miregondoltokmost?

3 hete nyári szünet van, lassan vége is lesz, én pedig szinte semmit nem csináltam eddig. Utolsó tanítási napon szépen elterveztem, hogy én márpedig produktív leszek a szünetben... hát, eddig nem nagyon jött be. Ilyenkor késő este pedig szidom magam, hogy megint nem csináltam semmit egész nap, miközben a motivációm napközben valahol mélyen a föld alatt van.

Latom, a három napos nyaralás óta itt lórák sem törtent. Egyre kevesebben vagyunk, a hozzászólások száma is rohamosan csöcskent. Ez tényleg a szteriti?

Boldogság van; holnap megrendelem a többszáz szinű, erősen pigmentalt, nomarka, crueltyfree sminkpalettámat, és megyek a müllerbe porcelánarcot alkotó alapozóért, ami mellesleg krva olcsó, ráadásul full vegan. élet-fail.

Csoda, hogy képes voltam kibírni a "családommal". Bevallom, egyszer bekúrtam az ajtót és alvást imitáltam, aztán persze azért kaptam az ívet, hogy milyen zárkozott és hálátlan személy vagyok. Csodálkoznak. Mindig, minden tetves kis gecciségért baxtatnak.

Nénikém (még csak 29, lol) párja etnikai kisebbségből származik, de nagyon rendes, és teljesen intelligens. Az anyukája pedig egy nagyon rendes, őszinte cigánynéni, akivel ott a legjobbakat beszélgettem, és megmondom, már az első napon jobban kiismert, mint a saját szuleim. Úgy érzem, segítettek, hogy jobban tudjam tolerálni ezt a kisebbséget, és ennek örulök. Bár tulajdonképpen megélek én mellettük, ha éppen általánosságba nem viselkednek barbár módjára.

Ennél többet nem írok ide ki, mert ez most mobilról kibaszott sok volt. Akikkel jobban kijövök, mesélek majd privátban, holnap megyek haza, ha minden igaz.
Ja, még annyi, hogy nagyon-nagyon vágyom már rá, hogy felvegyenek az első munkahelyemre, ami melli jönne az a/2 terv, hogy miből éljek... de sajnos az még nagyon sokálll lesz.

Unalmamban nekiálltam böngészni néhány cikk hozzászólásait, és bár tudtam előre, hogy „nem kéne hülyegyerek, mert csak felcseszed rajta az agyad”, idióta módjára mégis elkezdtem. Úgy kell nekem! Tudom, én vagyok a buta, amiért ilyeneken idegesítem magam, de van egy-két felhasználó, akinél komolyan nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek kínomban. Mondja meg nekem bárki, hogy miért van az, hogy mondjuk a top 10 legismertebb celebről akármilyen cikk kijön, azzal non c’é problema, még ha semmi igazán nagy dolog nem is történik vele, bezzeg, ha egy kevésbé ismert személyről adnak ki egy nem kifejezetten brékinget, rögtön jönnek az „erre ki volt kíváncsi?”, „igazán nagy hír” és hasonló bájos kommentek? Megértem én, hogy a bomba sztorikat jobb olvasni, de azt is meg kellene érteni, hogy
1., vannak sztárok, akik kerülik a nyilvánosságot vagy nem történik túl sok minden velük, így nem lehet szenzációt összedobni róluk
2., nem mindenki teheti meg, hogy napi 12 órát a gép előtt ül, és netezik mert épp nincs jobb dolga
3., akármilyen apró kis sz*r cikk is legyen, valamelyik szerencsétlen dolgozott vele
4., van egy-két olyan idióta, aki szereti az adott színészt/énekest/kutyafülét, még ha neked fingod sincs róla, hogy ki az, mert a Disney Channel-ön túl nem terjed a látóköröd.
Ha az összes észkombájn ilyen könnyen fikázza mások munkáját, miért nem ülnek le egytől egyig és írnak ők valami csodadolgot a magazinba? Mert dumálni a legkönnyebb.

