Ma éppen mivel van tele a tököd?

Hát eleve a tény hogy már most jött a negyedik matek tanárunk a negyedik év alatt, de az is elment már az első hét után(na jó, ennek örülök, rettentően unszimpatikus volt), és hogy most mivel semelyik matektanárnak sem férünk bele az óraszámába, ezért folyton más matektanár jön be Ez még hagyján, mert most egy új, de idősebb tanár jött be, és konkrétan mindenki nézett ki a fejéből mikor eleve ahogy leszidott minket(jó, ezt még meg lehet érteni, mert zajongtunk mikor már becsengettek), de az óra további részében öt percenként mondta hogy ne beszéljetek, meg hogy a feladatra figyeljetek ne a padtársatokra, mikor konkrétan senki meg nem mukkant, még töri órákon sem szokott akkora csend lenni mint ami akkor volt mikor vége lett az órának, akkor megkérdezte hogy ez kicsengő volt-e, és mikor mondták hogy igen, akkor egyszerűen csak kisétált, se elköszönés se semmi Annyi pozitívuma volt hogy nem kaptunk házit, de ez nem igazán kárpótol az egész óráért

A betegségemmel. Szombaton felléptünk a Szüreti felvonuláson, és hát elég lenge ruha volt rajtunk, a szél meg fújt persze... Előtte is volt bennem egy kis baci,mert az egyik osztálytársam megfertőzött,de a szombati végleg betett. Vasárnap már nagyon fájt a torkom, este lázas is voltam. Az éjjel aludni nem tudtam,reggel persze úgy néztem ki,mint egy zombi. A doki meg nem mondta meg mi a bajom, csak gyógyszert írt fel azt' pá... De legalább azt nem felejtett el! Percenként fújom az orrom, félóránként lázat mérek. Na és azt se felejtsük ki,hogy elsős vagyok a középsuliban, angol tagozaton, ergo nem elég,hogy tanulok így is órákat most pluszba pótolhatom az anyagot is. Éljen! Nem mellesleg hamarosan megjön, vagyis idegileg kész vagyok, folyton készenlétben hátha... Ez nem az én hetem lesz, azt hiszem...

Ma? Vagy inkább az elmúlt 3 napban? Megint az anyámmal. Most viszont nem velem szemben. Illetve teljesen kikészít engem is a viselkedésével. Anyám szó szerint kicserélődött a pénzügyek és a házi munka miatt. Még nem is láttam ilyen feszültnek, ráadásul olyan negatívumként áll hozzá a dolgokhoz. Mióta apám haza jött németből azóta csak idegeskedni tud. Mondjuk, nem csodálom, hisz ő pedig rendezi az ügyeit és anyagilag a csőd felé haladunk. Szóval egyben meg tudom érteni, de kezd engem is idegesíteni. Máma is azt mondta, hogy csináljon mindenki amit akar, nem is érdekli. Nem azért, de ő mindig is kíváncsi volt arra, hogy hova megy az ember, meg aggódott mindenkiért. Most meg egy felelőtlen anyára emlékeztet. Komolyan, már én aggódok érte, hogy mikor csinál valami baromságot vagy mikor lesz komolyabb baja attól a sok stressztől. És most felnőttként kell gondolkodnom, mert anyu a főzésen és a mosáson kívül nem csinál semmit. Ma is rám várt az mosogatás valamint rendet kellett raknom, apu papírjai miatt a nappaliban. Valamint aggódhatok amiatt is helyette, hogy apám, hogy fogja megoldani a számláit. Az a mázlim, hogy nyugodt természetű vagyok ezért én nem verdesem a padlót.
Én már csak annyit kérek, hogy jöjjön vissza az az anyukám, aki régen volt, nem számít, hogy megkérdezi vagy 20-szor, hogy, hogy megcsináltam-e a hajam. Ja és most meg se kérdezi ,hogy mi volt a suliba, korábban mindig azt várta tőlem.

azokkal a kislányokkal, akik mindent és mindenkit leszólnak. nincsenek tisztelettel másokra. lehordják azokat akiket nem szeretnek, de ha az ő kedvenceikkel csinálják, elküldik őket a fenébe, és ezt 10-14 évesen. ennyi idősen nem hogy netem nem volt, de eszembe sem volt másokat szapulni. sőt még olyan mocskos szám se volt mint a mai fiataloknak..

