Album kritikák és ajánlók

Írj kritikát Te is egy albumról! Ha lehet értékeld, hogy mi tetszett benne és mi nem, illetve pontozd is.

Ladyhawke - Ladyhawke 2008
[img]http://starity.hu/forum/csatolas/2676954/[/img]
1. Magic
2. Manipulating Woman
3. My Delirium
4. Better Than Sunday
5. Another Runaway
6. Love Don't Live Here
7. Back Of The Van
8. Paris Is Burning
9. Professional Suicide
10. Dusk Til Dawn
11. Oh My
12. Crazy World
13. Morning Dreams
+ 14. Ladyhawke Mashup

Elöljáróban illik tudni: Ladyhawke egy új-zélandi énekesnő. Egy interjúban őszintén beszél Asperger-szindrómájáról. Bevallja, hogy a zene rá terápiás hatással van, mivel gyerekkorában nem volt nagyon más lehetősége elfoglalni magát, mint hogy zenét hallgasson. Ladyhawke zenéjét főleg az indie kategóriába sorolják, de számomra inkább elektronikus hatású. Érződik rajta a '80-as évek hatása az énekesnőre.

Pip nagyon erősen kezdett, ami a dalokat illeti. A Magic egy nagyon erős szám, amihez nem véletlenül, még videót is forgattak. Mágikus, az biztos. Ehhez képest egy kissebb visszaesés a Manipulating Woman, ami ugyan nem rossz, de nem is emlékezetes. Aztán ott van a My Delirium. Szintén egy nagyon őszinte, és dallamos szám. Ezt követi a Better Than Sunday, ami elhúz a rockosabb irányba. Nagyon hatásosak a szaggatott ritmusú versszakok. AZ Another Runaway kicsit visszavesz az előző szám tempójából. Az ember inkább tudja elképzelni egy pizsiparti hattérzenéjeként, mint egy koncert főprodukciójaként. Ez nem azt jelenti, hogy rossz. Utána hallhatjuk a Love Don't Live Here című slágert, ami már korántsem annyira kötött, mint a kezdő dalocska. Itt is nagyon kellemes a zenei aláfestés. A Back Of The Van elénk idézi a '80-as éveket. Igazi diszkósláger. Persze a lédit is elkapta a párizs-láz, ezért nem maradhatott ki egy szám az albumról, ami az énekesnő szemével mutatja be a várost. A Paris Is Burninghez nagyobb sztárok is gratuláltak Ladynek, bár kissé hasonlít Gary Numan Cars című számához. A következő szám, a Profession Suicide, ami nem hasonlít semmire, mégis pazar. A szókimondó szöveg, és a "na na na na na na na na" sor sokat dob a számon. Ezután a vidám dal után következik a sejtelmes-horroros beütésű Dusk Til Dawn, aminek szintén nagyon fülbemászóra sikeredett a refréne, és egész különleges hangulatot áraszt magából. Aranyos félelem. Így lehetne jellemezni két szóval. Következik az Oh My, ami kevésbé emlékezetes, de nem rossz ez a feszes sitmus. Csak a refrén lett egy kissé unalmas vagy sablonos, de még ez sem lett teljesen elrontva, mivel ott van alatta a vokálozás "ÁHHOHHÁ"-k formájában, ami jól hangzik. A szám két befejező dala: a Crazy World, ami megint egy erősebb, és a Morning Dreams, ami tökéletes levezetésnek az aranyos szöveggel és aláfestéssel. Az albumnak itt sajnos vége szakad, bár én még odaraknám a Ladyhawke Mashupot, ami az én lejátszási listámon első, és tökéletes bevezetésnek. Megtudjuk, mire számítsunk, és a mixelés nagyon jól lett megcsinálva.

Összegzés: Az album nekem 8.5/10 pontot kap, mert vannak nagyon jó számok, de vannak gyengébbek, és felejthetőbbek is. Mindenesetre Ladyhawke egy nagyon jó bemutatkozó albumot hozott össze, dallamos zenékkel és jó szövegekkel. Várjuk a folytatást!

The Kooks - Inside In / Inside Out 2006
1. Seaside
2. See The World
3. Sofa Song
4. Eddie's Gun
5. Ooh La
6. You Don't Love Me
7. She Moves In Her Own Way
8. Matchbox
9. Naive
10. I Want You
11. If Only
12. Jackie Big Tits
13. Time Awaits
14. Got No Love

Elöljáróban illik tudni: A The Kooks egy brit indie-banda, akik első albumukkal belopták magukat az emberek szívébe. Őszinte dalaikkal és azzal, hogy érződik: ők csak ZENÉLNI akarnak. És éppen ez az, amire ma szüksége van az embereknek, a sok tucatzene és semmitmondó előadó között. Az album egyébként megjelenésekor a hivatalos brit eladási lista 2. helyre szökött, ami azonban meglepő: lehetett volna első is, ha az Arctic Monkeys nem hozza 2 héttel előbbre (azaz arra a hétre, mikor az Inside In / Inside Out megjelent) az ő albumuk megjelenését. Ezen az albumon a következőket hallhatjuk: Luke Pritchard (ének, gitár), Hugh Harris (gitár), May Rafferty (basszus), Paul Garred (dobok).

Az első dal, a dallamos, akkusztikus Seaside, ami a zenekar nyitóhimnusza a koncerteken. A dalt Paul, a dobos szerezte, mikor apja meghalt. A második egy sokkal pörgősebb szám, a See The World, amiben a gitár kap főszerepet. Aztán a Sofa Song, ami személyes kedvenceim közé tartozik pimasz szövegével és a dallamokkal, valamint ezt a dalt akármilyen hangulatomban végig tudom énekelni, és elmúlik minden gondom vagy éppen még jobban érzem magamat tőle. Következik az Eddie's Gun, amit szintén nagyon szeretek, mert rövidnek rövid, de csak elrontaná a számot, ha 4 perces lenne. A ritmus megint nagyon ott van. És elrkeztünk az Ooh La-hoz, ami nagyon sokak kedvence. A videóklip is találó, a szöveg is érdekes, mivel ezt Luke, az énekes akkor írta, mikor Katie Meluával szakított. A szám nagy része erről szól. A zene pedig tökéletes. You Don't Love Me. Szintén egy nagyon jó szám, mivel meg van benne a pörgés, de bizonyos résznél megnyugvást is sugároz. A következő sláger, a She Moves In Her Own Way visszavesz a Sofa Song szemtelenségéből, és nagyon romantikus zenével és szöveggel helyettesíti. Nagyon kellemes dal, annak ellenére, mennyire különbözik a Sofa Songtól ez is a kedvenceim közé tartozik. Itt a Matchbox ideje, ami tartalmazza a kedvenc idézeteimet. Ezzel el is árultam mindent. Tökéletes. Ezt követi a zenekar legnagyobb sikere ártatlan szövegével, a Naive, amit hallhatunk a Megint 17 Soundtrackján és az egyik népszerű zenés playstation-játékban is eljátszhatjuk. Utána az I Want You következik, ami igazából egy ballada, ezért is kicsit furcsa egy ilyen számot hallani ezen a vidám albumon, de megmutatja, hogy a srácok ilyet is tudnak. Utána itt a mindössze 2 perces If Only, ami szintén nagy kedvenc számomra. A feszes ritmussal és persze a dallamokkal. Következik talán a legaranyosabb szám az egész albumról, a Jackie Big Tits. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem kicsit counry stílus. Igazából semmi counrty nincs benne, de engem valahogy mégis arra emlékeztet. A Time Awaits esetében, a lassú kezdés csupán megtévesztés, az "élet" igazából a 45. percben kezdődik. A dal szövege kicsit... Nem tudom, hogyan írjam le ezt a sort: "She tore those panties down, and love me wetter". Hát igen. Ezt betudhatjuk annak, hogy a srácok az album idején még csak 20-as éveik elején jártak. És ezt követi a tökéletes levezetés, a Got No Love. Egyszerű szöveg, nyugodt dallam.

Összegzés: Az album egy tökéletes első album. Nagyon kellemes dallamokkal, jó szövegekkel. Nálam 10/10 nem is kommentálnám tovább.

