offlineIdézet (Beyla @ 2014.03.25. 19:31)
Szerintem meg van benne ráció. Sok fórumozónak fingja sincs arról, hogy az aktív testmozgás mennyiben is tudja befolyásolni szervezetünk működését. Néhány hozzászólástól a hajam égnek állt, hogy őszinte legyek. Valaki azt írta, hogy a rák genetikai és pszichikális úton tud csak kialakulni. Hát ez akkora baromság úgy ahogy van. Léteznek olyan vírusok is, amelyek kifejezetten tumoros megbetegedéseket okoznak, mindezek mellett ott vannak a karcinogén anyagok (kémiai vegyületek netovábbja). Bizonyíték nincs arra, hogy stressz kialakíthatja a rákot, de van olyan aki ezt mondja, mindenesetre én ezzel nem értek egyet. Az viszont igaz, hogy akinek a családjában gyakrabban fordult elő rákos megbetegedés, az nagy eséllyel az lehet, hiszen hordozza az öröklött hibás gént. Én mozognék, ha tehetném, bár nekem a munkám alapból is álló lóti-futi meló lesz, szóval a napi három nyolc órás gyakszim az abból áll, hogy rohangálok egy nyolc emeletes épületben, mint a mérgezett egér. Igen is, összefüggésbe lehet hozni még a rákot is a testmozgással. Sokan vagy el sem olvasták a cikket, vagy képtelen szöveget értelmezni, hiszen azt írja, hogy csökkenti a mellrák kialakulását. Egyesek meg úgy értelmezték, mintha megelőzné azt. 
A tumort sajnos nem lehet megelőzni, de lehet tenni annak érdekében, hogy a kialakulás kockázatát csökkentsük.
A tumort sajnos nem lehet megelőzni, de lehet tenni annak érdekében, hogy a kialakulás kockázatát csökkentsük.Még egyszer hangsúlyoznám, nem orvosin végeztem, hanem germanisztikán! Ez esetben lehet, tévedek, merthogy nem vagyok excerpt a témában. Viszont a nagynénémet négy éven keresztül kezelték mellrákkal. A diagnosztizálást másfél-két évvel megelőzte egy baleset. Az unokanővérem, az unokaöcsém és ő karamboloztak. A nagynéném, aki az unokaöcsém mellett ült, a testével védte meg a babát, de ennek következtében eltörött valamelyik felső bordája.Persze, néhány hónap múlva rendbe jött, de sokkot kapott, onnantól fogva folyamatosan rettegett. Kiment az unokaöcsém a teraszra, elfogta a félsz. Lejött a saját lánya a lépcsőn, kiverte a víz. Látott egy embert átmenni a zebrán, rögtön aggódni kezdett érte. Nem sokkal később lett rákos. A családunkban senkinek nem volt ilyen problémája, a nagynénémnek soha az életben nem voltak komolyabb egészségügyi gondjai, és, ha hiszed, aranyom, ha nem, rendszeresen sportolt. Ő a mai napig úgy gondolja, a folyamatos stresszelés miatt lett rákos (nem mellesleg a daganat nagyon közel volt az egykori töréshez). Minden családi ünnepen a lelkünkre köti, hogy ne aggódjunk feleslegesen, mert az ő sorsára jutunk. Én meg hiszek neki, bocs. Igenis van annak alapja, hogy a ráknak pszichológiai okai lehetnek. Egyébként, azt írtam, ELSŐSORBAN, nem pedig KIZÁRÓLAGOSAN. Csak, hogy nehogy rosszat álmodj, amiért félreértelmezted a szavaimat.
0 felhasználónak tetszik:
