miregondoltokmost?

10 hosszú nap után netközelbe jutottam. A mamáméknál nyaraltam Zalában, és internet ottan nincsen. Visszagondolva, jó volt egy kis ideig offline-nak lenni, sok hülyeségemet végig tudtam gondolni. És hiába voltam képtelen ott aludni a folytonos kakaskukorékolástól, itthon felkelek kilenc óra előtt... ilyen az én formám.

Még nem voltam a VOLT-on, de minden évben hallom a bömbölő zenét, mert egészen a következő faluig eljut a hang, sajna ebben az évben lemaradtam, pedig szeretek az udvaron ugrálni rá.

Phaedra, nem tudom, hogy csinálod, de én is veled álmodtam
Felhívtalak telefonon, mert írtál egy dalt, ami nem tetszett senkinek, csak nekem. Aztán elkezdtünk beszélgetni a dalokról és könyvekről, utána meg hirtelen egy szobában voltunk, ahol szintén beszélgettünk, majd jött érted egy pasi és elmentetek, én meg bánatomban el kezdtem olvasni a Kis Hableányt.

Egyszerűen nem értem, ezeknek az idős néniknek miért kell állandóan nyavajogniuk valamiért?? Mintha már csak ez éltetné őket. Most éppen az újonc pénztárosokkal volt bajuk. Jó, azt aláírom, hogy tényleg lassabbak, meg kevésbé rutinosak, de hát könyörgöm, újak még, nekik is be kell tanulniuk. Mindenki volt újonc valamikor, gondolom nekik se ment úgy minden az első hetekben/hónapban, mint annak aki már 25 éve ott van... De, hogy ez miatt hisztizni minek kell, azt nem értem, attól nem fog gyorsabban menni szerencsétlennek. Majd ők is belejönnek, ha meg nem, úgyis kib*sszák őket.

Nálunk még egyel durvább: Az ofőnek nincs is facebookja, mégis mindig mindenkiről tudja, miket posztol. valaki besúg neki

Ma megint voltunk az iskolában, ahol az igazgatónő végül nem a 9.-be hanem a 8. osztályba írt be. - így most újra kell járnom a 8.-at, amivel nincs problémám, mert már megbarátkoztam azzal, hogy ide kell járnom. Csak azt az egyet sajnálom, hogy 9.-ben lett volna egy magyar osztálytársam.

"Most jöttem rá, hogy szeretek panaszkodni, még akkor is ha nincs okom rá"

Én többet nem nézek cute couple-ös videókat.
Olyan aranyosak, hogy a mellettem lévő összes párnát nekivágtam a gépnek, csapkodtam, ordibáltam és minden bajom volt. És persze jó lenne szerelmesnek lenni, de nem akarok szerelmet és ez így annyira bonyolult és annyira nincs semmi értelme, hogy ahj.

ma mentem vonattal és egy néni ment előttem, húzta nagy nehezen a banyatankját. aztán feljebb kellett lépni, erre úgy felbszta maga mellé a tankját, hogy csak pislogtam. vagy jó erőben van az öreglány vagy kis furfangos.

Én amúgy nem tudom miért, de nagyon sokszor álmodok vele, sajnos a legtöbbre nem emlékszem, csak tudom, hogy benne volt. Más fórumozókkal is szoktam álmodni, de a Phaedrás álmok vannak többségben El kéne kezdenünk álomfejtéssel foglalkozni

Visszatértem, hogy rontsam egy kicsit a levegőt.

Szépen mentem reggel a pékségbe, amikor megállított két német kisnyugdíjas turista, hogy merre találnak valamit, azt hiszem a Tescot. Ezt persze németül kérdezték, és én rávágtam németül, hogy ,,Sajnálom, nem beszélek németül, csak angolul tudok jól''. Nagy nehezen kinyögték angolul, - mert angolul meg ők nem tudtak- hogy mit akarnak, mondjuk értettem már németül is. Szépen elmondom nekik. Ami után megköszönték, elindultak, de hallottam, hogy a hátam mögött jót nevetnek azon, hogy a hülye magyarok még németül sem tudnak. Mondanom sem kell, utánuk szóltam, - most már németül - hogy ha ennyire nagyra tartják magukat, akkor lehet térképet is venni, ha ennyire nem tetszett nekik, hogy bizony itt nem mindenki beszéli a németet anyanyelvi szinten. Meg legalább várnák meg, amíg hallótávolságon kívül kerül az illető, akit oly' vidáman kinevetnek, aztán ők se jobbak Deákné vásznánál.

Szó ami szó, jó érzés volt németekkel németül üvöltözni, mert már nagyon idegesít, hogy ennyire lenéznek minket.

Pont egy éve volt, hogy nyaralni voltunk a családdal. Apámmal kint beszélgettünk a nyaraló teraszán, mert a szomszédban lakó németek kint üvöltöztek az udvaron. Nem beszélgettünk olyan régóta, amikor kijött az eső emeleti erkélyre egy gyerek meg az apja, és kihugyoztak az erkélyről, és még az sem zavarta őket, hogy mi kikerekedett szemmel nézzük, hogy mégis mi a jó Istent csinálnak. Erre, a kb. 5 éves gyerek nekiállt röhögni, felmutatta a középső ujját, és azt mondta, hogy ,,Ennyit értek ti!''. Igaz, akkor még nem volt túl jó a némettudásom, (most sem az ) de ezt megértettem. Azt hittem lerakom a hajamat.