Tudom,hogy idegen vagyok meg minden,de teljesen megértem a problémádat. Mielőtt a szüleim elváltak anyukám kész idegi roncs volt. Elvileg pszichológushoz is járt. Miután szakítottak egy ideig jobb lett, most megint rossz. A nagyszüleim természete nem a legjobb és sajnos én se vagyok egy mintagyerek. Ezt anyukám szívja meg, hisz amellett,hogy folyton túlórázik, itthon is Ő csinál majdnem mindent. Ez sajnos kihatott a szervezetére is. Sokszor éjszakánként átmegyek hozzá,mert félek,hogy rosszul lesz. Azt is tudom,hogy a kettő nem teljesen ugyanaz,de megértem a problémádat, és innen is kívánom,hogy anyukád a régi legyen. Kitartás!

A gólyaavatóval. Tegnap az egyik barátnőm,aki egyben az osztálytársam, mondta,hogy az egyik kedves felettünk lévő osztály azt találta ki,hogy öltözzünk be a KISS együttesnek. Ez még oké is lenne, DE egy egész héten át ebben kéne lennünk, plusz strandpapucs és zokni vagy szandál és zokni kombinációval kéne átlépnünk a suli küszöbét. Ami abszurd, hisz eddig is beteg voltam és vagyok is, akkor még rakjanak rá egy lapáttal és kész is a tüdőgyulladás! Nem mellesleg egy festékes vödörben kell vinni a cuccunkat. A poén az,hogy minden reggel buszozok, nem is keveset a suliig, tuti,hogy hülyének fognak nézni! Próbálok arra gondolni,hogy 'Oké, innentől 4 éven át mi szívatjuk őket',de nem megy! Jah, igen azt kifelejtettem, hogy a sulinak csak egy szabálya van arra a hétre: Bugyi, melltartó és alsónadrág marad! Hát köszönöm szépen!

Tudtátok, hogy ha az ember megvédi egy barátnőjét, egyből sz*r lesz? Ezt a csodás levelet az üzenőfalamra kaptam ettől a kedves felhasználótól.
Azért tök jó, hogy írt egyik barátnőmnek, hogy jelölje be, és miután barátnőm ezt nem tette meg, a tag elküldte egy melegebb éghajlatra, csak csúnyán kifejezve. Én ezután kiálltam barátnőmért, és máris sz*r vagyok. Az én üzenőfalra írt levelemet persze törölte, és miután írt nekem, még le is tiltott.
Most nem tudom, felháborodjak-e, vagy nevessek...
Ezen kívül még az egyik osztálytársammal. Idén jött át hozzánk, nagyon páva szegény srác, úgyhogy nálam nem volt kérdés, hogy barátkozni fogok-e vele. Nem, nincs előítéletem, de ez a srác nagyon nem szimpatikus. Nem is tévedtem. Egy szót sem beszéltem még vele, de azért elkezd kavarni a hátam mögött - pedig tudtommal abban pár lány a mester, na mindegy. Beszélt a sráccal, aki tetszik nekem, és azt mondta neki, hogy mikor velem beszélt - vagyis soha -, én folyton a srácról kérdezősködtem. És, hogy ezt mind attól a sráctól kell megtudnom, aki tetszik nekem... Jó, persze, tudja, elmondtam neki, hogy belezúgtam, de azért az, hogy páva gyerek itt kavar, nem oké. Az egészben az a legrosszabb, hogy hozzá se szóltam soha. Mert ha mondjuk elküldtem volna valahova, vagy bunkó lettem volna vele, megérteném, de így. Annyit beszéltem összesen vele, hogy megkérdezte, mikor csengetnek ki egyik óráról, én meg megmondtam. Most mi ez? o.O Kavarni azt lehet, emberek. Úgy látszik, senkinek nincs jobb dolga.
Valamint egy jó barátnőm viselkedésével. Nem hajlandó hozzám szólni, átnéz rajtam, csak annyit mondott ma nekem, hogy "A srác terjeszti, hogy tetszik neked"... De, hogy itt is mi alapján vonta le a következtetést, hogy a srác terjeszti, arról fogalmam sincs. Nem tudom, mit ártottam neki a poénkodásaimon kívül... Ha azt vette komolyan, az szomorú, mert ezek szerint nem ismer eléggé, ami elég rossz, tekintve, hogy ő az egyik legjobb barátnőm...

