Ma éppen mivel van tele a tököd?

Juj, az nem jó. Sok sikert azért nyugi, nálam is volt olyan, hogy féléve játszottam és mégsem ment Nekem is a gitárvizsgámmal van bajom egyébként, bár nekem szűk egy hét múlva lesz. Az utolsó héten lebetegedtem, azelőtt nem volt óra, ezért egy egész hónapja nem voltam gitáron, szóval olyan egy hete, az első gitáróra előtt jutott eszembe hogy lassan vizsga, és neki kéne kezdenem megtanulni a darabokat. Az egyiket már úgy tűnik sikerült nagyjából megtanulnom, de a másik két oldalas, és akármennyire is tele van ismétlésekkel, nem hiszem hogy meg fogom tudni tanulni ennyi idő alatt, így viszont szörnyen fogom érezni magam, hogy majdhogynem én leszek az egyedüli aki kottából fog játszani, akármennyire is mondja a tanárom hogy nem baj, a lényeg hogy közönség előtt játsszak, de emiatt olyan bénának érzem magam

Elsőnek is azért mert fáj a akarom,aztán fáradt vagyok de nem álmos! másrészt meg az osztályfőnöki órával

Azzal,hogy az osztályfőnökön kívül,gyakorlatilag az összes tanár meg tudta kérdezni,milyen volt szünet,a karácsony,és gyakorlatilag,csak ő nem figyel arra,hogy felvételi előtt ne kerüljenek be felesleges egyesek az ellenőrzőbe,még a töri tanár is figyel,pedig az nem felvételi tantárgy,nem úgy mint a magyar.Aztán azzal,hogy bioszból kereken 4-esre álltam,simán lezárhatott volna,erre megkér,hogy vigyem ki a füzetem,mert leosztályozza(ezzel,nem lenne baj csak ezt azoknak csinálta akik kétesre álltak,én meg nagyon nem álltam arra)becs*sz rá,egy kettest,és így már persze,hogy nem 4-esre álltam...Az a kis *@#&$¤× lezárt hármasra,pedig úgy három négyesem be sem volt írva sehova,minden órán írat,mégis hat jegyem volt összesen..Egyáltalán nem feltűnő...A másik,meg a nyelvtan félévi jegy,amit megérdeklődném hányas lett,mert abból is simán képes lenne hármast adni,pedig négy-es egy ötös meg egy egyes nem nagyon nem az szerintem...Erre kijelenti,hogy mi is ki tudjuk számolni...Igen,b*szki ki tudom számolni,hogy teszem azt 3,667... -ra állok,de abból,lóf*sz se tudja,hogy ő hányasra zárt le...Mert ennél a *@&#¤$×-nál sosem lehet tudni,hogy éppen mivel szándékozik felb*szni az idegrendszerem,persze a kis csaj,aki az xy-ja,ük-ük-ük lóf*sz tudja mije semmi sem számít.Mert,neki soha semmi sem muszáj,soha semmi sem baj,az ő biosz füzete tökéletesen ötös,úgy,hogy óra előtt b*ssza oda a házikat,meg én nemtom még miket művel azzal,a füzettel,tépkedi,firkálja,stb.És akkor,arról már nem is beszélek,hogy csak a tanárok süketek,vagy mi,de közel sem mondja szépen a verseket,mint hisz,mert annyira túl játssza,hogy szavakba önteni nem tudom.Ott kiabál,meg artikulál,pedig csak egy egyszerű matek feladatot kell,felolvasnia...Ch...Nevetséges!Az is,ahogy öltözködik,meg...meg mindene nevetséges!

Ma tudtam/tudtuk meg hogy az irodalom - nyelvtan tanárunk jövőhéttől(!) már nem tanít minket... Nos ezen nagyon kiakadtam mert imádom azt a tanárt és nekem nem kell más... Már annyira megszoktam meg minden, hiába mondják hogy a változás jó én ezt akkor sem tudom felfogni. Másrészt viszont meg nagyon kellemes hogy az év felénél kapunk új tanárt... Persze tudom hogy ez nem is nagy probléma meg hogy ennek örülni kéne , de én ezt a tanárnőt nagyon kedvelem és fel is nézek rá, és most nagyon fáj hogy elveszítem

Egyértelműen bánt,hogy nincs itthon csoki.

