miregondoltokmost?

A világon egyik létező legsz*rabb érzés az, amikor annyit agyalsz a dolgokon, hogy a végén már képtelen vagy reálisan átlátni rajta. Amit a döntés pillanatában racionálisnak és helyesnek véltél, az nem sokkal később már csak egy kérdőjelként lóg a fejed felett, mondván tényleg ez volt a legjobb döntés? Érdemes volt megtenni azt a bizonyos lépést? Napok óta olyan érzés jár körbe, ami miatt úgy érzem, hogy szégyellnem kellene magamat, annyira megbántam. De, ha nem teszem meg, akkor egy életen át gyötört volna az, hogy egy gyáva balf*sz vagyok. Úgy érzem, hogy semmi sem jön össze (sem a kávé Vele, sem a munkahely), pluszban az exemmel sem jutottam végleges döntésre, aki egyébként pár nappal ezelőtt porrá zúzta az önbecslésemet és az önbizalmamat. Sikerült elérnie, hogy magamat és a tetteimet kudarcnak könyveljem el. Gyerekként nem nyomta ennyi gond, érzelem és gondolat a vállamat, sőt mi több sz*rtam a világra és egész álló nap játszottam meg mesét néztem. Komolyan, néha annyira szeretnék ilyen gondtalan életet.

Arra, (még mindig) hogy bármennyire is tisztelem a szépen küzdő sportolókat most azért egy jó fél napig egész Dél-Koreát össze fogom mosni a közellenség szóval. De kib*szottul sajnálom Imre Gézát te jó ég.. K*rvára megérdemelte volna az aranyat.
A közszolgálati adó riportereinek meg csak gratulálni tudok. Mindig felülmúlják egymást az érzéketlenségükkel és intelligencia hiányukkal.. Hogy a viharba lehet olyat kérdezni egy végtelenül csalódott embertől, hogy hogyan értékeli a pályafutása utolsó olimpiáját? Egyszerűen szánalmas, ami ott megy.

Nagy szamár létemre a mai napig csavarom a hajam. Még kiskoromban kezdtem el, többnyire anyu haját csavartam lefekvés előtt, aztán már csak a sajátomét. Ezt a szokásomat azt hittem kinőttem már 2 éve.... de úgy látszik mégsem.
És most egy csomó a hajam :|

Mi a f@szért szerettem ennyire bele nem is ismerem igazán, csak 2 napja de mégis... Remegek ha vele beszélek, vagy róla Julcsának. Nem tudtam eddig milyen a szerelem, de belőlem kihozza a legrosszabbat... folyton sírok, minden kis apróságon és nem tudom ni van velem... fuck love, fuck love!!!!!!

Ha tudnám, nagyapám minek nézi oroszul a tévét...
Ez történik azzal, aki túl sok csatornára van előfizetve?

Megyek ki az augusztus huszadikai ünnepségre dolgozni.
Hamarosan egy előzetes megbeszélésen fogom megtudni hogy mit és mikor kell csinálnom.
Annyira hihetetlenül nincs kedvem az egészhez.... de muszáj mert le akarom tudni az 50 órámat mihamarabb...
Mindenesetre ha ez is olyan lelombozó lesz mint az előző alkalom hogy rendezvényen segítettem (arcot festettem, de szerintem a gyerekek fele depressziós lett amikor a tükörbe nézett), akkor többet nem megyek, és a maradékot a temetői szolgálatomból fogom megszerezni, amit amúgy is jobban szeretek. Ott legalább nem kell jó képet vágnom senkinek, és szocializálódnom sem kell.

Hogy lehet ilyen csodálatos egy videoklip? Végigmosolyogtam az egészet, és nem, nem a dal miatt, azon általában könnyezni szoktam. De ez a klip csodálatos lett... Annyira egyszerű és őszinte, annyira nincsenek rá szavaim.

Nem tudom,kinek tűnt már fel az, hogy csupán 3 hét maradt a nyárból és a vakációból utána ismét jöhet a több hónapon keresztül tartó "börtön" más néven az iskola. Viszont én MOST kivételesen nagyon várom, mivel hat osztályos gimibe megyek és sok új dolog vár rám. Úgyhogy nekem teljesen pozitív gondolatok keringenek a fejemben a sulival kapcsolatban. XD

Kevés olyan dolog van, amit jobban gyűlölök a bunkópraszt, tudatlan, seggkritikus álszent, kétszínű, szexista családomnál. Ugye ahol mindig minden melegséggel tölt el és biztonságos. Meg a nagy, retkes lófszt.

