Sophia Loren

Sofia Villani Scicolone 1934. szeptember 20. -án született Pozzuoli nevû kisvárosban, Olaszországban. Sophia Loren édesanyja Romilda Villani, apja Riccardo Scicolone. A férfi elhagyta az állapotos Romildát, de aztán mégis nevére vette a gyereket, és egy idõre visszatért hozzájuk. Sophia sovány, beteges kislány volt, társai állítólag „piszkafá”-nak csúfolták. A háborús évek alatt a család nagy szegénységben élt Pozzuoliban. Romilda nem tudott elhelyezkedni, viszont újabb lánygyermeket szült. A nagyszülõk támogatták a férfi nélküli csonka családot. A háború befejezése Villaniék életét is megváltoztatta. Sophia gyönyörû lánnyá serdült, akinek szépségére mindenki felfigyelt. Az anya elhatározta, hogy elindítja lányát a siker útján, és benevezte a közeli Nápoly egyik szépségversenyére. A családi legenda szerint Romilda a függönybõl varrt ruhát Sophiának. A versenyen a 15 éves szépség második helyezést ért el: 35 dollárt nyer, és egy jegyet Rómába. 1950-ben az egész család felköltözött a fõvárosba. A céltudatos mama kivette Sophiát az iskolából, és állandó statiszta állást szerzett neki a Cinecittában. A következõ évben egy nagy magazin modellként szerzõdtette a lányt, aki Sophia Lazzaróra változtatta nevét. A fiatal Sophia véletlenül találkozott Carlo Pontival, az akkor 40 éves producerrel. (Más források szerint Ponti tagja volt ama bizonyos szépségverseny zsûrijének, és már ott felfigyelt Sophiára.) A férfi próbafelvételre hívta a lányt, ám a végeredmény nem volt meggyõzõ. A megkérdezettek akkori véleménye szerint Sophia nem elég fotogén (!), túl magas, sem alakja, sem mozgása nem megfelelõ. A szerelmes producer azonban nem adta fel, és elhatározta, hogy sztárt csinál pártfogoltjából. Javaslatára a lány felvette a Sophia Loren nevet: addigi keresztneve Sofia volt, de Ponti szerint a Sophia elegánsabb. A Loren egy svéd színésznõ, Martha Toren vezetéknevének apró átalakításából származott. Sophia elsõ fõszerepe az Aida (1953) volt. Az Aida sikere nyomán Loren egyre több szerepet kapott, immár nemcsak Ponti pártfogása miatt, hanem saját tehetsége okán is. Az Egy nap a bíróságon és a Két éjszaka Kleopátrával újabb sikereket jelentettek, de az igazi népszerûséget Vittorio De Sica 1954-es filmje, a Nápoly aranya hozta meg számára: ebben egy pizzaárusnõt formált meg ellenállhatatlan temperamentummal. A sikert fokozni tudta a következõ évben a Kenyér, szerelem, és… címû vígjátékkal, amelybe Gina Lollobrigida túlzott gázsikövetelései miatt szerzõdtették. Ezt követõen az olasz filmmûvészet mesterei kézrõl kézre adták Lorent: többek között Luigi Comencini és Alessandro Blasetti hívták forgatni. Hamar összekerült pályafutása legkedvesebb partnerével, Marcello Mastroiannival is, akivel az évek során összesen 13 filmet forgatott. Az olasz sikerek hatására Ponti úgy gondolta, hogy elérkezett az idõ Hollywood meghódítására is. Az okos producer nagyon jól tudta, hogy ehhez mi a legjobb stratégia: megnyerni a legrangosabb rendezõket és a leghíresebb partnereket Sophia mellé. A taktika bevált: megbízható mesteremberek (Stanley Kramer, Henry Hathaway, Delbert Mann, Carol Reed, Sidney Lumet, George Cukor és mások) irányításával, kiváló partnerek társaságában a tengerentúlon is egyre többen jegyezték meg az olasz szépség nevét és arcát.