Még alig kezdődött el az év, de az egyik tanárom máris rám szállt. Tegnap például tüsszentettem illetve kétszer ásítottam az óráján ami szerintem teljesen érthető ha a második óra volt még csak, és rám szól, hogy ne tüsszögjek és ne ásítsak az óráján mert nem tudok semmit (gondolom ezzel az anyagra gondolt, amit csak úgy megjegyzek, tudtam). Hát nem tudom, hogy lehet valaki ennyire hülye, hát vissza nem fogom tartani. Meg aztán, hogy az ásítás és az anyag, hogy kapcsolódott akkor egymáshoz azt nem egészen értem, de mindegy.

Ma épp azzal, hogy teljesen megbetegedtem.. nem tudom,hogy influenza-e, vagy csak simán megfázás, de ma még az alváson, a köhögésen, és az orr fújáson kívül semmit sem csináltam! Itthon szenvedek egész nap -bár nem mondom, hogy suliba szívesebben megyek- de már kicsit gyógyulhatnék..

a "kisebbséggel".. ahelyett, hogy dolgoznának betanyáznak a klinikához és kéregetnek, minket is megállítottak ma, de nemet mondtunk, erre minden félének lehordtak. nem értem mit képzelnek és mit meg nem engednek maguknak..
meg a buszon ülő viháncoló lányokkal is tele van a tököm, beülnek hátra és olyan alpárian viselkednek, hogy én szégyellem magam. hangosan röhög, hadd hallja az egész busz, mindenki megy haza fáradtan ezek meg idegesítenek, és valaki rájuk szólt, de persze még hangosabbra vették ,meg kifigurázták őket. hát csak gratulálni tudok.

azzal a retkes sulival

A már említett osztálytársammal Ma dupla tesin is alkotott... Kezdjük azzal, hogy megkaptuk az új tesó pólókat, na és annak a tesi pólónak a legkisebb mérete ( igaz, hogy tényleg alapból nagyon hosszú, kb. a popsink alá ír pár centivel) hosszabb, mint az Ő nadrágnak álcázott/mondott/csúfolt bugyija... Ez neki nem elég, még (igaz, szerencsére nem láttam, pont akkor kezdte mikor én már mentem ki) elkezdett sztriptízelni 13 éves(!!!) Utána már óra végén (Addig is szerepelt, de az elviselhetően/már megszokottan volt idegesítő) mindenki áll sorba, már csak Ő fetreng, arra várt, hogy észrevegyük, utána beáll a sorba és ránk ordít, hogy kussoljunk, már menne... És mikor válaszolunk a tanár minket szid le... Ó, és a tesitanárommal, ha bárki azt mondja neki, hogy rosszul van, az rögtön leülhet, de ha azok mondják ezt, akiknek valóban van erről papírjuk (pl.: én és még néhány barátnőm, akiket utál) arra meg magasról sz*rik. Nyári szünet már várlak Hú, ezt jó volt kiírni magamból

A megfázással,amivel több mint egy hete kűzdök.. Na meg a 13-4 éves kislányokkal, akik felnőttnek érzik magukat, ezért visítoznak mindenhol, kitömik a mellkasukat, hogy "mellük" legyen, és magukra festenek 5 kiló zsírkrétát is, hogy tényleg szépek legyenek. És egész nap sírnak mert a pasiuk elhagyta őket.. Könyörgöm én ilyen korban még kint játszottam, autóztam, vagy rajzolgattam.. Nem facebookoztam, nem voltak ájfonjaim se tablettek, és eszem ágába nem jutott kisminkelni magam,vagy úgy öltözni ahogy még a felnőttek sem szoktak. A szerelmi csalódásukat meg nem igazán tudom hova rakni. Talán Thomas a gőzmozdony becsajozott.. De már idegtépőek.

