Kedvenc képem, most :) II.

nem tudjuk szeretni önmagunkat...

én is. Úgy is spórolok, szóval mehetünk

Elhiszem, hogy fáj. Benned van, és benned is marad, de csak addig, amíg meg nem érted, és el nem tudod engedni. Onnantól könnyebb lesz. De igen, még érezni fogod néha, fájni fog, de egyszer majd eljön annak is az ideje, amikor fájdalom nélkül tudsz azokra a sebekre nézni, amik most megölnek. Mosolyogva, mert pontosan fogod tudni, hogy melyik hova vitte el. Örülj neki, ha fáj. Megváltoztat, megerősít, bátrabbá tesz. Nem fogsz félni. Csak egyszer kell erőt venned magadon, onnantól menni fog. Aztán meg fogod tudni, hogy mindenen túl tudod tenni magad. Mindig.

csak még egy kérdés? esetleg tudsz vezetni? azt hiszem ha már eljutunk oda vehetnénk egy menő amerikai járgányt is ha már spórolunk

Kb valóban ez van.

John és a japán Fanta

Nem, MÉG nem. De ezért muszáj lesz akkor viszont bele kell húzni, a pénz félrerakásba milyen kocsi legyen? Te?

Még mindig ugyanolyan jó pasinak tartom, mint 6-7 évvel ezelőtt. Nem hiába ő fogott meg először a Stargate Atlantis-ban. Egyébként az a sorozat is borzasztóan hiányzik. Kaszálták azért, hogy indítsanak egy spin-offot, amit két évad után kinyírtak. Az Aliast követően a Stargate univerzum Atlantis felvonása fogott meg a legjobban. Fantasztikus színészek voltak a kasztban, és az írók is borzasztóan kitettek magukért a karaktereket illetően, s még ehhez dukált egy jó kis sztori. Lassan öt éve fejezték be, de még mindig reménykedek egy mozifilmben. Hátha.

valaki adjon erre választ: miért szeretem magamat kínozni?

Csak tetteted ,hogy az vagy?

Again.

Az iPhone-t kivéve minden tetszik a képen

még elég messze vagyok tőle, hogy jogsim lehessen ,de attól tartok valami menő amerikai kocsira gondoltam,de nem ez a tömeg dologra, valami eredeti , érted mire gondolok

Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz.
De néha azt kívánom, bárcsak ne emlékeznék rád...