Idézetek

A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.

Szép az élet, csak nem most, és nem nekem

Kedvencem

Aki a világ minden dolgával és eseményével a neki okozott örömnek vagy fájdalomnak adja át magát, az önmagát becsüli túl. Mert a saját öröme és saját fájdalma révén semmit sem tud meg a dologról, csakis önmagáról tud meg valamit.

Az öröm sosem olyan erős és mély, mint amilyen a fájdalom tud lenni.

A boldogságnak biztonságra van szüksége, de az öröm még a kétségbeesés szikláiból is képes virágot fakasztani.

Az öröm, alighogy elteltünk vele, nyomban megszokottá válik, és elillan tudatunkból; ezért, hogy a hosszan tartó szabadság emléke nem sokáig örvendeztet, ám a pillanatnyi rabságé mindvégig nyomaszt.

A véletlen megtöltött örömmel, és nem akadt senki, akivel megoszthattam volna. A társas élet közönyös emberek harmóniája. Csak az egymás iránt közönyös emberek között van harmónia. Azt is megállapítottam, hogy az öröm magánügy.

A lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana.

Álmodjál örömet, s ha fölébredtél, ne csalódjál,
És ha: csalódásod szebb öröm anyja legyen.

Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem.

Mennyi zaj, és mennyi siető ember!
Hány jövőt ostromló gondolat egy
húszéves fejben! Mennyi örömet kínál
a szerelem!

Minden emberi öröm szegény, van bennünk valaki, aki olykor keserű szánalmat olt belénk önmagunk iránt.

Annak, aki a művészetet önmagáért kedveli, sokszor a legkevésbé fontos vagy legszerényebb művészi megnyilatkozások szerzik a legnagyobb örömet.

A valódi öröm belülről jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy benső nyugtalanságomtól megszabaduljak.

Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton ahol megtalálhatom az igazi önmagam!

Az embereket szárnyak nélkül nem hívhatjuk angyaloknak, inkább barátnak nevezzük őket...♥

Testvér - én bárminek elhordhatom őt, mondhatok rá akármit, de ha valaki egy rossz szót is szól rá annak velem gyűlik meg a baja. :'D♥

~Ismered azt a csodálatos érzést, amikor felébredsz reggel, üdén, frissen és telel vagy energiával ???
Hát én NEM...

~-Kérek egy kávét sok boldogsággal,kevés szenvedéssel!
-Szerelmet tehetek bele ?
-Ne! Attól nem érzem a boldogság ízét.

-Honnan tudod , hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor egyedül ücsörög a padon, rengeteg emberrel körülvéve.
Ha mosolyog,akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.