncertet Bangkokban.

Az utolsó koncerten, amin Richey még szerepelt, 1994. december 21-én zajlott le a London Astoriában, ahol a banda összetörte a felszerelését és a világítást, mielőtt elhagyták a színpadot.

Eltűnése

Richey 1995. február 1.-én reggel hétkor kisétált a londoni Embassy szállodából (ő és James Dean Bradfield ott szálltak meg, mielőtt Amerikába repültek volna egy promóciós turnéra) és nyomtalanul eltűnt.

Azonnal megindult a nyomozás és kiderült, hogy az elmúlt két hétben Richey minden nap levett 200 fontot a számlájáról, hogy Londonból Cardiffba hajtott, ahol a lakásában hagyta az útlevelét.

Az eltűnését követő két hétben állítólag látták Richey-t Newport több pontján, majd egy taxisofőr jelentkezett, aki állítása szerint Newportban vette fel Richey-t és a kérésére bejárták a környező városokat, majd a férfi fizetett és kiszállt  a Severn View benzinkútnál.

Február 17-én megtalálták Richey elhagyatott Vauxhall Cavalier-jét a Severn View-nál. A nyomok azt bizonyították, hogy Richey napokig az autójában élt. Mivel a benzinkút nagyon közel esik a Severn-hídhoz, az öngyilkosok által közvedvelt helyhez, a legtöbben azt hitték, hogy Richey leugrott a hídról és öngyilkos lett. A holttestét azonban soha nem találták meg, a később partra vetett csontokról és csontvázról pedig kiderült, hogy nem az övé.

Sokak számára Richey egyik 1994-ben tett kijelentése ad reményt, amikor azt nyilatkozta, hogy az öngyilkosság soha meg nem fordulna a fejében. "Mert erősebb vagyok ennél. Talán gyenge vagyok, de bírom a fájdalmat."

Eltűnése óta számtalan helyről jelentették, hogy látták őt (többek között Goa, India, Fuerteventura, Lanzarote), de egyik bejelentés sem bizonyult hitelt érdemlőnek.

A családja 2008. november 23-án nyilváníttatta Richey-t hivatalosan halottnak - noha biztosak abban, hogy még mindig él valahol.

Albumok, amelyek Richey eltűnése előtt készültek:

Generation Terrorists (1992)
Gold Against the Soul (1993)
The Holy Bible (1994)

Albumok, amelyek Richey eltűnése után készültek (a dalszövegei felhasználásával):

Everything Must Go (1996)
Journal for Plague Lovers (2009)