Király érzés tud lenni, amikor az ember két órát dolgozik egy nyamvadt sütivel, végül pedig a kukában köt ki. Haza értem, rögtön nekiálltam kreatívkodni valamilyen habos sütivel. Már mindennel kész voltam, épp a habot nyomtam a tetejére. Csörgött a telefon, én meg rohantam felvenni, mivel fontos hívást vártam, csak hogy nem is én lettem volna, ha nem akad bele a pulcsim a tálcába, amin a sütik voltak, ahogy rohantam volna. Úgyhogy úgy az egész mindenség a földön kötött ki, és muszáj voltam kidobni az egészet, amibe rengeteg munkám volt pedig...

Hétvége óta fáj a fejem, de muszáj kibírom ezt a hetet, mert most zárnak le minket. Bár nagyon kellemes volt lüktető fejjel 30 oldal kémiát tanulni, de hálaégnek nem buktam meg.
Nem értem miért kell hazudni. Van egy lány az osztályunkban, aki mindig össze-vissza hazudik a pénzügyeiket illetően. Azt állítja, hogy ő milyen gazdag, mindent megkap, de már vagy 1 éve mondta, hogy ő jövő hónapba tabletet kap - ami még mindig nincs neki - meg új telefont és parfümöket, meg ruhákat 'nemkínaiboltokból'. Jaám, de mindig ugyanazokba jár, a cipője is ugyanaz, de csak azért hordja, mert 10 ezer forint volt, és kikönyörögte az anyjától. Nem tudom mi értelme van ennek a hazudozásnak, mert nem hinném, hogy ez szégyen lenne, bár az tény, hogy egyikünk sem szegény, és talán így próbál 'bevágódni', de akkoris...

Már alig várom, hogy vége legyen ennek a hétnek, de komolyan. 2 hétig folyamatosan mindennap dolgozat, témazáró, dolgozat és így tovább. A legtöbb sikerült is, de a holnapi nap lesz a végem, amikor kikapjuk a németet és történelmet. A németben a válaszokat úgy tippelgettem meg, a törit meg tanultam, mindig is jó voltam belőle, de most mégis úgy érzem, hogy nagyon elcsesztem. Csak reménykedni tudok benne, hogy más feladatok jól sikerültek. A német meg valami borzasztó lett, remélem azért egy gyenge hármast összeszedtem. Annyira imádom a félévet, hogy mindig az utolsó pillanatban kell írni valamit, és javítani sincs idő, és mindig az utolsó pillanatban húzzuk le a jegyünket. Tényleg most már ott fogok tartani, hogy nyugtatót kell bevennem vagy nem tudom...

Talán nem gondoltál arra, hogy el kéne gondolkozni a dolgok miértjén? Én jártam hasonló közegbe másfél évet szintén úgy, hogy nem volt száz rugós telcsim, nem volt fél milcsis laptopom, nem volt gyémánt gyűrűm és nem berskában meg zárában vásároltam. Hát olyan szinten le voltam nézve és kiközösítettek, mert nem voltam Gazdagék pubikája. Én is mindig is úgy voltam vele, hogy egyéniség vagyok, és sosem leszek olyan, mint amilyen ők. Valószínűleg nem veszed észre, mivel te magad is a jó anyagi körülmények között nevelkedsz, hogy megy köztetek a rivalizálás. Mondván, hogy ez ennyibe került az annyiba került, és a másik kettő hozzáteszi, de az enyém drágább és stb. Az a lány sokkal inkább megpróbál beolvadni közétek, a közösség részévé válni. Nagy az esély arra, hogy ő nincsen olyan tehetős anyagi körülménnyel körbevéve, mint amilyennel ti. Egyszerűen csak azért mondja ezeket, hogy közétek tartozhasson és egyáltalán számba vegyétek. Tetszik vagy sem, de a gazdagok sajnos ilyenek. Én harminc ilyennel jártam egy osztályba anno középiskolában, és én voltam a kis lúzer, aki nem Dior sminket vásárolt, hanem Avon termékeket. Úgy magunk között szólva, saját tapasztalataimból kiindulva, nagyon sajnálom azt a szerencsétlen lányt. Az a helyzet, hogy sosem fog tudni közétek beilleszkedni, mert sokkal inkább felszínesek vagytok és a pénz alapján ítélitek meg az embereket. Te is ahelyett, hogy fikázod szerencsétlent, nyugodtan odamehetnél hozzá beszélgetni. Ha látja azt, hogy valaki elfogadja olyannak, amilyen, akkor abba fogja hagyni, hiszen valakivel tud beszélgetni, meg tudja osztani a véleményét és a gondolatait. Én másfél év után ott is hagytam azt az iskolát, mert képtelen voltam elviselni azt, hogy nem azért utálnak, mert nem bírják a búrámat, hanem azért, mert nincsenek milliók a szüleim bankszámláján.