Nekiálltam gerinctornát csinálni. Szégyen gyalázat, hogy 21 évesen mennyire le vagyok robbanva.

De legalább 49 napja cigaretta nélkül élek

Felmondott a kedvenc tanárom. Nem tudom, miért hat meg a dolog, hiszen már leérettségiztem, és abba az iskolába soha többé be nem teszem a lábam, de a felmondása... mint egy hideg zuhany. Azt mondta, ő döntött így, és jól döntött, de engem valami itt zavar. Talán, mert olyan közel került hozzám - és egy másik lányhoz az ex osztályomból -, és mindig úgy akarok emlékezni rá, hogy a teremben a széken ülünk, mi ketten felpakolt lábakkal, tanárnő meg közelebb jön hozzánk, hogy normálisan tudjunk beszélgetni... A családias hangulatú órákra szeretnék emlékezni, amikor mindhárman nevettünk (szakmai óra volt, a szakon csak ketten voltunk, ez tanárral együtt három), és nem azt a képet akarom látni a fejemben, ahogy a Szakképzési Centrumban végzi el a papírmunkát. Az... annyira nem ő. És miért sírok emiatt mindjárt? Rám már tényleg nincs hatással, mi továbbra is e-mail-ezgetünk, és még a nyár folyamán találkozunk is, de akkor is fáj. Ki érti ezt...

Pofán csapott a gondolat, hogy mindjárt vége a nyárnak, és valahogy most full van motivációm a tanuláshoz (MINDEN nyár elején van, de szeptemberre eltűnik ), pedig ilyenkor nem szokott, szóval kivételesen a tanulás miatt várom. Ugyanakkor görcsbe rándul a gyomrom, ha a végtelenül ostoba, tudatlan, a sztereotípiáknak teljesen behódoló, bunkó és gyerekes osztálytársaimra gondolok, hogy újabb 9 hónap szenvedés vár velük.

Az intim életem kimerül abban, hogy a megalkotott ideáljaim bszatom egymással a simsben. epic fail

Ma megint megfosztottam a bankkártyámat egy csomó pénztől. Igazából tesómnak akartam vásárolni valamit, mert most volt a születésnapja, és semmit sem kért, viszont valamivel mindenképpen meg akartam lepni. Az egy dolog, hogy neki megvettem a fülbevalót, de erőteljes késztetést éreztem, hogy már pedig magamnak is vásároljak egyet. Pedig amúgy egy rakás hosszú, bizbaszos fülcsim van, rohadtul nem volt rá szükségem, de elcsábított. Tényleg marhára jó érzés csak úgy vásárolgatni, ha el vagyok keseredve. Viszont be kellene fejeznem, mert a betegállomány miatt a fizetésem felét kapom kézhez, és gondolhatjátok, hogy milliomos biztosan nem leszek belőle. Barátnőmmel találkoztam ma, beültünk kávézni (vagyis én forró csokit ittam csak), ám a laktózzal még mindig nem vagyunk barátok. Úgy fel vagyok puffadva, mint egy lufi. Ja, és minap telibe f*sta egy madár a legújabb munkás pólómat. Ez azt jelenti, hogy szerencsém lesz? Jó lenne. Csak várom és várom a visszajelzést, de egyelőre semmi. Azzal nyugtatom magamat, ha jövő hét ilyenkor nem jeleznek vissza, akkor megyek tovább, de azért kitartóan várom a telefonhívást vagy e-mailt az intézmény részéről.

