miregondoltokmost?

Rendkívül nagy öröm erre a kérdésre érkezett válaszokat olvasgatni, még így hajnali fél négykor is. (Egyébként annyira felbosszantott ez a téma a napokban, hogy muszály kiírnom magamból.) Rengeteg választ látok, minden féle ember írt, az ötévesektől kezdve az olyan emberekig, akik kicsit is átérzik ezt a helyzetet.

Komolyan mondom meglepődök az ilyen szintű válaszadásoktól. Az első az a 'megtermeljék nekünk a húst' szó szerint kiakasztott. A következő a 'ne haljunk éhen'. Nem mintha a vegetáriánusok és a vegánok már rég éhenhaltak volna, a népesség száma is bőven kisebb lenne. A tudtommal hús, tojás és tejtermékek nélkül is kiegyensúlyozott étrendet lehet folytatni. Igazából ez a téma mindig be nem fejezett lesz, mert az ember ölni fogja az állatokat, illegálisan is. Egyébként a kutya és macskatartásról is szó esett, hogy ha a gazdi vega, a macskájának miért ad húst? Nem mintha a ragadozóknak a legfőbb táplálékuk a hús lenne, a fogazatuk is elárulja. Bele se tudok képzelni mi lenne, ha a ragadozó állatok átállnának növényevésre. Valószínűleg, sőt, biztos, hogy felborulna a természet egyensúlya. És egyes emberek, akik oly nagy mértékkel fogyasztják jókedvűen a finom husit a mindenféle gyorséttermekben, bele se gondolnak, hogy hány érző lényt esznek meg. Sokan bevásárolnak mirelit, lefagyasztott húsokat, és később meg is eszik, de ők szeretik az állatokat, meg állatbarátok. Nem mintha barátokat zabálnának hetente. Ez annyira aljas dolog, hogy mindenki kutya meg macskabarát, meg imádja az állatokat, mert cukik, de képes a cuki kis csibét megenni egy fincsi hamburgerben. Hol élünk?

Ez a téma sajnos olyan, hogy a két fél látásmódja soha az életben nem fogja közelíteni egymást. Az ember elvileg mindenevő. Persze a mai világban már minden választás kérdése, mert már nem vagyunk rászorulva arra, hogy azt együk, amit a természetben találunk. Van választásunk. Az más kérdés, hogy sok ember azt választja, hogy tesz magasról az egészre. Szerintem nem magával a húsfogyasztással vannak gondok. Az ember mindig is evett húst, még legközelebbi rokonaink, a csimpánzok is vadásznak olykor. A baj azzal van, hogy a tömegtermelés borzalmas horrorfilmmé változtatta a húsipart. Megnézel egy olyan videót és soha többé nem vásárolsz a tecsóban fagyasztott csirkemellet, az hatszáz. De ez is választás kérdése, hiszen van, aki azt választja, hogy pontosan emiatt széles ívben kerüli az ilyen videók megtekintését. Én nem ítélek el senkit, mert egy fecske nem csinál nyarat. Mindenki tegye, ahogy jónak látja. A magam részéről nagyon minimális mennyiségű húst fogyasztok, akkor is szárnyast, vagy halat. A vörös húsokat nem szeretem. Ha valaki főz, megeszem, vagy ha vendégek jönnek, természetesen megfőzöm én is, de én magamnak legfeljebb halat készítek. Ugyan én sem láttam egy ilyen videót sem, de tudomásom van a probléma létezéséről, és nem értek egyet az emberi lelketlenséggel. Emlékszem, amikor kicsit voltam, egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a kínaiak kutyát esznek, és én azt válaszoltam erre, hogy akkor azok kannibálok. Mindenki nevetett, de én a mai napig így gondolom. A mi kultúránkban a kutya, vagy a macska már teljes értékű családtagnak számít, tehát nem mondtam én 6-7 éves fejjel olyan nagy butaságot. Az ember nem eszi meg azt, akivel egy ágyban alszik, akinek odaadja a legfinomabb falatokat az asztalról, akit naponta fésül, akivel játszik és akit gondoz. Ilyen egyszerű. Én Nusikából (csrke) és Lecsovszky Dömperből (malac) se ettem. Az ember nem eszi meg azt, akit szeret. Felfogtam, hogy a nagymamám ezért tartja őket, elfogadtam, hogy ez a sorsuk, de én köszöntem szépen és nem kértem belőlük. Tényleg a tömegtermelés iszonyatát tartom ebben a témában a legfőbb problémának. Vagyunk már olyan fejlettek, hogy ezt emberségesebben, tisztábban, fájdalommentesebben űzzük, mégsem tesszük. Ez is döntés, vagy inkább lustaság. Véleményem szerint nem maga a húsevés az, ami ledegradál minket, hanem az az embertelen, kegyetlen, horrorisztikus eseménysorozat, ahogyan a hús az asztalunkra kerül. Én sosem próbálok meggyőzni senkit. Attól még nem rossz ember valaki, mert megeszi a hamburgert. Mindenki a saját lelkiismeretéért felelős, nem másokéért.

