Tegnap éjjel ez is eljött végre. Megnéztem. Egyelőre nem tudok mit mondani, nem igazán találom a szavakat. Van is hiányérzetem, meg nincs is. Amit tudtak, lehetőség szerint megtettek egy tisztességes lezárásért. Arról nem ők tehetnek, hogy két és fél óra alatt nem lehet dolgokat lezárni, úgy, hogy az igazán jó lehessen. Volt, amiben sikerült és volt, amiben nem. Nem az ő hibájuk. Ennyi idő jutott nekik, és megtették, amit tudtak. A maga nemében csodálatos volt. Megnevettetett és megbőgetett. Imádtam. Izgultam, szorongtam, szerettem, éreztem, ámultam, örültem, éltem közben. Szóval alapjában véve elégedett vagyok, de továbbra is sírok a folytatásért. Még most se lenne késő. Még reménykedem. heart.gif