Miért szeretünk írni?

Belegondoltál már abba, hogy miért is szeretsz órák hosszat ülni a számítógéped előtt, és pötyögni a saját történetedet? Mai cikkünkben az írást vesszük górcső alá, és elemezgetjük mibenlétét.
A teljes cikkhez kattints ide!

Nagyon jó cikk! Imádok írni! Nem is egy könyvem van készülőben! Különösen tetszett a Harry Potteres és Vámpírnaplókos példa (két mánia).

Azt azért nem mondanám, hogy a legtöbb fiatalnak és felnőttnek ez a hobbija, nem is nagyon ismerek olyan embert, aki szabadidejében írna. A neten keringő fanficek java része pedig olvashatatlanul rossz. Maga az írás gyönyörű hobbi vagy éppen foglalkozás, ha valakinek ez a megélhetése, de felelőtlenség azt állítani, hogy valaki író, amikor mind a történetei, mind a fogalmazása rossz. Nem a sokszínűséggel és a különböző stílusokkal van a gond, hanem az igénytelen munkákkal. Évek óta nem olvasok netre feltöltött írásokat, mert sajnos bárki bármit közzétehet "nagy mű" címen és mások számára követendő példa lesz az, ami eleve nem jó. Sok gyakorlással és még több olvasással érdemes belevágni. Anélkül, hogy valaki nem ismeri a klasszikusokat és kortársaink szerzeményeit, ne villogjon szerintem.

Teljesen egyett értek! Én személy szerint nagyon szeretek írni, de nem egy könyvet olvastam el előtte.

Én rengeteg embert ismerek a környezetemből, akik effektíve is szívesen hódolnak eme hobbinak, sőt mi több, itt a Starityn is megfigyelhető, hogy sokan próbálkoznak. Ez a cikk nekik szól. Nyilván, nem születünk ezzel a készséggel, így, ahogyan te magad írod, sokat kell gyakorolni a fejlődéshez. Pluszban nem a Wattpaden kell keresni az igényes írásokat, hanem pl. a Merengőn. Több ezer saját írás, fanfiction olvasható bestseller írókat megszégyenítő minőségben. Szíved-jogod eldönteni, hogy milyen műt, írást, regényt veszel a kezedbe, de azért nézz fel erre az oldalra, hátha mégis csak meg fog változni az álláspontod. Egyébként sok amatőr írónak nincsen lehetősége, hogy megéljen az írásból az anyagiak hiánya okán, így az interneten való publikálás mellett dönt. Ha meg esetleg az írás színvonala mégsem üti meg az olvasó ingerküszöbét, építőjellegű kritikák írásával segítheti a szerzőt a fejlődésben. Egy vadidgen noname emberke - szerintem - előbb fog őszinte véleményt formálni a műről, mint pl. a legjobb barátnőd. Szóval, egyáltalán nem értek egyet a véleményeddel.

Nagyszerű cikk lett Beyla! Annyira örülök ,hogy ilyen cikk is létre jött!
A kérdés amúgy jogos ,hogy miért szeretünk írni? Ez az olvasáshoz is lehetne kötni ,hogy miért szeretünk olvasni.
Mindkettőnek ott van az a szó ,hogy képzelet. Szerintem jó, ha az ember egy kicsit megfeledkezik a körülötte levő világról és inkább egy másikba ássa magát. Személyesen is így vagyok ezzel.
Mikor írok, akkor belefeledkezek a világába. Sőt, mikor gondolkodok már akkor is. Úgy vettem észre, hogy én mindig is ilyen voltam. Már kislányként is nem volt elég nekem a mesénél ,hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak ,én magamnak fejben gyártottam a következő részt.
Jó magam amúgy leginkább különálló történeteket szeretek írni, a hatások meg a körülöttem levő dolgok váltják ki. Miért is szeretek írni? Mert akkor megtudom eleveníteni azokat a dolgokat, amik a fejemben léteznek. Talán nem véletlenül egy kedvenc foglalkozásom a rajzolás és a photoshop, illetve miért ebben tervezem el a jövőmet. Mert én szeretek tervezni és megvalósítani az elképzeléseimet, jó érzéssel töltenek el.
Elnézést a kisebb gondolatmenetemért, de engem foglalkoztat eléggé a téma.

