Ma éppen mivel van tele a tököd?

azzal, hogy sorra kapom a "you are an asshole" és a "you should kill yourself" tartalmú üzeneteket, csak mert én felvállalom, hogy meghallgattam a kedvenc zenekarom lemezének kiszivárgott verzióját, mivel nem bírtam várni, és kimondom, hogy rohadtul irritál a Tumblrön folyó hisztijük, miszerint aki nem vár, az csak fake rajongó - az ugye már csak mellékes, hogy ÉN előrendeltem a lemezt, és kifizettem érte a tizenezret, nem csak úgy letöltögetek, de természetesen én így már nem vagyok igazi rajongó. azt hittem, csak a tucat bandák tizenéves rajongói ilyen ostobák, most csalódnom kellett, főleg hogy rajongónak hívják magukat, és úgy támadnak, mikor a közös imádat miatt inkább össze kellene tartanunk. pff de persze annyi nincs bennük, hogy névvel együtt írjanak, hogy aztán elküldhessem őket a p*csába...

Írt nekem egy srác, hogy én állítólag lenyúltam a véleményét Ross Lynch-ről, akiről először ő írta ugyanazt, amit én "lenyúltam". Nos... Én 2013.08.12-én 13:01-kor írtam a véleményt, ez a bizonyos srác pedig szeptember elsején regisztrált ide, ráadásul elég borzasztóan fogalmaz, szóval kizárt, hogy lenyúltam az ő véleményét. De hát belelátok az emberek fejébe, és lenyúlom a véleményeket, nem tudtátok? Szánalmas. Előbb gondolkozzon, mielőtt vádaskodik.

Na, jöttem megint panaszkodni..
Már augusztus második fele óta őrlődök, a "basszus nyolcadikos vagyok" dolgon, amit még a mostani percig sem tudtam igazán felfogni. Sokan biztos az átlagosnál is hülyébbnek néznek, hogy még csak most kezdődött ez a nyavalyás iskola, én pedig már a végén aggódok. Ha nem saját magamról írnék, akkor nyilván az én reakcióm/véleményem is ez lenne, de egyszerűen nem tudom felfogni. Végigjártam több mint hét évet, és eddig nem volt még olyan hét, hogy nem kívántam volna azt, hogy végre húzzak el abból a rohadt iskolából, de most... bármit megadnék, hogy ott maradhassak. Tudom, hogy ez egy normális dolog, és minden ember (legalább is, aki kijárta a nyolc osztályt) végigment ezen az úton, de akkor sem tudom elhinni. Itt állok szinte a felnőtté válás küszöbén, lassan betöltöm a 15-öt, de még mindig képes vagyok feltenni védekezésképp azt a kérdést, hogy "Engem megkérdezett bárki, hogy el akarok-e ballagni?" csak mert NEM, én rohadtul nem akarok! Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire gyerekes, de végigjártam úgy ezt a hét osztályt, hogy nem élveztem ki, úgy, ahogy kellett volna, és nem úgy szerettem azokat a retardáltakat, mint az osztálytársaimat. Soha nem voltunk egy jó közösség, és ez tényleg igaz, de az utóbbi évben mégis rettenetesen a szívemhez nőttek, akkor is, ha soha nem találtam meg közöttük igazán a helyem. Volt, aki mellett a mai napig biztonságban érzem magam, és tudom, hogy rá mindig számíthatok, volt akiben óriásit csalódtam, volt aki kihasznált, volt aki mindig megnevettetett, volt, akit a mostani percig utálom, és akivel szinte kettészakítottuk az osztályt, de akkor is hét (majdnem nyolc) éven át egy légtérbe voltunk zárva, és akaratlanul is megszerettem őket. Január végén lezárul a felvételi, mindenki megy majd a maga útján, és nagy valószínűséggel többé nem látjuk egymást. Tudom, hogy lesz facebook, telefon, mail meg minden, de amikor a nyáron nem kerestük egymást, akkor ez miért lenne másképp? Minden egyes reggel gyomorgörccsel kelek és fekszek, és sajgó szívvel állítok be abba a sok minden megélt osztályba, ahol eddig hétszer 180 napot töltöttünk együtt. Nem lesz vége a világnak, ha különválunk, de akkor sem lesznek többé már velem. Új tanárok, új diákok, új iskola, új szokások, új elvárások.. minden meg fog változni, és nem tudom, hogy készen állok-e erre. Elrepül ez a 10 hónap egy szempillantás alatt, és azon kapom magam, hogy itthon zokogom tele a párnámat, és lázasra magam, mert többé nem írhatom rá a füzetcímkére, hogy xy 8.b. Mert többé nem leszek általános iskolás. Annyian mondták már, hogy ne így álljak hozzá, hisz a gimi is szép és jó, és nagy valószínűséggel ott is találok barátokat, ott is lesznek majd kedves tanárok, hülye diákok és így tovább, de az akkor sem a nyolcadik osztály lesz. Rengeteg dolog vár még rám az életben, én ezzel tisztában vagyok, de közel nyolc évnyi emléken, és magán a nyolc éven túllépni egyáltalán nem egyszerű. Lehet, hogy csak most félek, mert ha szeptemberben belépek az iskola kapuján egyből beleszeretek, de nem akarok a jövővel foglalkozni. Szeptember 2 óta mást sem hallok a pedagógusok szájából, csak hogy így felvételi, úgy továbbtanulás, ilyen középiskola, olyan gimi.. egyáltalán nem könnyítik meg az így is nehéz dolgomat. Fogalmam sincs, mi lesz most, de megpróbálom kiélvezni ezt a maradék 10 (!) hónapot, ami még hátra van az általánosból.

