miregondoltokmost?

Frankfurti levest akarok egy kondérral! Teljesen rá vagyok buzulva, nagyon kívánom; a lelkemet nem adnám el, de sok mindent megtennék érte

Három órája annak, hogy bekapcsoltam a gépemet, és eldöntöttem, hogy folytatom a történetem, ugyanis még a nyáron publikálni kéne (fogalmazzunk úgy, hogy ezt a célt tűztem ki magam elé), meg is van nyitva, erre írtam bele két mondatot, és azóta itt lógok Starity-n vagy Tumblr-ön  Valaki rugdosson meg, könyörgöm, hálás lennék érte.

Engem meg ezekkel a "introvertált", "extrovertált", "INTP" meg "INTJ" meg még nem tudom hányféle betűvariációs f*szságokkal lehet az őrületbe kergetni, mintha a mai 14-16 évesek csak ezeket a szavakat ismernék. Nagyon divat lett most odab*szni ezt a négy betűt a profilra, ahelyett, hogy szépen magyarul megmagyarázná mi a baja... 

Nem olvastam a beküldött cikkedet, de 100%-osan biztos vagyok abban, hogy szépen egy terjedelmesebb igényesen megfogalmazott írást küldtél be. Milyen témában írtál? Lehet, hogy az a baj, és tudod a szex, sperma, erekció téma beletartozik az oldal profiljába, de az igényes ismeretterjesztő írások közül azért válogatnak. Amikor megláttam a Berkis cikket, az jutott az eszembe, hogy ez kajakra Blikk színvonal. Amúgy felesleges írni a moderátoroknak. Lizzy Lewis elég pökhendi beképzelt stílusban leírta nekem priviben, hogy ne pofázzak olyanról amiről nem tudok és felvilágosított, hogy a moderátorságuk kimerül az adatlap csatolásokban és a topikok, hozzászólások törlésében és magyarán szólva semmibe sincsen beleszólásuk, sőt mi több - ahogyan nemrég is leírtam - nem is mernek túlzottan a sarkukra állni. Plusz ugyanezt Lindsay019 is megerősítette, szóval sz*rt se érsz, mert vagy leugatnak ahogyan velem Lizzy tette, vagy azt teszi amit Lexi, hogy elmondja továbbítja Freeze-nek, amit vagy megtesz vagy nem, Freeze meg vagy figyel rá vagy nem. Lassan kész lesz a skizofréniás cikkem, kíváncsi leszek, hogy ki e fogják rakni.  

 
Hú, most sikeresen felk*rtam az agyam rajtuk ismét.
Imént mikor volt ez a kis mozgalom, jöttek a tűzoltással, és egyből kirakták Beyla cikkét, feltételezhetően "nesztek, itt van, kussoljatok" szándékkal. Utána meg jött ide Glam és Lizzy a bunkó stílusú, félrebeszélős dumájával, hogy nekik mennyi dolguk van, hogy merjük ezt csinálni. Pont pár napja gondolkoztam azon, hogy olyan kisregényes levelet írok nekik a topikukba ugyanolyan hangnemben, hogy utána minden bizonnyal kib*sszanak innen. De aztán miattatok mégsem. Amúgy is van pár adatlapom, és a rendezett sorrendű kedvenceimben, stílusikonjaimban nem tudnék gyönyörködni máshol.
Egy kicsit tisztelhetnék az embert a munkája miatt. Kajak holnap arról írok, hogy bíber benfettesei elárulták, hogy a kölyöknek rózsaszínű a g*cije, azt úgyis kib*sznák a főoldalra a tizenéveseknek.
(Azt persze jegyezzük meg, hogy eléggé rasszista, homofób megjegyzései vannak...)
Engem az ilyen s*ggfejek már nagy ívből elkerülnek, vagy lapulnak, mint sz*r a fűben, mert tudják, hogy még a kapcsolatot is képes lennék velük megszakítani.
Áh, inkább kimegyek mégegy mojitos palmit elszívni, mert felb*sztam az agyam ismét. Szétmaratom magam a szúnyogokkal, mert a házunk az alföldi mesterséges csatorna mellett van, ugyebár.
A szöveg tiltott szavakat tartalmaz, így nem küldheted el! Felhívjuk figyelmedet, hogy sem a sztárokat, sem a felhasználókat nem sértheted meg az üzeneteddel! A rendbontókat figyelmeztetés nélkül kitiltjuk.
Anyátokat. Miért nem tudok normálisan "idézni"?

Teljes mértékben átérzem a helyzetedet. Én most a gesztenyepürét kívántam meg, de itthon nincsen és nincs szívem senkit sem kiküldeni a helyi teszkóba ilyen kánikulában. Úgyhogy a kólára esett a választásom. Nem gesztenyepüré, de legalább édes. Viszont étvágyad van, szóval feltételezhetően jobban vagy már és félig-meddig átment rajtad ez a pár napos borzalom.  
Pluszban éjszaka nem tudtam aludni, és hajnalig olvastam a műtéti altatásokról, az intubálásról és a gépilélegeztetésről. Rá kellett döbbennem, hogy tényleg sok mindent megtanultam az iskolapadban, de az aneszteziológiáról sz*rt sem tudok. Sajnos én olyan ember vagyok, aki a-tól z-ig mindent tudni akar arról a beavatkozásról amit csinálni akarnak vele. Találtam egy nagyon jó cikket, amiben nagyon velősen össze van szedve az, hogy hogyan fog zajlani ez a művelet. (belinkeltem, hátha valakinek felkeltette az érdeklődését és szeretne okosodni) Most már értem, hogy miért nem választás kérdése. Félek tőle, mint gondolom mindenki más, de hogy tisztul a kép, hogy mi miért, hogyan és miképpen fog zajlani, kezdek nyugodtabb lenni. Még így is para, hiszen mégis csak egy gépre és két olyan emberre fogom bízni az életemet, akikről azt sem tudom, hogy mi a kedvenc színük. Durva...