Jó cikk lett ^^

Én is rendszeresen írok, csak beleesek abba a csapdába, addig javítgatok valamit, hogy sosem tudom rámondani, oké, ez most már tényleg készen van. De nagyon élvezem csinálni és igyekszek egyet már összekaparni olyanra, hogy ne tudjak belekötni...
@ramio: Pedig elég gyakori hobbi, a moly.hu-n szinte minden második embernek van valamilyen formában saját története.

régen több regényt is írtam, fejezetekre tagolva és illusztráltam is őket ^^ bloggeren publikáltam, de mára már nem élek ezzel a hobbymmal, aminek több oka van, de legfőképpen az időhiány. illetve sokszor akad valami szuper vagy általam egyedinek vélt sztoriötletem, de attól tartok, félbe hagynám. vagy ne adj isten a végtelenbe menő, se füle se farka történet lenne. még régebbről három, egész terjedelmes, lezárt regényem van meg, füzetben is le van írva, illetve rendesen megszerkesztve és publikálva, de már nem látogatom ezeket a blogjaim, csak meghagytam emlékként

egy ideje inkább novellákat vagy részleteket szoktam írni, vegyes témákban, magával a komolyabb írással - mint már említettem-, nem foglalatoskodom, de sokakat ismerek, akik igen. egy ismerősömnek pl egy kiadó felajánlotta, hogy kiadja a könyvét, de az összeg, amit megmondtak nyilván sok volt egy diák tárcájának még ha később sikere is lehetne, így én abszolút megértem, aki az interneten publikál. egyedül ezeket a rajongó x idol/énekes sztorikat nem tolerálom, szerintem kétségbeesettek, gyerekesek és valóban akad kivetnivaló a stílusukban is bőven.

Sajnos a legtöbb fiatal inkább bulizik, iszik, pasizik, csajozik STB....

Kellemes kis cikk, bár újat nem tudtunk meg belőle az írásról. Mondjuk a komolyabb hangvételű, szakmai cikkeknek nem is itt van a helye. Annak a hozzászólónak pedig, aki erre is kitért, mélységesen igazat kell adnom azt illetően, hogy a net tele van önjelölt "művészekkel" meg "zsenikkel", akik még életükben nem pubkikáltak ugyan, de írónak hiszik magukat. Sőt, a manapság megjelenő bestsellerek között is igen-igen válogatni kell, hogy az ember találjon valóban értékeset. A mi modern korunkban ebben a szakmában is sokkal könnyebben eladható a szemét, mint az érték. Én régimódi vagyok. Az írás számomra nem hobbi, hanem életforma. Vallom, hogy aki ír, mármint komolyan ezzel akar foglalkozni, előbb olvasson. Sokat. Szépirodalmat, klasszikusokat, kortárs műveket, azok között is van igazán remek. Mondjuk EL James helyett Backmant, Lakatos Levente helyett Grecsó Krisztiánt ajánlanám, és most totálisan a teljesség igénye nélkül szemezgettem, mert sorolhatnám még. Az ízlésvilág iszonyúan elferdült napjainkra. Írni bárki írhat, az internetnek köszönhetően még publikálhat is, de ettől még nem lesz író senkiből sem. Nekem Nívó Díjam van, mégse emlegetem magam íróként. Még csak nem is publikáltam soha. Talán majd egyszer, de sok bennem az alázat és a tanulni vágyás, sosem érzem elég jónak a munkáimat. Tudom, hogy jók, de nekem nem elég és egyelőre nem is ezért írok, hanem azért, mert jólesik. Sajnos a legtöbb önmagát írónak kikiáltó emberkéből hiányzik ez is, az önkritika, meg az alázat. Rengeteget olvasok, rengeteget kutatok a témában, jártam tanfolyamra, TANULTAM ÍRNI. Ugyanis ezt is tanulni kell, nem elég a tehetség. De ha tehetséged nincs, akár fejre is állhatsz. Bár ettől függetlenül még összerettyinthetsz egy bestsellert, a mai világban minden lehetséges. Amúgy meg, aki nem ebből akar megélni, de szeret történeteket írni, azt mindig biztatni szoktam. A lelkesedés nagyon fontos, és valóban terápiás hatása van az írásnak. És természetesen sokkal jobb, értelmesebb elfoglaltság, mint a tévét bámulni bambán. Az íráshoz kellenek az agysejtek, a fantázia, aktív hobbi, nem hagyja elbutulni az embert. Aki viszont komolyan arra törekszik, hogy ő márpedig író lesz, az készüljön fel. Ez ugyanis hivatás, nem szakma. És vannak következményei. Egy nőből, aki körül mondjuk három kicsi csemete rohangál meg egy trehány férj, abból nehezen lesz sikeres író. Ez ugyanis magányos elfoglaltság, csend kell hozzá, béke, zavartalanság, méghozzá akár órákig. Manapság ki engedheti meg magának ezt a luxust, aki családban él és napi 8, ne adj isten 12-14 órákat dolgozik? Az se mindegy, miért akar valaki írni. Azért, mert szeret mesélni, vagy azért, meg hajtja az egója? Tömegével lehetne még felhozni az írással kapcsolatos témákat, problémákat, negatívumokat és pozitívumokat. Egy a lényeg: írni jó. A többi mindenkinél egyéni érzelmi belső motiváció.

