miregondoltokmost?

Csak azon röhögök, hogy a "Kedvenc képem, most II." topik a társalgóban van... Ami igazából arra van hogy feltöltesz egy képet és vagy írsz hozzá valamit vagy nem, de ennyi.

Ez a topik, pedig ahol az emberek társalognak, panaszkodnak, okoskodnak, dicsekednek, hisztiznek vagy éppen értelmes eszmecserét folytatnak meg Gumiszobás téma

Ez alapból is rémisztő, de hogy ez fél 11-kor jut eszedbe még jobban megijeszt

Amúgy én is voltam már így. Elmúlik amint muszájból neki kéne állnod

Ma felsétáltam a városba és nagyon fújt a szél,úgy éreztem tökre kócos a hajam,megláttam egy fekete BMW-t ,gondoltam jó lenne megnézni hogy nézek ki,odasétáltam az ablakhoz és elkedtem igazgatni a hajamat és szerencsétlenségemre ült benne egy gyerek és csak röhögött rajtam ,hát jó élmény volt

Éjjel fél kettő van, és várom a vihart, ami lehet, hogy ide sem fog érni, vagy nem lesz olyan erős, tehát amúgy sem ébrednék rá. Csak épp nem akarok aludni, mert rossz szívinfarktusra kelni miatta... Közben azon agyalok, hogy inkább oviba szeretnék menni egyetem helyett, ugyanis iszonyúan félek tőle, a sok idegen embertől, ráadásul az egész óriási, és van vagy ötezer épülete, szóval az egész várost körberohangálhatom majd (még jó, hogy legalább nem nagy), ja, és azon is, hogy mindenképp egyetemet mondjak, mert tavaly még főiskola volt, csak aztán egyetemmé vált, és most már gáz lesz, ha főiskolaként emlegetem.
Amúgy vicces, hogy egy hónapom van még a nyárból, de én már azon rettegek, hogy mi lesz velem, pedig valószínűleg semmi, mert a legtöbb ember túléli az új környezetbe való beilleszkedést. Csak f*sok tőle, mint mindentől. Jellemző

Hajnalban én, az értelem fogalmának megtestesítője, ugyan miért is aludnék. Nem, én elkezdek Teletubbiest nézni, amit vagy 2 percig bírok, és felfoghatatlannak tartom, hogy régen hogy lehetett ez a kedvenc mesém. De sok régi emléket visszahozott, meg hát 2 évesen más élmény, mint 20 évesen.

Amúgy én egész életemben észre sem vettem, hogy Dipsy néger.
És ezt persze rögtön le is kellett írnom pár embernek fészbukon
akik reggelre nem fognak meglepődni azon, hogy teletabis üzenetekkel árasztottam el őket, mivel tudják, milyen vagyok

Hát én ennyire jót még nem aludtam, mint tegnap éjjel. Jellemző, hogy engem nem zavar a vihar, bombarobbanás közben is zavartalanul szunyálnék, de ha az óra tiktakkol (vagy mit csinál), képtelen vagyok rá. Akkor ez most így mi?

Az én kis babámról csak egy TCA-s kép van
Remélem majd még találok valahol róla többet.

De a lényeg, hogy nyert!!!

Choice TV: Scene Stealer (#ChoiceTVSceneStealer)
Sasha Pieterse, “Pretty Little Liars”

Jaj, olyan büszke vagyok rá, van igazság!

GUESS WHO'S BACK

BACK AGAIN

Jó, szerintem megint senkinek nem tűnt fel hogy nem vagyok itt, de azért hadd legyen annyi élvezetem, hogy bejelentsem hogy visszatértem.

Nah, sikerült végre összekaparnom magam. Most megpróbálok összehozni egy cikket (még magam sem tudom, hogy lesz-e belőle valami..), amit már egy ideje tervezek.
És még neki kéne állnom az egyik adatlapnak is.

Na, ne! Ian-nek és Paul-nak új profilképe van. Jaj, de cukorfalatok.

Kész vagyok... ><

Dióhéjban. A barátnőm megismerkedett egy pasival. A pasi rám írt, mert többet meg akart tudni a barátnőmről. (Miért nem őt kérdezgeti??) Aztán kitalálta hogy a barátnőmtől nem akar semmit. Én kellek neki. Úgy gondolja egymásnak vagyunk teremtve. (Why???) Alig beszélgettünk egy kicsit. Alig tud rólam valamit. Egymásnak teremtve ahhha. Rám van szállva a csávó. Ismerkedni akar velem. Nem elég hogy introvertált vagyok, jelenleg még a szexualitásom sem tiszta számomra, erre jön ez???
Rohadt gyorsan le kell koptatnom szépecskén, mert szerintem viszont egyáltalán nem vagyunk egymásnak teremtve. Nem.
Ráadásul megbántotta a barátnőmet. Nekem ilyenre nincsen szükségem. Ahj.
Drukkoljatok.

