Veruschka von Lehndorff

Veruschka nem ment férjhez, nem szült gyermeket. Szenvedélyes, de rövid viszonyokat folytatott. Kerülte a férfi divatmodelleket, a „szép fiúkat”. „Jobban szeretem a karakteres embereket. Olyanokat, akik valami különleges vonással bírnak. Gyakran jártam olyan férfiakkal, akik sokkal alacsonyabbak voltak nálam.” Kiválasztottjai közé sorolják Dustin Hoffmant, Al Pacinót, Peter Fondát, Jack Nicholsont és Warren Beatty-t.

1961-ben New York-ba ment, ekkor még egyszerűen Verának hívatta magát,majd felvette a Veruschka művésznevet, saját keresztnevének oroszosan becézett formáját. Visszatért New Yorkba, végigjárta a manhattani sztárfotósokat:

„Talpig feketébe öltözve beállítottam az összes első vonalbeli fotóshoz, olyanokhoz, mint Irving Penn. Azt mondtam nekik: »Veruschka vagyok, Oroszország, Németország és Lengyelország határvidékéről jöttem. Szeretném látni, mit hoz ki az arcomból.«

 Felkapták, sorban kapta a szerződéseket. Szokatlanul magas termete, nagy keze, nagy lába miatt a reklámszakemberek misztikus ködöt kavartak köréje.

A LIFE magazinban optikai trükkökkel a valósnál is magasabbnak ábrázolták, mintha a mesevilágból jött volna. A keleti pusztákról származó „egzotikus” arisztokrata nő ismeretlen titkokat sejtetett, a bulvársajtó még azt is felvetette, vajon nem volt-e valaha férfi?

1964-ben találkozott Diana Vreelanddel, az American Vogue főszerkesztőjével. Veruschka hamarosan a divatlap állandó modellje lett. Vreeland bátorításával Veruschka megvalósíthatta saját kreatív ötleteit is. Így készültek híres fotói a behavazott japán tájon, hiúzszőrmét viselve, egy szumó harcos társaságában. 1966-ban jelentek meg először teljesen ruhátlan fotói, amelyeken csak testfestés takar ezt-azt.

Ugyanebben az évben kapta első filmszerepét Michelangelo Antonioni filmdrámájában, a Nagyításban. 27 évesen önmagát alakította, a dekadens szenvedélyt sugárzó divatmodellt, egyetlen, mindössze öt perces fotózási jelenetben. A fényképészt David Hemmings alakította. Veruschka később több játékfilmben is szerepelt, de a kultuszfilmmé vált Nagyításban Antonioni által rendezett első szerepét, amely nemzetközi ismertséget hozott neki és amellyel bekerült a filmtörténeti tankönyvekbe is, sohasem tudta felülmúlni.

Modellt ült Salvador Dalínak. (Dali excentrikus színvilága visszaköszön Veruschka későbbi, testfestéssel kombinált aktfotóiban is). Peter Beard fényképész magával vitte Kenyába. Itt kipróbálta, milyen természeti népek élete, szokásai. (Itt szerzett benyomásai is megjelennek azokon a fotókon, ahol meztelen testét kövekhez, növényekhez, állatokhoz hasonló álcázó festés alá rejti).

Könyvet írt, önéletrajzát adta ki.

Játékfilmek

1966: Nagyítás
1972: Salomé (Myrrhina)
1976: Cattivi pensieri (Mario Marani szeretője)
1978: Couleur chair (Anna)
1979: Milo-Milo (Barbara)
1981: Bizarre Styles (pornófilm)
1984: Dorian Gray im Spiegel der Boulevardpresse / The Image of Dorian Gray in the Yellow Press (Dorian Gray)
1985: Frankenstein menyasszonya (a grófnő)
1989: Orchestre rouge, L (Anna Maximovitch)
2006: Casino Royale (Wallenstein grófnő)

Dokumentumfilmek
1969: Veruschka (TV-dokumentumfilm), rendezte Corinne Pulver
1970: Rom aktuell (TV-dokumentumfilm-sorozat), 1.2. epizód
1971: Veruschka: Poetry of a Woman (portéfilm, önvallomás)
1971: Veruschka Gräfin Lehndorff (TV-dokumentumfilm)
1985: Vom Zusehen beim Sterben (dokumentum- és riportfilm)
2002: Fame, Fashion and Photography: The Real Blow Up (TV-dokumentumfilm)
2005: Veruschka - Die Inszenierung (m)eines Körpers (dokumentumfilm)
2007: Prater (beszélgetőműsor, Barbarella, mint stúdióvendég)
2007: Die Flucht der Frauen (TV-dokumentumfilm)
2009: ZDF-Nachtstudio (tv-sorozat) - „Barbie wird 50” c. műsor (a Barbie-baba 50. „születésnapjára”)