OFFTopic VI.

akkormajdén

Jajj de imádom*-*

Ja jó

Én is.

I'm walking down the line
That divides me somewhere in my mind
On the border line
Of the edge and where I walk alone

Read between the lines
What's fucked up and everything's alright
Check my vital signs
To know I'm still alive and I walk alone

I walk alone...
I walk alone...

I walk alone...
I walk a...

My shadow's the only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone...

Valami baj van?

Hát nem vagyok ma a toppon fogalmazzunk úgy.

Mi történt?

ha privát, akkor nem szóltam

Helló mindenki.

Nehéz. Nehéz helyt állni az életben, amikor minden ellened van, te pedig teljesen egyedül vagy. Tudjátok, amikor úgy érzitek mindenki ellenetek van, aki veletek van az pedig nem tud segíteni, ezért hiába van mellettetek...

Lehet, hogy szeretethiány, vagy csak az egyedüllét... nem tudom. Néha rám jön ez a depresszió dolog... főleg ha nem szerethetek és nincs szabadságom. Jelenleg sajnos egyik sem adatik meg, ezt elég rosszul viselem.

De majd elmúlik, igazából nem akartam / akarom lehúzni a hangulatotokat. Csak, ha már így érdeklődtetek, akkor gondoltam tartozom annyival, hogy elmondom.

Na itt vagyok..

Mi a téma Offosok?

Kitartás manóka. Így Karácsony táján én is mindig ezt érzem

Jéé, Effy is itt van.

Új ikon

Én is az utolsó hajrában vagyok rosszul. Értékelném, ha nem lenne ilyen hamar itt a félév.

Ez a grincses rész?

Igazából én azóta ezt érzem, amióta Augusztusban elköltöztünk és 323 kilométerre kerültem attól az embertől, akiért bármit képes lennék megtenni, akiért minden nap felkelek és akiért minden nap azt mondom, hogy igenis érdemes élni. Ő a szerelmem.

Children of Distance -t hallgatok és apám kérdi: Eszter, ez nem rapp? Mondomm igen. Miért? Erre apám: Semmi, csak eddig nemnagyon hallottalak rappet hallgatni... Erre én: Stílustváltok
Semmi értelme a sztorimnak Sziasztok

Itt vagy te és én, köztünk a világ, látszólag nagy a távolság. De benned a szín, bennem a fény, épp úgy lázad.
Itt vagy te és én, bennünk a világ, az érzések olyan egyformák, a szívünk legmélyén ugyanúgy élünk mindent át... te és én.

Tegnap óta csak ez a szám jár a fejemben

VV:

Anikó most nagyon unszimpatikus lett a szememben. Én sem vagyok oda az Alekoszért, de azért egy aprócska lökésből miért kell ekkora ügyet csinálni?

Karácsonyi ajándékokat csomagoltam... de a végén már olyan ideges voltam, hogy egy kis részét széttéptem a csomagolópapírnak.