Ez most egy nagyon de nagyon érdemes cikk volt !!!

Sok-sok évvel ezelőtt én is felkerestem néhány könyvkiadót, és a többségük valóban horror árakon dolgozik. Sajnos, ha nincsen pénzed, tőkéd, amit beleforgathatsz, akár csak egy vállalkozásnál, akkor az egész bukta. Nekem egy milliót kértek 100 példányszámért, és nemhogy diákként, de teljes állásban dolgozóként is képtelen vagyok kifizetni. Pontosan ezért szemezgetek egy ideje a szerzői kiadással, ami nem jár olyan jellegű anyagi vonzattal, ráadásul a szerzői jogokkal sincsen mahinálás úgy, mint a könyvkiadók esetében. Lassacskán befejezem az első önálló kémregényemet, és szeretném elkezdeni a modern irodalomban is megalapozni a karrieremet, hátha bejön. Végül is a mai világban nem árt, ha az ember több lábon áll. Az internet pedig egy ugródeszka is lehet az igazán tehetséges íróknak. Én pl. Spirit Blisst a Merengőn ismertem meg, évekig olvastam az írásait, ficceit. Mára azonban népszerű író, aki túl van néhány könyvkiadáson. Számomra az ő esete az intő példa számomra, hogy ne féljek publikálni, és legyen önbizalmam. Pluszban - mint ahogyan említettem a fentebb lévő hozzászólásomban - én személy szerint úgy tudok igazán fejlődni az írás terén, ha az alkotásomat olvasók rá tudnak világítani a hibáimra negatív, építő kritikák által. Többek között én emiatt kezdtem el az interneten publikálni, és nem bántam meg. Néhány év leforgása alatt rengeteget fejlődtem írás, stilisztika és fogalmazás terén.

Nekem van kinyomtatott könyvem, akkor író vagyok? Ugyan... Csak egy hobbi, ami segít kiszakadni a való világból.
Egyébként - szerintem - a jó írók nem kürtölik világgá az adottságukat, csendben alkotnak és tanulnak, mert mindig van mit tanulni, főleg az írásban. Aki pedig henceg, annak általában nincs mire, ergo nincs benne alázat, de lehet tehetség se. Bennem sz_r sincs, de magamnak írok és a barátaimnak, nekik tetszik és ez a lényeg.

