Repülős képek

AN 225

Általános adatok
Gyártó: ANTK "Antonov" (Kijev, Ukrajna)
Első repülés: 1988. december 21.
Személyzet: 6 fő
Szállítható személyek száma: 70 fő
Méret- és tömegadatok
Hossz: 84 m
Fesztáv: 88,4 m
Szárnyfelület: 905 m2
Magasság: 18,1 m
Vezérsíkok fesztávja: 32,65 m
Tehertér mérete: 4,4 × 6,4 × 43 m
Legnagyobb felszállótömeg: 600 000 kg
Legnagyobb hasznos terhelés: 250 000 kg
Hajtóművek
Hajtóművek száma: 6 db
Hajtómű típusa: Lotarjov D–18T
Tolóerő (egyenként): 229,5 kN
Repülési adatok
Utazósebesség: 800 km/h
Legnagyobb sebesség: 850 km/h
Utazómagasság: 9000 m
Szolgálati csúcsmagasság: 11 000 m
Legnagyobb repülési távolság: 15 400 km
Repülési távolság 200 t terheléssel (tehertérben): 4500 km
Repülési távolság 150 t terheléssel (tehertérben): 7000 km

14. sorozat

Boeing 747

A Boeing 747, becenevén a „Jumbo Jet” egyes vélemények szerint a legismertebb repülőgép a világon, az első szolgálatba állított szélestörzsű utasszállító repülőgéptípus. Fejlesztését az a Boeing Commercial Airplanes kezdte meg, amelyik az 1960-as évek – szintén – legnagyobb utasszállító repülőgépét, a Boeing 707-et tervezte. Az új típus elődjénél két és félszer nagyobb lett. 1970-ben állt szolgálatba a Pan American és a TWA színeiben, 37 évig tartotta többek között az egy járaton ülő legnagyobb utaslétszám rekordját, amelyet az Airbus A380-asa döntött meg 2007-ben.
A típus négyhajtóműves, kétszintes felépítésű, utas-, teherszállító és egyéb altípusai készültek. Az utolsónak szolgálatba állított 747–400 altípus meglehetősen magas szubszonikus sebességre is képes (Mach 0,92), három utasosztályon 416 főt, két utasosztállyal 524 főt képes akár 13 470 km-es interkontinentális távolságra elszállítani.
A típus kiváló siklószámmal rendelkezik és meglehetősen biztonságosnak mondható. Szolgálatba állítása óta 45 db gép zuhant le, robbantották fel vagy szenvedett egyéb módon olyan „A osztályú” repülőeseményt, amelyben a törzs is jelentősen megrongálódott. Ebből 21 esetben nem veszett oda emberélet, hat esetben tíz főnél kevesebb vesztette életét és 3 gép semmisült meg robbantás, vagy lelövés következtében a levegőben.[1] 2007 decemberéig 1399 db-ot adtak át a megrendelőknek, ezek 122 féle variációban készültek el.
Mivel a Jumbo-sikertörténet felett meglehetősen eljárt az idő, a Boeing jelentősen áttervezve a 747–400-at. Az új 747–8 változatot 2010-2011-re állítja forgalomba, mely jelentős előrelépés lesz a 747–400-hoz képest.

A Messerschmitt Bf 109 a második világháborúban alkalmazott német vadászrepülőgép. A kor első igazi modern vadászgépe, olyan tulajdonságokkal, mint például a csupa-fém félhéj építésű sárkányszerkezet, alsószárnyas elrendezés, zárt pilótafülke, vagy a behúzható futóművek. A Bf 109 volt a Luftwaffe alap vadászgépe a világháború alatt. A Bf 109-es több légi győzelmet aratott a második világháborúban, mint bármely más gép a történelem folyamán.
Az Bf 109-et számos célra használták, például kísérőgépként, elfogó vadászként, éjszakai vadászként, felderítőként, vagy földi célpontok ellen. A Messerschmittet nagyobb számban gyártották, mint bármelyik másik vadászgépet. Több mint 31000 (más források szerint 33000) darab készült belőle. A Bf 109-nek voltak gyengeségei, például a rövid hatótáv és a leszálláskor könnyen összecsukló gyenge futóműve és a viszonylag rossz kilátás a pilótafülkéből, amit a háború vége felé megpróbálták orvosolni, de sosem sikerült megoldaniuk teljesen. Továbbá igen sok pilóta panaszkodott a gyenge fegyverzet miatt. Volt lehetőség plusz ágyúkat tenni rá, de az annyira megnövelte a tömegét, hogy nagyon leromlottak a repülési tulajdonságai. Már 1940-ben kezdett elavulni a konstrukció, és 1942-re elérte fejleszthetőségének határait, de gyártását és fejlesztését folytatták. Az 1942-től utódtípusának szánt Focke-Wulf Fw 190 sohasem tudta teljesen kiszorítani, egyrészt mivel a gyártósorok átállítását a háborús szükséghelyzet miatt nem lehetett megoldani, másrészt a 109-es pilótái bíztak gépükben, nem szívesen cserélték le egy új típusra, ráadásul a korai 190-esek hűtési problémákkal küszködtek, amiket nehezen tudtak megoldani (csak 1944-re sikerült). Mindezek ellenére a Bf 109-es a háború végéig csapatszolgálatban maradt és az utolsó percekig nagy ellenállást fejtett ki az egyre erősödő szövetséges nyomás alatt.
A Bf 109-es valós értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezzel a géppel repült Erich Hartmann is, aki 352 igazolt győzelemmel minden idők legtöbb légigyőzelmét aratta. Hartmann elutasította a háború alatt, hogy bármilyen másik géppel repüljön. Hans-Joachim Marseille szintén a Bf 109-essel repült, 158 légigyőzelmet aratott a szövetséges pilóták felett Észak-Afrikában, azonban egy balesetben életét vesztette. Volt olyan nap, mikor 23 szövetséges gépet lőtt le