Olvasgatom a hozzászólásaitokat, hogy lassan suli, vége van a nyári szünetnek és nem akartok visszamenni. Oké, úgy örülök annak, hogy a szabadnapjaim többségét dögléssel és semmittevéssel kell töltenem, de egyébként hiányzik a suli. Pont most volt egy éve, hogy elhelyezkedtem ápolónőként és valamennyire ugyan, de visszavágyok az iskolapadba. Nem a szakmás éveimre gondolok, mert az azért húzós volt - heti négy napot dolgoztunk nyolc órában ingyen, egy nap suli és mellette tanulni kellett, mint a gép. Szóval nem ez hiányzik, hanem sokkal inkább a gimis évek. Volt 6-7 órám minden nap, bent ültem, haza mentem, vagy tanultam vagy nem és elvoltam a saját kis világomban. Akkoriban nehéz időszakon mentem keresztül, de úgy furi, hogy már csak a munkán agyalok és nem azon, hogy matekból meg van e az a fránya kettes vagy bukta lesz belőle. Ne sajnáljátok annyira, hogy vissza kell menni. Higgyétek el, a felnőttek sokkal rosszabbak, mint a diákok. Sokkal durvábban megy egymás fikázása, alázása és bántása, legalábbis a jelenlegi munkahelyemen azt tapasztalom és a kollégáim többsége édesanyám (40-50 év) generációjához tartozik. Néha elképedek azon, hogy egy 20-30 éves fiatal felnőtt mennyivel intelligensebb és normálisabb, mint a tőlünk jóval idősebb, tapasztaltabb emberek.

Sikerült az adategyeztetés, végre elintézhetem a beiratkozós paksamétát, megjött a kártyám (mentem eBayezni), újra beszélgetésbe elegyedtem gyerekkorom egyik meghatározó emberével. Elvállaltam egy érettségire való felkészítést - woah -, eldöntöttem, hogy az egyetemi gólyatábor nem biztos, hogy nekem való. Fáj a szívem érte, de ha még az antialkohol mivoltomat félre is tudnám tenni, a tisztasági körülményeket nehezen bírnám elviselni.
Tartozom egy rakás üzenettel - fogok válaszolni, amint sikerül aktivizálnom magamat, mert jelenleg marhára kómás vagyok egész nap. Az érettségi szezonban éberebb voltam a napi 6 órás alvásokkal, feszkóval és az 5x kávéval, most bezzeg kipihentnek kéne lennem, de egyre fáradtabbnak érzem magam.

ON: Hozzon már Szilágyi Áronka egy aranyat, lééégyszii...

Nem sok minden van, amit tényleg kedvelek a saját személyiségemben, de azt mindenképp, hogy tudok apró dolgoknak örülni. Ma én főztem, és bár korábban már nem egyszer álltam tűzhely mellé anyával, így van némi tapasztalatom, a mai vacsit teljesen egyedül hoztam össze, és esküszöm, olyan piszkosul büszke vagyok magamra, mert mindenki csak dicsérte.

Az orvos nem akarta kimondani, de a lényeg annyi volt, hogy szarrá van menve a térdem. Jövő héten megyek röntgenre, meglátjuk, mi lesz, de mondjuk ki, nem örülök, hogy már most ilyen. Fáj az egész, alul-felül már évek óta. Na mondjuk az én hülyeségem is, mert meglátogathattam volna a dokit másfél évvel ezelőtt is, de akkor még nem vertem nagy dobra. Viszont most, hogy két utcán végigmenni is felér egy kínzással, kezdek megijedni.

Csak sikerült, csak megérte fent maradni! Gyönyörű játék volt, hatalmas gratuláció!

Meghalok mire kijön a Justice League.
Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek az olyan YT kommenteken, amikben azon szenvednek, hogy Aquaman nem így néz ki (mellesleg az összes captain butthurtnek belinkelném ezt a verzióját), és Flashnek szőkének kéne lennie, meg micsoda szentségtörés, hogy kékek a villámai. XD Mintha ezeken függene, hogy milyen lesz a film. Én speciel nyitott vagyok az ilyen változtatásokra.
mert valljuk be, a klasszikus kinézetű aquaman elég ratyi
ezrával meg elfogult vagyok, imádom őt. de kétségkívül jó színész, és szerintem jól fogja hozni flasht
Amúgy a kedvenc kommentem az volt, amelyikben valaki azt írta, hogy Aquaman mekkora áruló, mert neki meg kéne védenie a tenger lényeit, de ő halat visz az embereknek, így elárulva a népét és feláldozva őket. ok mondjuk van benne valami, de nem kell mindent véresen komolyan venni xd

Mostmár hivatalosan is megnézhetem az Orlandos cikket... nincs kedvem felmenni az álszent fasszbukra az álszent köszöntgetések miatt. Valószínűleg annyira boldog vagyok miattuk, mint a sötétség kamrájába zárt Vérgrófnő életének utolsó napjaiban.