Kollégiumi élet és tapasztalatok

Sziasztok!
Ez a téma a koleszos életről is tapasztalatokról szólna, mert szerintem az sokaknak segítene ha kibeszélhetnék a nehézségeket és másoktól tanácsokat kapnának (például nekem is ). Ha valaki most kollégiumban vagy bentlakásos iskolába lakik, illetve lakott, vagy a tervei között szerepel a beköltözés akkor ide nyugodtan írhat, de ha csak van valamilyen véleménye a témáról vagy ismerőse lakik kollégiumban akkor az ő véleményére is kiváncsi vagyok.
Egyébként én most kezdtem ezt a koleszos életet és vannak gondjaim jó bőven, mert én főként tanulni szeretnék de a körülmények ott nem nagyon adottak, illetve fizikailag és lelkileg is elég nehezen bírom, de remélem hogy majd belejövök.
Szóval várom a hozzászólásaitokat!

Hát én terveztem,de mivel később kiderült hogy az iskola eléggé követeli a jó matekosokat (ami nekem nagyon megy),passzoltam.De jobb is.Nekem úgy görcsbe szorult a gyomrom mikor eszembe jutott hogy teljesen másik városba lakjak,egyedül.De anyukám lakott koleszba,és imádta.Sokat mesélt hogyan szoktak lógni a pénteki utolsó órákról,stb. de persze ő nem nézné jó szemmel ha én tenném ezt

Nekem a bátyám 4 évet húzott le egy kollégiumban, nevezzük azt Bánki Donátnak Nyíregyházán, így a szüleim azt szerették volna, ha én is kollégista leszek. Ilyen előzményekkel költöztem be annak idején az iskolám kollégiumába 2009. augusztus 29-én.
Mondanám, hogy nagyon jó volt, de hatalmasat hazudnék. Katolikus suliba járok, így azt kell mondanom, hogy az összes többi sulihoz képest még szarabb a kollégium.
A szobatársaim késő estig beszélgettek, lehetetlen volt az alvás, na meg ebből kifolyólag másnap az odafigyelés is. A szilenciumon elektromos hegyezővel hegyeztek az idióta 7.-esek.
3 hét nekem elegendő volt a kollégiumból, azóta hazajárós vagyok, így sokkal jobb. Egyáltalán nem bántam meg a kiköltözést, mert a koliban a lányok között mindennaposak a veszekedések és az állandó kiabálások, én ezt nem bírtam volna idegekkel.

Megértelek, és nagyon nagy az esélye hogy én is inkább befejezem ezt az egészet, de mivel még csak 2 napot húztam le és nem akarom feladni, inkább még egy-két hetet kitartok, aztán ha nem megy akkor jön az albérlet, mert a suli nem rossz és mivel nagyon erős ezért megéri. Sem aludni sem enni nem bírok, sokszor jön rám a bőgés, a szobatársaim sem valami jók, illetve ha elkezdődik a tanulás szerintem nem fog menni, mert én fontosnak tartom a sulit, ők viszont nem annyira.

Első három napban sikerült visszatartanom a sírást, a negyedik napon viszont már nem bírtam idegekkel, szóval kisírtam magam és onnantól kezdve mindennap három héten keresztül.
Itthon én osztom be az időmet, nem mondja senki sem azt, hogy 'szilenciumon ne egyél', akkor eszek, amikor akarok és a tanulás közben sem zavarnak.

Három évig voltam koleszos.. Az első két nap, sőt, talán két hét ment a maga sírásos módján, mivel anyám és az osztályfőnököm rákényszerített a kollégiumra + egy olyan iskolára, ami a terveim között sem volt. Képzelhetitek, mekkora embergyűlölettel és csalódottsággal érkeztem meg. Mindenki élvezte a gólyatábort meg a hasonló trágyaságokat, csak én nem. Végül lehúztam három évet, ami összességében nem volt olyan rossz, de csakis a haverok miatt. Rengeteg fiúbarátra tettem szert, a nőkben nem lehetett megbízni, mert folytak a pletykák.
Általában nem voltak beszélgetések éjjel, csak az utolsó évben, amit rühelltem, mert suliban rendszerint elaludtam. Szilenciumon a tanárunk folyton dumált arról, hogy tanuljunk, mert ez előrevisz minket, de ezzel telt el egy óra, a következőn valami másról pofázott, vagy a többiek beszéltek és csitítgatással telt el az egész, harmadik órára meg általában kötelező tanórát kaptunk, mint a média, egészség, háztartástan, biológia, meg egyéb f*szságok, sokszor este 8 után is voltak "szakkörök", így napi mondjuk úgy 9-10 tanórám volt, tanulást meg elintézhettem kimenőben. Ja, és kimenő meg délután suli miatt max fél óra, ami elég a pihenésre, este eredetileg 2,5 óra, de abból vegyük le, ha tanulni akarok, letusolni meg rendet rakni, akkor marad jócskán 1 óra. Éljen a bezártság. Rühellem. Ja, netezni meg persze hogy nem lehetett, így elvesztettem az összes hobbim, az adatlapjaim HQP-n, a weboldalaimmal nem tudtam törődni, szóval.. Soha többé. Persze, jó mókák voltak, de a férfiak szexmániás őrültek, akik semmibe veszik a nőket, aki koleszos általában azonnal behódol valami "hobbinak", sőt, cigizni, inni és drogozni kezd. Tökéletes hely arra, hogy megutálj egy-két embert és kiábrándulj belőlük.

Ez elég durván hangzik, úgyhogy mostmár teljes mértékben megbizonyosodtam, hogy valószínűleg az albérletet fogom választani. Kész hős vagy, hogy kibírtál 3 évet! Én is számítottam arra, hogy nem fogok tudni tanulni, és már másoktól is hallottam, hogy a koleszba sajnos nem jellemző a tanulás. Én úgy gondolom, hogy ahhoz hogy valaki jól érezze magát a koleszban és bulinak fogja fel az egészet, születni kell, van akinek ez egyszerűen nem megy! Én attól félek a legjobban, hogy beteg leszek mert alig eszek és alszok, stresszelek, majdnem 3 kilót fogytam két nap alatt, de szerencsére mikor hazaértem tudtam enni is és aludni is, úgyhogy visszahíztam 2 kilót. Nem tudom, hogy a többi koleszba, hogy van, de a miénkbe úgy, hogy néha vannak hétvégén ilyen jöttment vendégek, akik a szobákba laknak, ilyenkor pedig mindent el kell zárni egy olyan szekrénybe, ahova örülök, hogyha a ruháim beférnek. Nincs túl sok kedvem visszamenni, de tudom, hogy muszáj!

Két évig voltam koleszos, az elején nagyon nem szerettem mert nem jó szobatársakat fogtam ki és sokat kibeszéltek a hátam mögött, meg eléggé le nézőek voltak velem, 2 hónapig birtam velük és később átköltöztem egy másik szobába ahol rátaláltam a legjobb barátnőmre, akivel azóta is a legjobb barátságban vagyunk. A 2. év végén ott hagytam azt a sulit mert az osztályomat még jobban nem szerettem, meg a legjobb barátnőm is kiköltözött, és átmentem egy közelebbi suliba ahol már bejárós voltam. Annyiból nem bántam meg hogy 9edikbe oda mentem, mert így egy életre szóló barátság lett közöttünk már a 6. éve . Másrészt a tanulás tényleg elég nehéz a koleszban, általában mi bemehettünk a szobába és ott tudtunk tanulni de tankörön én sem tudtam volna rendesen mert mindig ott beszélgettek. És nem lehett rendesen koncentrálni.

A pécsi művészetibe készülök és mivel szigetvári vagyok kollégista leszek mert fárasztó lenne a folyamatos beutazás...Ahogy olvastam azt vettem észre hogy nem nagyon kedveltétek a koleszt.Három barátnőm is ebbe a suliba készül de kettőjük sajnos másik szakra.Szerencsémre egy jó haverom is szeretne menni rajzra,ha mindkettőnket felvennének annak nagyon örülnék mert akkor nem kéne idegennel lennem 4 évig
Mindenesetre ha nem jönne össze akkor a helyi gimibe talán emelt fokú angolra...de nem akarok gimiben rohadni úgyhogy szeretnék valamit kezdeni avval a valamennyi tehetséggel amit elvileg kaptam és örököltem.A szüleim is szeretnék,egyedül a nagyszülők nem támogatják az ötletemet mert azt szeretnék ha titkárnő vagy orvos lennék,ami engem egyáltalán nem érdekel,nem hagyom hogy ők formálják az életemet,amit boldogan szeretnék leélni és nem egy kórházban rohadni a sok barom közt ahogy anyukám is tapasztalta ápolónőként.Ő porcelánfestő akart lenni de az anyja vagyis a mamám nem engedte ezért most ápolónő és utálja a munkáját és van hogy sír emiatt otthon,és ne tudjátok meg milyen érzés a szüleidet sírva látni hazajönni
De ha már a kolesznál tartunk kénytelen leszek bevállalni csak ki kell fognom a megfelelő szobatársakat,bár a lelki erőmben nem bízhatok mert már az általános suli miatt is sírok otthon mert az osztályom semmibe vesz és a sport sem az erősségem ahogy a többi lánynak az osztályban akik aranyérmeket nyernek és minden alkalommal megtapsolják őket,de amikor én nyertem rajzpályázatot vagy falfestőverseny-t első helyezéssel akkor engem mindjárt utálni kell...de ha rajz kell nekik akkor bezzeg tudnak nyalizni

Szerintem azért nem feltétlen kell kétségbe esned, hiszen ha a kollégiumban jó szobatársakat fogsz ki, akkor talán nem is biztos, hogy annyira rossz lesz! Persze az elején szinte biztos hogy nem fogod jól érezni magad, de néhány hét után meg lehet szokni, legalábbis ahogy egyesektől hallottam így van. A kollégium nem kimondottan arról híres, hogy nyugodt körülmények között lehet tanulni, de ha inkább pörgősebb, bulizósabb fajta vagy, akkor tetszeni fog. Ha meg nem bírod elviselni a koleszt, de az iskolát szereted, akkor még mindig ott van egy albérlet lehetősége, vagy a bejárás!
Amiatt meg sztem ne aggódj, hogy a sport nem megy annyira, mert mindenki másból jó, például szerintem az ugyanolyan dicséretes, ha valaki művészeti versenyen ír el jó eredményt, mint sportversenyen! Egyébként nekem sem erőssédeim a sportok, viszont másból jó vagyok, és ez a lényeg!

énis csak most kezdtem a kollégiumot, de nekem eddig semmi bajom vele a szobatársaim nagyon rendesek, az egyikkel például felfedeztük, hogy kedvenc írónőnk Nora Roberts de a lényegre visszatérve, ez egy kisebb lánykolesz, úgyhogy a környezet kicsit családiasabb is nekem az az egyetlen egy bajom, hogy nincsenek ott a cicáim és a kutyám de amúgy nekem jó

Akkor neked tényleg szerencséd volt! És még több szerencsét kívánok, hogy a továbbiakban is jól érezd magadat!

hát igen, szerintem is és köszönömn szépen

Én eredetileg úgy terveztem hogy egy olyan gimibe megyek továbbtanulni ami a mi városunktól elég messze van,szóval a bejárós lehetőséég ugrott.szóval marad a kolesz.Az itteni tapasztalatok alapján viszont kicsit megijedtem tőle.Viszont a suliba meg nagyon szeretnék bekerülni.

Én nem voltam soha az, de ennek nagyon örülök. Én olyan típus vagyok, aki viszonylag korán kel és korán is fekszik, érdekel a tanulás is. Utálom a hangzavart, a csendet és nyugalmat szeretem. Nem bírtam volna ki koliban, az tuti. Éppen ezért nem is mentem másik városba egyetemre, maradtam helyben.
Jelenleg Pécsre vagyok bejárós levelezős, kicsit fárasztó, de ez van.

