Léteznek ma még igaz barátok?

Barátságok néhány nap alatt is köttethetnek, ám ezek közül hány százaléka alapul valós érzelmeken? Vajon mennyire használjuk ki a másikat? Léteznek manapság őszinte és feltétel nélküli kapcsolatok?
A teljes cikkhez kattints ide!

nagyon jó cikk, gratulálok hozzá

Nekem is nagyon tetszik ez a cikk

Nem. A mai világban mindenki csak magára számíthat.

Ophelyvel értek egyet, ugyanakkor azt viszont hiszem, hogy az igaz barátsághoz közelítő kapcsolatok lehetnek. Nekem is akadnak barátaim, akikben nagyon is bízom. (teljesen viszont tényleg senkiben nem tudok) Vannak olyan barátaim, akiket interneten keresztül ismertem meg, olyan is, akivel hagyományos levelezés útján. Nagyon kevés barátom van, viszont ez a kevés barát szinte mindig kész segíteni. És viszont, természetesen.
Bevallom őszintén, hogy mióta nekik is van internetkapcsolatuk, eltávolodtunk. Nincs kedvem annyi időt gép előtt tölteni, nincs kedvem annyit gépelgetni. Jobban szeretem a személyes találkozásokat, vagy ha már írni, akkor rendesen, kézzel. De már az idejét sem tudom, mikor írhattam utoljára kézzel levelet. Nagyon hiányzik.
Szerintem az igazi barátságok elsősorban kisgyerekként köttetnek. Legalábbis a nem sok barátom jelentős része általános iskolából, óvodából van. Utána már nehezebben barátkozik az ember, vagy legalábbis felszínesebbek a kapcsolatok és nehezebben alakul ki barátság.
Az is benne van a pakliban a gyermekkori barátságoknál, hogy a felek annyira máshogy kezdenek gondolkozni, annyira máshogy látják majd a világot, hogy nem fog működni a dolog. Ilyen tapasztalatom is van. Nem könnyű olyan embert találni, akire bármit is rá mersz bízni...
A net ma már annyiban könnyíthet a dolgon, hogy egyszerűbben tud az ember olyan csoporthoz csatlakozni, ami biztosan az ő érdeklődésének megfelelő. Bár itt is kérdés, hogy egy-egy embernél meddig tart egy "mánia".

nem tudom jó lenne ha léteznének

Egyet értek veled.Nekem is kevés barátom van,de rájuk mindig számíthatok,és ők viszont.
Én például ismerek olyan embereket akiknek szinte csak felszínes barátságaik vannak,ők ezt mégis igazinak látják.Egyszer megkértek engem és egy lányt,hogy írjuk le a barátaink nevét egy A4-es lapra.Az a lány teleírta a lapot,és úgy is tömörítve.Én viszont csak 3 nevet írtam fel arra a lapra.És én úgy gondolom,hogy nem baj ha az embernek kevés barátja van,ha azok igazak.Inkább legyen 3 igaz barátom,mint 50 hamis.

de jó cikk!!!
nagyon fura,h pont ma Irodalom órán,kitért arra a tanárnő.h hány igaz bartéség létezik.Azért,mert már szinte a legtöbbet csak interneten beszélüml,és nem is találkozunk napokig stb,ilyen régen nem volt.erre itt is ezt olvasom :DDD érdekesek ezek a dolgok.

barátság* beszélünk*

Egyetértek. Nekem nincs legjobb barátom, viszont több 'sima' barátom van, akikre számíthatok. Ráadásul nem is igazán nagyszájúak. Én a titkaimat gyerekkoromban nem mondtam el a barátaimnak, csak egy valakinek, akit jó barátomnak hittem és most is fáj, hogy elköltözött pedig előtte kiteregetett mindent, de ez van. Azóta a titkaimat a kék (!) színű naplómba írom és senkinek sem mondom el, pedig a fiú ismerősökben jobban bízok. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az élet csak megbízhatatlan lány barátokat sodort az utamba. Persze mindent a fiú ismerőseimmel sem tudok megbeszélni, de bennük jobban bízom.

Azt viszont bátran kijelentem, hogy egy barát közelebb áll hozzám, mint a többi. Nem mondom a legjobbnak, de előnyt élvez. Meleg a srác de olyan rendes és megbízható, hogy utcaszéli bokorban nem találni olyat

Számból vetted ki a szót... hasonlóan tudok én is nyilatkozni.

ophely88 egyetértek... :|

Jó lett a cikk Nekem vannak 'legjobbarátaim' de vannak olyanok is akik ha bajban vagyok nem segírtenének....

Jó lett a cikk,mert én is kerültem olyan helyzetbe,hogy a legjobb barátnőim keserítették meg az életem,de úgy,hogy utáltam suliba járni,mert féltem,hogy mivel fognak aznap cikizni.De még fiúkkal se barátkozhattam,mert az mondták,hogy az Anna pasizik!Most már minden megoldódott,jól elvagyunk együtt,de egy titkomat sem osztom már meg velük!

