Elhunyt Demi Lovato édesapja

A tegnapi nap folyamán bejárta a világot a hír, miszerint elhunyt Demi Lovato édesapja. Manapság már megszokhattuk, hogy az emberek gyakran keltik egyik-másik híresség halálhírét, azonban Demi testvére, Dallas is megerősítette a szomorú hírt.
A teljes cikkhez kattints ide!

Beyla, nem fogom megváltani a világot a hozzászólásommal, meg semmi ilyesmi, de azért én mégis leírom. Idén töltöm be a 14. életévemet, tehát most 13 vagyok. Mondjuk, ez logikus, de mindegy. Tavaly decembertől teljesen tönkrement az életem, és tudod miért? Anya elszeretett volna válni kemény 16 év után. Először rengeteget sírtam, és azt tudniillik, hogy én nagyon apás voltam -ezidáig. Egyik este, amikor apa hazajött munkából felébredtem, mert ordítoztak és kiabáltak, hallottam, hogy apa olyanokat mond anyának, hogy szétütlek te büdös r#banc, vagy hogy elvágom a torkodat és beteszlek téged az újságba, sőt, úgy megütötte anyának a mellét, hogy több hétig lila-zöld-sárga-kék színben pompázott. Ha nem megyek ki akkor, akkor ki tudja, talán még rosszabbat kap anya. Minden hétvégén ment a feszkó, rengeteget ordibáltak és veszekedtek egymással, mi, gyerekek pedig meg sem mertünk mukkanni. Egy 17 éves bátyám, egy 8 éves öcsém és egy 22 éves nővérem van, de ő már elköltözött, és a bátyám is állandóan csavargott, szóval konkrétan ott ültem bent a szobámban, remegtem a félelemtől, hogy esetleg eldurvul majd a helyzet. Április 13-án egy olyan sokk ért, amit senkinek nem kívánok. Nővéremmel voltunk otthon, anya és apa már megint veszekedtek, de mi már akkor éreztük, hogy valami nagyon rossz dolog fog történni. Körülbelül 1 cm-re állhattak egymástól, mi tesómmal már kint voltunk, hátha lesz valami, és hát lett is. Apa megütötte anyát, anya pedig nekiment apának. Ütötték és rugdosták egymást, mi ketten próbáltuk őket szétszedni, nem sok sikerrel. Befejezték, mikor észrevették, hogy engemet nem olyan gyengén odalöktek a szekrényhez. Csuklott hanggal és könnyes szemmel mondtam, hogy most fejezzék be. Befejezték? Nem! ANYA NEKIMENT EGY KÉSSEL APÁMNAK. Meg sem tudtam mozdulni a rémülettől, csak néztem, ahogyan nővérem próbálja őket szétszedni, és akkor volt az a pont, hogy pizsamában, egy szál köntösben és mezítláb lerohantam az utcára. Hülyének néztek az emberek? Igen. Úgy sírtam, hogy majdnem szétszakadt a mellkasom. Végül egyikőjüknek sem lett komoly baja, ahelyett, hogy anya szétvágdosta a kezét, apa pedig elvágta az ujját. Aztán jöttek azok a.. titkok (?) amikről soha nem tudtam. Apa anyát többször megverte, de olyan szinten, hogy hideg vízzel kellett felébreszteni. Többször megcsalta, minden úgy ment ahogyan ő fütyült, a nagymamámat elütötte, engem kiskoromban elrabolt anyától, és amikor én 2 vagy 3 éves voltam anyát felakasztotta egy fára. Apa ezek után (hogy megtudta, hogy én is tudom) próbált kedves lenni velem, beszélgetni, és úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Elvárta, hogy úgy tekintsek rá mint anno. Szerinted ezt bocsássam meg neki? Nem, nem fogom. SOHA. És miért? Karina már leírta. Mert bántotta az anyukámat akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Már nem is érzek iránta semmit. Nem az apám. És ezt meg is mondtam a szemébe, amiből az lett, hogy sírni kezdett. Nagyon. Én pedig csak elmentem onnan. Azóta pedig már kezdd minden rendbe jönni, apával nem igazán tartom a kapcsolatot, bár ha egy nap nem hív 20x akkor egyszer se. Olyan mértékben csalódtam a saját apámban, hogy azt elmondani nem lehet. És akkor most én is sajnáltatom magamat? Nem érdekel mit gondolsz. Ezt csak azért írtam le, mert már nagyon kikívánkozott belőlem, főleg, miután elolvastam a hozzászólásodat. Szégyellhetnéd magad.

Én nem sajnálom őket