Ma éppen mivel van tele a tököd?

A holnapi dupla tesivel. Vagyis nem is a tesivel, hanem azzal, amit majd csinálni fogunk 90 percen keresztül. A tanárunk kitalálta, hogy menjünk ki futni a Csónakázó tóhoz, mert el vagyunk lustulva. Öhm, oké. Csak van az a dolog, amit úgy hívnak, hogy hó, és, ami nálunk kb. 4 napja esik. Azt tudtam, hogy a tanár nem normális, azt is tudtuk, hogy egy perverz, szadista d*g, aki élvezi, hogy mi szenvedünk, de hárman ma tértünk vissza a suliba, mert betegek voltunk és, hogy őszinte legyek, nem szeretnék egy jópofa tüdőgyulladást, de még náthát sem. Ha annyira akar menjen egyedül futni bassz*s! Fut a halál (a tanár után ) ilyen hidegben, én biztos nem fogok köröket futkorászni hulla fáradtan, hóban és hidegben.

Tegnap (szerencsére nem voltam ott) úgy megfürdették a lányokat a hóba, hogy na.. Barátnőmnek pl. az egész arcán hó volt, nem látott, nem hallott, és még kiáltani se tudott hogy segítség, mert ennyire betemették hóval... A tanár meg ott áll kint, nézi őket, nem szól semmit. Csak akkor, amikor már abbahagyták..
Ja, és mivel barátnőm hajlamos arcüreggyulladásra, még lehet hogy az is meglesz, és sajnos át is terjedhet a szemére, és megvakulhat. TAPS TAPS TAPS...

Nem számít, hogy 4 napja folyamatosan esik a hó, még csak nem is egy kis faluban vagyunk, hanem megyeszékhelyen, de semmit nem takarítottak ezalatt. Tegnap 10, ma 5 perccel később értem be a suliba, mert kiszámíthatatlan, hogy éppen milyenek az utak és hol fogok elcsúszni. Persze utána meg én leszek a drága késős Evelinke. Anyjukba, persze, hogy a suli nagy része kocsival jár, de nekem nincsen erre kapacitásom, hiába van 2 kocsink, ha semelyik nincsen itthon mire indulok...Utakat kijárták az autósok, a hétvége alatt, á nem kell ott kotorni, meg lesz az magától is. Persze természetesen, jól van az úgy. A gyalogutak meg csak az iskoláknál vannak eltakarítva, meg ott ahol valaki a rakat lakóból lement és elsöpörte, egyébként teljesen feleslegesen, mert esik helyette új...
A másik meg a sózás. Mi a jó istenbe kell sózni az utakat?! Cseppet sem lett jobb tőle semelyik út sem, ráadásul csak hulladék, mivel nagyon soká oldódik fel...Ó és a kedvenc cipőimet sem hordhatom, mert kimarja a talpát a só, mint eddig minden évben...A szegény, szerencsétlen kutyáról meg már ne is beszéljek, akit konkrétan úgy vittem le napok óta sétálni, hogy elgyalogoltam a legközelebbi nagy füves területre és ott raktam le. Imádja a havat, meg élvezi, ezzel nincs is baj, de, hogy mondjam meg szegény kutyának, hogy csak most nem szabad a betonra mennie? Persze rá is ment, ki kellett szedegetni a tappancsából a sót, aminek hatására nekem is kimarta teljesen a kezemet és még most is csíp. Tényleg ku*va jó ötlet ez a sózás. Semmire se jó...

Nagy nehezen kitaláljuk, hogy mit fogunk előadni farsangon, erre ellopják az ötletünket. Szuper, már mindenki elkezdett készülni rá, mi meg még mindig azt találgatjuk, hogy mit adunk elő...
És az ofő megint irat 20 dolgozatot, gondolom mikor kapjuk ki..
Ó, és az utcában, ahol iskolába járok, természetesen elkotorták a havat, csak így rosszabb, mert egy kis utcára tolták rá, szóval ott ahol lakok, van egy 2 méteres hófal.. Jipí.

Két volt osztálytársam nagyon erőlködött, hogy menjünk be közösen a volt sulinkba, hogy ezt a pótvizsga-mizériát valahogy elintézzük. Rájuk írtam ma közös üziben, hogy akkor meg kellene beszélni, hogy mikor találkozunk, meg hol, mert nekem ugyebár nem mindegy, mikor indulok el itthonról, ráadásul hazafelére meg is kell rendelnek a jegyet a e-Ticketben. Viszont nem nagyon kapkodnak a válasszal... még az sem, amelyik látta. Adok nekik haladékot 21:00-ig, ha addig sem válaszolnak, akkor megveszem a jegyet és vagy ott lesznek ők is, vagy nem.
Egyébként már a reggel is jól kezdődött... kimentem a 10:36-os pécsi buszra, erre csak a 12:10-essel tudtunk eljönni, mert Szedresnél lerobbant a pécsi busz. Két nap alatt kétszer késtem el ugyanannál a tanárnál... jó arány.

A hóval. Eddig nem is volt, most meg egész nap szakad. Utálom!