Köszi. Remélem ,hogy nálatok is egyszer rendbe jön minden. Elég nehéz, ha egy szülő stresszes, mert az általában kihat a családtagokra is.

Sorolhatnám,de ma konkrétan a matekkal ezzel a bolond tantárgyal mindig is úgyvoltam,hogy legalább a 2-es legyenmeg jó megis volt,mostmeg valami hülye 6 tételt kell megtanulni ami nemis nehéz de kicsirázok már a kockás füzet látványától tegnap beis aludtam rajta olyan unalmas,meg amúgyis kinek van kedve zenéből operát tanulni?most komolyan miértelme úgyis tudom mi a szoprán meg a mezzoszoprán és a többi nemnehéz csak roppant unalmas,a másik amitől kivagyok az a mindenhetes keddi masszás ami jobban inkább kínzás mert másnapra úgyfáj minden testrészem mintegy 100 éves öregasszonynak...és jött a drágalátos suli járvány ami végül engem is megtalált..

Mostanában egyre többször találkozom fészbúkon a sok szerelmi nyáladzással. Jó, oké, hogy szerelmesek megértjük azt annyiból is, ha kirakják, hogy 'Kapcsolatban' vagy max. felraknak egy vagy két képet, de neem... tele kell lennie az üzenőfalnak, hogy "Jaj de szeretlek életem" , "Nem én jobban" 10 kiló szívecskével kísérve. Ha annyira szeretik a másikat, akkor találkozzanak, hívják fel egymást telefonon, vagy írják meg maguknak cseten, azt csá. A másik ami még jobb pedig az, mikor veszekednek. Ott veszekednek ország - világ előtt, minthogy megbeszélnék négy szemközt vagy mit tudom én... Süllyed a világ mondhatom. A mai világban már semmit nem lehet személyesen megbeszélni??!

Mikor megyek mamihoz, van egy csomó srác a buszon. Ma barátnőmmel ültem a buszon, hülyéskedtünk, meg beszélgettünk, és látom, hogy pár srác, akiket jól ismerek felénk néznek, és beszélgetnek, szóval tuti, hogy rólunk folyt a diskurálás.. Barátnőm eléggé fél az egyik sráctól, mert ha elmegyünk ide-oda, akkor ő általában mindig ott van, és ha piál, sosem hagyja békén a barátnőmet. Már többször szóltunk, hogy álljon le, de nem érti meg, és már egyszerűen baromi zavaró és frusztráló, hogy állandóan őt bámulja. Miatta legtöbbször fiúkkal járunk még sétálni is, mert na..
A buszon az a srác is fent volt aki tetszik, és ez baromira felhúzott... Mióta elkezdődött a suli, nem is gondoltam rá, de most megint minden kezdődik elölről. És ez nagyon-nagyon-nagyon idegesít.. Pedig már kezdtem belőle kiábrándulni. Jellemző.

A náthával..valószínűleg lázam is van mert van egy kedves ember aki tüsszögésnél vagy köhögésnél nem tud egy zsebkendőt maga elé rakni hanem totálba rám szórja a bacijait. A másik dolog (mint sokan másoknak) az iskola, na meg a hozzá tartozó tanárok...Persze egyformán bánnak a gyerekekkel...b@szottul nem, ezerrel megy a kivételezés mert ha kitűnő tanuló és egy tanár rokona vagy akkor már mindent megtehetsz. Járhatsz öt tonna vakolattal a fejeden, melltartó villantós felsőben vagy magassarkúban, hívhatod a másikat csak poénból rabszolgának vagy ha nem teszek a segge alá semmit akkor rohadéknak, simán beszélhetsz egy általad nem kedvelt tanárral flegmán. Igen ilyeneket meg lehet csinálni egy kivételezetnek. Persze nekem elfelejti a tanár beírni az ötöst aztán még meg is kérdezi hogy csináltam egyáltalán valamit. Köszönöm iskola imádlak!

