miregondoltokmost?

Én most olvastam végig a Rihannás cikket, és oké, tegyük fel, neki tetszett és totál übermega koncertnek könyvelte el magában. Rendben, ezzel nincsen semmi gond, hisz emberek vagyunk, különbözünk. Ami az egyiknek tetszik, az nem tetszik a másiknak. De könyörgöm, ez egy hosszú, terjedelmes személyes vélemény a koncertről, nem pedig egy objektív cikk, aminek nem csak a pozitív dolgokra kellene reflektálnia. Én végig olvastam, már csak azért is, hogy egy jót mosolyogjak, főleg, hogy - szerintem - fészbukos hozzászólásokat cáfolt meg, ugyanis olvasgattam fészbukon véleményeket, és mintha a több száz lájkosokra reagált volna. Főleg úgy, hogy olyan dolgokat, infókat állít, amiket 100%-osan nem tud. Például, hogy Rihanna miért késett fél órát. Valaki nyilvánosságra hozta fészbukon, hogy az énekesnő olyan szerződést írt alá, amiben minimum egy órás koncertet kell adnia, de este tizenegyig be kell fejeznie. Csak nekem nyilvánvaló, hogy miért is késett ennyit? Gyerekek, ezt a cikket nem szabad komolyan venni. Ez egy maximum 2-3 ember személyes véleménye, ami ellent mond azzal, amiket általánosan lehet olvasni az interneten. Neki bejött, egyértelmű, hogy kedvencéről nem fog negatívan írni, de, ha az ilyen privát jellegű személyeskedő blogszerű beszámolók engedélyezettek, akkor én is írok egy ilyesmit. Dec 3-án megyek életem első koncertjére, ráadásul Skilletre, szóval akkor egy kis szubjektív fangörlködést én is meg fogok engedni magamnak.

Azt hiszi, az ember, hogy kisvárosban lakni jó, mert nem zavarnak a tömegközlekedés hangjai. Erre.... "Motorfelvonulás az Autós csárdában ma délután 16:00-tól" És tényleg! Itt bömbölnek a motorok én meg közben zenét hallgatnák kint a kertihintában, de nem lehet, merthogy a motorfelvonulás (vagy minek hívják ) van. Annyit a tanyasi életről. Inkább akkor felköltözök Pestre a keresztszüleimhez.

De most nem értem, hogy mi ez a hisztéria a koncert miatt? Régóta köztudott, hogy nem a legjobb élőben, sokszor csúszik, hamis, stb. Aki látta a neten pár fellépését, az gondolom tudatában volt annak, hogy általában jobb nézni, mint hallgatni. Eddig is tudtuk, hogy playback szokott menni alatta. Meg szerintem a késésre számítani lehetett volna egy A kategóriás világsztártól.

Káosz van gec. Én most bebaszva táncolok keleti népzenékre sé szakadok a hszeken.

Odakint szülinapi buli van, én idebent ülök.
De túl sok az idegen. Hangzavar van. Furán néznek rám mert gothul nézek ki.
És voltam már kint, még mosolyt is erőltettem az arcomra szóval tudják hogy létezek.
De nincs már erőm ott lenni.
Úgyis csak ugyanazt csinálnám, amit idebent, egyedül ülnék, és idebent legalább kényelmesen érzem magam.
Jó, bejeztem az önsajnáltatást. Legyen szép napotok!
hálás vagyok és erős

Elkezdek spórolni hennára és elromlik a fülhallgatóm. Ez olyan epic fail.

Most tökééletesen éneklek vibrálva is, de még ülni is alig tudok. xd izgalmas az életem. xd mmáék elmentek, mert most jöttek a szülinapom miatt, már hiányoznak, de apa tesója visszajön. most esettt le , hogy szegényt rámgotam oda vissaz. és így akarok süttni. leégetem a pinám ami nincs is. xddddd

Bár pár napja elég rossz hangulatú voltam, de anyám története mindig arra ad okot, hogy ne legyek elkeseredve, ami az életben történik. Anyám szokott sokat meséli nekem arról ,hogy mi történik a munkahelyén, ahol ápolónőként dolgozik. Konkrétan egy fogyatékos osztályon. Épelméjű vagy testű ember nincsen. Van egy beteg, aki amióta ott dolgozik anyám (6 éve), konkrétan azóta nem kelt fel az ágyból. Vak és alig hal. Anyám azt mondja, hogy kiabálva kell beszélni hozzá. Mégis fejből tudja, hogy hanyadika van és, hogy milyen idő körül jár, pedig nagyon nem érzékel sokat a világból. Úgy 80 éves lehet. Mégis egyszer anyámmal beszélt karácsonyi előtti napokba és úgy fogalmazott anyám ,hogy nem soká itt a karácsony. A néni azt mondta, hogy reméli, hogy sokáig fog élni, mert szeret élni. Ezt úgy, hogy agyilag teljesen rendben van. Azért elgondolkoztató, mert se nem hall, se nem lát, se nem tud mozdulni az ágyból. És mégis akar élni. Én ezen sokszor elgondolkozok ,hogy annyi ember van, aki olyan kis apróságokért akarja eldobni az életét, pedig annyi minden várna rá, ami erre a nénire már nem sok. Anyám is megmondta, hogy azóta csodálja Marit (ez a neve a néninek). Azt hiszem példát lehetne venni róla, végtére is annyian elégedetlenek vagyunk az élettel és mégis, valaki nálunk sokkal rosszabb helyzetbe van és mégis tud örülni annak egyáltalán ,hogy él.