Imádom hogy a nővéremnek milyen önuralma van és mennyire le tud szarni dolgokat. Beleköt valami kis csitri, erre ő kisakkozza fejbe a párbeszédet, majd ír egy "oké, szia"-t a csajnak és ennyi. Az meg pampog tovább ő meg: "tökmindegy, nekem van igazam" és hagyja a fenébe az egészet.

Én már itt arra készültem hogy leoltsam a csajt, erre ő mondja hogy "még azt sem éri meg hogy felhúzzam magam, nemhogy te..."

Én meg így: "Oké, nem tudom mit szed, de kéreeeeek!"

Nem szedek semmit.
Csak a senkik nem érdemlik meg,hogy valakiknek nézzük őket. Ha pedig beszélgetek vele akkor ő már valaki. Pont ezért nem írtam neki.

Reggel arra keltem, hogy a postás - aki amúgy nem tudom, hogyan szerezte ezt a munkát, az egész falu tudja, hogy alkoholista - üvölt be a kapun, a hátsó udvarban fát vágó papámnak, hogy "Zoli bá". És ezt vagy 10 percen keresztül folyamatosan csinálta, mert a papám motorfűrésszel dolgozott, így nem hallotta. Nekem kellett kimennem bugyiban és pólóban az udvarra, hogy szóljak papának, mert a pasi nem tágított, sőt még a kapunkra is felállt és úgy üvöltött.
Remélem hallotta, mikor elküldtem melegebb éghajlatra.

Egy csomó tennivalóm van, időre készen kell lennem, de olyan kényelmesen fekszem pizsamástól a kanapén, mintha ezért fizetnének.

Vettem ma két iszonyú puha, hófehér ágytakarót, és egyszerűen isteni *-* Csak majd meg kell mondanom a cicámnak, hogy saras lábbal lehetőleg ne ugorjon fel rá, mert akkor annyi lesz a csodaszép takarómnak XD

arra, hogy miért vagyok magányos.

Azért örültem a nyárnak, mert így egy időre vége szakadt a hülye ügyintézéseknek. Este még gyermeki lelkesedéssel rajzolgattam, majd reggel ehm délután arra kelek, hogy már megint annyi dolgom lett, hogy inkább bebújok a takaró alá, és ki se jövök onnan, mígnem én leszek az utolsó élő ember a földön.

El sem tudom mondani, hogy mennyi pozitív, negatív élményt szeretnék veletek megosztani, hisz annyi gondolat, érzelem kering bennem mostanság, úgyhogy naplóírásba kezdtem, hogy rendezni tudjam mindezeket. Szóval akkor következzen azon gondolatok, élmények, érzelmek ömlengése, amiket az itteni társasággal nagyon szívesen megosztok.

- December 3-án megyek Skilletre és ez már teljesen biztos, hisz megvásároltam a jegyeket is! Fun fact: (aki esetleg nem tudja) Számomra a Skillet jelenti azt a fajta menedéket, ahová mindig bújhatok a világ elől, történjék bármi. A zenéjük gyógyítóan hat a lelkemre, és egyszer nagyon el szeretném mondani nekik, hogy többször mentették meg az életemet. Legújabb daluk az I want to live annyira jó lett, hogy napok óta szerelmes vagyok belé. Annyiszor lecsúsztam róluk, és ezúttal nem hagyom, hogy bármi is az utamba álljon. Ha kórházi ágyon fekve kell csápolnom, de ott leszek azon a koncerten. Ráadásul egész olcsó volt a jegy, függetlenül attól, hogy én is lecsúsztam az elővételes jegyekről, ugyanis napokig nem volt netem. A vihar kinyírta a modemet sajnos, de még így is azt tudom mondani, hogy az a durván 7000 Ft egy jegyért nem is vészes. Kivételesen pénztárca barát. Még oly sok hónap van hátra! Életem első koncert élménye lesz és ráadásul azon zenekarén leszek ott, akik tíz éve minden áldott nap lelket öntenek belém.

- Nagy nehezen ugyan, de megtettem az első lépést egy olyan személy felé, aki különböző érzelmeket indított meg bennem. Örülök annak, hogy megoszthattam vele a gondolataimat, és elmondhattam neki, hogy nem csak mély benyomást tett rám, de kib*szottul inspiráló - számomra biztosan - az amit csinál. Először persze kétkedve fogadta, nem akarta azt a bizonyos kávét, de végül úgy váltunk el egymástól, hogy valamikor be fogjuk iktatni a dolgot. Igazából nem keresek párkapcsolatot (hat év után pont erre vágyok a legkevésbé), csupán csak azt tudom, hogy ezt az embert vétek lenne hagyni elúszni. Szóval ez olyan igen is volt, meg nem is a részéről, de abszolút pozitívként könyvelhetem el, hisz nem kaptam a részéről 100%-os visszautasítást. Lehet egyszerre boldognak és szomorúnak lenni? Na, most pont valami hasonlót érzek. Imádlak érzelmi hullámvasút, imádlak!

- Pénteken találkoztam a barátnőmmel és beültünk meginni egy kávét meg dumálni pasis dolgokról, hisz ő is szétment a barátjával és nagyon jó volt végre kibeszélni magamból azt a rengeteg felgyülemlett érzelmet, ami belülről fojtogatott. Pluszban ez arra is sarkallt, hogyha a doki áldását adja a melóra, akkor rögvest megyek is. Holnap vagy holnapután elkezdek érdeklődni, telefonálgatni, e-mailezni és kerítek magamnak egy új munkahelyet (már van kiszmelt, végül sikerült egyre lekorlátozni), mert a mostani - mint ahogyan említettem - egy rakás sz*r minden szempontból. Bár, ha belegondolok a kollégák undorító viselkedését és az állandó jellegű felszereléshiányt leszámítva, nagyon-nagyon szerettem ott dolgozni. A gyerekek, a segítségnyújtás, az, hogy egy nagyon-nagyon beteg gyermek életét jobbá tehetem, felbecsülhetetlen, de az egészségi állapotom nem engedi sajnos. A vesém a helyén van, meg is lett erősítve, de rettegek attól a gondolattól, hogy ismét kés alá feküdjek, ha túlemelem magamat. Már pedig, ha egy 70-90 kilós tinédzser epilepsziás görcsöt produkál, akkor nincsen mese. Úgyhogy lassan kiszabadulok a négy fal börtönéből, és megint azt csinálhatom amit annyira, de annyira szeretek.

- Mint ahogyan írtam pár hete, a szakítást szeretném költekezéssel orvosolni. Nos, sikerült ma majdnem 30 000 Ft-ot otthagyni a Westendben. Durván 20 rugót költöttem két olyan szandálra, amiket megláttam a CCC-ben és egyszerűen beléjük szerettem. Az egyik elegáns, csinos jó magas sarokkal, míg a másik egy hétköznapi viseletre alkalmas bézsszínű bőrszandál kellemes sarok magassággal. Valamint tesóm be akart nézni a H&M-be, én meg kiszúrtam azon nyomban a sima fehér pólókat, amiből felvásároltam az összes xs-es méretűeket. Lecserélem a melós ruhatáramat is, úgyhogy már nagyon arrafelé hajlok, hogy igen is irány melózni és valami jót kéne tenni ebben a kib*szottul sz*r világban. Bár ma voltam bent a munkahelyemen (ha már kontrollon voltam), leadtam a táppénzes papíruszomat és összefutottam az egyik kollégámmal, aki kisminkelve, hatalmas fülbevalóval a fülemben, szoknyában és magas sarkúban - elmondása szerint - nem ismert fel. Kérdezte, hogy mi van velem, hogy vagyok és mondta, hogy nagyon jó velem együtt dolgozni, hiányzok. Ez olyan kib*szottul jól esett, hisz valóban igyekszem szívem-lelkem beletenni a munkába, és egy valaki ténylegesen észrevette és értékelte mindezt. A munkába állásról kérdezgetett, mert, hogy nagyon szeretne velem együtt dolgozni, de még nem akarom elhinteni azt, hogy soha többet nem óhajtok visszamenni. Sajnálom a bácsit - mert ez egy bácsi -, de kevés ahhoz, hogy ezen a helyen maradjak. Úgy egy kicsit meglágyította a szívemet, de sajnos a tényeken nem változtat - ez a munkahely egy sz*r, pedig, mint ahogyan írtam feljebb, szerettem ott dolgozni.

- És, hogy ne csak jó dolgokat oszthassak meg veletek - sajnos a lelki megzuhanásom miatt négy kilót fogytam (még a dokim is észrevette, briliáns), nem bírok enni és az utóbbi hetekben 3-4 óránál nem alszom többet, mert álmatlanság (insomnia) gyötör egy ideje. Lefekszem aludni és csak órákat forgolódok álmatlanul, miközben érzem és tudom, hogy igen is marhára fáradt vagyok, de valamiért az agyam nem enged kikapcsolni. Ez kihat az általános lelki, fizikai közérzetemre is, ami miatt még étvágytalanabb leszek. Ma két falat péksütit és egy deci kávét ittam, szóval vár rám két hamburger, hogy betoljam. Nem kívánom, de muszáj.

úgy meginnék egy kávét, de ha én most leállok kávézgatni, hajnal 5-ig pörgök