Ma éppen mivel van tele a tököd?

Borzasztó 5-kört futottál mi meg 10-et szoktunk.

Most éppen az zavar, hogy minden roh@dt hozzászólásra reagálnod kell. Irritáló ám...

Most éppen az egyik "barátnőmmel." Ír nekem, hogy menjünk már valahova, (MOST) mert annyira unatkozik...Írtam neki, hogy bocsi, de most nem jó, mert nincs kedvem, ráadásul tök sz*r az idő is, semmi kedvem ilyenkor sétálgatni meg mit tudom én még mit akart. Ráadásul megvagyok fázva, hiányzik nagyon még a császkálás, örülök ha bent vagyok a házba ilyenkor és gyógyulgatok. Erre megkapom azt, hogy én milyen unalmas vagyok, meg, hogy velem semmit nem lehet csinálni, meg sosincs kedvem semmihez meg így-meg úgy. Ami hozzáteszem nem igaz, mert nyáron is ha szólt, hogy menjünk ide-oda én ugrottam és mentem. Igazából unom már azt, hogy egyszer jó vagyok neki, utána meg mindig belém köt. Ebben a pár hónapban pedig igen sokat változott. LB-m is észrevette, hogy egyszer jók vagyunk, utána meg kotrik más után.
De régebben is sokszor megbántott már. Egy időben csak úgy poénból mindig hozzám vágta, hogy "te stréber!" Igen, jó tanuló vagyok, osztályelső, de azért az túlzás, hogy stréber. Tudom, hogy nekem ez a kötelességem, a tanulás és ennyi. Ez pedig eléggé rosszul esett akkoriban, bár ha most mondaná már nagyon nem érdekelne. Sokszor érzem azt, egyébként, hogy irigykednek az miatt, ha a tanár felhoz példának, vagy könnyebben adja meg a jobb jegyet. De most már ezek sem tudnak érdekelni, sőt, csak azért is tenni fogok érte, hogy még ennél is jobban irigykedjenek és így kell hozzá állni.

És még az is kiakasztott ma, hogy bejelentették, hogy jövő héten matek doga. F*sza, még a fél osztálynak gőze sincsen az anyagról, köztük vagyok részben amúgy én is. (a matek sosem ment olyan jól, mindig küszködök vele) Szóval előre félek, hogy mit fogok ott produkálni.

Ez a péntek 13. tényleg egy rohadt szerencsétlen nap... Egyszerűen torkig vagyok ma mindennel. Kezdjük drágalátos kémia/fizika tanárnővel, aki korán reggel az őrületbe kergetett minket, majd az utolsó óránkon ismét. Aztán itt van osztályfőnököm is, aki elvárja, hogy a 10 perces szünet alatt magoljunk be valami jó hosszú szöveget, és óra elején mondjuk fel neki. Ráadás, hogy matekból írunk jövőhéten, és a fél osztály nem érti az anyagot - nekem aránylag megy -, emellett hétfőn még a 8. órában közmunkás előadás lesz, vagyis elkésünk tesiről, és úgy is mi szívjuk meg, már előre látom. Erre jön ráadásként a szerelem... 15 éves vagyok, nem tudom, miért szenvedek ennyit emiatt, de igen, most egyet kell értenem a kedvenc írómmal, aki egyszer azt írta, "A szerelem a gyengéknek való: birtokol, megbénít és megöl."...
Ja, és csak úgy mellesleg, lekéstem a buszt, és várhattam egy órát. Oké, nem volt az olyan szörnyű, de azért az ember örül, ha hamar hazaér pénteken...
Szerk.: Most már anyu is itt b*sztat...

Hát igen, az a baj, hogy akik erről döntenek, csak számokat látnak. Például egy porcelánfestőnek bőven elég az öt fő, mert többet úgysem tudnának fölvenni, most akkor minek képezzenek 30? Meg például a kárpitos is egy olyan szakma, ahol nem kell, hogy tömve legyen az osztály. Mert tavaly egy olyan osztályt akartak megszüntetni.
Nálunk nem is nagyon akarták engedni, hogy induljon porcelánfestő szak, csak a Zsolnay erőltette nagyon. Aztán megengedték, de közben röhögtek, mondván, hogy úgy is be fog csődölni. Hát mondom, azt majd meglátjuk.

Az erősen idézőjeles "barátnőmmel". Aki annak mondja magát holott semmi bizalmasat nem lehet mondani neki mert egyből tovább adja másnak. Aki haragszik rám mert "nem figyelek rá" közben meg ő felejt el szólni hogy "Hé elmentem ne várj." szóval ha nem lenne a legjobb barátnőm (aki nem ő) talán kereshettem volna h mégis hová tűnt... A második dolog a divatfanság. Egyszerűen már a hányinger kerülget még a gondolattól is hogy vannak olyan emberek akik valamit azért szeretnek mert"menő" . :/ Beszélgetünk a Slipknotról erre közbeszól valaki és megkérdezi h az mi. Aztán jön azzal hogy"ja, hallottam már róluk lehet hogy még egy számot is hallgattam tőlük...". Mi az hogy egy számot? Ezelőtt egy pár nappal teli nyomta a zenés topikot Slipknottal, és nem tudja kik ők? Hát csak gratulálni tudok neki, még az értelem is sugározik belőle.