Az érzés, mikor a barátosnéddal a parkban vagytok, és oda megy hozzátok beszélgetni egy 50 év körüli csávó; kérdezget a céljaidról, a jövendőbeli terveidről, aztán miután jól elbeszélgettek, burkoltan pajzán poénokkal bombáz mindkettőtöket.
w.h.y
De hála az égnek, hamar otthagyott minket

Ma volt az első tanítási nap az új iskolámban. (nem augusztus 1.én hanem ma 24.-én kezdődött) 2 óránként van szünet, ami nem nagy baj (nekem legalábbis) 10.-ig végig 1 tanár fog engem (minket) tanítani. Az első 2 óra alatt nem sokat értettem (értettem de felfogni már nem tudtam) ha kérdezett a tanár valamit tőlem válaszolni sem tudtam (ennyit nyögtem ki a 3.-ik kérdésnél -> Ich spreche nicht so gut deutsch. -annyira féltem most első nap, hogy mindent elfelejetettem amit tanultam német nyelvből az évek alatt... - jó hír számomra, hogy holnaptól minden nap 3. és 4. órában német nyelv gyakorló órán leszek... (ami számomra most nagyon is kell)

"Nem tudom miért írtam ki ide, csak úgy jött magától"

Nyaralni voltunk, öcsém pedig elkezdett nyaggatni, hogy menjünk görkorcsolyázni. Nem sok kedvem volt, de oké, azért lementünk a bicikliútra, felvettük a görkorit, és elindultunk.
A bicikliút, és az autópálya között a réten voltak szalmabálák. Két csaj ugyan olyan ruhában (piros-fekete kockás ing, csőnadrág, tornacsuka) ott fotózkodott. Egyszer az egyik ült fel a szalmabálára valami full természetellenes arceltakarós szénanáthás pózban (y know), aztán a másik. Akkor és ott olyan nevethetnékem volt, hogy majdnem nekimentem a kerítésnek.
Amúgy hiába mondtam drága testvéremnek, nem fordult vissza ott, ahol indulás előtt mondtam neki - azaz a kerítés végénél.
Namost én nem tudtam, hogy a kerítés után meg van egy krva nagy lejtő.
Öcsém vagy száz méterrel előttem járt, én meg ott szerencsétlenkedtem mögötte.
By accident legurultam azon a baszadék lejtőn.
Meg tudtam állni? Nem, nem, nem, az túl egyszerű lett volna. Tesóm végül megfordult, hogy megnézze, ugyan hol van az antitalentum nővére. Intettem neki, hogy álljon meg. Megállt. De én nem. Én gurultam tovább.
Már majdnem beértem az öcsémet. Két választás volt: vagy elütöm őt, vagy frontálisan belefutok a másik sávban felénk tartó biciklisbe. Vagy valahogy megállok, ami lehetetlen vállalkozásnak tűnt úgy, hogy mindenféle sérülés nélkül meg akartam úszni ezt a kis kiruccanást, de mégis ez utóbbi történt.
Hogy oldottam meg? Én hülye barom állat megfogtam a karnyújtásnyira levő korlátot. És úgy nekicsesződtem térddel, hogy rendesen bekönnyezett a szemem. Most meg van egy, az egész bal térdemet fedő lilás-kékes-zöldes (?) foltom.
Ilyet soha többet.

Eddig se nagyon jártam fel fészbukra, de most még annyira sem fogok. Mióta a párkapcsolati státuszomat átállítottam egyedülállóra, azóta Ajánlott bejegyzésként minden második poszt társkereső oldal. Komolyan, honnan a f*szból gondolja azt a fészbuk, hogy én mindenáron párt akarok keresni magamnak? Nem zárkózom el semmilyen lehetőségtől, főleg, hogy az új munkahelyemen igen széles a választék pasik terén. Viszont ez az internetes párkeresés nem az én asztalom, nem is vagyok a híve, ráadásul olyan dekoratív pasikkal reklámozzák, akik biztos nem egy fészbuk alkalmazáson keresztül keresik életük párját.

Olyan jól eldöntöttem, hogy én többet nem veszek részt semmi sulis rendezvényben (6 év általánosban meg egy év itt bőven elég volt, köszöntem), erre ma nem engem (meg egy másik osztálytársamat) talál meg ofő hogy ugyan na vegyetek mán részt az évnyitóban mer az jó. holnap tízre vár a magyartanárnő a suliban. (nem így mondta de na) Én meg elvállalom, mert...mert fogalmam sincs miért De a diákelnökséget semmi pénzért nem csinálom. Jó, pénzért igen, de az meg esélytelen

Azt hinné az ember, hogy amikor sikerült kilábalnia már egy korszakából, szempillantás alatt visszacsöppen. Már-már keserédes emlékként gondoltam vissza a pár éve lévő hétköznapjaimra, ami most hirtelen megint valóság lett.