A Messerschmitt Me 262 a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgépe (Schwalbe) és vadászbombázója (Sturmvogel). A második világháború végére elkészült repülőgépet a Luftwaffe az 1944. utáni időszakban vetette be, ám a szövetséges repülőgépeknél lényegesen gyorsabb Me 262 túl későn és túl kevés példányszámban készült el ahhoz, hogy a háború kimenetelét befolyásolhassa. A szövetségesek statisztikái szerint a gép 509 légigyőzelmet aratott, 100-nál több gépveszteség árán

A Messerschmitt Bf 110 vagy Me 110 a II. világháború idején használt német kétmotoros nehéz vadászrepülőgép, melyet a Bayerische Flugzeugwerke (Bf) tervezett és gyártott. Később vadászbombázó és éjszakai vadász változatát is kialakították

A Messerschmitt Me 323 Gigant a második világháború idején gyártott és alkalmazott német szállító repülőgép. A Me 321 szállító vitorlázó repülőgép átalakított, motoros változata, a második világháborúban használt legnagyobb szállító repülőgép volt. A Messerschmitt AG. leipheimi és obertraublingi üzemei gyártották. Néhány Me 231 vitorlázóból átépített példánnyal együtt összesen 213 db készült

A Bell X–5 kísérelti repülőgép, a világ első változtatható szárnnyilazású repülőgépe. Sugárhajtású, transszonikus repülőgép volt, melyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki, az 1940-es évek végére, a változtatható nyilazású szárny gyakorlati kipróbálására, amelyhez az ötletet a befejezetlen Messerschmitt Me P.1101 repülőgéptől vették, melyet a második világháború végén foglaltak le. Ellentétben a német géppel, melynek szárnyait csak a földön lehetett az előre megadott nyilazási szögek valamelyikébe beállítani, az X–5 szárnyainak nyilazása repülés közben is állítható volt a három (20, 40 és 60°-os) helyzet között, ez szükségessé tette a szárnynyilazás állítása közbeni tartományok vizsgálatát is. A változtatható szárnnyilazású repülőgépek nagy része ma is így, néhány szárnyállás használatával működik, csak az F–14 Tomcat képes a szárnnyilazás fokozatmentes és bármilyen repülési manőver közbeni folyamatos állítására (a fedélzeti számítógép által kiszámított optimális helyzetbe). A berepülési program során a második pédány megsemmisült, a pilóta halálát okozva.

Az F–4 Phantom II két hajtóműves, szuperszonikus repülőgép-hordozó fedélzeti vadászbombázó repülőgép, melyet az Egyesült Államokban a McDonnell Douglas fejlesztett ki az 1950-es évekre. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is, nagy mennyiségben épült és több mint 40 évvel a bemutatása után is használja néhány ország légiereje.

http://www.f22-raptor.com/

F-22 Raptor

Az F–22 Raptor amerikai gyártású nehéz vadászbombázó, a világ első ötödik generációs harci repülőgépe. Az Amerikai Légierőnél az F–15 Eagle és az F–117 Nighthawk repülőgépet váltják le vele. Kiemelkedő manőverezőképessége, lopakodó kialakítása, fejlett avionikája és fegyverzete miatt jelenleg kevés olyan repülőgéptípus van, amely a siker reményével vehetné fel vele a harcot. Repülési képességei és manőverezőképessége a többi vadászrepülőgéppel szemben a szuperszonikus sebességtartományban is jó, utánégető használata nélkül is tartósan képes 1,5 Mach sebességgel repülni. A tolóerővektor-eltérítéssel felszerelt hajtóműve miatt igen kis sebességgel repülve is képes intenzív manőverezésre.
Ára rendkívül magas, 120 millió dollár körüli, ha 750 darabot gyártanának belőle (a minimális, 183 darabos megrendelésre vetítve a program teljes költségvetését, 360 millió dollár), ezért exportja nem valószínű (bár Ausztrália, Dél-Korea, Izrael és Japán érdeklődött a gép iránt, az Egyesült Államok egyelőre nem hajlandó a repülőgép eladására részben az újszerű és titkos szerkezeti megoldások miatt), az USAF által rendszeresítendő gépmennyiség is folyamatosan csökken, az eredeti 750 darab helyett ma már csak 183 repülőgép építését tervezik.

