Idézet (MadHatter @ 2014.02.10. 21:21)
Amúgy ez az egész már lényegtelen. Ha időben születtem volna, mondjuk a hatvanas évek végén, mint a szüleim, akkor nem lennék ilyen csalódott amiatt, hogy nincs már Guns, mert ha abba a generációba születtem volna bele, ahol a lelkem van, nem abba, ahol csak fizikailag létezem, akkor láthattam volna őket élőben, szemtanúja lehettem volna a felemelkedésüknek, majd később a szétcsúszásnak, stb. De így, hogy egy olyan együttesért rajongok (vagyis ez már jóval több mint rajongás a részemről), akik a múltban léteznek, és soha nem tudhatom milyen pl. a Nightraint hallani élőben, de nem úgy, ahogy a mostani Guns játssza, nem is úgy, hogy Dizzy meg Matt is ott van, hanem úgy, ahogy a klasszikus felállás tudta nyújtani a közönségnek. És én ezt sajnálom rohadtul.
Na igen. Bennünk ott van egy jó nagy adag csalódottság amiatt is, hogy jóval utánuk születtünk, és soha nem láthattuk őket úgy teljes pompájukban. Ezért is olyan ez az egész szituáció, amilyen...