A válaszüzenetek miatt mindenkitől elnézést kérek, igyekszem mielőtt válaszolni rájuk

Én egyedül voltam a buszmegállóban, mikor a 70 éves pali jött oda hozzám, hogy ő felismeri a madarat a tolláról. Néztem rá értetlenül, hogy ezzel most mégis mire céloz, mire kinyögte, hogy látja rajtam, hogy az én barlangomban már megfordultak páran. Nézek rá még az előzőnél is értetlenebben, mire megkérdezi, hogy hányan csókoltak meg odalenn. Mondtam neki, hogy ezekhez a dolgokhoz semmi köze, erre félbeszakított és olyat mondott, hogy nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek... Elkezdi, hogy ő megcsókolna ott. Aztán jött egy kis hatásszünet: pénzért. Ezek után úgy gondoltam, hogy inkább közlöm vele a tényeket, miszerint nem vagyok k.rva és most igen gyorsan takarodjon el innen (és még pár nagyon kedves szó mellé). Persze ezt nem a legszebb hangnemben, a f.szin is látszott, hogy meglepődik, de utána úgy elhúzott onnan, mint a szél.

Épp olvasok. Vagyis most ebben a percben ide irok, de mindegy. Az egész napot végigolvastam, mert nem tudtam lerakni a könyvet. Aztán eszembe jutott, hogy holnap korán kell kelnem, beszaladni a könyvtárba, felülni a buszra, utazni 40 km-t, aztán sétálni a belvárosból a város legszélső pontjára, mindezt egy bőrönddel. Ott eszek egy szendvicset, aztán mehetek vissza a belvárosba, most már bőrönd nélkül, hogy megnézzek egy filmet egy nagyon jó Barátnömmel, akit fél éve láttam. Utána elmegyünk a tóhoz sétálni, meg kacsákat etetni. Szóval be kéne pakolni abba a bőröndbe. De izgalmas még mindig a könyv, szóval olvasok egy-két oldalt, utána meg megpróbálok veledobálni néhány dolgot. Már most tudom, hogy holnap korábban kell kelnem, mert a bőröndöm üres marad.. Hehh, jó volt leírni ezt.

Lehet, hogy csak számomra tűnik úgy, de egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez a napi 24 óra valahogy semmire nem elég. Nekem biztosan nem. Külön tanár, házimunka, írás, tanulás, olvasás, főzés és takarítás amikor anya épp nincs itthon, kiadós alvás és esetenként épp, amihez kedve van az embernek, legyen az sorozatnézés vagy egy-egy találka a barátokkal. Egyszerűen azon kaptam magam, hogy ha nem osztom be szinte percre pontosan az időmet, valahogy mindig kicsúszok valamiből. És basszus, még tart a nyári szünet. Igaz, hogy nem sokáig, de akkor is tart. Mi a jó élet lesz velem szeptembertől, mikor napi 10 órát oda leszek?

Több mint egy hét net és tévé nélküliség után, végre újra a modern világban lehetek. Fantasztikus érzés megnézni mind a 62 új üzenetet és a sok százezer felesleges értesítést, amivel a facebook ajándékozott meg. A közösségi oldalaim pörögnek, a telóm befagyott a sok értelmetlen értesítéstől, és a fél ismertségi köröm azt hitte, hogy meghaltam. Én azért ilyenkor visszakérdezek, hogy akkor minek is van az a retkes telefon?

Öhm, csak én vagyok olyan menő, hogy a T-Mobile-on chatelek a dolgozókkal? Mondjuk már rám akartak sózni három telefont, de tök jól elvagyok velük.

Sokezer év távollét után gondoltam megnézem, mi a helyzet itt.
Aztán a mai világban, ahol mindenhol látni olyan életbölcsességeket, miszerint 'fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van' , 'legyünk kedvesek egymással' ésatöbbi, kapok egy ilyen gyönyörű üzenetet.
Érdekes másoknak semmi baja velem, vagy ha mégis akkor felvállalják, és nem privatim küldözgetnek nekem hasonlókat. Ilyesmit az ember ismerősnek nem ír szerintem, nemhogy egy vadidegennek, akivel egy szót sem váltott életében.

