Rajongás, de hogyan?

Nagyon jó cikk lett! <3

Egyetértek a cikk nagy részével, de tetoválásom mindenképp lesz.. Nem is egy, és a legfőbb kedvenceimmel kapcsolatosakat is szeretnék. Nem óriási betűkkel varratnám fel a homlokomra, hogy "LINKINPARK", de egy Linkin Park dalszöveget nagyon szeretnék az oldalamra. Nagyon jól nézne ki - szerintem, és úgyis mindig teleírom a karomat a szövegeikkel... Az legalább nem kopna le, és nem kéne naponta kétszer újraírnom..
Ezen kívül szeretnék egy Big TIme Rushsal és egy Tokio Hotellel kapcoslatos tetoválást is, meg még egy fekete virágmintát a medencecsontom fölé, de az nem a sztárokkal kapcsolatos.

Véleményem:Úr Isten o.O azért ez már nagyon durva de ez a homlokos az a legdurvább.. ez azért már egy elvetemült dolog... és még a darabszámmal van bajom.. de a te dolgod...

nagyon jó a cikk

Én igaz rajongónak mondom magamat, mint RihannaNavy. Nem tartom magam igaz rajongónak, mint Directioner. Szeretem őket, de be kell vallani, hogy őket mindenki csak azért szeret mert helyesek. Ha nem lennének azok nem lenne ennyi rajongójuk. Bevallom.. én is csak azért szerettem meg őket mert helyesek. Ez van

Lehet, hogy én leszek az egyetlen, de én szinte abszolút nem értek egyet a cikkel.
Ne utánozzam? Én sem mondom, hogy totál ugyanúgy kell öltözködnöd meg beállítanod a hajad mint amilyen neki, de senki sem úgy születik, hogy neki stílusa van. Sok sok dologból csipegetünk össze dolgokat, akár tudat alatt is, és ezekből állunk össze. Azok vagyunk amiket hallgatunk, amiket nézünk.
Elfogadni mások véleményét megint egy másik történet. Ahogy olvasgatok néha véleményeket és hozzászólásokat, tisztán kiderül, hogy a legtöbb kommentálónak lövése sincs a dolgokhoz, csak mondja amit gondol, mert az biztos úgy van. Ha valakiről kijelentünk valamit, azt nem így vakon kéne tenni. Ez nem véleménynyilvánítás, ez szimplán az, hogy valaki hülyeségeket beszél. És meg kell mondjam az ilyet elég nehéz tűrni. Mert azok sem érvek amikkel ők jönnek.
Szerintem, aki igazi nagy rajongó és valami miatt lemarad egy hazai koncertről (ami lássuk be nagy dolog, nem minden sztár teszi be a lábát ide) és nincs lehetősége más országokba utazgatni, vagy az országunk másik felére, az teljesen normális ha össze van törve. A rajongás egy nagyon meghatározó dolog, és már az sokat számít az embernek, ha láthatja a kedvencét élőben, akárhány méterről, ha tudja, hogy ott van, még ha a tömegtől nem is lát, de ott van, és élőben hallhatja. Hatalmas ereje van egy koncertnek például, akármilyen rossz napja van az embernek, arra visszaemlékezhet, és hihetetlen sok erőt tud adni. Szóval, ha valami miatt ki kell hagyni, az eléggé nagy szívás.
Szerintem az itt lévő dolgok közül a láss reálisan pontot a legnehezebb megvalósítani. Ha valakiért rajongasz, nem igazán tudod kritikusan nézni, ez persze attól is függ hány éves vagy, meg rengeteg mindentől, de sosem fogod úgy látni mint egy átlag embert, sok mindent meg sem látsz. Mellesleg nem is akarsz. Nem azért rajongunk valakiért, hogy a hibáit keressük, szerintem a legtöbb ember totál letojja őket. A hibáival együtt szeretjük őket, nemde?
Ez a vegyük meg a CD-ket dolog tényleg szép meg jó, de manapság kevés ember fizetheti meg ezeket. Olyan pénzekért jönnek ki dolgok, hogy hátast kell dobni. De ezzel egyetértek, amikor tudsz, támogasd azzal a kedvencedet, hogy nem csak letöltöd ingyen a számait.
Mellesleg a legjobb dolog egy hasonló fandom tagjával beszélgetni, közös témátok mindig lesz, és csak egy rajongó ért meg egy rajongót. Szóval ezzel is egyet kell értsek.
(persze ügyesen össze van szedve a cikk, de attól függetlenül nem bírtam ki, hogy ezt magamban tartsam, elnézést )

Nagyon jó cikk lett !
Én úgy gondolom, ha valakit nem szeretsz, akkor ne szidd és ne foglalkozz vele, mert nem ismered. Ha valakit meg nagyon szeretsz támogatsd és akkor is legyél a rajongója, ha esetleg valami történne vele. Csak akkor vagy igazi "fan" ha mindenben "mellette állsz" és nem unod meg

Jó cikk lett! Van akiért nagyon rajongom, de tetoválásig eszembe nem jutna elmenni, sem egyéb hasonló őrültségekig. Viszont amikor valaki szidja nagyon nehezen tudom visszafogni magam, pedig tök felesleges ezen vitázni másokkal, nem szerethet mindenki mindenkit. Sokszor inkább el sem olvasom a kommenteket csak a róla szóló cikket

Teljesen igaz ez a cikk.! Hasznos a sok megszállott rajongó számára... Persze énis a "Fanok" közé tartozom, de kulturált,nem észtelen stílusban.

Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem értek egyet a véleményeddel, habár elgondolkoztattál az egyszer biztos. A hozzászólásod első pár mondata már hagy kivetnivalót maga után. Én is, és még sok mindenki más mindig is azt vallotta, hogy ember, mindenki egy külön egyéniség. Igen is gusztustalan az, hogy majmoljuk a kedvencünket, mert neki ilyen és ilyen cucca van, így hordja a haját és így sminkeli magát. Van olyan, hogy stílus, ami vagy jól áll neked, vagy nem. Tény, a mai gagyi sztárok lopkodják a stílusokat, mert azok is annyira kreatívak. Valahol én is gáznak találom, hogy valaki azért vágatja olyan fazonra a haját, mert xy kedvencének is az van, közben meg lehet, hogy jól sem áll neki. Mindenkinek legyen meg a saját stílusa, és ne klónozzuk egymást, mert annak semmi értelmét nem látom én sem. A vélemény nyilvánítást pedig gondolom a negatív kommentelőkre érted. Én magamból tudok kiindulni, de amikor kritizálok, akkor azt úgy teszem, hogy igen is utána nézek a dolgoknak. Attól, hogy születnek negatív vélemények, még nem jelenti azt, hogy az illető tudatlan tuskó kérem szépen!

Én is voltam 12, 13 ,14, 15 éves és ilyen szinten soha sem vegetáltam, mint napjainkban a kedves fiatalok. Pár órája az egyik szelína gomezes topikban támadtak le, mert negatív véleménnyel voltam róla. Hát kérem szépen, jött minden és az illető közölte velem, hogy takarodjak a topikból. Most komolyan, szerintetek normális az ilyen? Mert szerintem nagyon nem. Én is rajongtam megannyi hírességért, sztárért, celebért, de soha sem csináltam ezt, mint egyesek. Tudtam, hogy mi a negatív és mi a pozitív, de a ló tulsó oldalára soha sem sikerült átesnem, pedig többször volt olyan, hogy híres emberbe zúgtam bele, még 13-14 évesen. Te is kevered a szezont a fazonnal. A rajongás nem egyenlő azzal, hogy elfogadjuk az illetőt a hibáival együtt. Magyarázd el nekem kérlek: hogyan tudsz egy olyan valakit elfogadni egyáltalán, akit nem is ismersz? Ja, hogy csak azt ismered, amit mutat magából, aztán, ha beszélgetnél vele öt percet, akkor konkrétan nagy valószínűséggel csalódnál, mert egyáltalán nem olyan, mint amilyennek te láttad. A rajongás egy olyan dolog, ami nálatok, tinédzsereknél átszellemül plátói szerelembe. Találtok valakit, aki a fizikai ideálotok és felruházzátok mindenféle tulajdonságokkal, olyanokkal, amikkel lehet, hogy nem is rendelkezik. Ez meg már a rajongás egyik (nem kicsit) eldeformálódott verziója. Én rajongok Jennifer Garnerért - felnézek rá, megnézem a filmjeit, követem a karrierjét, gyűjtöm a képeket róla, de megmaradok a realitás oldalán. Amiről te írsz azt már nem lehet bekasztlizni a "rajongás" definíciójába... szerintem.

CD-ket én személy szerint nem vásárolok. Nagyon f*sza etetős duma az, hogy "Támogasd a kedvencedet, vedd meg a filmjeit és a lemezeit!". Minek, ha ott van az internet és le tudod tölteni? Magyarországon talán a lemezeladásokból élnek meg az oly annyira hírös cölöbjeink, de külföldön, főleg az USA-ban, egy énekes, énekesnő, banda, zenekar a turnékból befolyó összegekből tartja fent magát. Emlékezz arra, amikor pár éve Lady Gaga egy dollárért árulta a lemezét! Ők nem ebből gazdagodnak meg, hanem a koncert körútjaikból. Bőven elég nézni azokat a koncerteket, amiket ideszerveztek (Shakira, Beyoncé, Lady Gaga), és a helyjegyek (ahonnan láttál is valamit) 20 rugótól kezdődtek és mentek fel egészen 50-ig. Ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy egy zenével foglalkozó ember a lemezeladásból tartja fent magát. Ha így lenne, akkor nem lenne lóvé olyan mértékű showra, mint amiket lenyomnak a színpadon.