Az F–35 Lightning II (korábbi nevén X–35 JSF, azaz Joint Strike Fighter, angolul Közös Csapásmérő Vadászrepülőgép) ötödik generációs, egy hajtóműves könnyű vadászbombázó repülőgép, melyet kiterjedt nemzetközi kooperációban a Lockheed Martin, valamint fő partnerei a BAE Systems és a Northrop Grumman fejlesztenek, az Egyesült Államok és több más ország (Egyesült Királyság, Ausztrália, Hollandia, Olaszország) számára. A repülőgéppel az F–16 Fighting Falcon, az F/A–18 Hornet, a Harrier és az F–117 Nighthawk repülőgépeket tervezik leváltani. Az F35 program tetemes késében és költségtúllépésben van, az gépek a program 2010 eleji állapota szerint csak 2015-ben állhatnak szolgálatba

Egyetlenegy F–117 veszett el bevetés során. 1999. március 27-én a koszovói konfliktus során a Jugoszláv Hadsereg 250. rakétadandárjának 3. zászlóalja egy SZ–125 Nyeva-M légvédelmi rakétával lelőtte a 82-0806-os számú F–117A-t. Wesley Clark és más NATO tábornok szerint a jugoszláv légvédelem az F–117-eseket régi, nagyobb hullámhosszú szovjet radarral mérte be. A gép lopakodó tulajdonsága eső esetén, illetve nyitott bombakamra ajtóknál elvész, és a két tényező együttállása miatt a gépet látni lehetett a radaron. A pilóta sikeresen katapultált és később amerikai mentőegységek kimentették. A repülőgépet kilövő alezredes Dani Zoltán vajdasági magyar volt Az F-117-et a modern háborúk során többször is bevetették, először 1989-ben, Panamában, amikor is az invázió alatt két bombát dobott le a Rio Hato légibázisra. Később az öbölháború alatt lézerirányítású bombákat vetett iraki célokra. Később az 1999-es koszovói konfliktus alatt használták, majd 2003-ban a második iraki háborúban. Lézervezérlésű fegyvereket vetett be iraki parancsnoki bunkerek ellen.
Funkció csapásmérő repülőgép
Gyártó Lockheed Martin
Gyártási darabszám 64
Ár 42 600 000 USD
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1981. június 18.
Szolgálatba állítás 1982.
Szolgálatból kivonva 2008. április 22.
Hossz: 20,09 m
Fesztávolság: 13,20 m
Magasság: 3,78 m
Szárnyfelület: 73 m²
Üres tömeg: 13 380 kg
Normál felszálló tömeg: 23 800 kg
Legnagyobb sebesség: 993 km/h
Hatótávolság: 1720 km
Szolgálati csúcsmagasság: 13 716 m
Szárny felületi terhelése: 330 kg/m²
Tolóerő–tömeg-arány: 0,40
Hajtóművek száma: 2 darab
Típusa: General Electric F404-F1D2 gázturbinás sugárhajtómű
Maximális tolóerő: 2×48 kN
Fegyverzet
Két bomba az alábbiakból: Mk–84, GBU-10 Paveway II, GBU–12 Paveway II, GBU–27 Paveway III, BLU-109, Mk–61 vagy WCMD típusok, összesen 1800 kg értékben

A PAK FA (vagy PAK–FA, az orosz Перспективный авиационный комплекс фронтовой авиации, azaz a Front Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma, a tervezőirodában használt saját elnevezése T–50) tervezett szuperszonikus, ötödik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet a Szuhoj-tervezőiroda fejleszt, a jelenlegi MiG–29 és Szu–27 repülőgépek leváltására, a MiG 1.44 és a Szuhoj Szu–47 Berkut kísérleti repülőgépekkel szerzett tapasztalatok alapján, az F–22 Raptor és az F–35 Lightning II amerikai repülőgépek ellensúlyozására. A repülőgép fejlesztésében India is részt vesz, itt a program neve FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft, angolul Ötödik Generációs Vadászrepülőgép). A gép rendszeresítését 2015-től tervezi az Orosz Légierő
Funkció Vadászbombázó repülőgép
Gyártó KNAAPO, HAL
Tervező Szuhoj OKB
Gyártási darabszám 3 db (építés alatt)
Személyzet 1 vagy 2 fő
Első felszállás 2010. január 29.
Szolgálatba állítás 2012. (tervezett)
http://youtu.be/22fN4fVoFdY
http://youtu.be/B5t6R9faLf8

MIG-31

A Mikojan–Gurjevics MiG–31 (Микоян–Гуревич МиГ–31) negyedik generációs, kétüléses, két hajtóműves, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet a MiG–25-ből a Szovjetunióban fejlesztettek ki, elsősorban a gyér repülőtér-hálózattal rendelkező szibériai és távol-keleti területek védelmére.

15.sorozat

Sajna most nem tudok felrakni képet, de csütörtökön teszek fel párat