Nekem nagyon sok ismerősöm ment kollégiumba, akikkel nagyon jóban voltam, azok utálták/utálják. Folyton panaszkodnak, de muszáj elviselniük. Az albérlet nagyon-nagyon drága.

A kollégium szerintem azoknak a gyűjtőhelye (tisztelet a kivételnek), akik pasizni, nőzni, piálni, bagózni, drogozni szeretnek, s mindezt kifejezetten bunkó, lenéző és nemtörődöm stílusban. Magasról l*sz*rj*k, hogy te fáradt vagy, aludnál, hogy készülnöd kéne egy ZH-ra, dolgozatra, kollokviumra, vizsgára, vagy bármire. Ha nem állsz be a sorba, kinéznek, lenéznek és direkt megnehezítik a dolgodat. Kigúnyolnak a hátad mögött, stb.

Szeptemberben 1. kolis évemet megkezdő, hivatalosan is gimnazistának minősített élőlénnyé avanzsáltam anno pár nappal ezelőtt, ergo semmi konkrét tapasztalatot nem tudok felmutatni a beiratkozásomon, illetve osztálykirándulásokon érlelődésemen kívül a témával kapcsolatban, ellenben szívesen fogadnék az oldal ex-, valamint kollégista Felhasználóitól valami támpontot, tippet,... tulajdonképpen bármit, amit hasznosnak ítél az ominózus Illető, és kedve szottyan felhívni rá a figyelmet/elmesélni/spontán hasznos információnak gondol/stb.

Első és legfontosabb tipp: ha közös hűtő van, ügyelj a kajádra. Nálunk rendszeresen belezabálgattak egyesek a másik dobozába, aztán nem törődtek vele, hogy neked esetleg kell-e az a felvágott vagy margarin, ami benne van, ááá. Jó, szobán belül természetesen kisegítettük egymást és osztoztunk rajta, de nehogy már egy másik szoba lakóját is én etessem...

Én is most fogok kezdeni, ugyanis elég messze van suli, ahova jelentkeztem, de abszolút megérte Láttam pár képet a koleszról, nagyon tetszik, tele van növénnyel és mivel képzőművészeti iskola, festmények és egyéb munkák vannak a a falon Teljesen beleszerettem a suliba, nagyon remélem, hogy a koli sem lesz nagyon gázos, azt sajnálom egy kicsit, hogy elég kevés a kimenő, ahogy így láttam a napi beosztást

Köszönöm a tippet, mindenképpen megfogadom, mivel nekem sem ez a fő életcélom, sorozatgyilkosnak pedig még túl fiatal vagyok.
Még.

De jó, ezek szerint nem csak én fogok ideiglenes és felettébb idézőjeles apácazárdába vonulni.
Kérlek mesélj meg; Te milyenben fogsz lakni, szimplában vagy leánykollégiumban esetleg?

Ó, a szabadidő nálam is érdekesen lesz megoldva, ugyanis mire pont végzek a suliban, le is jár a kimenőm, szóval órák után uccu neki futólépésben a szilenciumra meg egyéb jóságokra. Arról nem is beszélve, hogy az ofőm is ott fog lakni, ennek értelmében nem tudom, mennyire lesz evidens, de kezdem úgy érezni, hogy megtudom majd, mi a magyarok istene.
Viszont pozitívum, miszerint az osztálytársammal osztozhatok egy szobán, sőt rakat évfolyamtársam is ott fogja rontani a levegőt. Kíváncsi leszek, mi fog kisülni belőle, amennyiben ennyi idiótát odacsődítenek egy helyre magukhoz.
Mázlista, a mi kolink elég leépült állapotban van, még így, felújítás után is, bár amennyi mindent átvészelt, le a kalappal előtte. Mondjuk a közeli sportiskola diákjainak látványa úgy hiszem, majd kárpótolnak valamelyest.