Idézet (Holly Keller @ 2012.04.17. 18:53)
[...] de tudod mennyi pénz elmegy a meghívókra és a tanároknak való nyalásra? Rengeteg. Fél millió volt a számlán, annak a felét elverték a szalagavatóra, a másik fele pedig, ahogyan észrevettem, a tanárokra, amit abszolút feleslegesnek tartok. Veszünk mindegyiknek legalább 30 000 Ft-os ajándékot, mert a fizetéséért kegyeskedett okítani.
Érdekes, szinte mindenhonnan ezt hallom. Nekem nagy mázlim volt, mert olyan gimibe jártam, ahol fillérekből megoldottunk mindent. Nem csináltunk nagy felhajtást, a tanárok sem várták el. Például mindenki az iskola tulajdonában lévő talárban ballagott, még csak egyenkosztümöket sem kellett varratni. A bankettet simán megoldottuk a suli ebédlőjében. Mindenki adott 1-2 ezer forintot és volt mindenféle szendvics, pogi, üdítő. A végén meg mindenki vitt belőle haza is. Oszinak adtunk ajándékot csak, többieknek csak jelképes dolog járt. Nőknek csokor virág, pasiknak egy üveg pia. De ha jól rémlik, itt sem kapott mindenki.
Idézet (Holly Keller @ 2012.04.17. 18:53)
Amúgy megjegyzem, most, hogy nézegettem a szakokat a könyvben, nem csodálom, hogy néhányan elhelyezkedni sem tudnak. Miért? Mert annyi olyan "kutyának sem kell" szak van, mint a nyű. Olyanok, akiket nem alkalmaznak sehova sem, vagy, ha igen, akkor igen csak kis létszámban. Voltam az Education, hogy érdeklődjek a hőn áhított szakról, és tolongtak az ELTE bölcsész karán. Oké, hogy kiképeznek ennyit, de nem alkalmaznak. Ezért kell mérten válogatni, és nem olyat megjelölni, ami a fene sem tudja, hogy micsoda, és, hogy ne legyen túl tömített, tehát ne lehessen Dunát rekeszteni belőlük.
Ez valóban probléma. Viszont én amondó vagyok, hogy az ember csak azt tanulja, ami érdekli is. Különben kínszenvedés lesz neki a felsőoktatás. Akkor sem egyszerű sokszor, ha valaki úgy megy oda, hogy nagyon lelkes és elhivatott. Ha valakit tényleg érdekel valami, akkor abban kiemelkedően jól is fog tudni teljesíteni. Ha ügyes, tud kapcsolatokat építeni a gyakorlatai során, az oktatók felfigyelnek a kiemelkedő hallgatókra. Szerintem aki tudatos, annak sokkal kisebb esélye van arra, hogy ne találjon állást, ha nem is rögtön, de hónapokon, esetleg egy éven belül. Kivételek persze itt is vannak, de tapasztalataim szerint ez általában így működik. Tulajdonképpen nekem se lenne most az az állásom már több, mint 3 éve, ha az egyik oktatóm nem ajánl be egy ismerősének, aki éppen embert keresett. Szerencse is kell, nagyon sok, de ha az ember lelkes, elhivatott és tudatos, az már fél siker.
Nagyon sokan meg csak azért mennek egyetemre meg főiskolára, hogy legyen egy papírjuk. Ha 6 év alatt végzik el a 3 évet, akkor 6 év alatt, nem számít. Csak a tengés-lengés, bulizás, lógás, hülyülés. Több csoporttársam csak évekkel később fejezte be a szakját. Én pedig már a 3. végzettségemet szerzem a felsőoktatásban és ez a félévem még mindig állami, az utolsó évet kell majd fizetnem, mert elfogyasztottam az állami finanszírozási lehetőségeimet.
Szóval ha valaki született bölcsésznek érzi magát, hát vágjon bele. Maximum utána tanul valami mást is. De szerintem fontos, hogy az ember lelke kielégüljön attól a tudástól, amire tényleg vágyik. Mert amit az ember megtanul, azt már senki nem veheti el tőle, az már az övé. Amit sosem tudhatjuk, mikor tudunk hasznosítani.
![smileeee.gif](/images/emoticons/smileeee.gif)
Amúgy én is bölcsészdiplomával helyezkedtem el, és jelenleg is bölcsészkaron vagyok egy másik egyetemen. Nekem ehhez van affinitásom, ez érdekel, ezt szeretem. Ezzel tudok azonosulni. Tudom, hogy valami másik papírral lehetne sokkal több pénzt meg jobb állást is találni, de nincs kedvem végigszenvedni egy olyan szakot, amihez "semmi közöm". Még a jelenlegivel is szenvedek olykor, pedig ezt szeretem.