Gratulálok a cikk írójának, remélem sok tini-rajongó megfogadja a tanácsait, melyek nagyon igazak!
Én is jártam hasonló cipőben, hogy 1-2 évig szinte "megőrültem a színészért" és utána egyszerűen másfajta filmek, színészek is el kezdtek érdekelni. Hálistennek nem tetováltattam vagy másféle "elszállt" dolgokat nem műveltem. Érdemes elolvasni és elgondolkozni rajta. Régebben nekem az Európa Kiadó volt az "isten" és amikor találkoztam az énekessel, sőt mi több kezet is fogtam vele és beszélgettem vele, nem történt semmi. Akkor esett le, hogy tulajdonképpen ő is csak ember, plusz tehetséggel megáldva.

Nagyon jó cikk lett, imádom!!!
Bár az, hogy ne húzzam fel magamat, amikor valaki ok nélkül trágár szavakkal illeti azt akit szeretek az nehezen megy.

Itt semmiféle tinikori idiótaságról nincs szó. A Linkin Park igenis sokat jelent nekem, és nem csak szimplán szeretem a zenéjüket, vagy őket. De nem lenne érdemes elmagyaráznom, mennyit és miért jelent nekem, mert itt a legtöbben kis 13 évesnek néznek, aki még nem tudja mit akar az életében...
Egyetlen értelmetlen dalszöveg sem kerülne fel még a hátam közepére sem, azaz Justin Bieber Baby című számának refrénjét valószínűleg nem fogom magamra varratni. A Linkin Park összes dalának összes sorának van jelentése, nem is kevés. 9 éves korom óta tanulok egyedül, magamtól angolul, és már azóta sokat segített nem egy LP dalszöveg.
Tudom, hihetetlen, mert még 'csak egy gyerek' vagyok, de nem kevés dolgon átmentem már így is, sorolni most pedig nem akarom, és sajnáltatni sem fogom magamat. A lényeg, hogy a Linkin Park dalai sokat segítettek, nem egyszer, és egyáltalán nem hiszem azt, hogy értelmetlen lenne egy szokásos "I love you" felirat helyett egy számomra sokat mondó dalszöveget ráíratni magamra az egyik kedvenc bandámtól.. Ha valamilyen személyt/bandát/együttest/énekest már eddigi életem egynegyedén keresztül szeretek, valószínű, hogy később is fogom.
Például a Big Time Rusht is szeretem, de az ő dalszövegeiket biztosan nem varratnám magamra, mert jelentésük nem sok van - kivéve párat. Velük kapcsolatban egy "Rusher" feliratot szeretnék, ha még mindig fogom őket szeretni. Nem véletlenül akarok még várni ezzel amíg betöltöm a 18-at.
Mellesleg tetkófanatikus vagyok, már most is. A bal karomra minden nap van valami írva, persze mindig valami jelentéssel.
Még annyit, hogy ha valaha rámkerül egy ilyen tetoválás, biztosa nem fogom megbánni soha. Hiába akarok majd nagyon tetoválást ahogy 18 leszek, előtte jól meg fogom fontolni, hogy mi lesz, hogy fog kinézni, és örülni fogok-e annak, hogy rajtam van még 45 évesen is.

Csak egy kérdés: Van annak értelme, hogy valaki felvarratja magára a jelenlegi kedvencének nevét, vagy valamijét csak azért, hogy későbbiekben tudja, hogy az a híresség egy fontos ember volt az életében? (Mondom, csak egy kérdés, eszem ágában sincs ilyet csinálni)

Egyébként én például nem azért veszek eredetiben lemezt, mert akarom növelni kedvenceim bevételét. Nekem valamiért jobb érzés úgy albumot hallgatni, hogy közben nézem a borítóját, azt a kisfüzetét stb.

Az a baj a cikkel, hogy nagyon mély a téma, és ahhoz képest nem érintettünk pár fontos pontot. Egyébként jó lett, a legtöbb dologgal egyetértek. Persze, akinek magára kéne ismernie, úgy sem fog. Az érett rajongáshoz szerintem megfelelő idol kell és IQ-szint is, ami vagy kialakul, vagy nem. Valóban érdemes az adott személyt tisztán látni, nem szabad azt hirdetni, hogy "úúúú, az én kedvencem soha nem hibázik", mert ez nem azt sugallja, hogy mekkora fan vagy, hanem azt, hogy elvetemült. És e-között elég nagy különbség van. A divatrajongást sem értem, miért pazarolsz egy aktuálisan felkapott előadóra energiát, ha fél év múlva más nagy szerelmet keresel? Ha valakit a kedvencednek mondasz, ismerd meg, ne csak a kinézetét/zenéjét szeresd.

Nekem van egy Tokio Hotel-es tetoválásom, egy mondat az egyik dalukból. Az a fura, hogy már nem szeretem a bandát, de az a mondat még mindig sokat jelent nekem, mert eszembe juttatja, hogy minden csapás után talpra lehet állni.

Sztem is teljesen igaz cikk

szerintem jó cikk

Na emberek.. ajánlom ezt a cikket sok embernek : D

Szerintem ez nagyon jó cikk lett! Sok fanatikusnak ajánlom ezt a cikket! Teljesen igaz!

Nagyon jo cikk lett,csak ajanlani tudom!