De ha már mások kritizálásából akar megélni a kedves, előtte fellapozhatná a 'Matyar Hejeszírás Zapájalyit' (nagyon érdekes olvasmány, főleg a legújabb kiadás), megtanulhatná a szóköz helyes használatát, és szert tehetne valami jó dumára, de még az sem árt, ha már elmúlt 8 éves az illető. A 60-as évei felé közeledő angoltanárom frankóbb beszólást mondott nekem egyszer, de komolyan...

egyébként a saját külsőm az ami a leginkább elkeserít, nehogy még az övékével foglalkozzak

Akkor most mentem depizni

Az ilyenek után legszívesebben megölelgetném a szüleimet, amiért csak akkor kötötték be a netet, mikor már eszem is volt hozzá. Amúgy szeretnék én is annyira "elmebetegen" kinézni, mint egy-két kedvenced. Alissa elmebeteg hajszíne például jöhetne.

Engem az sem akadályozott meg abban, hogy elszabaduljak Valami béna játékra regisztráltam, ahova kaptam egy kilométer hosszúságú jelszót, na akkor eléggé kiakadtam. No reply cím volt, így azt hittem jót szórakozok vele, aztán egyszer csak kaptam egy - a nevezetes jelszónál is hosszabb - hivatalos üzenetet. Azután inkább kussban voltam, és legközelebb akkor jöttem föl netre, miután volt is eszem hozzá. Erről az esetről el is feledkeztem, aztán csak vertem a fejem a falba, amikor az emailjeimet szelektáltam és újból szembesültem vele.
Szerintem oltári szarul áll, nem is értem hogy mer tükörbe nézni, meg is írom neki mindjárt (elnehidd ) egyébként akárhogy is néznek ki, elég sok rajongójuk van rajtam kívül, szerintem nem véletlenül.

Eddig sem voltam jóban az apámmal, de most már az a kicsi szeretet is, amit iránta éreztem teljesen tovaszállt. Kezd nagyon elegem lenni abból, hogy egy szenilis fsz a családfő. Annyira emlékeztet a papámra, ő is pontosan ilyen természetű volt és emlékszem, hogy mindig marták egymást. Anyám leélt a papámmal egy életet és a szívem szakad meg ha belegondolok, hogy ez a halála után is folytatódik. Annyira furcsa visszaemlékezni 5-6 évvel ezelőttre, amikor a tökéletes mintaapák megtestesítője volt és, hogy mennyire szerettem vele játszani. Mintha teljesen kicserélték volna, olyan apát, mint amilyen ma még a legnagyobb ellenségemnek se kívánnék. Mindig mindenben talál valami hibát és ezért el is kezd hisztizni, a szüleit és a nővérét már teljesen eltaszította magától (btw, a nővére egyszer megemlítette, hogy pontosan úgy viselkedik mint a papám, persze ki volt erre akadva), kivételezget, ok nélkül röhög ki engem, mindig azt várja, hogy mikor szólhat be anyámnak, az ő lelki szemei előtt csak az ital és a cigi található. Annyira nagyon nem szeretnék olyan ember lenni, mint ő, hogy azt elmondani nem tudom. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy hogyha anyám nem lenne beteg biztosan otthagyta volna már, de így ennek az esélye egyenlő a nullával. Alig várom már, hogy betöltsem a 18-at és elhúzzak innen a fenébe, amilyen messzire csak tudok, azt pedig valahogy megoldanám, hogy anyám is jöhessen velem. Persze ezek szép álmok maradnak.
Bocsánat egyébként a panaszkodásért, de ezt nagyon ki kellett írnom magamból.

Ave Lómaiak!
Visszatértem a gólyatáborból, pontosan úgy, ahogy sejtettem. Elkaptam a Rákócoccus-t, olyan beteg vagyok, hogy erre szavak nincsenek. Egyszerre vagyok náthás és lángol a testem -valszeg tegnap a csapatversenyeken napszúrást kaptam. Szóval jelenleg remek állapotban vagyok. Fekszem az ágyon, nyakamban-homlokomon vizes borogatás, közben eszem a fagyit. Függetlenül mindentől krva jól éreztem magam, az első két nap is ütős volt, de a tegnap még királyabb volt. Mondjuk én még életemben nem fáztam úgy, mint tegnap este. Szerintem nem volt több 4-5 foknál, de legalább szép csillagos volt az ég. Meg verettük alpári techno-ra, Zámbó Jimmy így nagyon hallgatható

Jelenleg azon agyalok, hogy menjek -e holnap dolgozni. Remélem hamar lemegy ez a napszúrásos cucc