Én sem vagyok milliomos szülök gyermeke, nincsenek ilyen hülye cuccaim, de mindegy.. Mellékesen én épphogy próbálok vele beszélgetni, de akkor is a képembe hazudik, amit a legjobban utálok a világon. Nem vagyok felszínes, de mint már mondtam, utálom ha hazudnak a szemembe. Simán beilleszkedhetne közénk, de így még jobban elhatárolódik tőlünk. Egyébként másról is össze-vissza hazudozik, amit nem értem miért tesz, de szerintem valami a szüleivel lehet vagy valami, mert már egyszerűen egyikünk sem hiszi el azt, amit mond. Ma is kiderült jópár dolog, amiről ő azt állította, hogy megtörténtek, a másik fél pedig azt, hogy ezekről szó sem volt.

A matekkal. Valamiért utál engem... ):

Órákat tanultam a bioszra, mert fel voltam készülve arra, hogyha már egész félévben nem írtunk dolgozatot belőle, és nem is feleltünk, a félév előtti utolsó órán valószínűleg valamelyik be fog következni... órán elolvastuk az új anyagot, elkezdtük csinálni a munkafüzetben, erre egyszer csak megszólal a helyettesítő biosz-tanárunk, hogy adjuk be, és le fogja osztályozni... oké, lehetett használni a könyvet, de egy az, hogy szólnia kellett volna, mielőtt beszedi, kettő, a végére sem értem a feladatmegoldásnak... és akkor még képes, és a jegyek lezárása előtt beír egy egyest ilyen piti dolog miatt... csak úgy zárójelben megjegyezném, hogy egész évben szerintem egyetlen ötösöm volt bioszból, maximum kettő, úgyhogy szépet rontott a jegyemen. Mert november óta nem lehetett volna legalább három dolgozatot íratni...

Enyhén szólva elegem van a mai napból. Egész nap fájt a fejem , aztán a suliban elbúcsúztunk attól aki a kommunikációs gyakorlatokat tartotta nekünk , mert máshova kell mennie dolgozni. Eléggé lehangoló volt mert nagyon megszerettük őt és nem igazán fogunk már összefutni vele. Aztán pocsék kedvvel hazajöttem erre az egyik ismerősöm aki rengeteget ártott nekem három év után rám írt hogy mennyire sajnálja ezt meg azt. Gondolatban szépen el is küldtem melegebb éghajlatra mivel 3 évig le se tojt ,nem tudom mit várt ezek után. Az előbb pedig az új órarenden idegesítettem fel magamat. Ötből 3 napon hatra érek haza , egy nap gyakorlat és csak pénteken érek haza háromra. Hétfőn például az első három óra szociálpolitika és a nyolcadik - kilencedik is az. Nem éppen egy könnyű tantárgy,még hármat el is viselek belőle de hogy ennyit egy napra tenni. Két nap van olyan hogy nincs első órám de azzal se érek semmit mert ugyanúgy a legkorábbi busszal kell bemennem mert nincs másik busz csak fél kilenckor. Egy élmény lesz mostantól bejárni , eddig is rossz volt az órarend de azt hittük már nem lehet rosszabb , fogalmam sincs hogyan fogok hullafáradtan tanulni a dogákra.

Bocsi a kisregényért de ez a pár dolog ma nagyon felhúzott.