Mostanában egy két ismerősöm próbálja rám erőltetni a saját világnézetét és nem mindenben értünk egyet ezen a téren. Én szeretnék önmagam lenni és ha velük beszélgetek úgy érzem meg kell felelnem nekik. Nehéz, mert szeretem őket de szerintem nem mehet tovább, hogy csak akkor vagyunk jóban ha megfelelek nekik. A vallásról van szó. Lehet végre teljesen öszintén beszélnem kéne erről, csak annyira benne vannak már ebbe az egészbe, hogy nehéz velük szót érteni. :S

Az elvetemült One Direction rajongókkal. Azaz bocsánat, a "directionerekkel".

Két évfolyamtársammal. Alapból jó fejek, de. Igen, szeretek sötét, szegecses ruhákba öltözni, és máris azt mondják, hogy emó-s vagyok. Nem azért, igen szeretem a sötét színeket, a rock zenét, de ettől még nem leszek emós (szerintem). viselkedésileg tök normális vagyok, ugyan olyan, mint eddig. Persze nem azt modnom, hogy aki emó, punk, hippi, stb. az rossz, ember, mert egyáltalán nem biztos. Lehet, hogy egy átlagos külsejű ember, egy bunkó, nemíromidemertkitiltanak, és lehet, hogy egy emós stílusú ember, pedig kedves, normális. Nem értem, mire jó, hogy mindig a külső alapján ítélik meg az embert.

Ma mindennel

Sok mindennel, amiket egyszerűen nincs erőm részletezni

Alapból utálom,ha valaki a hátam mögött szervezkedik olyan ügyben,ami engem is érint,de ha mindezt még nyilvánosan is tagadja előttem az illető,azt már nem vagyok képes tolerálni.Ma éppen ez történt,és eléggé a szívembe vágott,mert tulajdonképpen lesz*rták,hogy én mit szeretnék,vagy hogy egyáltalán a világon vagyok.

"Megölte kutyáját egy őrült 1D rajongó"... Mi a fene történt a világgal, emberek? Nehogy az legyen a legfontosabb dolog, hogy azon a hülye twitteren bekövessen egy sztár... Persze úgy látszik, okoz még meglepetést az emberiség. Komolyan szörnyülködöm azon, hogy milyen világban élünk.

Mostanság nagyon sokat panaszkodok, de van is mire az a baj. Ma reggel arra keltem, hogy majdnem bepisiltam a fájdalomtól, annyira izom lázam van. Tegnap dupla tesim volt és végig futtattak minket a városon (szó szerint!). Nem elég, hogy a tesik előtt volt egy lyukas óránk, amin elvileg bármit csinálhattunk volna, neem azt is vegyék el tőlünk. Szépen kettes oszlopba neki indultunk a városnak az egyik feléből, a másik felébe, mivel a tanárok a kaccon akartak minket gyilkolni. Szóval ezzel még nem is lenne semmi baj, DE a kaccig ennyit kellett "bemelegítő kocogásnak" futnunk. Amúgy nem tudom, hogy mi az osztályomnak a kocogás, mert az ahogyan ők futották már gyors futás volt. Azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet amikor oda értem. És akkor még 400 métert kellett futnom időre/jegyre és 100 métert is szintén ugyan ezekre. Majdnem eldobtam az agyamat komolyan. Nem tudom, hogy miért a belügyi osztályt választottam. És most mi van velem?! Alig bírok mozogni, mert úgy fáj a seggem, combom és a vádlim is. És hétfőn kezdődik ez az egész elölről.

2-3 órája gondoltam átmegyek anyámékhoz tévézni,mert innen jónak hangzott ami ment. Az így jártam anyátokkal ment,gondoltam maradok és megnézem. Fél perc se telt el,belépett pizsamábólmajdnemkintas*ggem szájrusz valami nagyon nyekergős szinkronnal. Azt hittem beverem a tévéképernyőjét,hogy 1 évbe 1x átmegyek tévézni és akkor is ez fogad. Nem is csoda,hogy nem tévézek.
Múltkor is ébredés után rögtön azt hallottam,hogy wíííkentsztááápp... Nagyon jól esett ez ébredés után mondhatom.

Mivel mindjárt vége a napnak, semminek.
Ritka, amikor ezt mondom.

A mai napomat még a kutyagyilkos szánalombomba sem tudja beárnyékolni ^^

Na ja, az ilyen helyzetekben ha tehetném letagadnám, hogy ember vagyok. Amilyen őrültekkel vagyunk körülvéve ez a legjobb megoldás.

1. Izomlázzal. Két egymást követő napon 1.nap tesim 2.napon táncom van. Tesin futottunk, párban voltunk és én az osztály leggyorsabb futólyával voltam együtt, csak 1 méterrel hagyott le, ami tőlem szép teljesítmény. Táncon aztán fájt a lábam mint a marha, de nem érdekelt, ma már megbántam
2. Megfogadtam, hogy idén megtanulok gitározni, rajzolok egy mangát, írok egy regényt, tanulok japánul, javítok a jegyeimen stb. Egyikből se lett semmi, 2 hónap alatt meg nehéz lenne mindjent összehozni. Nem hiszem el, hogy ilyen lusta vagyok
3. (Ez szerencsére kicsi probléma ) Nem láttam a Madagaszkár pingvinjeiből a The penguin who loved me című részt:(

Semmivel, mert szombat van.