Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azokkal a kedves fórumtagokkal, akik egy hosszú cikknél csak annyit tudnak odabiggyeszteni a hozzászólásukban, hogy "hosszú volt a cikk" és ehhez hasonlók. Hogy lehetnek ennyire lusták? Pedig általában ezek a cikkek még nem is hosszúak szerintem... gyanítom, hogy akkor ők a könyveket is messzire elkerülik.
Másik: ma szóbeli vizsga lesz, a halálom. Inkább lenyomok 5 írásbelit, ha ezzel kiválthatnám az egy szóbelit, mert iszonyatosan drukkos vagyok.

Azzal, hogy beteg vagyok... suliba nem mentem már tegnap se, vasárnap 38 fokos lázzal csücsültem itthon. Tegnap jobb volt kicsit, ittam egy rakás ilyen forró (és minősíthetetlenül sz*r ízű) italport... nos, ma megint nem tudok aludni, elfogyott a zsebkendő, mert tesóm meg náthás, szóval vicces, mert papírtörlőt használok, ami nem éppen a lágy pamut érzését kelti, így rohadtul fáj, és piros az egész orrom. A torkom is fáj, be van gyulladva az is, levegőt tehát nem kapok, magyarán nem tudok aludni. Klassz. Százszor inkább mennék suliba és döglődnék ott 9. órában, mint ez...

~ Az olyan személyekkel van gondom jelen esetben, akik azt hiszik magukról, hogy ők a móka mesterek, és a legjobb oltós szövegűek. De ha valaki kétszer akkora oltást tesz rá, akkor már rögtön besértődik, feldühiti magát és próbál visszavágni valami ütőssel, hogy mégse ő 'a kezdeményező' maradjon alul. Gyűlölöm mikor valaki feltűnési viszketettségben szenved, és csak a szóf*sás hallatszódik az egész krákogásából.

~ Illetve az olyan lányokkal "tisztelet a kivételnek ! mielőtt még le lennénk szólva", akik tizenvalahány évesen a 4 éves korhatár szintet ütik meg agyilag (feltéve ha a fejük nem üres ). Tehát egyszóval: gyerekesek.

- A Facebookon lévő profilképeken amin 12 éves kiscsaj pózól csücsörítve a tükör előtt, kezében egy csúcs okos telefonnal rosszabb esetben fehérneműben
- Azzal az ismerősömmel, aki mindenért beköp és panaszkodik rám és ha egy rossz szót szólok akkor műsír, de ha segítség kell akkor jó vagyok
- Azzal a hülye Kell egy ház? reklámmal. Mikor fogja fel már hogy nem kell?

Az a házas engem is idegesít, kidobnám a tévét az ablakon, amikor meglátom :"D

Most írtam egy hosszú kérdést gyakorikérdéseken. Baromi hosszan gépeltem, már éppen átolvastam volna ellenőrzésként, mikor magától visszalépett a főoldalra. Na én olyan ideges lettem, hogy legszívesebben kidobtam volna a szar gépet az ablakon. És mielőtt valaki azzal jönne, hogy "ez legyen a legnagyobb bajod" közölném, hogy hónapok óta szenvedek ezzel a szarral, mert:
1. száz év, mire egyáltalán beindul, mikor bekapcsolom
2. sokszor minden egyes kattintásnál percekre lefagy
3. egy film vagy sorozat közben, vagy egyszerűen csak böngészés közben magától kikapcsol az egész
4. ez a mostani eset is ugye, hogy magától elcseszi a munkámat.

Komolyan agybajt tudnék kapni tőle. Annyira elegem van. Bocsi, ezt muszáj volt leírnom.

osztálytársammal,akinek semmit se ártottam

1. Régen eléggé naiv voltam (néha még ma is az vagyok), kb. azt is elhittem volna, ha valaki azt mondja, piros hó esik. Igen, rohadt vicces lehetett, de az, hogy valaki még mindig a szemembe hazudik, és azt hiszi, nem veszem észre, r*hadtul kiborító tud lenni, meg "ne mondjam el másnak", és amikor nagy nehezen észreveszi, hogy egy szavát se hiszem el, akkor én vagyok a nagy bunkó vagy valami olyasmiről kezd el hadobálni, amiről az előbb szó sem volt.
2. Ugye volt egy keret a tankönyveknél, aminél többet nem lehetett költeni, és rengeteg tantárgyhoz nem kaptunk munkafüzetet, vagy csak azt kaptunk (naagyon sokat érünk vele...), és kémiából, amihez csak tankönyv van, ráadásul nem vagyok egy zseni belőle, egy csomó feladat a mf-ből lesz a témazáróban... Írtam puskát, vagy négy oldal lett, és pirinyó betűkkel írtam, meg minden. Mondjuk úgy sem fogok tudni lesni, abban a teremben szinte lehetetlen küldetés.
3. Nem értem, miért nem lehet leszállni rólam. Aláírom, kövér vagyok, bunkó is, azonban ne mondja nekem senki, hogy a többi nem így viselkedik. De neem, engem kell piszkálni, külön meg kell nézni a címkét a ruhámon, hogy hanyas, aztán továbbkürtölni, hogy lehetőleg a fél suli hallhassa... Ezen sírok órák óta...
4. Mióta páran felfedezték a fiúk közül, hogy nem vagyok olyan rosszfej, azóta hülyéskednek velem, meg minden, ami eddig okés is, el tudom viselni, azt viszont már nem, hogy azoknak zavarja ez a csőrét, akik ugyanezt csinálják és/vagy azt gondolják, ők "menőbbek" nálam, közben alig beszélnek valakivel.
5. Valahogy nem fér a fejembe, hogy a legtöbben azt gondolják, muszáj valakinek tetszenie/szerelmesnek kell lenned, mert különben fura vagy. Meg ezekkel a hatalmas ambíciókkal teli agyakat is nagyra lehet értékelni (majd otthon főzök a férjemre oszt cső', na, ilyenkor tudnám a fejem a falba verni... hol élünk mi, az őskorban?). Persze, a legtöbb embernek fontos, hogy legyen Valaki az életében, elhiszem, de ha nem, akkor nem kéne rávágni, hogy őrült vagy. Meg azokkal, hogyha valaki tizedjére is elmondja nekik, hogy nem tetszenek neki, továbbra is folytatják az adott fiú utáni kullogást. Ha nem, nem, nem igaz? Vagy én tudom rosszul?