Nem elég, hogy lesz német órám, amit ki nem állhatok, persze tudom, nem árt a nyelv tanulás, de a tanár annyira nem figyel oda ránk, nem tanít sz*rt sem, és akkor még adja a házifeladatot, ami 3 oldalas fordítást jelent. S persze 4 óra a fordítás, és még akkor sem elég neki, mert neki németesen kell, és minden szavamba beleköt. Szerettem a németet, de most ebben a félévben meguntam, és meg is utáltam rendesen.

Mindennel. Már a reggelem katasztrófa volt, tíz perc alatt vagyok bent busszal a városba, de ha azalatt a tíz perc alatt vagy nyolc mentőt/tűzoltót nem láttam, akkor egyet sem. Utálom, annyira lehangol, ha ennyit látok, mivel ugyebár megy valakiért, és az egész napomat el tudja barmolni. Ma a suliba mindenki arra játszott, hogy teljesen felbosszantson, legjobb barátnőm kivételével. Egy állítólagos jó barátnőm, (egy évvel jár alattam), szépen átcseszett, és mondhatom, onnantól kezdve már ígyis-úgyis el volt b*szva a napom, ennek fényében még a nagy marha nagyobbak úgy járkálnak ott, mintha övéké lenne az egész suli, és szabadon lökdöshetnének össze-vissza mindenkit... Aztán, haza értem, csak végre le akartam ülni, és enni, erre jön az én roppant kedves, és végtelenül megértő anyum, elkezdett ő is csesztetni, szinte az összes eddig elkövetett hibáimat a fejemhez vágta, meg minden. Tökéletes nap, mondhatom...

A családom egyáltalán nem támogat semmiben sem, és már elegem van, hogy valahányszor kitalálok valamit, vagy elkezdenék megvalósítani egy ötletet, rögtön lehurrognak, hogy úgysem fog sikerülni, mert béna vagyok hozzá. Képzelem, mit mondanának, ha nem szeretnének.

Oké, nem az élet nagy katasztrófája, de némelyik embert nem értem. Beszélőviszonyban vagyunk (voltunk), ismerjük egymást, erre kitöröl mindenféle szó nélkül ismerősök közül FB-n. Nem az, pont lesz*rom, hogy hány ismerősöm van, de az ilyeneket annyira nem értem, mi oka van rá, amikor személyesen is ismerjük egymást, és néha összefutunk, ráadásul tudtommal semmi összezördülés nem történt köztünk o.O És rögtön arra gondolok, mit vétettem? Na mindegy, ha neki jól esik, csinálja, engem aztán nem érdekel, mindenesetre ezek eléggé furi húzások, amiket sosem fogok tudni hová tenni.

A falunkban tükörjeges minden, anyu fél órája hívott fel. Ő a 4:45-ös busszal ment be dolgozni, ami a második buszmegállóba 5:10-re ért oda (4:46 helyett)... Ráadásul ott meg se áll a busz, mert van egy kis emelkedő, és ha megáll, nem tud elindulni. Pluszban majdnem bele is borult az árokba. A jó dolog az, hogy csak a mi falunk, meg a szomszédos falu ilyen, a város, ahová suliba járok nem. Viszont így nem tudok bemenni. Ha már korán reggel ennyit késett a busz, akkor van egy olyan érzésem, hogy a hetes az nagyjából 8 órára le is ér hozzánk, aztán ki tudja mikor érne be suliba. Szóval ma itthon vagyok, aminek nem örülök, ugyanis ma írunk Kölcsey-ből irodalmon, tesin lemegyünk megint a konditerembe, meg a többi. De ez van.

Az csak egy dolog, hogy semmire nem jó, és inkább árt, mint használ, de törvénytelen is. Persze a mi kis falunkban is lesz@rják ezt, múltkor úgy sózták az utat, mintha muszáj lett volna. Ha már eltakarítani nem tudják...

Ismerős a helyzet... Regel apám telefonált, hogy le van fagyva minden, meg hogy ne menjünk el, mert neki 10 percbe telt kocsival kiérni a faluból. Pedig jó lett volna, ha bemegyek. Matekon versenyre készülünk, magyaron vizsgatételt dolgozunk ki, és ez csak két indok a sokból.

Itt már a buszok se járnak, nem tudom, hogy fognak hazajutni a szüleim.
Legjobb barátnőm a szomszéd faluban él, ő beszámolt nekem az ottani helyzetről... Hankook-os busz keresztben áll az úton, a kocsik belementek. Egy csuklós busz villanyoszlopot döntött ki, sószórók és disznószállító kamion az árokban kötött ki... És kb. mindenkit hazazavarnak, akit meglátnak az utcán. Mondjuk barátnőm apukáját alig akarták hazaengedni a buszmegállóból, annyira csúszik minden. A mentők persze folyamatosan járnak.
Az meg ráadás, hogy én a teraszról is alig tudtam lemenni, hogy adjak enni meg inni a kutyának és a macskának, úgy csúszik minden, és még menjek el a falu felénél lévő suliba az öcsémért.