#TiniPleaseComeToHungary akció ma 11:00-kor. Aki teheti az írjon Tini facebook oldalán egy privát üzenetet
Az üzenetben ez szerepeljen : #TiniPleaseComeToHungary

A nyár közepén több karácsonyi hangulatom van, mint amennyi anno karácsonykor volt. Help

Annyira bírom mikor az emberek egymásra mutogatnak, hogy ki mit csinál miközben ők is ugyanezt teszik...
Történt, hogy egy lány fakebookon nyavajgott, hogy valaki az utcában hangosan hallgatta a zenét és mit képzel magáról. Ez történt délután az egyik nap. Átküldte anyucit, hogy fékezze meg a "bulit". Erre mi történik? Ugyanez a lány bulit szervezett, a ház jó, hogy majdnem elrepült alóluk és egész éjjel zengett az utca a tuc-tuctól. Ha az emberi hülyeség fájna

Belőlem ez azért is jött ki így hajnalban, mert szörnyen felbosszantott, hogy néhány emberek mennyire nem képesek elfogadni azt, hogy valaki vegetáriánus vagy épp a vegán étrendet tartja egészségesnek és mindenféle érvekkel próbálja tartani az igazát. Elhiszem, hogy mindenkinek saját gondja mit eszik és mit nem, hiszem a mai világban már mindenféle ételt az orrunk alá tolnak. Viszont az az undorító, hogy minél többen eszik az adott terméket, annál többet gyártanak belőle, így van ez a tejtermékekkel és a húsokkal is, a nagy áruházakban tömérdek van belőlük, és persze minden másból is. Engem legjobban az állatok tartása aggaszt, és az, hogy miken mennek keresztül szegény állatok (főleg Amerikában, szörnyű amit ott művelnek), ahogy tartják őket, persze vannak rendes farmok és állattenyésztők, akik nem csonkítják meg őket, például az egyik ismerősöm is tart szárnyasokat, akiknek mondhatni jó életük van, rohangálnak meg kapirgálnak, bár egyszer eljön az idő, és ebéd lesz belőlük. Láttam még régebben egy műsort az egyik tévécsatornán, egy férfiról szólt, aki úgy tartott sok sertést, hogy szó szerint családtagként kezelte őket. A malacoknak rengeteg hely állt rendelkezésükre, jól ápoltak voltak, és a hapsi olyan háziállatként tartotta őket, mint mások a kutyát és a macskát, igazán szívbemarkoló volt látni, hogy mennyire szereti őket. Egyébként ajánlom, hogy nézz meg pár ilyesfajta videót, bár engem nagyon elborzasztott az emberi kegyetlenség miatt (persze ez nem Magyarországon készült). „Csak az USA-ban kb. 35 millió szarvasmarhát, 115 millió disznót, 9 milliárd szárnyast ölnek meg élelmezés céljából minden évben.” A kutyaevésről, a Yulin-i fesztivál az, ahol embertelenül megkínozzák és megölik a kutyákat(bár nem tudom, lehet hogy máshol is vannak ilyenek, egyenlőre még nem tudok róla), nem is vagyok képes végignézni a képeket erről a fesztiválról. Nem értem, hogy azok az emberek miért lelik örömüket, hogy felnyársaljanak vagy élve megsüssenek több száz vagy ezer ártatlan kutyát. Persze a világ számos másik pontján esznek más-más fajta állatokat, például tengerimalacokat, nekem van itthon kettő, de sose lennék képes ételként nézni rájuk. Hihetetlen aranyos és hűséges rágcsálók, ahhoz képest, hogy mekkorák. Hozzátéve a hamburgerekhez és a gyorsétteremhez, sose lehet tudni, honnan származik az adott hozzávaló, hús vagy zöldség, és az egyebek. Bárcsak lehetne valamit tenni ez ellen, bár nekem semmi bajom sincs azzal aki húst eszik, inkább a mértéktelenség és a pazarlás a fő gond. Egyébként, köszönöm a válaszodat, szeretem más emberek gondolatait ezzel a témával kapcsolatban olvasni, és sok mindenben egyetértettem veled.

Valahol azt hallottam, hogy annak, akinek a halálát megálmodjuk, hosszú élete lesz. Ha ez igaz, akkor egy csomó ismerősöm jó ideig itt fog csövezni a Földön A múltkor azt álmodtam, hogy a nagymamám barátja öngyilkos lesz a kertünkben, és a teste a vízórás gödrünkben van. Nonszensz xd
Az viszont nem volt olyan nagyon rossz, amikor a tesitanár halálát álmodtam meg xDD Na jó ez gonosz volt xD De ezek az álmok... DAFUQ??

Távol álljon tőlem, hogy elszálljak magamtól, de az, hogy fél óra alatt betanultam, egy órán keresztül volt mellettem egy babysitter és utána 3 órán keresztül egyedül kasszáztam, és még hiányom sem lett elszámoláskor, nagyon büszkévé tesz. Eljutottam karrierem csúcspontjára Még az sem tudott felhúzni, hogy 4 órával hamarabb hazaküldtek ma.

Oh Jézusom, iszonyatosan dühös vagyok, pedig megfogadtam, hogy nem b*szom fel magam agyhiányos embereken Van a fésztyúkon egy nagyobb macskás csoport, szerintem vagytok páran, akik ismeritek, na mindegy. Én nagy naivan, mikor annó beléptem, azt hittem, látok majd sok cuki cicát, meg megoszthatom a képeimet és az örömömet az enyémekről másokkal. Aha, elhittem.
Oké, hogy nem támogatják a házi szaporítást - na de az miért minősül annak, ha az én jól tartott anyamacskámnak születik két kölyke, majd mindhármat ivartalanítani viszem? Tudtam, hogy nem kellett volna posztolnom képet róluk abba a csoportba, de azt hittem, a boldogságom megoszthatom olyanokkal, akik elvileg ugyanúgy szeretik a cicákat, mint én. Hát, konkrétan leb*sztak, és nem túlzok, elhordtak mindenféle hányadék utolsó embernek néhányan, amiért a macskám szült. Megszokhattam volna mondjuk, mert rendszeresen eljátsszák ezt gazdikeresős poszt alatt - konkrétan a nem mentett gazdikeresős posztokat törlik, amit nem is értek, mert ha egy nem kidobott kiscicának nem találnak gazdát, és kiteszik az utcára, akkor az is mentett lesz, tehát nem vágom a logikát, de mindegy. Ja, a másik kedvencem, amikor váltig állítják, hogy a macskának a legjobb bent, mert jaj, elütheti az autó, meg megeszik valami mérgezőt. És? Ha én kilépek az utcára, a fejemre eshet egy tégla, de ettől függetlenül nem kuksolok bent egész nap. De mindegy, tartsa mindenki úgy a macskáját, ahogy akarja, de ne ítéljenek már el másokat azért, mert kijárós a cicájuk.
Na mindegy, a végső löket a távozásra szintén egy poszt volt, amiben interneten keresztül ócsároltak egy nőt, akinek születtek kiscicái és előrebocsáthatóan kidobta volna őket az utcára, ha nem találnak nekik gazdit, ami valóban borzasztó, de az, hogy néhányan azt írták, hogy megölnék a nőt, meg hogy az emberi faj megérett a pusztulásra, na ezt képtelen vagyok ép ésszel felfogni.
És igen, szerintem is dögöljek meg azért, mert van egy gyönyörű cicám, akivel egyébként tegnap jártam állatorvosnál (meg a törpökkel), és a lapra az van írva, hogy kielégítő általános állapot, és van egy hatalmas udvara, ahova kijárhat, de napközben bent alszik... na meg azért, mert van két kölyke, akiket egyébként ivartalanítok, és éppen tegnap költöttem az egész családra el 13 ezer forintot, hogy az egészségük megfelelő legyen, hiszen annyira felelőtlen állattartó vagyok. Hihetetlen. Komolyan, az ilyen emberek agyában nem tudom, mi megy. De attól, mert én nem egy sötét panellyukban tartom a macskámat, és mert nem ivartalanítom azonnal (a kölykök eleve becsúsztak, de felelősséget vállaltam értük), szerintem nem kéne halálra ítélni. Ráadásul ez nem jelenti azt, hogy támogatnám azt, hogy ne ivartalanítsunk és hagyjuk elkallódni a kismacskákat, na de ha lesz gazdájuk és valaki be tudja vállalni, miért ne lehetne? Nem értem... Nevetséges.

Jézusom, akkor ez inkább az ország összes őrült macskás nénijének a csoportja. Nagyon durva dolgokat írtál. Utálom, hogy minden közösség ilyen negatívvá és toxikussá válik, ha megnő. (Rajzmánia csoportnál is megvolt a szele, kb. 1-2 éve volt egy nagy mozgalom a csoport és főleg a kemény adminjai ellen irányozva)


Amikor elhoztuk a macskánkat, bent volt 2 hétig. A vége felé már ott sírt nekünk, hogy ki akar menni, tehát kiengedtük. Már lassan egy éve kijár, de napközben rengetegszer visszajön, és szerencsére sosem megy messzire. Én sem szeretem ha elmegy, de bent tartani őket kínzás. Nem egészséges nekik, akkor sem, ha soha életben nem jártak kint.
Tény, hogy az előző cicám így veszett el, de sajnos ez benne van a pakliban. Csak szenvedett volna ha bent marad. Ők mozgékony, játékos állatok. Vadászniuk kell, fára mászniuk, friss levegőt szívniuk. Mi sem éljük az egész életünket burokban. (Legalább is a legtöbbünk.)

Jó, most kikérném a véleményeteket.
Az alábbi két képen két üzenet látható. Nagyon aranyosak, megmelengették a szívemet. Ez nem volt régen, kb három napja. Viszont, ezalatt a három nap alatt drága barátunk talált magának egy nagyon jó beszélgetőpartnert. A baj (vagyis nekik nem, nekem annál inkább) ott kezdődik, hogy a lánynak vörös a haja, amit az én barátjelöltem imád, emellett pedig gyönyörű, vékony, jó ízléssel rendelkező csajról beszélünk, aki nem mellesleg a közelében lakik. A lány pedig nagyon szimpatikusnak és helyesnek tartja az ÉN kiszemeltemet. Csak ez a történet itt még nem fejeződött be, ugyanis én a lánnyal már beszéltem és egy roppant aranyos kis hölgyemény. Nem akarom tönkretenni se a sajátom, se más életét, így fogalmam sincs, hogy most mit kéne csinálni, mert amíg nekem mondja a sok szépet, addig a lányt huncutkámnak hívja és éjjeleikig fenn marad miatta (is).
De tényleg, a srác tudja, mit érzek iránta, tudja mennyire fontos nekem, erre elkezd beszélgetni vele és meg is tetszik neki. Mert ha még csak beszélgetnek, azt mondom oké, de konkrétan megírta, hogy hülye vagyok, úgyhogy inkább megy Zsófizni, mert neki legalább vörös a haja és normális. Hát kösz.

Szóval valaki tudna mondani bármit is, hogy ez így most hogy van? Mi vagyok neki én és mi neki a Zsófi?

Ui.: A lány, akinek láncfűrésszel csiklandoznám a hasát nem a Zsófi volt, hanem egy haverja, aki hirtelen többet kezdett érezni...

Uh, a Rajzmániában én is emlékszem ilyenekre, mikor például egy csomó jó rajzot agyba-főbe töröltek valami miatt... Egyébként igen, az ott levő emberek kb. fele valami magányos, macskás asszony meg negyvenes nő, akinek a párkapcsolatai zátonyra futottak, és csak a macska maradt nekik...
Egyébként az én cicám is követelte esténként, hogy engedjük ki. Mostanság már nem, a kicsik miatt amúgy is bent alszik, de én is úgy gondolom, hogy természetüknél fogva kell, hogy kint legyenek, ha minimálisat is. Kockázata meg mindennek van. Ennyi erővel ne menjünk el a boltba, mert elüthet egy autó...


Uhm, nem vagyok párkapcsolati szakértő, és lehetséges, hogy nem is jól értelmeztem a dolgot, de amennyiben igen, ezt a srácot nem nagyon volna szabad komolyan venni. Amit írt neked, az nagyon aranyos, na de írni bármit lehet... az, hogy azalatt a három nap alatt megismerkedik egy másik lánnyal és hirtelen ő lesz fontosabb számára, ne haragudj, de elég gyerekes gondolkodásra vall, vagy igencsak nem tudja, hogy mit akar. Ha valaki ilyen komolytalan, vagy nem tart ki melletted, arra szerintem felesleges időt pocsékolni. Szerintem ha tetszik az a Zsófi csaj a srácnak, akkor tök fölösleges törni magad rajta, mert a helyzet elég nyilvánvaló. De lehet, jobban is jársz, ha ilyet kihagysz.
Ha pedig valamit félreértelmeztem, elnézést

Kedvencem! Ezt én is utálom de nagyon! És egyre többször találkozom ezzel. Éppen egy ilyen eseten röhögök. A szánalom ha fájna...