(Az is megmutatta, hogy mennyire kulturáltak, hogy nem egy fincsi dolgot művelt Löw )

Tudod mikor tudod tesztelni az önkontrollodat? Akkor, ha valamid iszonyúan viszket, de annyira, hogy szinte majd megőrülsz, ám nem vakarhatod meg, mert tudod, hogy azzal több kárt okozol és csak neked lesz még rosszabb. Mióta felkeltem, azóta ki akarom elégíteni azt a vágyamat, hogy a műtét helyeit sz*rrá vakarjam. Pénteken megyek vissza varratszedésre, addig meg muszáj lesz türtőztetnem vágyaimat. Elmondhatatlanul sz*r érzés.

Úgy látszik, a nyár derekán sikeresen megfáztam.
A nagy tüsszögésre át jön anyám, megkérdi mi bajom, mire közlöm vele a sajnálatos nyilvánvalót.
Anyám: Hogy szeded össze mindig ezeket a bacillusokat
Én: Áh, ez inkább vírusos.

(Aki természettudományos körökben mozog, az érti )

arra, hogy szerintem meg kéne néznem még egy részt a Alex és bandájából

Az érzés amikor egy plázában vagy bevásárló központban jársz és bemész egy ruhaboltba ahol pont az egyik kedvenc előadód számát játszák.
Amúgy buszról elég nehéz írni, mert mindig elírom a betűket a telómon. De a lényeg, hogy már 10-15 perc és otthon vagyok.

Azon gondolkozom, melyik CD-(ke)t szeretném megrendelni...

Amúgy egész nap musicaleket néztem videón, és most minden vágyam, hogy lássak egyet élőben. Nézegetem is a kínálatot (majd erre is elrángatok valakit, akinek semmi kedve sincs az ilyenekhez, pláne nem hozzám..).

Ismét deaktiválásra került a twitter profilom. Feleslegesnek éreztem már magam ott is, meg itt is.
Ja és napok óta nem tudom eldönteni, vajon egy tízes skálán mennyire vagyok szánalmas, mikor random beleillatozok barátom pulcsijába, amit még vasárnap adott oda. Őhm.....
Végezetül, valaki billentsen már fenékbe, hogy álljak neki a koreai leckéimnek, mert a végén még olvasni is elfelejtek.

Pont pár napja folytattunk erről beszélgetést a családdal. Engem személy szerint nagyon idegesít, hogy mindent, DE TÉNYLEG MINDENT kiírunk ennek a beképzelt népnek németül, de ők még a határ közelében sem képesek kitenni 1-2 magyar feliratot. konkréten sehova sem tesznek
A határon megállítottak minket ellenőrzésre, benéztek a lábainkhoz Met egy 4 tagú család fürdőruhában, strandcuccokkal mások sem lehetnek, csak pénzéhes maffiózók, akik migránsokat szállítanak... És a csaj a MAGYAR határon németül beszélt hozzánk, és totál lenézően üvöltözött velünk, hogy húzzuk le az ablakot. Ha már valakit kiraknak a MAGYAR-osztrák határra nem kéne legalább az alap dolgokat megtanítani neki magyarból? Mi szorgalmasan tanuljuk a nyelvet kötelezően, ezek meg totál lenéznek minket, és nem hajlandóak magyarul megszólalni, holott egykor egyek voltunk? *osztrák-magyar meccs na de ki ellen poén*
Nem fogok sztereotípiázni, mert vannak köztük kedvesek és normálisak, de legtöbbjük nagyon ki tud idegelni.

OMG! Tomorrow comes TINI Great Escape video clips . Mood : excited.
Jaj nem holnap! Vagy holnap? Nem tudom met már nem bírok várni.

Milyen érdekes, hogy a kínaiakat például én még soha nem hallottam sírni, amiért viszonylag kevesen beszéljük a nyelvet, viszont a német/angol/francia már egyből ordít. Legalábbis némelyek. Egyébként az én némettudásom is az "Ich bin dein Vater!"-ig terjed. Problem?

Nálunk a sulinkat lepték el a Mercedes gyár miatt - az épület egyik felét el is különítették a számukra - ahol úgy jártak-keltek, mintha ők sz*rták volna a spanyol viaszt.. A viselkedés meg amit produkáltak a szünetekben, hát látni kellett volna.. Persze tisztelet a kivételnek.

Nehezen ugyan, de be kellett látnom, hogy érzelmi hullámvasúton ülök egy ideje. Ilyesmit akkor éreztem utoljára, amikor éppen hogy elkezdtem a középiskolát. Dunsztom sincs, hogy mikor kavargott a fejemben egyszerre ennyi gondolat és érzelem. Mindig meg tudom lepni magamat, ugyanis azt hittem, hogy ezt már kinőttem egy ideje, hát nem.