The Kooks - Konk 2008
1. See The Sun
2. Always Where I Need To Be
3. Mr. Maker
4. Do You Wanna
5. Gap
6. Love It All
7. Stormy Weather
8. Sway
9. Shine On
10. Down To The Market
11. One Last Time
12. Tick Of Time
13. All Over Town

Elöljáróban illik tudni: Az album a címét, a londoni stúdió, a Konk után kapta, mivel az első és a második albumot szintén itt vették föl. A második album megjelenése idején az 1. helyet foglalta el a hivatalos brit lemezeladási listán, amint elődje "csak" a 2. helyig jutott. Fontos lehet, hogy amint befejezték a felvételeket, a basszista, Max Rafferty kilépett a bandából, és ezt az album borítóján is érzékeltették, mivel Max már a Konk stúdión kívül áll, míg a többiek az ajtóban.

Az első dal, a See The Sun egy nagyon hangulatos dal, legjobban egy tengerpatri piknik aláfestéseként tudnám elképzelni. Az ezt követő Always Where I Need To Be-t már egyáltalán nem. Ez a szám a EA's FIFA 2008-as tracklistáján is szerepel, mondhatni ez volt "a játék főcímdala". Egyébként egy nagyon nagyon jó szám, az egyik legjobb az albumról. Következik a Mr. Maker, ami számomra inkább egy The Beatles stílusú szám. A dallama is pazar. Nagyon retro, és ettől jó. Következtik a jellegzetes Do You Wanna, ami szerintem továbbviszi a Time Awaits gondolatait: "Do you wanna make love to me?" A számot amúgy a Franz Ferdinand Do You Want To címá száma ihlette. Ezután jó ötlet volt egy Gap stílusú számmal folytatni, mivel az egy sokkal érettebb, és érzelmesebb szám. Ezt követi a Love It All, ami szintén hangulatos és kedves szám. Utána jön az a dal, amit én csak "a basszusdal"-nak nevezek, mivel egyszerűen géniuszi a munka, bár ezt nem csak itt figyelhetjük meg. A következő szám a Sway, ami egyértelműen a legerősebb szám az albumról. Több ilyen kellett volna bele. De ott van rögtön utána a Shine On, amit az előző albumról a She Moves In Her Own Way című dal hasonmásának nevezhetek. Jön a Down To The Market, amit a Sway-hez hasonló erős stílus jellemez, majd a One Last Time, ami egy nyugodt, kedves, lassú szám. A végén találkozhatunk a Tick Of Time-mal, ami hülyéskedéssel, és bénázással kezdődik (a srácok azt sem tudják, hogy most komolyan felveszik-e amit csinálnak), majd énekesi szerepet vállal az egész banda, ami nem rossz ötlet, hiszen végül egy pazar nótácska született. Levezetésképpen itt is egy lassú számot hallunk, az All Over Town-t, ami nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott.

Összegzés: Ezt az albumot is nagyon jól összerakták a srácok, de valahogy erről nem tudok ódákat zengni, mint az elődjéről. Reméljük azért a srácok egy erősebb albummal lepnek meg minket az idén, és visszatérnek az Inside In / Inside Out-os gyökerekhez! Az album mindenesetre nem rossz, de nem is annyira jó, mint az első. 9/10

Arctic Monkeys - Whatever People Say I Am, That's What I'm Not 2006
1. The View From The Afternoon
2. I Bet You Look Good On The Dancefloor
3. Fake Tales Of San Francisco
4. Dancing Shoes
5. You Probably Couldn't See For The Lights But You Were Looking Straight At Me
6. Still Take You Home
7. Riot Van
8. Red Light Indicates Doors Are Secured
9. Mardy Bum
10. Perhaps Vampires Is A Bit Strong But...
11. When The Sun Goes Down
12. From Ritz To The Rubble
13. A Certain Romance

Elöljáróban illik tudni: Ez a sheffieldi csapat első albuma. Nyugodtan mondhatjuk: abszolút sikeres debüt volt ez a bandától. Nem csak az Oasis rekordját döntötték meg (miszerint az Arctic Monkeys albumából az első héten 360.000 darab fogyott az Egyesült Királyságban), hanem lányok ezreinek szívét rabolták el, és mellettük a fiúk is kezdtek sarkvidéki makikat hallgatni.

