Disney Projekt 2014 Hamupipőke / Cinderella (12. / 1950) A történet, amelyről minden kislány álmodozik. Azért is tartozik a kedvenceim közé, mert a dalok között szerepel az a bizonyos
"A Dream is a Wish Your Heart Makes" is, amit ha életemben nem hallottam még legalább ezerszer, akkor egyszer sem. És egyáltalán nem unom meg. A film elején együtt énekeltünk Hamupipőkével, majd a Tündérkeresztanyával. Kb. így jellemezném a filmnézést: "Miért sírok, ez csak egy hülye ruha... Miért sírok, ez csak egy cipő..." És igen, kicsit benne volt már az is, hogy mennyire várom a jövő évi filmet, amelyben Lily gyönyörű lesz. Azt szeretem még benne, hogy sokan teljesen félreértik Hamupipőke karakterét, nem értik, hogy miért engedelmeskedik, sőt, sokak szerint gyenge a karaktere. Pedig éppen az ellentéte igaz. Én sosem kérdőjeleztem meg, hogy miért nem szökik el, hiszen gondoljunk csak bele: a szüleink halála után tényleg képesek lennénk otthagyni a szülőházunkat, ráadásul ilyen fiatalon és tehetetlenül? Az minden öröksége, miért hagyná ott? A helyében én is ott maradtam volna, hogy megvárjam, még felnövök és talán tudok valamit tenni ellene... Azt hiszem, hogy sikerült kicsit elkanyarodnom, de a lényeg akkor is az, hogy
"Ha szivárvány ragyog az égen, higgyél hát a mesékben, s az álmod egyszer majd valóra vál." 10/10* Hamupipőke 2. - Az álmok valóra válnak / Cinderella II: Dreams Come True (2002) Nagyon szeretem az olyan meséket, amik több, kisebb részből tevődnek össze, és ez is ilyen. Mindegyik történet aranyos benne, tetszik az ötlet, ahogyan megoldották az egészet és nagyon tetszik az animáció is. Letisztult és világos, mint amilyen az eredeti mese felújított képe. A kedvenc történetem Anasztáziáé, imádom, ahogyan az alkotók neki és adtak egy társat.
10/8 Hamupipőke 3. - Elvarázsolt múlt / Cinderella III: A Twist in Time (2007) Ez a rész egy kicsit mindig furcsa, de azután elhatározom magamban, hogy az első és a második rész között helyezkedik el (időben), mert úgy egyébként teljesen érthető a történet. Azért szeretem ezt a részt, mert ahogyan a testvérem ma megfogalmazta, mindenkit érdekel az a bizonyos "mi lett volna, ha...?" Szeretem a mondanivalóját, azt, hogy Anasztázia jó útra tér, azt, hogy ő gyakorlatilag pozitív karakterré fejlődik és hogy felismeri, a herceg nem őt szereti. Ami még kiemelendő, az az, hogy mindenki megérdemli a szerelmet/szeretetet, komolyan mondom, ezt a mondatot plakátokon kellene hirdetni, mert néhányan hajlamosak elfelejteni, hogy minden embernek vannak érzései, nem csak nekik... Az egyetlen negatívum csupán az, hogy nem térnek vissza az életükbe, bár a stáblistás képek elárulják, hogy a második részben levő dolgok így is megtörténtek.
10/9