Jó cikk lett.Én személy szerint imádok írni,ilyenkor tudom a legjobban ellazítani magamat.

Nyilván nem mindenki szeretne megrekedni azon a szinten, hogy csak a fiókjának ír. Igen, Lizzy te is író vagy, hiszen azt valahol legbelül kell érezned. Speciel olvastam a már nem létező Wattpad fiókodon a feltöltött írásaidat, és nekem személy szerint nagyon tetszettek. Pláne azok, amiket AC fandomban írtál. Miért ne próbálhatnád meg? Miért ne lehetne több belőled? Minden kezdet nehéz, és részben emiatt is írtam meg ezt a cikket. Sok író küzd azzal a válsággal, hogy egy hang azt üzeni, "Nem vagy elég jó!". Miért lenne hencegés, ha másokat is szórakoztatni szeretnél azzal, ami a szívedből és az érzelmeidből született? Attól, hogy feltöltesz néhány írást az internetre (ezzel másokat szórakoztatván) még tanulhatsz, okosodhatsz, csöndben magadban alkothatsz. Nem rossz ez, csak látni kell az érem másik oldalát is.

Már maga az olvasás is erre szolgál. Még meg se tanultam írni meg olvasni rendesen, már tudtam, hogy én a betűk rabja leszek életem végéig. Olyan verseket írtam hat évesen, ihajja.... Viszont az értékrendemet édesapám alapozta meg és erre büszke vagyok. Világéletében kétkezi munkás volt, amennyire én visszaemlékszem, én már könyvet nem láttam a kezében. De a polcán olyan kincsekre akadtam, mint Maupassant, Capote, Steinbeck meg Hemingway. Emlékszem, anyám nem engedte, hogy elolvassam Capote Hidegvérrel c. írását, mondván, hogy nem nekem való még. Jó, mondjuk a Tűzgyújtót is tiltó listára tette, a nővérem titokban adta kölcsön.
Azt meg tudod, hogy én szeretem az írásaidat, mert van bennük spiritusz és lélek, és eszméletlen jó a humorod. De értem, mit mondasz, mert ugyanez van bennem is. Olvasok egy Grecsót, vagy egy Backmant (jelenleg ők a favoritok kortársban) és arra gondolok, hogy oké, szép, szép, amit írok, ötletes, jó a stílus, egész rendben vannak a karakterek, van benne fantázia, de hol vagyok én ezektől a zseniktől? Persze, nem lehet mindenki zseni, de az írás nekünk szerintem elsősorban örömforrás és kikapcsolódás. Aztán ki tudja, egyszer hová jutunk, ha eleget ütjük egymás hátát.

Imádok írni. A zenehallgatás mellett ez a másik nagy kedvencem. Minden igaz, amit leírtak.

Nagyon jó és hasznos cikk lett! Gratulálok az írónak, és nem mellesleg én is rendkívül szeretek írni!

Jómagam is írok, és a környezetem véleményét (felnőttek, hasonló színvonalú írótársak), valamint az önismeretemet alapul véve nem is rosszul. Ugyan van még hova fejlődnöm, mégis rettentően szeretem csinálni, és jelenleg még meglehetősen motivált is vagyok. Kérdés az, hogy mennyire fognak majd felfedezni a Wattpadon a sok szar között. Ugyanis igen, elterjedt az írás, különösen a fanficek műfajában, ám ez nem jelenti azt, hogy még jók is. Egyenesen rettenetesek. Sajnos sokaknak egyáltalán nem való az írás, az álszent, ízléstelen haveroktól viszont erőt kapnak, hogy még több szemetet publikáljanak. Ilyenek közt nehéz dolog feltörni.

Na de mi is a rossz történet fogalma? Kezdjük a helyesírásnál: átlagosan szánalmas. Ha egy "író" még arra sem veszi a fáradtságot, hogy helyesen írjon, akkor nagy valószínűséggel már azelőtt elbukott, hogy még akármit is elkezdett volna. Mellesleg, ha már annyira lusta, hogy nem tanulja meg a saját anyanyelvét, legalább beilleszthette volna a cuccot egy Wordbe vagy mit tudom én... aztán meg majd csodálkozhat, hogy az egész piros.