Sophia 1957-ben Stanley Kramer Büszkeség és szenvedély címû filmjének forgatásán ismerkedett meg Cary Granttel. (Másik partnere a legendás Frank Sinatra volt.) Loren már fiatal lányként rajongott a híres amerikai sztárért, aki gálánsan felajánlotta, hogy segít Sophiának az angol nyelv gyakorlásában. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült. A színésznõt kételyek gyötörték: szerette Pontit, hálás volt a férfi támogatásáért, de a producer nõs volt. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni. A független Cary megkérte szépséges partnernõje kezét. Ponti ekkor gyors cselekvésre szánta el magát: Mexikóban sikerült elválnia, és 1957. szeptember 17-én mexikói törvények szerint nõül vette Sophiát. Az olasz törvények szerint viszont a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó pedig kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen. Cary Grant azonban tökéletes lovagként viselkedett, és élete végéig Sophia egyik legjobb barátja maradt. Mikor Loren és Ponti visszatértek Olaszországba, kénytelenek voltak külön lakásban élni. Házasságukat 1962-ben érvénytelenítették, majd négy év múlva ismét egybekeltek.

Sophia karrierjének alakulása a színésznõ legmerészebb álmait is felülmúlta, ám egy darabig úgy tûnt, a gyerekek iránti vágya beteljesületlen marad. Kétszer is elvetélt, mígnem harmadik terhessége (1968) idején hónapokon keresztül ki sem kelt az ágyból, és a legszigorúbb orvosi utasításoknak is alávetette magát, hogy a magzat megmaradjon. A rendkívüli elõvigyázatosságnak köszönhetõen végül megszületett elsõ gyermeke, a kis Carlo, majd 4 év múlva, hasonló elõzmények után második fia, Eduardo. Sophia példás családanyának bizonyult, ami a sztárvilágban kevésbé jellemzõ. Fényes karrierjét az az adócsalási botrány sem törte ketté, amely miatt kénytelen volt férjével együtt Svájcban letelepedni. Évekkel késõbb, ellenállhatatlan honvágya miatt végül rászánta magát, hogy – nagy publicitás mellett – leülje az emiatt kiszabott büntetését, és hazatérhessen. Okosan használta fel nevének reklámértéket, mikor elõbb szakácskönyvekkel, késõbb divatos és igényes kivitelezésû szemüvegekkel jelent meg az üzleti életben. Barátnõje, Audrey Hepburn halála után tovább folytatta néhai kolléganõje munkáját a UNICEF jószolgálati nagyköveteként. A magyar média 2004-ben különösen sokat foglalkozott vele abból az alkalomból, hogy nagyobbik fia, Carlo Budapesten házasodott: Mészáros Andrea hegedûmûvésznõt vette feleségül, akivel néhány éve Bécsben ismerkedett meg. (A polgári esküvõt már a budapesti Bazilikában megtartott egyházi szertartás elõtt, Genfben megtartották.)

2007-ben Sophia újabb filmben szerepelt, Rob Marshall rendezõ Federico Fellini legendás filmje, a 8 és fél (1962) remake-jére készül Javier Bardem, Catherine Zeta-Jones, Penelopé Cruz és Marion Cotillard fõszereplésével. A Nine címet viselõ produkcióban Loren alakította a Bardem által megformált filmrendezõ édesanyját. Eddigi utolsó filmjét 2010-ben forgatta, Tükreim címmel. 2014-ben pedig az Emberi hang című rövidfilmben állt kamerák elé újra.

