miregondoltokmost?

Hol csesztem el olyan csúnyán az életemet, hogy ez történik velem? Komolyan, nem tudom miért kaptam ezt, hogy kihasználjanak. Lehet a karma utolért: "És akkor szeress bele olyanba, aki nem szeret téged, azért mert te nem szeretted azt, aki igazán szeretett téged".
Mehh. Szép az élet, nekem nem. Valakinek biztos.
#depiposztkb

Annyira jó, hogy csak decemberre kaptam időpontot a nyaki gerinccsigolyáimnál lévő szűk porcrésekkel az orvoshoz. Addig meg hadd fájjon. (Ez mondjuk nem új infó, csak most épp fáj is, úgyhogy nyafogok, mintha muszáj lenne.)

szeretném tudni, mégis miért vannak érzelmeim, ha fogalmam sincs, melyik mit akar jelenteni és a kezelésükre is képtelen vagyok. időnként csak vízesésként a fejemre szakad egy szappanopera vagy valami barátok közt, és pár napig nem is hagy nyugodni. legalább fulladnék akkor bele.

Egy nap miért csak huszonnégy órából áll? Mostanság igen csak időhiánnyal küszködök. Iszonyúan sokat melózok, és, ha hazaérek - megint - nincs időm semmire sem. Amikor meg otthon vagyok, akkor csak arra van erőm, hogy feküdjek és ne csináljak semmit. Pedig annyi mindent szeretnék - el kellene menni fodrászhoz, manikűröshöz (a körmeim a fertőtlenítő miatt megint borzasztóan néznek ki), sőt mi több egy budapesti tetoválószalont is kinéztem magamnak, de egyszerűen nincs időm, hogy megcsináltassam azt a tetkót, amire évek óta annyira vágyok. Azért egy 35 órából álló napot el tudnék viselni. 12 órát abból dolgozom, plusz kettő az utazás, még így is maradna 21 óra, amiből simán kijönne egy kiadós tíz órás alvás, és a maradék időben intézném a dolgaimat és hódolhatnék néhány hobbimnak is. De jó is lenne! Persze nagyon szeretem a munkámat, a szakmámat, de tegnap reggel ötkor azért átkoztam magamat, arra gondoltam, hogy vertem volna agyon magamat, amikor az egészségügyet választottam. Sokszor inkább csak a szakma előnyeiről, pozitív jellegű tapasztalataimról szoktam írni nektek, de arról ritkán, hogy mi a baj ezzel. Szerintem nagyon sok az a tizenkét óra, főleg, úgy, hogy 2-3 napokat lehúzunk olykor szabadnap nélkül. Sokszor örülök annak, ha 5-6 órás alvást sikerül beiktatnom a munkanapok közé. Általában mosott sz*rnak szoktam kinézni, amit sminkeléssel igyekszem elfedni.

Sulis koromban én is sokat nyavalyogtam a suli miatt - ezt most arról jutott eszembe, hogy minden második hozzászólásban az iskoláról, tanulásról panaszkodtok. Pedig higgyétek el, nem olyan rossz! (kivéve egyetem!) Bent vagytok, tanultok, haza mentek, aztán vagy tanultok vagy nem, a hétvégétek szabad, és nem este kilencre értek haza. Régen sokat szidtam a sulit, utáltam bejárni (főleg a rettentően intelligens osztálytársaim miatt), de jóval több szabadidőm volt, mint most felnőtt, dolgozó emberként. Becsüljétek meg, mert, ha dolgozni fogtok, jobb nem igazán lesz, csak - szerintem - rosszabb. Egyébként, ha már a tanulásról van szó, vannak ambícióim ezzel kapcsolatban. Szeretnék idegennyelvet tanulni. Az angol már nem igazán kihívás számomra, főleg, hogy 99%-ban megértem és kb. 80%-ban beszélem is, szóval valami extrémebbre gondoltam. Alapvetően is vissza szeretnék költözni a szülőhazámba, ahol az angol mellett a spanyol nyelv az elfogadott. Szóval vagy a spanyol lesz az, vagy az orosz, amit igazából az USA-ban használni nem tudnék, de kib*szottul tetszik és szívesen tanulnám. A mostani munkahelyem nem a húszfelé szakadásról szól, és néhány lightosabb napon - szerintem - fészbuk helyett inkább a nyelvkönyvet böngészném, hisz annak még van is értelme. Amúgy tényleg igaz az, hogyha az ember elhagyja az iskolapadot, rájön, hogy a tudás hatalma nagyon is jó dolog. Én is azaz ember vagyok, akit pl. az iskolában tanultak 90%-a hidegen hagyott, most meg röppályát, vektort számítok brahiból és töménytelen mennyiségű anyagot olvasok a hidegháborúról. Most meg random nekiállok nyelvet tanulni, mert hiányzik. Tíz évvel ezelőtt körberöhögtem volna saját magamat, ugyanis mindig is az a 3-4-es átlagú tanuló voltam, soha sem emelkedtem ki ezt illetően.

Nyugi, én is csak decemberre kaptam időpontot a térdemmel.
Csak nekem már lassan 3 éve ez van.. és még mindig nem csináltak vele semmit.. éljen az orvostudomány!

Valami itt nagyon el van rontva. Nem tudom, mi, mert nem látok bele, de pl. a mi városunkban a kórházra azt szokták mondani, hogy "ide legfeljebb meghalni jönnék". És az a helyzet, hogy erre a kórházra ez tökéletesen áll is. Több dolgot is fel tudnék sorolni, mi a probléma nálunk az egészségügyi ellátással, de felesleges, mert gondolom, máshol sem egy álom a helyzet.
Egyébként kitartást, vagy jobbulást, vagy ilyesmi!

nem tudom ki mennyire vágja azt az életérzést, mikor vagy kismillió dolog kavarog a fejedben de nem. mondhatod. ki. még magadnak sem gyakorlatilag. és egyszerűen beleőrülsz.
btw, most kikapcsolódásként visszaböngészgetem a hozzászólásokat höhö

Leszidtam ma egy srácot, hogy állítsa le magát, mert nem tűröm el, azt ahogy viselkedik. Erre még leáll mentegetőzni, hogy "ááá én nem... nem én..."

Imádom, mikor hülyének néznek, de komolyan. Jó nézni, ahogy szánalmasan próbálkozik magát menteni és a háttérben ott röhög rajta mindenki.

Mert nem is tudnak vele mit csinálni, az a helyzet. A térd azon testrészünk egyike, amivel, ha egyszer gond van, akkor életed végéig is gondod lesz. Gondolom neked is csináltak röntgent, ultrahang vizsgálatot, de, ha nincsen porcleválás, törés, zúzódás, addig nem nyitnak fel és nem nyúlnak hozzá. De, ha esetleg meg is operálnak, nincs garancia arra, hogy jobb lesz, mint eddig volt. Valószínűleg a téged kezelő doki is úgy gondolja, hogy szakmailag nem indokolt a műtéti beavatkozás. Egyébként a várólista, előjegyzés mindenhol ilyen hosszú. Én anno öt hónapot vártam egy koponya MRI-re, mert felmerült az agyalapi mirigy elrákosodása. Tavasszal pedig protekcióval (értsd úgy, hogy az orvos lejött velem a radiológiára és időpontot szerzett nekem) egy hónapot vártam egy hasi CT-re. Még a műtétem előtt az urológiai ambulancián beszélgettem egy bácsival, aki két teljes éve (!) vár arra, hogy a húgyhólyagját megműtsék. Szerintem ahhoz képest ezek a 2-3 hónapos előjegyzések semmik. (főleg, hogy ti kifejezetten ortopédia, traumatológia szakrendelésre jegyeztettétek elő magatokat) Egyébként szakmai szempontból abszolút tudnám ajánlani minden hasonló cipőben járónak a budapesti Fiumei úton található Baleseti központot. A Gyermektraumatológiai szakambulanciája csillagos ötös ellátást biztosít minden 18 év alattinak. Volt részem szakmai gyakorlatom egy részét ott tölteni, és nem merném ajánlani, ha nem lenne jó. Volt aki gerincferdüléssel ment oda, és olyan is, aki térd problémákkal. Az ápolónők kedvesek, segítőkészek, az orvosok-sebészek pedig nagy koponyák. Ha jól tudom nincs előjegyzés, a behívás bejelentkezési sorrend alapján történik, aminek hátránya, hogy lehet egy fél napot ott rostokolsz.

'nem tudom, mielőtt még felnyihogtál azon, hogy a kukát lehet q-val is írni, fel akartalak küldeni az emelt szintű matek csoportba, no sebaj'
de most tanár úr, próbálja meg nekem megmagyarázni, miért nem vicces az hogy QKA... *idegbetegen lóhangokat ad ki a sarokban*

Anyum barátjának unokahúga három hónapos terhes. A csaj 17 éves, kirúgták az iskolából, mert lusta volt bejárni; nincs munkája, mert ahhoz is lusta; ja és fogalma nincs, hogy szerencsétlen babának ki az apja, mert három pasija van egyszerre.

A spanyolt csak ajánlani tudom, véleményem szerint egy elég egyszerű és logikus nyelv, könnyen tanulható, na meg hasznos. Ráadásul igen hamar bele tud szeretni az ember. (Meg ugye utána az újlatin nyelvek már gyerekjátéknak tűnnek, hiszen nagyon sok a hasonlóság.)

Olyan szinten álmos vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemeimet, szerintem mindjárt szunyókálok 1-2 órát. De még össze is kéne pakolnom holnapra meg hajat is kell mosnom, és annyi mindent kéne még csinálnom, hogy bele se merek gondolni. Bárcsak már jövő hét csütörtök lenne - még az sem érdekel, hogy akkor zh-m lesz, csak legyek már túl az előadásomon.

mekkora szívás hogy van egy pattanás a nyelvem hegyén
fákk, de rossz érzés!

van egy olyan érzésem, hogy van több kis személyiségem, és ezek közül mind szörnyű - de amikor nyuszifüllel kommunikálok (igen, titokban(?) így hívom azt, aki tetszik, röhögni ér), állandóan sikerül elővennem a legrémesebbet mindig akkor vagyok a legszarkasztikusabb kötsög, amikor éppen a közelben van / hozzá szólok. + még gonosz is. meg belekötök mindenbe. pedig amúgy csendes és jóságos kis lény szoktam lenni. asszem' valahogy el akarom hitetni vele, hogy szerethető vagyok, csak pont fordítva sül el. life sucks.

a hangulatomról / mai napomról / életemről meg csak ennyit.

ma egész nap ezt a videót néztem és olyan szinten leépítette az agyamat. érzem, hogy még a szokásosnál is nehezebben megy a gondolkozás.

Off: Arra, hogy kezdek nagyon ideszokni ebbe a topicba.

On: Már sokszor megfogalmazódott bennem, de ma erősebb volt az érzés: annyira szeretem a fővárosunkat. Szeretek itt élni, szeretek itt tanulni, és úgy összességében mindent szeretek benne. Úgy örülök, hogy ideköltöztem. (Bár lehet befolyásolt ebben a gondolatmenetemben a szép kilátás, a a víz illata a parton ücsörögve, kávéval a kezemben. )

A történet ott kezdődik, hogy sosem értettem, miért szeretnek az emberek annyira hangosan zenét hallgatni, hogy azt 2 székkel arrébb is tisztán lehessen hallani. Nem jó a környezetednek sem, a hallójáratod és a dobhártyád sír, tönkremegy a fülesed is.
Úgy alapvetően borzasztóan bezárkózott életet élek, arra most ne térjünk ki, miért, ez így van. Mivel napi másfél órás beutazást mazochista módra vállaltam, a napom részévé vált, hogy amikor fölülök a buszra, figyelgetem az embereket a napszemüvegem és a fülhallgatóm mögül (amikor épp nem valami lassú számra nyalogatom a sebeimet).
Ez alapvetően számomra borzasztóan szórakoztató tevékenység, mert hát nem kell kommunikálni senkivel, a gondolatai az embernek meg olyan jó barátokká válnak egy idő után. A probléma ott van, hogy amikor ma leült elém egy kegyetlen igénytelen, katasztrofálisan kinéző leányzó és egy viszonylag normális, rendezett külsejű fiú, erőteljes csókolózásba, mi több, burkolt szexuális aktusba kezdtek egymással. A buszon, ott mindenki előtt.
Tisztázzunk valamit: sokan azon vannak kiakadva, hogy "jajj milyen már, ha két meleg megfogja majd egymás kezét az utcán/csókolózni fognak a zebránál" - gyerekek, nyugodt szívvel állíthatom, hogy én a heteroszexuálisoknál sem értem a fölösleges, nyilvános nyálcserét. Mi a bánatért nem lehet a négy falnak bemutatni az ilyesfajta produkciókat és a szerelmi életet leélni a hálószobában, miért nem tudjuk annyira fegyelmezni önmagunkat, hogy nem támadom le a másikat bármely tömegközlekedési eszközön? De felhozhatnám példának azt a leányzót is, aki tegnap a metrón ecsetelte - elég magas decibellel - az exbarátja kedvenc pózait, és hogy hiába beszéltek meg egy bizonyos védekezési módszert, az említett delikvens nem volt hajlandó "időben elvégezni a megígért cselekményt" (értelemszerűen, még véletlenül sem így fejezte ki magát). Nekem ne mondja senki, hogy ezekre nem kötelező odafigyelni, ugyanis ha az említett lány még a fülhallgatót is képes túlharsogni, vagy a csókolózás hangjai szinte áttörik a füles adta hangokat, már átlép egy határt a dolog. Beszéljünk a magánéletünkről, de ezt nem feltétlenül kell az egész világ előtt egy olyan szituációban, amikor rákényszerül az ember, hogy x ideig el is viselje azt (egész pontosan 3 megállóra gondolok). Beszéljünk ezekről a dolgokról otthon, 1-2 emberrel, akik ismernek és akik még kíváncsiak is rá. Ennyi.
Tanulság: vezessünk be illemtan órákat az iskolákba! Ha kell, kezdeményezek nyilvános demonstrációt, de ez az állapot tarthatatlan.

Szóval, annak érdekében, hogy az ehhez hasonló idióta és primitív magánélet kibeszélését, vagy éppen a magánélet komplett bemutatását elkerüljem, olyan hangerővel hallgattam a zenét, hogy már fájt a fülem. Ekkor értettem meg, hogy bizonyos emberek miért hallgatják ennyire magas hangerővel a zenét: hogy az ehhez hasonló embereket, a zavaró külvilágot ki tudják zárni maguk körül. Megvilágosodtam.
Miután elkezdtem cuppogást és nyögéseket hallani a buszon, maximum hangerővel a fülemben hátradőltem, és elmosolyodtam: ma is sikerült megértenem a társadalom egy rétegét, átéreznem a helyzetüket ami ráadásul még empatikusabbá is tett.
Ráadásként, rögtönzött koncertet is tartottam a fejemben

Az offért elnézést, de úgy éreztem, eme világtörő gondolatokat muszáj megosztanom a nagyközönséggel

Leültem a gép elé és megtartom a 1D maratont. Néha eszembe jutnak a régi nagy kedvenc előadóim, akkor hajlamos vagyok az egész napomat rájuk áldozni. Mondhat akárki akármit, még most is úgy gondolom, hogy nem csinálnak rossz dalokat, sőt. Azt hiszem velük kezdődött el ez a fiú bandás korszakom, ami azóta is tart, csak más nemzetiségűekkel. Ezt de fontos volt leírnom.

Holnap megyek a suliba. Ki kéne találnom, melyik könyvemet viszem magammal, hogy ne unjam szarrá magam a vonaton. Ennyi jó könyv közül kész rémálom választani.

2 Szabadnap csodálatos:)

(Egy kis storytimeban elmesélem) Felkelek..stb,szülőin senki se volt,4 voltunk,aztán mindenki meglepődött,h megszüntetik a szoc.gondozó szak,mert 6 emberből nem lehet egy osztály,nem lepődtem meg,h megszüntetik,mert szerintem nem illik hozzám a szoc.gondozó(valamennyire illik,de nem annyira nagyon)azt átkellet iratkozni egy másik szakra(ami eléggé illik hozzám)és hétfőtől már festő leszek