Az első szám a A View From The Afternoon akarata ellenére már az elején teljesen felpörget. Erős kezdés, de mégsem túlzás. Azután következhet az I Bet You Look Good On The Dancefloor, ami véleményem szerint a lányok egyik legnagyobb kedvence az albumról. Kedves szövegével, csodás dallamával mindenkit a táncparkettre hív. Azután hallhatunk néhány hamis mesét a drága San Franciscóról (Fake Tales Of San Francisco), ami egy újabb gyors szám. Meglapően kellemes. Ezután megint egy "táncdal", ami nekem kifejezetten az egyik kedvencem. Ez a Dancing Shoes. Egyszerűen nem tudom megunni! A pimasz szöveg, a ZENE, egyszerűen tökéletes. Ezek után következzék talán minden idők leghosszabb című dala, a You Probably Couldn't See For The Lights But You Were Staring Straight At Me. Komolyan. Nem tudom ez hogy jött nekik, hogy ennyire hosszú címet adjanak ennek a dalnak. Kissé frusztrál. Lehet, hogy csak engem. Mondjuk ha hallgatom úgyis csak az jut eszembe, hogy "Bakker, ez az Alex Turner hogy a p*csába tud ilyen jó dalszövegeket írni?" szóval elnézhető ez a kilométer hosszú cím, ha azt vesszük, hogy cserébe egy nagyon-nagyon jó számot kaptunk. Ezek után jöhet is a Still Take You Home, amit nem Alex Turner írt egyedül, hanem Jamie Cook is besegített. Szintén egy nagyon jó számról van szó, de ahogy hallgatja és hallgatja az ember az albumot, már egy idő után várja, hogy mikor lassulunk be egy kicsit. Jó, okés, én személy szerint egész áldott nap pörgök, de a You Probably Couldn't See For The Lights But You Were Staring Straight At Me után jöhetne egy kis pihi. Na ezt a pihit nem kapjuk meg a Still Take You Home-tól, sőt, inkább azon van, hogy minden energiatartalékunkat felőrölve dobáljuk magunkat a zenére. A Still Take You Home nagy kedvencem a szövege miatt is, de a többiek is kitettek magukért ami a zenét illeti. De ugye ti is érzitek, hogy hiányzik az az emlegetett lazulás? Ha igen, akkor nagyon örültök, ugyanis a Riot Vannel folytatjuk az utazásunkat Zenefalvába. Ez a szám megnyugtat, elgondolkodtat, és amíg ezt játsszák a partin újratöltheted a poharadat, aztán irány vissza a tömegbe, ugyanis következik a Red Light Indicates Doors Are Secured! Ami ugyan nem egy olyan "önfeledten üvölts és ugrájl" típusú szám, mint mondjuk az I Bet You Look Good On The Dancefloor, de mégsem olyan lassú és altató, mint az előbbi Riot Van. Ez a szám is egy egész történetet mond el, ahogyan azt már megszokhattuk (főleg a Riot Vantól kaptuk ezt, ami egy egész elbeszélő költemény). Ezután megint egy lassabb, de élvezetes szám, a Mardy Bum, ami ugyan a vége felé felgyorsul, mégsincs olyan érzése az embernek, hogy átverték a lassú kezdéssel (nem úgy, mint a When the Sun Goes Downnál, de mindent a maga idejében). Itt már kissé túl belassulok. De ennek vége, ugyanis következzék a szembesítés: tudtátok, hogy mi emberek mind vámpírok vagyunk? Legalábbis Alex Turner így gondolja. Igen, a Perhaps Vampires Is a Bit Strong But... következik. Ez egy vagány szám lett. Igazán szemtelen szöveggel, amitől mégsem a düh önt el, hanem az a már megszokott gitártépés utáni vágyakozás. Vagy inkább dobszólót akarunk nyomni a Glastonburyn? Mindenki döntse el maga, hogy ő melyiket választaná a szám hallgatása közben! És ha megvagyunk, akkor következhet a már említett When The Sun Goes Down. Igen becsapós a lassú kezdés, ugyanis lehet ám erre a számra pörögni! De mint az állat! Miután megtudtuk, hogy mikor lemegy a nap sok minden megváltozik, jöhet a From the Ritz to the Rubble. Ez nekem olyan reklámzene-fíling. Vagy fesztivál-alaphang. Valami ilyesmire hasonlít, főleg az első 40 másodperc. Aztán inkább koncert-hangulat hallható, mint ráhangoló. Bele a közepébe! És végül A Certain Romance. A dalcsokor utolsó szála. Ez elég giccses mondat lett, na de mindegy. Nehéz lezárni egy ilyen albumot, a fiúk mégis megtették. Nagyon ügyesen!

