Pont tegnap nézegettem az egyik Miley-s/Hannah-s könyvemet, és konkrétan szóhoz sem jutottam a képek láttán. Annyira bájos és szép volt, olyan értelmes, normális és mégis élvezhető interjúkat adott, hogy a szám elé kaptam a kezem.
Nem, egyszerűen nem hiszem el, hogy Miley-ból ekkora k#rva lett. Merthogy igen, eléggé úgy viselkedik, az őrült szmájlerek meg nekem ne mondják ezt, hogy ez normális. Ezzel mutatna példát? Ugyan, pontosan mivel? Azzal, hogy a vadonatúj klipjében csak rázni tudja a seggét, vagy hogy az ágyon húzogatja magát olyan fejjel, mint akit éppen most elégítettek ki? Alig hiszem el, hogy egyesek még mindig képesek
példaképnek tekinteni ezt a kis izét. Mire fel? Régen még talán az volt, de nekem senki ne próbálja már beetetni azt, hogy még mindig az.
Ránézek
erre a képére és egész egyszerűen elmegy a maradék életkedvem is, sőt, fokozzuk, még a gyomrom is felfordul tőle. Aztán ránézek
erre a képre is, és mit látok? Egy érett, kiegyensúlyozott NŐT, aki a tehetségével hívja föl mások figyelmét (mert akármennyi nem kedveljük Miley-t, azt el kell ismerni, hogy hangja van, méghozzá elég jó), nem pedig a k#rválkodással. Én azért nagyon kétlem azt, hogy az 561 ezer negatív kritikával oly' nagyon büszkélkedni lehetne, de hát Ő tudja. Egyre süllyed lefelé, persze ezt nem veszi észre. És azt azért még had írjam le, hogy mérhetetlenül sajnálom Billy-t és Tish-t is, akik (szerintem) mindent megtettek annak érdekében, hogy egy normális gyereket neveljenek, csak hát ez nem jött össze.
offline
Ja és nem vagyunk olyan jóba, hogy becézgess.. És tökéletes hely neked a pszihiátria, szerintem neked találták ki. 
Majd meglátogatlak egyszer, bár addigra szerintem már nem munkásként, hanem vendégként leszel ott drága. 
Mást úgy sem édemes tenni 
1 felhasználónak tetszik:
