Ma éppen mivel van tele a tököd?

jó sz*rul érzem magam,egy gyáva senki vagyok,a suliban rémgyenge vagyok németből,és anyám azt akarja,hogy letegyem a rigó utcában a középfokút jövőre,az új föcitanár totál hülyének néz,fél óra alatt eluntam magam,ami nem szokásom,hétfőn egyből 2 dogával indítunk,nem értem a matekházit,tegnap olyat csináltam,amit valószínűleg nagyon megbánok még,egy hónapja nem nyúltam a citerámhoz(be se tudom hangolni egyedül) és két hét múlva fellépés a fél város előtt,tököm kivan,hogy itthon senki nem hagy békén,mindig mindenkinek mindenhol kiabálnia kell,én meg megsüketülök,mert a zenét csak akkor hallom,ha maxon van...csodálatos :/

Szerintem allergiás vagyok. Egész évben fújom az orrom, de nyáron még rosszabb, mivel állandóan tüsszögök és viszket a szemem. Amúgy még mindig nagyon fáj a kezem, ismét sikeren ráfeküdtem, de máshogy nem tudok aludni. Már reggel 9-kor felkeltem, pedig ma tényleg aludhatnék délig, de egyszerűen nem tudok. Ma megkéne tanulnom vagy 4 anyagot kémiából, de valahogy nincs kedvem hozzá, úgyhogy szerintem elhalasztom holnapra, pedig úgy terveztem, hogy ma túl esek rajta, de nem fog az agyam. Áhh, kikészülök...és még dél sincs.

Semmivel, mert szombat van!

Hétfőn matekból szintfelmérő...

A nap sztárjával, de nagyon. Mikor megláttam, majdnem lehánytam a képernyőt...

Én minden áldott reggel egy fél órán át prüszkölök és fújom az orrom, szóval tudom, milyen érzés. Még jó, hogy textilzsepit használok (tudom, ódivatú dolog, de nekem nagyon jó), és nem papírt, mert anyum két naponta vehetné a 100-as csomagokat. Ráadásul a textilzsepi nem dörgöli ki a nózimat.

Az előbb mondtam az öcsémnek, hogy ne nézze olyan közelről a tévét, erreföl megharapta a kezemet. És aztán visszült a tévéhez. Ez nem az első ilyen eset, bár inkább harapdossa össze a kezemet, minthogy megint visszatérjenek azok a borzasztó dühkitörései, mint régen. Kiskorában még vissza lehetett fogni, de manapság olyan, mintha saját maga sem tudja, hogy néha mit csinál és hogy a tetteinek milyen következményei lesznek, pedig már tíz éves. Az utóbbi időben rászokott arra, hogyha valaki rászól, azt megharapja minden gondolkodás nélkül. Éppen néztem, hogy a húgom karján is végig látszanak az öcsém fogai nyoma. Az én kezem meg tisztára belilult. Ez az egész olyan bizarr.

Nem azért mondom, de talán nem ártana, ha felkeresnétek egy szakorvost. Most még vissza lehet fogni öcsédet, de mi lesz mondjuk öt év múlva? Ha esetleg egy dühkitörés közben rátámad valakire, annak komolyabb következményei is lehetnek majd.

lehet, nem ártana elvinni pszichológushoz. ez nem normális, biztos, hogy ennek a hátterében valamiféle lelkigond áll, lehet, hogy a suliban van valami kisebb-nagyobb konfliktusa, amiről nem mer beszélni, és akár az, de ez így nincs rendben...

Három évig jártunk ugyanabba az iskolába, és egy csomószor figyeltem messziről, hogy mit csinálnak a barátaival. De semmi, komolyan. Egész laza, nem dühös, mint itthon, jól elvoltak az osztálytársaival, nem verekedtek vagy sértegették egymást. Megkérdeztem a tanítónénit is, hogy hogyan viselkedik, de ő is csak azt mondta, hogy teljesen átlagosan, sosem volt vele semmi gond. Mindig kitűnő volt egyébként, jól tanul. Néha mikor átjönnek a barátai, sokszor nézem őket. Társaságban nem goromba, egyáltalán nem lehet rá azt mondani, hogy agresszív vagy erőszakos. A lányokkal is aranyosan viselkedik. Viszont a húgommal és velem ilyen, a szüleinknek szófogadó. Mikor megyünk valahova vendégségbe, akkor illemtudó és jólnevelt. Csak úgy vettem észre, hogy az átlagnál alacsonyabb szinten van a béketűrése és meglepően könnyen kapja fel a vizet.

Azzal, hogy vasárnap hajnalban fogom megtudni az új órarendet az e-naplóból.

A sulinkkal. Én úgy gondolom, hogy egy egészségügyi iskolában, alap az, hogy a tanulóknak van lehetősége arra, hogy emelt szinten tanuljon természettudományos tárgyakat, erre csak bioszból indult emelt fakultáció. 4-en vagyunk az osztályban, akik szerették volna felvenni mellé, az emelt kémiát is, erre nincs, hanem még nekünk kell utánajárni, hogy melyik suliba tudunk menni. Pénteken el is akartuk intézni a titkárságon, hogy írjanak már egy kérvényt, a másik sulinak, erre "most nem jó, gyertek vissza hétfőn". Kérdem én miért? Nem munkaidőben kellene intézni ezeket?? Remélem mire eljut a másik sulihoz a kérvény, addigra 100x lemaradunk az anyagról. Ha egyáltalán átmehetünk.

Ez engem is nagyon aggaszt. A suli honlapján szinte mindenkinek fent van az órarendje, de a szakképzősöké helyén még mindig egy jó nagy semmi áll. Nem azért, de valóban eléggé idegesítő, hogy egy nyavalyás órarendet is képtelenek voltak még összeállítani, amit állítólag én is legkésőbb vasárnap fogok megtudni. Nos, igaz vasárnapnak számít még éjfél előtt egy perc is. Szóval nem tudom, hogy ezt hogyan gondolták. Persze, majd fent maradok éjszaka egyig vasárnap, hogy megtudjam az órarendet, és, ha addig sem rámolják fel, akkor majd éjszaka óránként fogok felkelni. Szerintem hétfőn viszek egy füzetet oszt' bambi, aztán majd átmásolom.

Már egyszer írtam, hogy az egyik osztálytársam minta le akarna másolni, de ez csak egy fura mániám volt, de úgy látszik mégsem: hétfőn felvettem egy szegecses csukát, kedden már Ő is abban jött( jó tudom, hogy most ez a divat, de én a szegecses ruhákat nem divatból hordom, hanem mert tükrözi a zenei stílusomat.), Szerdán megkérdezi, hogy mágneses-e a karkötőm, és másnap már Ő is mágneses karkötővel jön. Csütörtökön felveszek egy koponyás pólót, másnap Ő is felvett egy koponyás pólót. És a mostani haja nagyon hasonlít az én régebbi stílusú hajamra. De ez csak a külső hasonlóság volt, már alapból ez is zavar, de: Én mondom, hogy utálom a disney-t, erre Ő is utálja, mondom, hogy nem szeretem a pop-ot, erre Ő is gyűlöli, és hozzám hasonlóan imádja a rock-ot. Kétlem, hogy szeretné a rock-ot, ki nem lehet belőle nézni. Ha feltenném azt a kérdést, hogy hány rock együttest szeret, 99%, hogy nem tudna válaszolni És ráadásul ugyanoda be akar iratkozni táncra, ahová én és még két osztálytársam. De szerencsére nem a mi csoportunkba kerülne, mert még most kezdené a táncot, mi meg már régebb óta csináljuk. És már másnak is feltűnt, hogy nagyon kezd rám hasonlítani, és az a legrosszabb, hogy ez ellen nem tehetek semmit, mert sértődékeny típus, és úgy is én innám ennek az egésznek a levét

Akkor sem ártana elvinni egy szakemberhez, és kideríteni a probléma okát. És ezt jobb minél előbb, mielőtt esetleg jobban elmérgesedik a helyzet. Hiszen csak van valami oka, ami miatt veled és a húgoddal így viselkedik.

akkor esetleg az lehet még, hogy féltékeny rád vagy húgodra, vagy épp mindkettőtökre, mert úgy érzi, veletek jobban törődnek. semmi más normális magyarázat nem jut eszembe erre a viselkedésre... remélem, sikerül majd megoldást találnotok!

azzal, hogy sorra kapom a "you are an asshole" és a "you should kill yourself" tartalmú üzeneteket, csak mert én felvállalom, hogy meghallgattam a kedvenc zenekarom lemezének kiszivárgott verzióját, mivel nem bírtam várni, és kimondom, hogy rohadtul irritál a Tumblrön folyó hisztijük, miszerint aki nem vár, az csak fake rajongó - az ugye már csak mellékes, hogy ÉN előrendeltem a lemezt, és kifizettem érte a tizenezret, nem csak úgy letöltögetek, de természetesen én így már nem vagyok igazi rajongó. azt hittem, csak a tucat bandák tizenéves rajongói ilyen ostobák, most csalódnom kellett, főleg hogy rajongónak hívják magukat, és úgy támadnak, mikor a közös imádat miatt inkább össze kellene tartanunk. pff de persze annyi nincs bennük, hogy névvel együtt írjanak, hogy aztán elküldhessem őket a p*csába...

Na, jöttem megint panaszkodni..
Már augusztus második fele óta őrlődök, a "basszus nyolcadikos vagyok" dolgon, amit még a mostani percig sem tudtam igazán felfogni. Sokan biztos az átlagosnál is hülyébbnek néznek, hogy még csak most kezdődött ez a nyavalyás iskola, én pedig már a végén aggódok. Ha nem saját magamról írnék, akkor nyilván az én reakcióm/véleményem is ez lenne, de egyszerűen nem tudom felfogni. Végigjártam több mint hét évet, és eddig nem volt még olyan hét, hogy nem kívántam volna azt, hogy végre húzzak el abból a rohadt iskolából, de most... bármit megadnék, hogy ott maradhassak. Tudom, hogy ez egy normális dolog, és minden ember (legalább is, aki kijárta a nyolc osztályt) végigment ezen az úton, de akkor sem tudom elhinni. Itt állok szinte a felnőtté válás küszöbén, lassan betöltöm a 15-öt, de még mindig képes vagyok feltenni védekezésképp azt a kérdést, hogy "Engem megkérdezett bárki, hogy el akarok-e ballagni?" csak mert NEM, én rohadtul nem akarok! Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire gyerekes, de végigjártam úgy ezt a hét osztályt, hogy nem élveztem ki, úgy, ahogy kellett volna, és nem úgy szerettem azokat a retardáltakat, mint az osztálytársaimat. Soha nem voltunk egy jó közösség, és ez tényleg igaz, de az utóbbi évben mégis rettenetesen a szívemhez nőttek, akkor is, ha soha nem találtam meg közöttük igazán a helyem. Volt, aki mellett a mai napig biztonságban érzem magam, és tudom, hogy rá mindig számíthatok, volt akiben óriásit csalódtam, volt aki kihasznált, volt aki mindig megnevettetett, volt, akit a mostani percig utálom, és akivel szinte kettészakítottuk az osztályt, de akkor is hét (majdnem nyolc) éven át egy légtérbe voltunk zárva, és akaratlanul is megszerettem őket. Január végén lezárul a felvételi, mindenki megy majd a maga útján, és nagy valószínűséggel többé nem látjuk egymást. Tudom, hogy lesz facebook, telefon, mail meg minden, de amikor a nyáron nem kerestük egymást, akkor ez miért lenne másképp? Minden egyes reggel gyomorgörccsel kelek és fekszek, és sajgó szívvel állítok be abba a sok minden megélt osztályba, ahol eddig hétszer 180 napot töltöttünk együtt. Nem lesz vége a világnak, ha különválunk, de akkor sem lesznek többé már velem. Új tanárok, új diákok, új iskola, új szokások, új elvárások.. minden meg fog változni, és nem tudom, hogy készen állok-e erre. Elrepül ez a 10 hónap egy szempillantás alatt, és azon kapom magam, hogy itthon zokogom tele a párnámat, és lázasra magam, mert többé nem írhatom rá a füzetcímkére, hogy xy 8.b. Mert többé nem leszek általános iskolás. Annyian mondták már, hogy ne így álljak hozzá, hisz a gimi is szép és jó, és nagy valószínűséggel ott is találok barátokat, ott is lesznek majd kedves tanárok, hülye diákok és így tovább, de az akkor sem a nyolcadik osztály lesz. Rengeteg dolog vár még rám az életben, én ezzel tisztában vagyok, de közel nyolc évnyi emléken, és magán a nyolc éven túllépni egyáltalán nem egyszerű. Lehet, hogy csak most félek, mert ha szeptemberben belépek az iskola kapuján egyből beleszeretek, de nem akarok a jövővel foglalkozni. Szeptember 2 óta mást sem hallok a pedagógusok szájából, csak hogy így felvételi, úgy továbbtanulás, ilyen középiskola, olyan gimi.. egyáltalán nem könnyítik meg az így is nehéz dolgomat. Fogalmam sincs, mi lesz most, de megpróbálom kiélvezni ezt a maradék 10 (!) hónapot, ami még hátra van az általánosból.

Komolyan mint egy 5 éves azok szoktak nyafogni hogyha meghúzzák a hajukat.
On:Hasfájással.

Tegnap megtanultam már egy csomó mindent, de még mindig 3 füzetnyi tanulnivalóm van. Köszönöm, középiskola.