2014 La voce umana - Emberi hang (Rövidfilm)
2010 La mia casa è piena di specchi - Tükreim (tévéfilm)
2009 Nine - Kilenc
2004 Peperoni ripieni e pesci in faccia - Túl sok románc
2004 Õk sem voltak szentek (Lives of the Saints) (tévéfilm)
2002 A nõi lélek fájdalmai (Between Strangers)
2001 Francesca és Nunziata (Francesca e Nunziata) (tévéfilm)
1997 Soleil
1995 Még zöldebb a szomszéd nõje (Grumpier Old Men)
1994 Divatdiktátorok (Prét-á-Porter)
1990 Sabato, domenica e lunedí (tévéfilm)
1988 Mamma Lucia (The Fortunate Pilgrim) (tévésorozat)
1988 Egy asszony meg a lánya (La Ciociara) (tévéfilm)
1986 Courage (tévéfilm)
1984 Szemünk fénye (Qualcosa di biondo)
1979 Tûzharc (Firepower)
1978 A magas rangú célpont (Brass Target)
1978 Véres föld (Fatto di sangue fra due uomini per causa di una vedova – si sospettano moventi politici)
1978 Angela
1977 Egy különleges nap (Una giornata particolare)
1976 A Cassandra-átjáró / A Cassandra-átkelés (The Cassandra Crossing)
1975 Hármasfogat (La Pupa del gangster)
1974 Késõi találkozás (Brief Encounter) (tévéfilm)
1974 Ítélet (Verdict)
1974 Az utazás (Il Viaggio)
1972 La Mancha lovagja (Man of La Mancha)
1972 Bianco, rosso e…
1971 A pap felesége (La Moglie del prete)
1971 Mortadella (La Mortadella)
1970 Napraforgó (I Girasoli)
1968 Questi fantasmi
1967 C'era una volta…
1967 A hongkongi grófnõ (A Countess from Hong Kong)
1966 Arabeszk (Arabesque)
1966 Judith
1965 Lady L
1965 A Crosbow-akció (Operation Crossbow)
1964 Házasság olasz módra (Matrimonio all'italiana)
1964 A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire)
1963 Tegnap, ma, holnap (Ieri, oggi, domani)
1962 Kés a sebben (Le Couteau dans la plaie)
1962 Altona foglyai (I Sequestrati di Altona)
1962 Szókimondó asszonyság (Madame Sans-Gêne)
1962 Boccaccio '70 (a La riffa címû epizódban)
1961 El Cid
1960 Egy asszony meg a lánya (La Ciociara)
1960 A botrány szele (A Breath of Scandal)
1960 The Millionairess
1960 Nápolyban kezdõdött (It Started in Naples)
1960 A préri rózsája (Heller in Pink Tights)
1959 That Kind of Woman
1958 Magányos apuka megosztaná (Houseboat)
1958 Fekete orchidea (The Black Orchid)
1958 The Key
1958 Vágy a szilfák alatt (Desire Under the Elms)
1957 Az elveszettek legendája (Legend of the Lost)
1957 Büszkeség és szenvedély (The Pride and the Passion)
1957 Fiú a delfinen (Boy on a Dolphin)
1956 La Fortuna di essere donna
1955 Kenyér, szerelem, és… (Pane, amore e…)
1955 La Donna del fiume
1955 La Bella mugnaia
1955 Il Segno di Venere
1954 Peccato che sia una canaglia
1954 Attila
1954 Nápoly aranya (L’Oro di Napoli: a Pizze a credito címû epizódban)
1954 Miseria e nobiltà
1954 Tempi nostri
1954 Egy nap a bíróságon (Un giorno in pretura)
1954 Carosello napoletano
1953 Africa sotto i mari
1953 Aida
1953 La Tratta delle bianche
1953 Ci troviamo in galleria
1953 Pellegrini d'amore
1953 Il Paese dei campanelli
1953 Két éjszaka Kleopátrával (Due notti con Cleopatra)
1953 La Domenica della buona gente
1952 É arrivato l'accordatore (Sofia Lazzaro néven)
1952 Il Sogno di Zorro (Sofia Scicolone néven)
1952 A kegyencnõ (La Favorita) (Sofia Lazzaro néven)
1951 Anna (nincs feltüntetve a stáblistán)
1951 Era lui… sí! sí! (Sofia Lazzaro néven)
1951 Quo Vadis (nincs feltüntetve a stáblistán)
1951 Lebbra bianca (Sofia Lazzaro néven)
1951 Il Padrone del vapore (Sofia Lazzaro néven)
1951 Il Mago per forza (Sofia Scicolone néven)
1951 Milano miliardaria (Sofia Scicolone néven)
1950 Cuori sul mare (nincs feltüntetve a stáblistán)
1950 Io sono il capataz (Sofia Scicolone néven)
1950 Totó Tarzan
1950 Il Voto (Sofia Scicolone néven)
1950 Le Sei mogli di Barbablú (Sofia Lazzaro néven)