De gáz.    Mint mikor írt nekem egy tag, hogy jelöljem be, mire én elutasítottam, és elküldött az anyámba is. 

Azzal ,hogy még mindig itt van ez a nyamvadt bőrbetegségem és bizony szerdán Budapestre megyek bőrgyógyászatra, hogy kivizsgáljanak. ne értésétek félre, tényleg jó, ha megtudják végre mi bajom van, de már kezdek belefáradni. A nyaram se szólt másról, mint a bőrbetegségemről, az utolsó hónap pedig az orvoshoz járkálásról. Szóval már teljesen kivagyok idegileg. Már jó ideje gombóc van a torkomba e miatt és csak azon kattog az agyam mikor leszek már túl ezen. Mert annyira másnak érzem magam így. És már bemesélem magamnak, hogy valami komoly gondom van, pedig csak egy ártatlan bőrbetegség, de akkor is már másról nem szól az eddigi hónapjaim.
ja és mérges is voltam ma anyumra, mert ő már csütörtökön kapott értesítést, hogy szerdán menni fogunk és csak most vasárnap avatott be. Mondta, hogy azért nem közölte velem akkor, mert úgy is felhúztam volna magamat rajta és hétvégén mérgelődtem volna rajta. Még szép ,hogy dühös voltam, de arra főkép, hogy későn tudatja velem .Ez olyan lenne, mintha nekem nem is lenen semmi féle beleszólásom a dologba, hol ott én vagyok a kísérleti alany. Hát most, hogy elmondta ezt már átkozom is azt a 3 napot, az alatt simán letudtam volna vezetni a feszültséget, de így ,hogy még titkolózott is. Hát esküszöm már én magam képedek el anyámon, mintha még mindig az ő 5 éves kislánya lennék.

Ne félj, minden rendben lesz! Lehet, hogy nem vigasztal ez a tudat, de az én nyaram nagy része is az orvosról orvosra, vizsgálatról vizsgálatra való mászkálás jelentette. Kissé morbid leszek meg minden, és tényleg csak azért írom, hogy ne aggódj, de csak egy bőrvizsgálat lesz. Maximum lecsípnek egy nagyon picike szövetdarabot, hogy elküldjék szövettanra, valamint felvesznek egy anamnézist (kórelőzményt) és lehet, hogy már előkezelésben fogsz részesülni, ami a gyógyulásodat hozza előtérbe. Vannak ennél sokkal durvább és sokkal fájdalmasabb vizsgálatok is - nekem vastagbéltükrözésem volt, és ööö... oké, úgy belőttek valami altató koktéllal, hogy nagyjából egy napig nem is tudtam magamról, szóval nem maradt meg semmi emlékem eme fantasztikus szkópiás vizsgálatról, ami szerintem jobb is. Lényeg, veled nem csinálnak semmi ilyesmit, sőt vizsgálatokat is csak akkor hajlandók kiírni, ha te magad beleegyezel és a szülő aláírja a papírt, egyébként nem. Budapesten nagyon jó gyermekklinikák vannak, nagyon jó szakemberekkel (sokan a Bethesdát dicsérik), akik megtesznek majd mindent azért, hogy minden sínen menjen, s mihamarább meggyógyulhassál. Anyudat ne hibáztasd, mert szerintem csak jót akart neked. Magunk között szólva én sokkal jobban örültem volna, ha csak egy nappal ezelőtt tudom meg, hogy mikor megyek tükrözésre, mert biza nekem is eszembe jutott az, hogy vajon mit fognak odabent csinálni. Szerintem az, hogy szólt vasárnap, miközben szerdán mentek, nem is vészes. Az lett volna gáz, ha kedden este tízkor jut eszébe és te szerdára programot szerveztél a barátaiddal mondjuk. Meg persze az is lehet, hogy elfelejtette, mert mindenkivel előfordulhat, pláne ebben a rohanó és stresszes világban nem csoda, ha valakinek egy-két dolog kiesik a fejéből. Nekem, mint kis egészségügyisnek, aki látott tényleg már mindent - ahhoz képest, hogy még csak másodéves leszek, így van  - hidd el, hogy nem lesz semmi baj és minden rendben lesz. Konzultációra mentek, ami azt jelenti, hogy az orvos rád pillant és elsőre megpróbálja kikövetkeztetni, hogy mi is a gond. Mint írtam, ha nem megy vesz egy nagyon picike mintát (meg sem fogod érezni), amit elküld vizsgálatra és abból 100%, hogy kiderül mi is a probléma. Tudom, hogy könnyű mondani meg minden, hiszen én is meglehetősen f*sok, ha orvoshoz kell mennem, de tényleg nincsen mitől félned.

Másrészt, amiket én letöltök, azok 99%-ban itthon nem is jelennek meg. Külföldről rendelni meg nagyon drága lenne.