Hetek óta fáj a szemem mikor a szemüvegemet viselem.Annyira jó érzés mikor felveszem,pár percig van rajtam,de már könnyezik a szemem,fáj a fejem és a szemem.Fura,rég nem volt ilyen pedig általános sulis óta,vagyis 5. óta hordom és most 9.-es vagyok.
A félévivel.Matekból bukásra állok,pedig tanulok.A csoportban 11-en vagyok és csak 3-man nem állnak bukásra,a többiek igen.Az a fura,hogy általánosban 3-mas voltam,most meg 1-es?Az általános iskolai anyagot 1-esre írom meg,de a középiskolait pedig 2-3 vagy 4-esre?Aztán van "3 plusz egy 5-ös/3 mínusz egy 1-es" Fogadóórán kiderült,hogy házi feladatból van egy 1-esem amiről még én se tudtam.Szerdán pedig kellett volna kapnom egy 5-öst,de tegnap megnéztem és nem írta be.Ha beírta volna akkor 1,69-re állnék,de nem... neki akkor is 1-es ha 1,75-re áll

Rájöttem, hogy szerelmes vagyok. Tudom, hogy ez másnak nem nagy gáz s örülnöm kéne neki, de nem megy. Mindig olyanba szeretek bele, akibe nem kéne. Ez srác történetesen az egyik legjobb barátom, aki velem (is) megbeszéli a nőügyeit, megbízik bennem, olyanokat mond el, amit csak a legjobb barátjának. Én pedig már többször mondtam neki mikor rákérdezett, hogy nem tetszik, ami nagy hazugság volt, mert már a megismerkedésünk óta tetszik, aztán végül is barátok lettünk és megint úgy érzem, hogy szerelmes vagyok. De nem merem elmondani neki, félek kockáztatni a barátságunkat, mert inkább vagyok 'csak' barátja, minthogy még az se. Azt nem bírnám ki, és ez az egész nagyon fáj. A legjobb barátnőim is tudják, egyikük is ilyen helyzetben van, de ő legalább egy kicsivel tapasztaltabb ilyen helyzetekben, mert már volt barátja. Én meg nem tudom mit csináljak és igazából ők sem. Félek elmondani, sosem voltam rámenős vagy bevállalós, sosem tudtam elmondani senkinek nyíltan az érzéseimet, bocsánatot kérni is csak a barátaimtól és a családomtól vagyok képes, néha még tőlük sem megy. És ez az egész kikészít, mert tudom, hogy ott ül mögöttem, tudom, hogy minden hétvégén más lánnyal csókolózik, tudom, hogy már egy lányban sem bízik meg és kitudja mit tenne, ha kiderülne, hogy én is átb*sztam?? Én azt nem bírnám ki, hogy nem szól hozzám vagy nem beszélgetünk! Szóval megint az lesz, hogy maradok csak barát és távolról nézem, várva, hogy jöjjön valaki vagy valami, aki/ami miatt képes leszek kiszeretni belőle...

Azzal, hogy ha esetleg én ide szeretnék ülni a géphez, akkor már fél órával előtte be kell nyújtanom az igényemet, hogy ideülhessek, mert addig megy a "csak még ezt elolvasom" (a húgom részéről) meg a "csak még elköszönök" (anyám részéről). Bezzeg amikor én ülök a gépnél és valamelyikük ideülne, akkor én rögtön pattanjak (volt olyan, hogy anyu kb. haza sem ért, és már jött a "lassan én is odaülnék" dumával). Elvagyok én a gép nélkül is, csak r*hadtul idegesít. Tekintve, hogy én max. két órát ülök itt, szerintem nem kérek sokat.

Nem túlzottan panaszkodok. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem is akarom megosztani ezeket, de rájöttem, hogy muszáj lesz leírnom. Tudom, hogy sokan átesnek meg talán több gondjuk van ezzel vagy mással kapcsolatban ,de jelenleg nekem ez a bajom, ami annyira nyomja a lelkem. Az a helyzet, hogy nagyon jól alakultak a dolgok. Mármint van egy fiú haverom, akivel mostanában egyre többet beszélünk. Ő nem tudja, vagy is tudomásom szerint nem, hogy szerelmes vagyok belé. És hát mostanában annyira boldog voltam, mert végre sikerült az 1. fázisba lépnem, hogy ne csak osztálytársnak nézzen engem. Még az sem zavart, hogy ez alatt a 2 hét alatt, amint haza értem órák hosszat tanultam a sok dolira, felelésre, amit beszerveztek. Alig volt szabadidőm és még is csak mosolyogni tudtam az egészen. Mert tudtam, hogy másnap láthatom Őt és beszélek vele. És az egész 1 nap alatt kártyavárként omlott össze.
Olyat hallottam, amit nem lett volna szabad, mert most úgy érzem, mintha kitépték volna egy részemet. Az egyik órán a fiú a haverjával beszélgetett én pedig halló távolságba voltam tőlük, szóval mindent tudok miről beszéltek. És hát meghallotta, ami szinte elvette minden kedvemet. Olyasmit mondott, hogy még nem akarja (nevet nem mondott) megismerni a családját. Ahhoz idő kell. És hát itt omlottam össze. Mivel eddig úgy tudtam, hogy nincs barátnője. Vagy is a jelek is erre utaltak, mert nem egy szerelmes srácnak tűnt. Nem is mesélt nagyon róla, meg általában a napjai nagy részét számítógépes játékokkal tölti. Meg igazából semmilyen okot nem adott eddig, hogy lenne. De most pedig úgy érzem ,hogy csak egyszerűen óvta/óvja a szerelmi életét.
Szünetbe pedig nem bírtam. Kimentem az udvarra, azon belül egy jól elrejtett helyre. Ott kisírtam magam, a barátnőim próbáltak megvigasztalni. Ám jó tudni rólam, ha törődnek velem mikor sírok, akkor elérzékenyülök és csak még jobban sírok. Szóval a szünet így ment el. Az utolsó két órába pedig a koncentrációm is teljesen szét esett. Nem tudtam semmire se figyelni, konkrétan nem is érdekelt semmi, mintha csak egy díszbábú lennék a székembe, ami már megszokottan van ott.
Otthon is ment a veszekedés a szüleim közt, szóval nagyszerű volt az itthon létem is, ráadásul jó képet kellett vágnom, mert anyunak akkor az egészet el kellett volna mondanom elejétől a végéig. Mivel a szerelmi életemről nem tud semmit a családom. Ezért is próbáltam mosolyogni tegnap sokat, hogy lássák a táskás szemeim ellenére, hogy kutya bajom. De mind a látszat. Mindenkinek azt mondtam, még a netes ismerőseimnek is, hogy milyen jól alakul az életem stb. Még a barátnőimet is megnyugtattam azzal, hogy már jobban érzem magam. Mindenkivel elhitetem jelenleg is, hogy semmi bajom, de igazából nem így van.
Ma kimentem a szabadlevegőre.
És olyat tettem, ami még jobban kettétört. Széttéptem a szerelmes levelet. Minden, amit leírtam arra a lapra az mostantól csak egy elérhetetlen álommá vált. Tudtam jól, lezárult egy korszak. Vele együtt egy reményekkel teli élet.
Eldöntöttem. Minden úgy fog menni, ahogy eddig, mivel a fiúval még is haverok vagyunk. De most már semmi félreértés. Ha olyat tesz, azt nem azért fogja, mert úgy érdeklem, hanem, mert tényleg egy haverja vagyok. És pont. Még mindig szeretem őt, mert sokat köszönhetek neki, még ha nem is tud róla. Viszont ez a történet szerintem közel sem egy szerelmes könyv vagy film lesz.

Annyira bírom, hogy meg akarok online nézni egy filmet, beírom, hogy free erre egy csomó oldalnál kijön egy szöveg, hogy regisztrálj blablabla. Szerencsém van, hogy tudok angolul, mert ha angolul nézem meg több találat lesz, ha beírom a keresőbe. Aha, csak hittem. Pont most akarok megnézni egy filmet, kábé a 6-dik oldal után találtam egy olyat, ami végre lejátssza. Ebben az a legszebb, hogy akkor is az jön be, hogy regisztrálj, amikor arra kattintok, hogy regisztráció nélkül, ingyen nézzem meg. Néha komolyan úgy érzem, 2015 lesz mire találok egy olyan oldalt, ahol meg tudok nézni online egy filmet.