Én sem vagyok egy nagy szakértő és nem ismerem egyik szereplőt sem úgy, hogy jól meg tudjam ítélni, mi folyik, de így, mint külső szemlélő, számomra is azt a benyomást kelti, mintha a fiú maga sem tudná, mit akar. Vagy amíg nem ismerte ezt a másik lányt, tudta, csak aztán meg összezavarodott. Lehet csak fellángolás, de ha a dolgok továbbra is így mennek, én nem akarnám, hogy tovább szédítsen, inkább kimaradnék belőle, mert később csak még rosszabb lenne, és jobban fájna. Esetleg megmondanám neki, hogy döntse el mit akar, és ha nem érez semmi komolyat, akkor ne mondjon olyan dolgokat, amikkel tévhitekbe kerget. Lehet, hogy ilyen "ha nincs ló, jó a szamár is" alapon gondolkodik, miszerint tudja, hogy te hogy érzel, és egy biztos pontként tekint rád, hogy ha más nem jön össze, akkor te még mindig ott vagy neki. Lehet, hogy helyes meg aranyos, de lehet, hogy van más a világban, aki nem lóként meg szamárként, hanem egy unikornisként tekintene rád.
De ezek mind nagyon szörnyen hangzó dolgok, és szokásom túlgondolni dolgokat, meg nem vagyok egy bennfentes ember ebben az ügyben, hogy jól tudjam megítélni. Az emberek bonyolultak. :c

Nem értem az embereket. Nagyon nem. Miért kell mindenből a rosszat kihozni? Miért? Egyáltalán nem tudom, hogy ez miért és mire jó.

Arra hogy ideje lenne reggelizni valamit

Boldog vagyok, amiért sikerült tisztáznom egy félreértést, az egyik ismerősömmel. Igazából csak pár hónapja ismerem a srácot, de egyszerűen nem tudtam észrevenni, hogy valamiért nagyon szúrom a szemét. Az elejétől kezdve bunkó volt velem, esélyt sem adott, hogy bizonyítsak, pedig én tudtommal nem ártottam neki. Viszont én nem az az ember vagyok, aki ezt annyiban hagyja, tegnap este félrehívtam, és kerek perec megkérdeztem tőle, hogy mi is a problémája, mert szerintem sokáig tűrtem már a bunkózását, legalább mondja el, és beszéljük meg. Egy jó fél órába telt, de sikerült megbeszélni a félreértéseket, és még bocsánatot is kért, maiért félreismert, mert ezalatt a beszélgetés alatt rájött, hogy nem is vagyok "hülye p*csa"... És bár jót beszélgettünk, úgy véltük ideje lenne visszamenni a többiekhez, akik már azt hitték megöltük egymást. Aztán az est többi része sokkal jobb hangulatban telt, amit a többiek is megéreztek, mert volt, mikor tényleg szinte harapni lehetett a levegőt köztünk, akkora volt a feszültség, és már csak idő kérdése volt, mikor ugrunk egymás nyakának. Örülök, hogy ez így alakult, mert nem hiszem, hogy sokáig bírtam volna ezt még tolerálni, és búcsút mondtam volna ezeknek az összejöveteleknek, mert nem lett volna se kedvem, se energiám ehhez az állandó háborúskodáshoz.

Szeretnék enni valamit, de fogalmam sincsen, hogy mit kéne. Olyas valamit szeretnék, amitől jól is fogok lakni, de közben nem viszek be a szervezetembe 1000000000 kalóriát...

Ugrott a fánk megtanulása sütés elmélet, helyette jöhetett tömérdek edény a mosogatáshoz. Olyan jó, ha így eltervezel valamit és utána bejön egy nem tervezett. Már ideje lennem megtanulni végre kelettésztát csinálni. Sőt oly mindegy mit, csak süssek már valamit. Sütés hiányom van.

Nem tudom eldönteni, hogy karate vagy aerobik?
Igazából a legjobb az lenne, ha mindegyiket hanyagolnám, mert a délutáni nyelvi óráim, a matekkorrepem és az előkészítőim mellé lehet sok lenne, főleg, hogy a város másik felén van az iskola, ahová mennem kéne karatézni. Na de nem baj, végre megtanulnám rendesem, viszont akkor az aerobikot kéne hanyagolni, amit szintén nagyon szeretek.
De aztán végül úgy döntöttem, hogy megyek karatézni, itthon meg aerobikozok. Fú, de túlvállalom magam, de le kéne mennie egy öt kilónak.
Meg kéne még sok minden, jaj...