Két színésszel (ergo, sztárok, ami az oldal fő vonala) kapcsolatosan, az egyik Neil Patrick Harris, a másik Jim Parsons. Mindkettőnek a Broadway-n való szerepléseiről írtam. Nagyjából harminc fényképet mentettem le mindkettőjükről, vágtam össze a kellő bekezdéshez, videókat linkelgettem, interjúkat fordítgattam, egy rakatnyi anyagot összegyűjtöttem, hogy klasszul meg legyen szerkesztve, sőt, cirka fél órát szórakoztam csak azzal, hogy kettőjükről együtt képet találjak. 
Marhára el vagyok keseredve, nehezen tudom túltenni magamat rajta. Tudom, hogy ez apróság, csak úgy gondolom, két olyan hírességről írtam, akik említésre méltóak a tehetségük és a munkájuk alapján (nem az Insta fiókjukkal vágódtak be az embereknél), ráadásul nem is filmszerepben, hanem rendes, színházi téren teljesítenek. Egyébként, hozzátenném: cikksorozatot terveztem, írni akartam még Vanessa Hudgens Gigi-ről is, egy Glee-s színészről, még vagy öt-hat sztárt találtam, akinek még hacsak egy szereplése is volt a Broadway színpadán – mert hogy Neil-nél és Jim-nél vagy tíz-tíz szereplést leírtam – azt alaposan kiveséztem volna kritikákkal, interjúkkal, mindennel. 
De nem. Szerintem az oldalnak fétise van a minél semmitmondóbb sztárokkal kapcsolatban. A Blikket meg még mindig röhejes dolognak tartom felhozni: ma pont megnéztem egy példányszámot, azaz egész újság maga a vicc. Mindig mondom az embereknek, hogyha újságíró leszek, bulvárral nem fogok foglalkozni, azt én nem is tartom valódi írásnak (ellentétben anno emlékszem, egy bizonyos „főszerkesztő” az oldalnál mellszélességgel hirdette, hogy ő bizony mennyire nagy újságíró akar lenni…). Azt, hogy néhány híresség magánéletéről hazugságokat összehordjak, az szerintem minden második embernek megy az utcán. Az, hogy értelmes, tartalmas cikkeket írjon az ember, az már nem. 
Nem akarlak megsérteni, ezt még véletlenül se vedd annak, csak például az oldalon az orvostudományi cikkeknek még úgy sincs köze az egész oldalhoz, mint az előbbi cikkemhez. Lenyűgöző az írásod egyébként, mondom, nem a te cikkedet akarom fikázni ezzel, szó sincs erről, csak érted, nem értem egyszerűen, hogy az én cikkemmel akkor meg mi volt a probléma. 
Hah.  Valahányszor feljövök az oldalra, esküszöm, olyan ideges leszek, hogy ott is hagyom az egészet…  
Nem tudom, érdemes e moderátornak írni. Kétszer küldtem be a cikket. 
Egyébként, ha érdekel - vagy téged, vagy bárkit - vagyok annyira frappáns, hogy print screen-el a még nem publikált változatot lefényképeztem, szóval ha érdekel titeket, IDE szívesen felteszem, de word-be is megvan. Velem aztán nem szúrnak ki, publikálva lesz, ha akarják, ha nem 

Két színésszel (ergo, sztárok, ami az oldal fő vonala) kapcsolatosan, az egyik Neil Patrick Harris, a másik Jim Parsons. Mindkettőnek a Broadway-n való szerepléseiről írtam. Nagyjából harminc fényképet mentettem le mindkettőjükről, vágtam össze a kellő bekezdéshez, videókat linkelgettem, interjúkat fordítgattam, egy rakatnyi anyagot összegyűjtöttem, hogy klasszul meg legyen szerkesztve, sőt, cirka fél órát szórakoztam csak azzal, hogy kettőjükről együtt képet találjak. 
Marhára el vagyok keseredve, nehezen tudom túltenni magamat rajta. Tudom, hogy ez apróság, csak úgy gondolom, két olyan hírességről írtam, akik említésre méltóak a tehetségük és a munkájuk alapján (nem az Insta fiókjukkal vágódtak be az embereknél), ráadásul nem is filmszerepben, hanem rendes, színházi téren teljesítenek. Egyébként, hozzátenném: cikksorozatot terveztem, írni akartam még Vanessa Hudgens Gigi-ről is, egy Glee-s színészről, még vagy öt-hat sztárt találtam, akinek még hacsak egy szereplése is volt a Broadway színpadán – mert hogy Neil-nél és Jim-nél vagy tíz-tíz szereplést leírtam – azt alaposan kiveséztem volna kritikákkal, interjúkkal, mindennel.

Benézek a szekrényembe és csak fekete ruhák látványa fogad. Ebben a melegben nincs semmi világos ruha amit magamra aggathatnék, de ennek ellenére fekete ruhát vásárolok továbbra is. Úgy néz ki, hogy ezen a nyáron, ebben a hőségben ketté fog állni az agyam..