Nincsen olyan eget verő problémám, csupán három dologról lenne szó. Az egyik az, hogy eszméletlenül fáradt vagyok, de már nem is tudom, hogy hány napja. Minden este, mikor bemegyek a szobámba, próbálok elaludni tíz/fél tíz fele, de az egészből csak annyi lesz, hogy körülbelül hajnali egy órakor tudom lehunyni a szememet, de még akkor sem tudok normálisan elaludni, mert állandóan forgolódok, aztán azon kapom magam, hogy már csörög is az ébresztőórám. És akkor ilyen hullafáradtan éljem túl a napot, ne sértsek meg senkit a gorombaságommal (ilyenkor mindig ilyen vagyok), nem akarom, hogy hozzám szóljanak, plusz az órákon is figyeljek oda. Király.
Lehet, hogy most majd elkönyveltek egy szívtelen kis izének, de nem különösebben érdekel, mert én tudom, hogy milyen velem az öcsém. Utálom azt a gyereket, és amint lehetőségem nyílik rá, én mindenképpen elfogok költözni, mert én ezt már idegileg nem bírom. Abban leli az örömét és a boldogságát, ha engem piszkálhat, ha nem hagy békén és ha provokál. Egyszerűen undorító. Nem találok rá szavakat, komolyan mondom. Drága édesanyámnak meg édesapámnak anno meg kellett volna nevelni nem pedig kinyalni a seggét, mert ez mind most látszódik meg. Például, ha anya kicsit elakar menni a barátnőivel este, elkezd hisztizni, sírni, csapkodni és üvöltözni, de még akkor is ezt csinálja, ha szimplán megkérem, hogy egy kicsit halkítsa le a tv-t. Ha mindez nem lenne elég, már sokszor volt arra példa, hogy a barátaim feljöttek hozzám, és ez a kis nyomorék elkezdte rugdosni, köpködni őket!!! Most szerintetek ez normális?! És amikor ezeket elmondom anyának, annyit mondd, hogy "Adrián fejezd be!", de aztán megint elkezd bőgni és anya meg megöleli meg babusgatja. És akkor nekem kell rá vigyáznom körülbelül hétfőtől péntekig.
És akkor az utolsó. Ezt nem fogom részletesen kifejteni, mert most olyan vagyok mint egy hulla, aludni szeretnék és véget vetni ennek a szörnyű fejfájásnak, de hát ki kell használni az alkalmat, mert anya ma megy el. Csupán annyiról van szó, hogy a volt barátomhoz tartozó érzelmeim korántsem csillapodtak le, lassan már két éve. Próbáltam elfelejteni, és ez a költözés is eléggé elrontotta a kedvemet, de azt hittem, hogyha van köztünk pár száz kilométer távolság, akkor talán jobb lesz, de most mit mondjak? Csak még rosszabb. Folyamatosan beszélünk, és valamelyik nap mondtam neki, hogy nem kell féltened, erre pedig mondta, hogy de. Tudom, ez ilyen kis apró dolog, és azt is tudom, hogy gyakran viccelődik, de ezzel most nem. Az egész olyan kilátástalan..

Nem csak ma,hanem körülbelül két hónapja: az időjárással.

Tudom,hogy most mindenki hepi, mert süt a nap meg meleg van, de én már egyenesen rosszul vagyok tőle. Télen legyen tél, nem?! Egy rohadt szem hó nem bír esni, nincs fagy, betegeskedik mindenki, tavaszi idő van, kibújtak a hóvirágok,ibolyák, a mamánál egy csemete rügyezik vagy hogy mondják ezt... Normális ez a rohadt időjárás? Vagy majd március 15-re kalkulál, hogy akkor bepótolja ezt az elmulasztott 2 hónapot, mint a tavalyi évben? Hawaiion meg -7 fok volt egyik nap. Oké...
Ha jövőre ez lesz, én megőrülök, és xanaxoznom kell magam. XD De most komolyan, a tavasz egy tök aranyos évszak, amikor úgy általában vidám az ember, a nyár meg hát egy külön élet, de nekem akkor is a tél a kedvenc évszakom, igen, a TÉL, el lehet könyvelni elmeháborodottnak, de így van. Én fázni akarok, -5 fokot, és másfél méter havat, és szánkózást, meg hóemberépítést, meg hólapátolást. /Na meg ebben az esetben suliba se kell menünk,bónuszpont.../
Én ilyenkor töltődök fel, amikor egy teával a kezemben nézem a leggyönyörűbb dolgot, a havazást. Amikor hatalmas pelyhekben esik a hó,istenem... Na meg amikor a drága kiskutyámmal játszok a hóban, és még az se érdekel, ha kapok a suliban a nyakamba pár hógolyót, én akkor is bele vagyok szerelmesedve ebbe az évszakba, és nem tudok nélküle élni.

Huh, de jól esett most ezt leírni.