A héten véget ér az itthon lazsálás és másfél hónapnyi szabadság után hétfőtől ismét kezdetét veszi a melós élet. Megmondom őszintén jó lesz visszatérni, mert már hiányoztak a munkatársak és a gyerkőcök is. Az augusztus szerintem még nyugis lesz szerencsére, úgyhogy lesz időm visszarázódni, mert szeptember 1-ig csak ügyelet van, ezért iszonyú kevés gyerek van még. A héten minden nap benéztem egy fél órácskára (Viccelődtek is, hogyha ennyire nem bírom az ovi nélkül, akkor adjam oda másnak a szabadnapjaimat ) és boldogsággal töltött el a tudat, hogy a gyerekek is hiányoltak, mert sikongatva ugráltak a nyakamba és ölelgettek szét.

A velem egyidős munkatársammal nagyon egymásra találtunk, vele kapcsolatban 2 hete kiderült, hogy a második babájával várandós, ezért az egyik szemem sír, a másik örül. Sírok, mert így ott fog engem hagyni, és nagyon furcsa lesz majd nélküle. (Mindenkitől azt hallgatjuk, hogy színt hoztunk az intézménybe, mert folyton vigyorgunk, meg röhögünk. ) A szeptemberben 4. szülinapját ünneplő kislányuknak is elmondták már a hírt, hogy érkezik majd a kis testvér, ami szerintem még korai volt, de mindegy. Nem tudni hogy ezért-e, de mindennap üvöltött az oviba - ilyet előtte sose lehetett látni tőle - ezért mondtam neki, hogy ha anyától azt hallom, hogy ügyes volt és nem sírt, akkor bejövök és hozok neki meglepit. Így is tettem, egyik nap kapott tőlem egy plüss kacsát, azóta azt hordja magával alvós állatkának. Viki mondta neki, hogy hagyják ott az ágyába, hogy neki kelljen minden nap cipelgetni, de Dorcu megdorgálta, hogy ezt még is hogy gondolta, hát a Szandi néni nem tud többet kacsa boltba menni. Imádom bennük, hogy az apróságoknak is annyira tudnak örülni; tegnap "csak" egy jégrémet vittem neki, de olyan boldog volt tőle, hogy el is mondta párszor, hogy nagyon szeret. Hát még én őt.

A cicusommal éppen a beszoktatós korszakot élem. Télre szeretnénk ha megtanulná, hogy szólnia kell, ha kiakar menni, ezért 2 nappal ezelőtt belevágtunk a bent altatásába. Büszke vagyok rá, mert egyik nap sem pisilt be - gyors le is kopogom, nehogy ma kezdje ezt el - remélem ez a továbbiakban is így lesz. Úgy fél éve keveredett hozzánk, nem volt otthona, nekünk pedig szokásunk a kóbor állatkákat megetetni. A drága kicsikémmel is így kezdődött; vicces visszagondolni, hogy fél éve még apu a függönyről szedte le - szó szerint ott lógott, mert minden apró zajtól bepánikolt - most meg már úgy jár kel a házba, mintha kölyök korától kezdve itt élt volna. (Na nem mintha most olyan öreg lenne, szerintem 2 évesnél nem lehet több) A kutyánkat és a kan macskánkat is úgy lerendezi, hogy fúúú. Tudta az okos kis buksija, hogy melyik háznál kell bepróbálkoznia. De egyáltalán nem bánom, mert iszonyatosan hálás teremtés és rengeteg szeretetet ad cserébe.

ma eljegyzés volt a család egyik ágában. és rájöttem, hogy igazából én nem azért nem akarok férjhez menni, mert feleslegesnek tartom, hanem mert nekem tuti kölcsönt kéne felvennem ha lagzit akarnék tartani, mert annyi rokonom van. és tök sértődősek, egyik évben az egyik öreglány megsértődött, mert nem hívták el az egyik lagziba, azt beállított és ellopott egy csomó kaját.