Vannak igaz barátságok: már több, mint 15 éve tartunk ki egymás mellett jóban-rosszban a legjobb barátnémmel. Voltak persze válságok a barátságunkban, és volt olyan is, amikor majdnem tényleg vége lett, de mindig hamar visszataláltunk egymáshoz. Megvan a sajátos kis nyelvünk és csomó univerzális szavunk, amit mindenre elsütünk, mégis tudjuk, hogy a másik éppen mit értett alatta. Egymás között vagyunk a legidiótábbak, olyankor aztán elképesztő mennyiségű hülyeséget összebeszélünk.
Nincs amúgy olyan sok igazán jó barátom, de akik vannak, azokhoz foggal-körömmel ragaszkodom és szeretném, ha sok-sok év múlva is megmaradnának a kapcsolatok.

Igaz barát? Hmm, fura dolog ez számomra. Mindenki azt hiszi, hogy közvetlen és barátkozós típus vagyok. Az is vagyok. Bárkit meghallgatok, bárkivel elbeszélgetek. A munkahelyemen több tanuló - fiatalok - visszajárnak hozzám beszélgetni, elmondani gondjukat, esetleg örömüket. Ez jól esik, mert bíznak bennem, de fordítva már nem működik a dolog. Az interneten egy "idegennek" hamarabb kiöntöm a szívem, talán azért mert ez így biztonságosabb, az illető nem tud elárulni, hátba támadni. Az életem során egy igaz barátnőm volt, akit 20 évesen ismertem meg és borzasztóan sajnálom, hogy nem vetette őt az élet hamarabb az utamba. Mára már ez a barátság is megkopott, mert 160 km távolságból nagyon nehéz ápolni egy ilyen kapcsolatot, még akkor is, ha az szoros és őszinte volt. A legőszintébb és a legszorosabb, amihez valaha is szerencsém volt, és nem is hiszem, hogy a jövőben valaha is találkozhatok még egy ilyen emberkével, mint ő. Vannak ismerőseim, vannak haverjaim, vannak barátaim, de olyan igazi jó barátom, akire az életemet is rábíznám, már nincsen. Részemről ennek semmi köze nincs az internethez, vagy az érdekekhez, egyszerűen csak így alakult az életem és most már kezdem megszokni. Ahogy nő be a fejem lágya, egyre inkább azt veszem észre, hogy minden bajommal az Édesanyámat hívom. Soha nem volt igazán jó kapcsolatunk, de egy ideje már mindkettőnk élete úgy alakult, hogy csak egymásra számíthatunk igazán. Egyébként meg ki ismerhetne jobban, mint az anyám? Azt hiszem nekem ez így pontosan megfelel.

ez így igaz! (sajnos) Jó cikk

Igen. Meg erről most eszembe jutott egy beszélgetés. 5-6 éve volt talán. Az egyik közösségi oldalon egy volt sulis társammal összehozott a sors. Nem voltunk évfolyamtársak, a fiú felettem járt 1-2 évvel a gimiben. De ismertük egymást, mert például közösen szoktunk túrákra, táborokba járni. De valahogy mindig úgy alakult, hogy beszélgetésre nem nagyon került sor.
Ez a fiú jelenleg az RTL klubnál dolgozik, de eljátszotta már a főszerepét egy magyar filmnek is... De ez most lényegtelen. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Így is lett. Lejött vidékre, meghívott egy kerthelyiségbe egy italra és elkezdtünk beszélgetni. Szóba kerültek a verseim is, meg a magánélet. A fiú nem akarta elhinni, hogy amiket írtam, azokat komolyan gondolom, stb. Aztán mondtam, hogy de. Itt kicsit meglepődött, csalódott bennem - kellemesen. Sok szerelmes verset is írtam és megjegyezte, hogy milyen érzelemdúsak és stb. stb. Kérdezte, hogy ismeri-e esetleg azt, akikről szólnak..? Pironkodva bevallottam, hogy igen. Azt is, hogy kicsoda az illető. Pedig nagy titokban tartottam, nem reklámoztam, kiért epekedek ennyire. Pláne nem olyannak, aki ismeri is személyesen, jó közelről, stb. Aztán arra lyukadt ki a beszélgetés, hogy ő megjegyezte a végén, hogy milyen jó volt ez az egész, meg hogy hiába ismertük egymást korábban, de közben mégsem, és most így ismeretlenül milyen szépen megnyíltunk egymásnak... És hogy ez már csak így van, az ember egy "ismeretlennel" sokkal jobban képes megnyílni, mint közelebbi ismerősöknek. És ebben van valami, tényleg...

A mostani barátságok elég felszínesek!!!

Nekem szerencsém van, ugyanis a barátaim tényleg igaz barátok. A legjobb barátnőmmel 3 éves korunktól ismerjük egymást, és röpke 10 év alatt egyszer vesztünk össze. Tűz és víz vagyunk, nincs semmi közös bennünk. Az én szemem kék, az övé barna. Én művészi vagyok, ő inkább sportoló. Ő tornacsukás, én papucscipős. ^^ Amúgy nekem is vannak netes barátaim, akikkel a sors egyszer hozott össze, de azóta is jóban vagyunk.