Hétfőn nem mentem suliba,mert nem kellett bemennem.Úgy döntöttem,játszani fogok a Kinecten.Játszottam is amíg rá nem estem a kezemre.Azóta fáj a kezem és a könyököm is.
A másik az osztálytermünk... egy kupi.Olyan mocsok van a termünkben,hogy csak na.2 elektromos radiátor(fűtőtest) van amit a gondnok hozott át.2-3 osztálytársam mindig elmozdítják,mert ők nagyon fáznak És a többiek?Mi nem fázunk?A gondnok velünk kiabál amiről "mi" nem is tehetünk,csak az a 2-3 osztálytársaink.Ma reggel úgy mentem be osztálytársammal,hogy a többiek kint ültek,mert bezárta a termet és ott mondta el a beszédét.De miért nekünk mondja el?Aztán óra előtt megint bejött és elmondta az egész osztálynak,hogyha ma is elmozdítjuk akkor a hidegben fogunk ülni.

Azzal, hogy úgy megfáztam, alig bírok beszélni, enni, ráadásul percenként fújom az orrom és a torkom is be van gyulladva.

Nincs nálunk hóóóóóóóóóóóó. Egész télen ha 2-szer havazott..

Az elmúlt időszakom valami borzasztó volt... Az ínhüvelygyulladásom miatt - ami 2-3 nap után folyamatosan visszajött - bekellett gipszelni a kezem, ami miatt írni is alig tudtam, örültem, hogy a kabátomat normálisan fel tudom húzni (amiben mellesleg olyan vagyok, mint egy jóllakott pingvin, de legalább meleg.)
Több évig barátnők voltunk egy csajjal. Igen, csak voltunk. 1 rohadt évig képes volt a szemembe hazudni, minden lelkifurdalás nélkül. 1 évig!! Nap, mint nap rákérdeztem, mert szinte sokként ért, amit ő elmondott, de szemrebbenés nélkül tudott hazudni a szemembe. És így bízzak meg az emberekben ezután, így. Persze mindig megkapom, hogy milyen zárkózott vagyok, de ezek után nem is tudom mit kéne várni. Plusz megkaptam tőle, hogy mennyire, de mennyire megváltoztam, csak mert kiosztottam. Terelni kell valamerre a szót, nem.? Igen, énis érzem, hogy megváltoztam, de eddig jó ütembe haladtam, hogy kicsit jobb személy legyek mások szemében, de ezek után valahol megakadt ez a folyamat. Kábé ő volt az utolsó barátnő, akiben megbíztam. Nem mondtam el neki mindent - azért ennyire még nem vagyok hülye - de egy csomó mindent tudott, arról is, hogy kibe vagyok már hónapok óta totálisan belezúgva, és attól félek, hogy ezt tuti elmondta valakinek, ha másnak nem az anyjának, aki viszont híresen pletykás...
Mellékesen ebben az állapotban döntsek arról, hogy milyen faktra menjek, mert anyám nagyon erőlteti, pedig csak tavasszal kell leadnunk. Ráadásul apám tegnap leordibált, hogy hogyan akarok ilyen jegyekkel továbbtanulni bárhova is, pedig mentségemre, nem olyan rosszak a jegyeim, a vendéglátós fősuliba pedig pont jók, már most. Csak a matekon kéne javítanom, de ahhoz híresen hülye vagyok, a tanár is megmondta. Viszont oda jobb lenne faktnak gasztronómia, mert akkor kihagyhatok 1 hónapot, de egy másik suliba pedig az informatika kéne, szóval nem tudom mit válasszak. Komolyan, már erről is álmodtam, rémálmom volt. Mi lesz velem az érettségi előtt, nemtudom...
Jah, és nem érettségizhetek előrehozottan angolból, mert az ofő inkább megyeire küld, hadd gyakoroljak. Nembaj, hogy még ő mondta év elején, hogy menjek csak érettségizni.

Az osztályommal. Régebben mindig azt mondtam, hogy ez egy tök jó csapat és tényleg nagyon jól megvagyunk együtt, de az elmúlt másfél évben egyre többet változott ez bennem. Vagyis, már inkább idegesítőek lettek. Néha esküszöm, hogy egy 25 fős osztályból 15 birka vesz körül, de tényleg. 14-15 évesek vagyunk és mégis egy 7 éves szintjén vannak. Ez pont a mai nap bizonyosodott be a legjobban. Szünetbe pár hülye valami kenyeret kezdett el dobálni a terembe (de most komolyan ki érti őket?) amire persze a tanár mikor megtudta úgy berágott, hogy úgymond egy kis "bosszúból" dolgozatot íratott fizikából, csak úgy hirtelen, spontán teletömve számításos feladattal, mert azt pont nem tudja szinte senki. Csak most pont, hogy nem azokkal tolt ki, hanem velünk, akiknek mondjuk azért számít az, hogy milyen jegyet kap. Mert hiszen akik kihúzták a gyufát, azok pont az a tipikus "nemtanulokleszarom" félék. Én is most csodálatosan lerontom a jegyemet, mert száz, hogy kettesnél jobb nem lesz. Persze a sok ökör hülyeségének az a pár normális issza meg a levét. Tapsvihar.

Most éppen semmivel

Hű, jó neked..