Annyira tipikus, hogy amikor nem vagyok net közelben, akkor zajlik itt az élet....

Az előbb ránéztem a naptáramra és rájöttem, hogy mindjárt iskola. Én meg még lófszt se csináltam.

Vagyis, de. Felneveltem 8 generációt a Sims 3-ban.

Ismét én, de nézzétek el, mert rég írtam ide
Ma reggel felköszöntött párom anyukája, akitől többek között kaptam egy angyal szobrocskát. Hátam mögül megszólal a drágalátos fia: ez meg mi? -erre az anyukája azt válaszolta: a barátnőd!- annyira jól esett
Aztán ismét makogott amaz, hogy akkor rossz szobrot kaptam, mert esetleg egy bukott angyalra emlékeztetem...... ééééés eddig örültem magamnak

Jé, egyik ismerősöméknél is ma volt pont:D

Mostanában olyan rossz embernek érzem magam. Ez a mindenki dögöljön meg, leszarok mindent, utálok mindenkit állapotban vagyok, pedig pont, hogy én az ellentettje vagyok ennek teljesen. Olyan érzés, mintha minden együttérzés ki lenne belőlem halva -bár ezt szerintem inkább most csak ideiglenes állapot. Lehet, hogy nem tesz jót, hogy az elmúlt két este két olyan férfiemberrel álmodtam, akik fontos(abb) szerepet játszanak/játszottak az életemben. És ez rányomja a napjaimra a bélyeget, még ha tudat alatt is.

Milyen szép kis tisztítómunka lett végezve a cikknél... természetesen azzal a kijelentéssel ellentétben, hogy tökre jókat szórakozik rajtunk... A többi gondolatom leírását inkább hanyagolom.
On: Igen, tudtam, hogy szégyellni fogom magam a tegnapi kiírásom miatt.

Szóval tegnap elmentem Szigetre.
OLYAN BULIT CSINÁLT A BMTH ÉS A MUSE, HOGY AZ VALAMI ELKÉPESZTŐ, plusz az a color party is fokozta a hangulatot.
Azért mégis elég ritkán láthatja bárki a kedvenc zenekarát többször...Meg a Muse-ra anyám szoktatott rá anno 8 évesen, és azóta vártam, mikor tombolhatok a kedvenc számaimra élőben.
A világ legboldogabb embere vagyok most.

Szeptemberre.
Az elsőnek felvett szakomon harmadéves leszek, vagyis végzős; idén viszont újrajelentkeztem, ami azt eredményezi, hogy kétszakos lettem. Izgulok is, de ugyanakkor ideges vagyok. Az órarendem megvan már körülbelül, de hogy társadalmi életem nem lesz, az is biztos.
A "régebbi" szakom humános, ez az új viszont a reálos vonalat erősíti. Talán most fordult elő velem először, hogy csinálnám még tovább a nyári diákmunkámat itthon, mert túl ideges vagyok hozzá, hogy visszamenjek Budapestre. Ha pedig ez nem lenne elég, azt is el kell döntenem ,hogy hova megyek tovább mesterképzésre. Ugyan imádom az ELTE-t, de rettenetesen vonz egy külföldi egyetem, ahova a jelenlegi tanulmányaim alapján nem lenne gondom a bejutással.
Visszasírom a gyerekkoromat: Adulthood they said, it will be fun they said. Francokat.

Off: A profilomat pedig lusta vagyok újraírni, pedig annyira nem tetszik már így.

Csak én lehetek ekkora profi, hogy nyár közepén, negyven fokban lebetegszek. Pedig direkt próbáltam lassan enni azt a nyomorult jégkrémet. Hát - ezek szerint - nem sikerült a küldetés. Tipikus én.

Komolyan nem értem az embereket. Azokat, akik amint meglátnak, vagy olvasnak valamit egy emberről, aki olyat csinált, ami nekik nem tetszik, már rögtön a halálát kívánják, és undorítóan beszélnek róla. Mindenkinek lehet véleménye, negatív véleménye is, de lehet túl naiv vagyok, hogy szerintem a nemtetszést emberien is lehet közölni. Nem úgy, hogy "dögölne meg, remélem elvágják a torkukat" meg stb... Ilyenkor azért a helyükben elgondolkoznék azon, hogy ki is a sz.r ember. Nem tudom mi zajlik le a fejükben, hogy magukat tartják a szentléleknek, miközben más emberek halálát kívánják, mert egy "állatvédő, drogos """libsi""" (úristen, de utálom ezt a szót :'D).

Nem tudom, miért vagyok olyan mazochista, hogy ilyen kommenteket olvasok, mert csak negatív IQ tesztet kapok tőlük.