miregondoltokmost?

Hazajöttem a kenu túrából és hadd ne mondjam..van mit mesélnem. Na, de. Az első nap nagy nehezen felsikerült jutnunk a kenuba, lapát a kézbe, és indulhattunk is evezni. Teljesen elől voltunk a lányokkal, erre rá 5 perc múlva mindenki beelőzött minket, és egész végig maradtunk hátul, árral szemben, 40 fokban. Egész nap eveztünk, azt hittem leszakad a karom mire végre beértünk kempinghelyre. Olyan estefele 6 óra körül megvacsiztunk, majd letusoltam, mert egésznap a sárban kellett mászkálnom. (mint egy tanyasi földművelő az esős időszakban: na kb úgy néztem ki) Megbeszéltük a 2 barátnőmmel, hogy lemegyünk a többiekhez, mert majd ott milyen jól elhülyéskedünk, stb. Éppen nagyban beszélgettem a mostmár volt igazgatómmal, mikor a fiúk hátulról megfogtak, felkaptak, és ruhástul bele dobtak a vízbe. Hát mondanom sem kell milyen káromkodást lenyomtam ott nekik, ők pedig egy jó hangos nevetéssel díjazták azt. (idiots) És így lett az, hogy csurom vizesen mentem végig a parton.. ja és persze, még tábortűz is volt, hogy a hajam ne csak vizes, hanem még füstszagú is legyen.
Másnap majd 12 km-t(!!!) eveztünk, szakadó esőben... de amúgy igen, jó volt..amikor kaptunk forró teát, és amikor a fiúk beleborultak a vízbe, a csónakukkal együtt. (tudom ez annyira nem vicces, de higgyétek el..az volt)

Sajnos ezzel nem vagy egyedül. Lelkileg még mindig taccson vagyok (és szerintem leszek is még egy darabig), nyűgös vagyok, fekszem, próbálom magamat elfoglalni, lefoglalni és közben a négy fal közé bezárva nagyon magányosan érzem magam, de, ha hozzám szólnak nem kicsit vagyok ingerlékeny. Apu csak jót akart, hogy meg akarta csinálni a kaját, én meg majdnem az utolsó szál haját is leüvöltöttem. Nem vagyok jól, vívódok magamban és bár előrefelé tekintek, a múlt még mindig visszahúz valamennyire. Arra gondoltam, hogy megpróbálom a lelkemet felfrissíteni - jövő héten műkörmöshöz szeretnék menni, hisz ezer éve nem voltak a körmeim manikűrözve. Valamint szeretnék vásárolni pár új ruhát, pár új cipőt és az sem kizárt, hogy szülinapom alkalmából meglepem magamat azzal a tetoválással amit ezer éve szeretnék. Lehet közhelynek hangzik, de jelen pillanatban az tenne boldoggá, ha magamra költhetnék. Gondolom a doki nem vásárlókörútra gondolt "ágynyugalom" címen, amikor varratszedésen voltam, szóval ez még pár hétig szerintem jegelve lesz.

más basszus délig alszik, én pedig 5 óra alvás után fél 7kor a legnagyobb viharban kontúroztam a fejem, aztán mikor elállt az eső elmentem pokémonokra vadászni unalmamban. egyébként hetek óta alig alszom, pedig nagyon fáradt vagyok fizikailag és lelkileg is, de ma is lefeküdtem pihenni, erre letöltöttem az összes létező főzős játékot appstoreból. más nyarakon délután 2ig aludtam, most meg.

Látom, nem csak én vagyok magam alatt mostanában. Hetek óta úgy érzem, hogy megfulladok. Most, hogy szünet lett, méginkább össze vagyok zárva a saját gondolataimmal, amik meg sokszor irreálisak vagy negatívak. Van, hogy egy falat sem megy le a torkomon, csak amennyit leerőltetek, aztán egyszer bekattanok, és felzabálok mindent, amit találok. Állandóan fáj a fejem, nagyon nehezemre esik felkelni reggel az ágyból, többet sírok mint baba koromban, minden piti dolgon aggódok, rágódok egész nap. És amit a legjobban utálok, hogy egyébként is mindig a dühkezeléssel voltak problémáim, de mostanában olyan embereken vezetem le az agyfszomat, akik nem érdemelnék meg. Nem tudom mi van velem, de rohadtul kikészít. Tavasszal még sprinttel lefutottam volna a maratont, madarat lehetett volna velem fogatni, állandóan valami hülyeségen röhögtem... most meg mintha a mosógépből húztak volna ki

"Fehérebb vagy, mint a halottak csicsója" said Nagymamám and kizárt a kiskertbe leégni, mondván a fehér bőr a Sátán műve. Közeleg az a máglyahalál, kezdem úgy érezni.