Napok óta úgy fáj a vádlim, mintha muszáj lenne. Ez még elviselhető, elvégre ha leguggolok, vagy valami, csak akkor fáj veszettül, de már megszoktam. A dupla tesi viszont rátette a pontot az i-re. Kimentünk a jó nagy futópályánkra a suliban, ami már alapból rossz, ráadásul jó hideg is volt. Nos, tesi tanárnő sem volt még idén ilyen velünk... 3 kör futás, aztán gimnasztika, majd két kör futás, gimnasztika, végül egy kör és gimnasztika. Az egész persze olyan alapon, hogy "ha valaki megáll, újra kezdjük"... Egyik lány asztmás az osztályban. Vele futottam, mert nekem meg a hasam görcsöl női problémák miatt, szóval jó lassan futottunk. Büszke voltam magamra, az első három kört végigfutottam, ami nagy szó, mert egyszerűen nem tudok futni. A gimnasztikánál úgy éreztem, hogy "ha most nem hányom el magam, akkor soha". A következő két kör jött. Tanárnőhöz odamentem, elmondtam neki, mi a problémám, azt mondta, ha nagyon görcsöl a hasam, sétálhatok egy keveset. Továbbra is az asztmás lánnyal futottam, pár helyen leálltunk, ha jött valami nagy szél, ami hozta a homokot is, közben biztattuk egymást, és végül sikerült lefutnunk a két kört úgy, hogy alig álltunk meg. Aztán gimnasztika, majd az utolsó kör. Tanárnő közölte, hogy most ezt mindenki lesprinteli, vagy második órán gyakorolni fogunk. Osztálytársammal majdnem végigsprinteltük az egészet.
Második tesi...Kidőltünk, mire tanárnő közölte, hogy ha nincs kedvünk játszani, mehetünk futni... Szóval kidobó a 9/2-vel. Már eleve az új labdák pocsékak. Rápattan a falra, és visszapattog a terem másik végébe. Megfogni sem lehet, mert kiesik az ember kezéből, ráadásul úgy csíp, amennyire csak lehet. Engem ez fejbe talált, miután lepattant Kristóf fejéről, persze mindenki jót nevetett, a másik osztályból Heni - aki a labdát dobta - volt az egyetlen, aki megkérdezte, megvagyok-e. Atinak meg ledobták a szemüveget a fejéről, azon is mindenki csak röhögni tudott. Nem tudom, mi van a mai generációval, hogy azon kell nevetni, hogy valakinek vagy 3 méterre elrepül a szemüvegje, úgy arcba csapja egy labda, meg ilyenek.

Ma különféle dolgokkal, de ömlesztve. Először is ott van az első két óránk, a matek és a tesi egymást követve. Ha az első óra leszívja minden, aznapra tartalékolt energiám, hát akkor a második... Holnap megint írunk legalább három dolgozatot, de az is lehet, hogy négyet. A magyartanárnő a legutóbbi órán nagyon berágott ránk, és feladott egy tízoldalas anyagrészt, amit körülbelül tíz percig olvashattunk, aztán bejelentette, hogy "vegyünk elő egy lapot"... Ezt a mondatot szeretem a világon a legjobban, esküszöm. Persze, az egész osztály kétségbeesve nézett össze-vissza, volt, aki puskázni próbált, igen sikertelenül... Az osztályfőnökünk heppje mostanában, hogy minden földrajzórán dolgozatot írat avagy 5-6 embert feleltet egymás után. Egyes osztálytársaim jegyei és viselkedése miatt megint káosz alakult ki, emiatt pedig megint feszült a hangulat a tanárok és az osztály között. Aztán... Valamelyik idióta leverte a padról a szemüvegem, amíg a mosdókagylónál voltam a magyar teremben, úgyhogy holnap mehetek megcsináltatni. És olyan szinten nincs szabadidőm, hogy egyszerűen két percre nem tudok leülni, és mondjuk meghallgatni egy dalt. A holnapi napom egy hatalmas nagy rohanásból fog állni. Az a tudat vigasztal csak, hogy a pénteken lekötnek a többiek, szombaton pedig pihenni tudok... Aztán vasárnap kezdődik megint előröl az egész. A legtöbb esetben utálok panaszkodni, főleg ilyen piti dolgok miatt, most már viszont tényleg betelt a pohár... És ez még csak az enyhébbik fajta.