Összegzés: Hát így végül nem is tudom mit tudnék még mondani. Gondolom már olvasás közben is kiderült számotokra mennyire szeretem ezt az albumot. A brilliáns dalszövegek, a fantasztikus zenei betét alatta... Még az album címe is annyira találó lett, hogy keresve sem találunk még egy ilyen jól választott "mottót". Így visszanézve elég bő nyálra eresztettem a véleményt, de kérlek, nézzétek el nekem! Csillagos ötös minden, de most nem iskolában vagyunk, ezért így értékelem: 10/10

Arctic Monkeys - Favourite Worst Nightmare 2007
1. Brianstorm
2. Teddy Picker
3. D Is For Dangerous
4. Balaclava
5. Fluorescent Adolescent
6. Only Ones Who Know
7. Do Me a Favour
8. This House Is a Circus
9. If You Were There, Beware
10. The Bad Thing
11. Old Yellow Bricks
12. 505

Elöljáróban illik tudni: A banda második albuma. Sokak szerint lehetetlen feladatot vállaltak a fiúk, mikor eldöntötték, kiadnak egy második lemezt, ugyanis sokak szerint az elsőnél csak rosszabbat lehet csinálni, az annyira jó. Nos, döntsétek el ti magatok, hogy szerintetek ez az album vagy a 2006-os Whatever People Say I Am, That's What I'm Not a jobb! Mellesleg a srácok a Glastonbury Fesztiválon is zenéltek az album megjelenésének évében, ahol ők voltak az egyik fő fellépő. Százezres tömeg énekelte a dalaikat.

Csapjunk bele a lecsóba! Szerintem Alexék ezzel a hozzáállással ültek le és válogatták ki, majd szedték sorba a dalokat a második albumukra. Piszokerős kezdés a Brianstorm. Mikor berakom a lejátszóba rendszeresen megfagy bennem a vér ettől az ultravad kezdettől. Pedig már kívülről tudom, hogy így kezdődik az album, mégis akárhányszor elindítom majd összesz*rom magamat (!pardon!). Ebben a számban leginkább a dobos tehetségét emelném ki. Csodás zene, máris megjön az ember kedve a további zenehallgatáshoz. Mikor felcsendül a Teddy Picker dallama mindig sikítozva szeretném ordítani a szöveget. Ez a szám ezt hozza ki belőlem. A szöveg, ami annyira ráillik a mostani elég gyatra előadókra, a zene, ami tökéletesen harmonizál a már említett sorokkal. Mikor hallom, hogy a vége felé közelít a szám mindig elszomorodok. Annyira rövidnek és tökéletesnek tartom, hogy ezt hallgatnám éjjel-nappal! Szóval szeretnék hálát adni Istennek annak az elképesztően okos embernek, aki feltalálta az ismétlő gombot. Amen! Miután megkapta üzenetemet ez a drágajó személy, folytathatjuk is a veszéllyel! D Is For Dangerous! Ennek a számnak a sorai között hallhatjuk az album címét, mely a dalban így hangzik: "I think you should know you're his favourite worst nightmare" És ha már itt tartunk megemlíteném, hogy ezért az albumcímért a srácok egy díjat is bezsebelhettek a BRIT Awardson. Ezután következzék a Balaclava, ami szintén egy egész történetet mesél el a hallgatónak, mellette kellemes perceket szerez a dallamokkal. Üvölts, sikíts, táncolj! És már jön is a Fluorescent Adolescent, amit Alex az akkori barátnőjével írt. Nagyon kedves nekem ez a szám, mivel sok szép emlék fűz hozzá. A fluoreszkálás után jöhet a lassítás: Only Ones Who Know. Ez egy nagyon szép szám. Az őt követő Do Me a Favourről nem szeretnék sokat írni, ugyanis ehhez is fűződik pár emlékem, ami nem olyan kedves. A lényeg: rohadt jó szám, de számomra el van cseszve az emlékeim miatt. Pedig úgy imádom! Akkor lépjünk is tovább, jöhet a This House Is a Circus. Véleményem szerint ez a szám ihlette a borítót. Tetszik ez a gyanúsan hangzó gitárjáték. Torkom szakadtából tudnám üvölteni 1:42-től. Imádom. A This House Is A Circust nagyon ügyesen összekapcsolták a If You Were There, Beware-rel, mivel az egyik vége pont úgy hangzik, mint a következő elje. Míg a This House Is A Circus önfeledt, az If You Were There, Beware inkább elgondolkodtató a szövegével. Itt a basszusgitár a fő hang. Csodás! A srácok megint beletaláltak a közepébe! Aztán jöhet is a The Bad Thing a pimasz kis szövegével, de nekem egy kicsit "kooksos" a dallam. Sajnálom, nem tudok mit tenni ellene, így érzem. De ennek az érzésnek vége szakad, mikor meghallom az Old Yellow Bricks zenei alapját. Ettől kezdve: tánc, ének, nevetés, ugrálás, parti, pörgés ezerrel. Mestermű ez a szám. Majd jöhet a (könnyes) búcsú az albumtól. 505. Kissé... erotikus töltettel, de mégis megragad a szöveg, a szelíd dallamok (bár ez a végén más ruhát ölt). Kár hogy vége, de legalább egy ilyen számmal búcsúztat a banda.