Felkeltem hajnali 4-kor, és valamiért abban voltam, hogy április közepe van, és elborzadtam, amikor megláttam a naptárat. Túl gyorsan megy az idő. Amúgy kellemes volt arra ébredni, hogy megint terrortámadás volt...

Arra hogy ideje lenne már átöltözni pizsiből,rendes ruhára xxdd De egyszerűen semmi kedvem
Ahh,a lustaság nagy úr!

A főnökömnek olyan beszólásai vannak mikor ideges, hogy alig bírom visszatartani a nevetést, de muszáj. Múltkor mellettem állt és mesélt valamit, amin felhúzta magát, de olyan viccesen mondta, hogy muszáj volt elfordulnom. Nagyon bírom őt, rágondolok és már nevetek

Most leginkább a kovászos uborkára, hogy ehetnékem van, de nincs mivel. Meg arra, hogy nem volt túl bölcs dolog tegnap egy Ikeás barlangoláshoz magas sarkút felvenni, mert ma olyan, mintha parázson lépkednék - de akkor is megérte. Teljesen.

ON: Néhány szomszéd valamiért úgy érzi, hogy az ő életükre mindenki kíváncsi. Legyen szó üzleti telefonbeszélgetésről, terhességi pánikról, vagy a gyerekével való veszekedésről.

Miért kell nekem olyanokat álmodnom, hogy egy 20 kilós törött karddal le kell győznöm egy 40 méteres Deadpoolt, aki nem mellesleg tüzet is okád? És az ilyenek engem miért tudnak ilyen jól megihletni?

Mindenki úgy csinál mintha levegő lennék.. Kezd elegem lenni.

Huhh, eléggé magam alatt vagyok ma is, és már kezdem unni a fekvést. Régebben az írás volt a gyógyír mindenre, ám tegnap este megpróbálkoztam vele, és ihletem van, csak egyszerűen az írás esik nehezemre. Így hát mai délután folyamán beleástam magamat az internet mély bugyraiba és alaposan utána jártam a Die Glocke, vagyis a Harang náci kísérletnek, amiből végül cikk született. Pár percre küldtem be, és iszonyúan remélem, hogy kikerül, mert baromira érdekes téma. Legalábbis engem totál magába szippantott, ahogyan olvastam linkről linkre az elméleteket. Persze, volt aki cáfolta és mindenféle szkeptikus dologgal igyekezett bebizonyítani, hogy nincs és soha nem is volt ebben az ügyben természetfeletti, de én valahogy nem akarom elhinni. Egész jól lefoglalt és nem volt időm közben az érzelmeimen őrlődni. A skizofrénes cikkem készülőben van, de egyelőre nincs hozzá lelkierőm. Lassan persze az is befejezésre kerül, de most egy földöntúli témával jobb volt foglalkozni.

Amikor anyu ad egy tanácsot és ha megfogadom, akkor pedig az ellenkezőjéről kezd el magyarázni, hogy nem úgy kellett volna, ahogy ő eredetileg mondta. Alapból nem is szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba...

Nézni kéne a Dead of Summer 3. részét, de lusta feliratot olvasni.

levegő vagyok?

Nyugi skacok, én is levegő vagyok

Nem akarok másnapos lenni. Tudom, amúyg ez lehetetlen, ha már ma az alkohol és én kettesben romantikázunk egy sort. De tény hogy nálam ez az egész dolog annyira durva, hogy egyszer iskolába is így mentem, ott meg haza akartak küldeni a sápadt, nyúzott fejem miatt, sőt, mondták is, hogy ugorjak be a nővérhez. És azért mégse mondhattam azt, hogy "hali, ez az alkohol csodálatos nedűjének a hatása, csak adjatok vizet meg kínait és senkinek nem esik bántódása"

Erőt vettem magamon, és kimentem a vaksötétbe cigizni, mondván "én vagyok a sötétség kibaszott úrnője(?), rám egy krva ronda zombi se nézzen, mert kifacsarom a szemeimmel a testéből a vért... érdekes, azóta, mióta elképzelem, hogy hollók és denevérek repkednek körülöttem, szinte nem is félek a sötétben. fogyatékos

NAGYON nem kellett volna nekem ezt látnom éppen ivás közben. Well fuck.



mcr related

i'm sorry

állandóan megy el ez a hülye áram mert vihar van, de igazából nem ez a legnagyobb problémám, hanem az, hogy holnap megyek inni és nem akarom, hogy akkoris ilyen idő legyen.