A második kritérium a külalak, értem ezalatt a párbeszédek, a tájleírás, illetve a karakterek kidolgozásának színvonalát. Itt már az író tehetsége is bevánszorog a képbe, de ez még nem is lenne olyan fontos. Egy szép külalakhoz már az is elég, ha az utóbbiak igényesen vannak tálalva, érthetően és követhetően. Célszerű -sőt, inkább alap- a bekezdéshasználat, és a cselekmény ésszerű taglalása. Példának jeléül felhoznék egy konkrétumot, egy borzalmat amit Wattpadon találtam: Idézem, "Láttuk, hogy ott van az a két emos fiú. Odamentünk fizetni és kaját kérni, amikor..." -és igen, kedves hallgatóság, a fejezet itt ér véget. Brutálisan meg lett erőszakolva ez az írás. Hozzáteszem, maga a történet is egy rakat... csúnyaság. Összeszedetlen, párbeszéd, cselekmény nuku, stb. Komolyan, ezt látnotok kell, ékes példája a Wattpados történetek 70%-ának. https://www.wattpad.com/203821488-emos-szerelem-1-r%C3%A9sz

Egyediség kontra klisé, avagy témaválasztás. No ez már nehezebb dolog, mert hát ízlések és pofonok. Azonban egyben egyetérthetünk: ahogy a cikkben is írva vala, egy igényes író jegyzeteket, vázlatokat ír. Odafigyel a logikára, az általa írt dolgok miértjére. Ha zsákutcába kerül, hetekig agyal és csak agyal, hogy mily módon lehetne kibogozni azt a szálat. Esetleg tanácsot kér hasonszőrű írótársától (higgyétek el, nincs is jobb dolog órákat tölteni filozofálással a haveroddal, én folyamatosan ezt csinálom ). Persze ez nagyban függ a témától is. Egy fanfiction-írónak viszonylag meg van kötve a keze. Jómagam is egy fanfic-szerűséget írok a Walking Dead-ről, legalábbis a sorozatot veszem alapul. Történetem egy térben/időben van a sorozattal, kisebb kapcsolatokkal és célzásokkal összekötve azzal olyan módon, hogy a filmet mégse hazudtoljam meg. Sok-sok gondolkodni való, nemde? Ezt miért is mondom? Azért, mert egy jó író tényleg minden apró bolhafingra odafigyel. Személyes tapasztalat: a főszereplőm nézi a Trónok Harcát, említése szerint már vagy a negyedik évadnál tart. Mi a bibi? A zombiapokalipszis legkésőbb 2012 telén törhetett ki, a sorozat pedig akkor forgatta a második évadot. Mondanom sem kell, hogy egy kiadós sírógörcs után mehettem is vissza a klaviatúra elé, hogy már huszadjára is átgépeljem az így is nehezen megfogalmazott gondolatmeneteimet. -Mégis meg kell hogy mondjam, ezért szeretek írni. Gondolkodni, filozofálni ilyesfajta apróságokon... csak úgy izgalmas. És egy rossz írónak ez fabatkát sem ér.

Nos, magát az írás analizációját azt hiszem, itt be is rekesztettem.

Még annyit hozzátennék, hogy azért jó még, mert valóban ki tudod írni magadból a gondolataidat, még ha burkoltan is.

Grace Benning:
Szívemből szóltál! Az az érzés, mikor újra és újra átolvasod az írást mert sosem vagy maximálisan megelégedve vele... Kételkedsz magadban, a logikában, a részletekben, esetleg a sikerben. De végtére is ez hajtja az írót, nem? Mindig túl akarja szárnyalni önnönmagát, arra törekszik, hogy minden egyes szó jobb és kifejezőbb legyen az előzőnél. Mindezt úgy, hogy talán sosem lesz elég bátorsága azt mondani, hogy "na ez tökéletes lett."