Összegzés: Alexék megint lehengerlőt alkottak. A szövegeket megint csak meg szeretném köszönni a csodás Alex Turnernek, akiért a csillagokat is lecsókolnám az égről, ha már ennyire tehetséges. A zenét a bandának, és egy kis személyes megjegyzés a végére: Nekem valamiért ez az album jobban tetszik, mint az előző (bár abból többet adtak el). Csak most nem tudom, hogy ha már arra is 10-et adtam (még most is úgy érzem, jogosan), akkor erre mennyit adjak? Stílusos lenne 505-öt vagy valami hasonlót. De az a helyzet, hogy tízig mehetek. Szóval be kell érnetek a maximummal amit adhatok, srácok! 10/10 és egy nagy köszönet!

Ő, hát oké. Erről-arról írok. Előre szólok NE SÉRTŐDJÖN MEG SENKI. Vitatkozni lehet, de csak ész érvekkel.

X-factor (2012): Az X-factor az egy emberek által meg kreált műsor, mű az egész (mint minden ilyen műsor). De ettől el tekintve mondom most róla a következőket.

műsorvezető: Nóra..sz@ar. Túl sokat beszél fölöslegesen. Meg hát valahogy a versenyzőket fel kéne vidítani ha negatív kritikákat kaptak (még akkor is ha tényleg rossz volt az illető), és ha pedig pozitív kritikát kap, akkor meg viccelődni kéne vele, vagy csak simán el engedni. Na, de ő mit csinál. Ha pozitív a kritika: próbál szegényke valami poént el sütni, ami sose sikerül. Sokszor valahogy magát hozza ki az egészből. Ha negatív a kritika: rendszerint, nem vidítja a versenyzőt ha nem inkább még jobban el keseríti azzal hogy a néző szavazatokon múlik Na mind1..

Versenyzők: Hol is kezdjem... A széria 90% hamis. Ott van például Adél, azt se értem hogy juthatott el ideáig . Megint a süket nézők aktivizálódtak. Ami persze egy ilyen műsorba TÖK MINDEGY. Akárki nyer max 2 év és úgy el tűnik mintha nem is lett volna. Főleg hogy ezeknek a 99% nem tud saját szöveget írni. Na, hát ez poén úgy akarnak karriert hogy nem saját maguk írják a szöveget Nekem kínos hogy tényleg ennyire fa fejűek. Az egész szériának egy arany torkú énekese azért van, Antal Timi személyében. De hogy ő se legyen hibátlan, meg kapta a mentorok példaképét, Malek Miklóst akinek fingja nincs a zenéhez, kb. annyit ért hozzá mint én . Tehát mindig sz@ar számot kap szegényke. Deee még így is ő legjobb.

Zsűri: Nézzük személyen ként:

- Malek Miklós: Na ő az aki nem értem hogy mi jogon ült be a zsűri székbe. Semmi zenei múlttal nem rendelkezik

- Nagy Feró: Neki tényleg ott a helye. Persze neki ez marha jól jön hisz hírnév, pénz...stb. De ő legalább szép kis zenei múlttal rendelkezik.

-Keresztes Ildikó: A pappírzsebkendő cégek imádják Ildit. Nem kell ecsetelnem miért...Valami maximális zene múlt van mögötte, de rossz. A versenyzőknek mindig olyan számot választ ami egyáltalán nem illik hozzájuk. Hogy egy idei példát föl vessek: Stone, Krisztián. Egyiknek sincs kitűnő tehetségük, de Ildikó erre csak rá tett mindig egy lapáttal a hülye dal választással. Stonak álandóan angol számot akart adni, amikor neki a rock való. Látta hogy feszült, segíteni kellet volna el lazulni.

Krisztián: Tudom "Sz@rból nem lehet várat építeni".De lehet ha egy munkáról van szó. Az éneklés az egy ugyan olyan munka mint az orvos. Mindenki meg tudja tanulni, ha akarja. Vele is meg lehetne tanítani, csak egyszerűen úgy gondolkodik hogy "sz@arok a világba én tehetséges vagyok nem kell nekem gyakorolni" . De tovább bent maradhatott volna ha az apja számait kapja. Oké, visítva rohantam volna el a TV elől de a legtöbb ember így gondolkodott volna "de aranyos az apja számát énekli" utána meg Keresztes Ildikó effektus .

Geszti Péter: Van mögötte valami, de neki mindig az együtteseket kéne kapnia, hiszen ő is szinte mindig bandába volt.

Na ennyit a hülye@ X-factoról. Írok majd még ide különböző témákba, mert jó unalom ellen, és mert szeretek véleményt mondani (modern szóval: kritizálni).

Várható témák amiről még írni fogok:

- Vampire Knight (nem ismered? pont azért)
- Alkonyat
- Kritikus/Kritika
- Mitől szép egy kép?

- Mitől jó egy soundtrack (filmzene) ?

Mostanában 2 albumot szedtem le.

Christina Aguilera: Lotus (2012)
Van rajta jó pár szám ami bejött, de nem túl sok:

Army of me
Let there be love
Light up the sky
Your body

5/10


Kesha: Warrior (2012)
Erről már picit több szám tetszik.

All that matters (the beautyful life)
C'mon
Die young
Dirty love (Kesha feat. Iggy Pop) - na ez igazán dögös és ütős lett szerintem. Van benne energie
Only wanna dance with you (Kesha feat. The Strokes)
Supernatural
Thinking of you
Warrior
Wherever you are

7/10

Bring Me The Horizon - Sempiternal

Ez az album ez előzőekhez képest egy 360°-os fordulat volt.
A hangzás és a szöveg hihetetlen.
a Sempiternal album lenyűgözött és ajánlanám mindenki figyelmébe aki szereti az ilyen zenét

10/10

All Time Low - Nothing Personal
Az album 2009-ben jött ki, de nagyon jó lett. Sokak szerint enegetikus és pörgös - ez szerintem is megvan benne. Ajánlanám azoknak, akik szeretik a pop/punk zenei stilust!

A dalok

A Party Song
Break Your Little Heart
Damned If I Do Ya
Lost In Stereo
Keep The Change You Filty Animal
Stella
Too Much
Hello Brooklyn
Walls
Therapy
Weightless
Sick Little Games
+ Bónusz Dal: Poison

1. The Veronicas - The Secret Life Of...
Ez az album teljesen más világba visz el; amikor mindig hallgatom, kizárom a külvilágot. A számok jó sorrendbe vannak összerakva, a csajok hangja kellemes és vannak benne megnyugtató számok is. Életem egyik legkedvesebb albuma és akinek van ideje ajánlom, hogy hallgassa meg!
2. Avril Lavigne - Under My Skin.
Szerintem Avril legnagyobb sikere, mármint nekem ez a kedvenc albumom tőle. Egyedi, a számok furcsa hangulatúak és a hangja is nagyon odavág. Avril szinte minden szám írásában is benne volt, én úgy tudom. Mindenesetre, aki hallotta már, biztosan egyetért velem!
3. Amy Winehouse - Back To Black.
A nagybetűs zene, de haláli komolyan. Amy hangja csodálatos és egy albumon végig hallgatni felemelő élmény. Megértem, hogy világsiker lett. Benne volt Amy minden munkája és tehetsége egyaránt. Aki el akar mélyülni a dolgokban, vagy meg akar nyugodni, annak tökéltes választás.

Ez a három album az én nagy kedvencem, remélem egyszer valaki veszi a fáradtságot és mind a hármat meg fogja hallgatni, hiszen nagyon jól fog járni ezzel!

U-Kiss - Stop Girl (7th Mini album)
Az első Dél-Koreából érkező albumom. Nem bántam meg, hogy pont ezt az albumuk rendeltem meg az internetről. Mondjuk az össze számaikat imádom egytől-egyik a csapatnak, de ez az album valamiért mégis a szívemhez nőtt. A videóban CD "bemutató" van, hogy valójában, hogy is néz ki. (Nem az enyém.) Sajnos egy tag hiányzik belőle, mivel még egyetemre jár, de ettől eltekintve a srácok hozták a formájukat. Leginkább az albumon romantikus, nyugodt számuk vannak, kivéve a "Stop Girl"-t, ami az album címadója is, de az is inkább a romantikát mutatja be kicsit másként. Abszolút kedvencem az albumról a "Time to Go (Alone)" számuk. Abban minden benne van. Kevin, Hoon, Soohyun, és Kiseop hangja csodálatos, Eli, és Dongho rapje pedig eszméletlen lett.

Tracklist:
1. "IMMA NEW THANG" (Intro)
2. "Stop Girl" (Title)
3. "Time To Go"
4. "Remember" (Acoustic Version)
5. "Sexy Baby"
6. "Stop Girl" (English Version)
7. "Stop Girl" (Instrumental)

Az albumban fotókönyv is van, ami személyes kedvencem, mindemellett mellékelt az eladó hozzá nekem egy óriási posztert is, amin mindegyik tag rajta van, plusz 3 kis kártyát, 1 kártyán 2 tag van rajta. Aki szereti, ezt a zenei stílust, és kedveli is az együttest, annak ajánlom, hogy hallgassa meg számokat rajta, mert nem bánja meg. A "Stop Girl" számukat pedig érdemes élőben megnézni, hogy bebizonyosodjon, nem csak a helyes pofijuk miatt nagy számok. Én 10/10-est adok rá.

Celine Dion Album
01. It's All Coming Back to Me Now 00:00
02. Because You Loved Me (Theme from "Up Close & Personal") 07:37
03. Falling Into You 12:10
04. Make You Happy 16:29
05. Seduces Me 21:01
06. All By Myself 24:46
07. Declaration of Love 30:00
08. (You Make Me Feel Like a) Natural Woman 34:21
09. Dreamin' of You 38:03
10. I Love You 43:10
11. If That's What It Takes 48:42
12. I Don't Know 52:53
13. River Deep, Mountain High 57:32
14. Your Light 1:01:44
15. Call the Man 1:06:57
16. Fly 1:13:04

Daft Punk: Random Access Memories
Valószínű, ezt az albumot fogom karácsonyra kérni, vagyis összedobni a zsebpénzemből, meg egy kis pénzt hozzákérni. Miért? Hihetetlen dalok vannak rajta, és annyira feelinges, mint még soha. Imádom, napokat tudnék ülni rajta, hihetetlen, nosztalgikus. Egyszóval, imádom. Ráadásul, a kedvenc dalom is tőlük, a Beyond ezen az albumon szerepel.
10/10