Utálom a tétlenséget, de nagyon. Ma alig tudtak feladatot adni a hivatalban, akárkihez fordultunk, így 8 órából szerintem olyan 5 és felet lazán elunatkoztunk.
Ráadásul kedves polgármesterünk valami csodával határos módon bent volt (akkor éppen volt melónk hál' istennek). Ezzel még nem is lenne különösebb probléma, viszont múltkor ő nekiállt panaszkodni rólunk, hogy "nem köszöntünk" (néha egy fülmosás nem ártana). Ma köszönök neki, még a szemembe is nézett és semmi. Mondom csodálatos, azért tud nyavalyogni, ha mi nem köszönünk neki, de ugyanez vissza luxus. Értem én, hogy magas beosztású tisztviselő, de az emberi etikettet olyan lealacsonyítónak tartja?

Ma mentünk volna eredményhirdetésre, erre megáll a vonat, és annyit hallunk, hogy a szokásosnál jobban beszélgetnek meg néznek kifelé az ablakon. Kiderült, hogy a vonat amin ültünk, elütött egy nőt, és amikor ezt megtudtam, elkezdtem remegni és szédülni.. Valami mindig történik..

Jelengleg a szerb tanárnővel és magával a szerb nyelvvel is. Utálom a gramatikáját, a szavakat, a szegényes szókincsét és a helyesírását is, ami nem létezik, mert olyan elvet követnek, hogy írd, ahogy kimondod vagy ahogy akarod (piši kao što govoriš, aha persze...) és ez mindenre vonatkozik, még a nevekre is. Számomra a szerb nyelvnél nincs nehezebb, talán a németet is előbb tudnám megtanulni teljesen, mint ezt, pedig amióta létezek, azóta Szerbiában élek. És mégis még angolul is sokkal jobban tudok. A cirill betűktől frászt kapok, egy oldal olvasás után fáj a szemem tőlük, olyan szavaik vannak, hogy nincs benne magánhangzó és borzasztó kimondani. A tanárnő pedig csak ad egy kétoldalas fogalmazást, hogy tanuljuk meg, aztán bemagoljuk, visszamondjuk órán és kész kaptunk egy ötöst, közben pedig az ég világon semmit nem tanultunk meg, csak valami kétszáz éves novella rövid tartalmát, amiről mellesleg fogalmunk sincs, hogy miről szól, mert mindenki otthon megíratja a szüleivel a tartalmat fogalmazásként, azt bemagoljuk és ennyi. Egy rohadt kérdésre nem tudunk válaszoni az olvasmány alapján, mert sem a kérdést, sem a szöveget nem értjük, de talán még értenénk is valamennyire, ha nem valami óbosnyák, óhorvát szöveget tanulnánk. Az osztály több mint fele nem tud cirill betűkkel írni és olvasni. Én sem tudok olyan gyorsan olvasni szerbül, mint magyarul, mert itt senkit sem tanítottak meg semmire az általános iskolában a szerb órákon. Alsóban 4 évig azt csináltuk, hogy sedi na stolu, gledaj na stolicu (ülj az asztalra, nézz a székre) és az egész osztály csak ezeket az utasításokat érti meg, mert a normális alapok helyett az van fontosnak tartva, hogy a nemtom' hányszáz éves régi szójárásban íródott mondának milyen a tartalma. Azt számít, hogy minél több olyan dolgot biflázol be, aminek még a jelentését sem tudod, annál jobb jegyet kapsz. És akkor még mindenki hőbörög, hogy nem tudunk szerbül normálisan... Lehet, hogy azért mert tíz éve semmit nem csinálunk, csak marhaságokat tanulunk, bezzeg egyikünk sem tudna segítséget kérni szerbül, vagy megkérdezni, hogy az x utca merre van, vagy hogy mennyi az idő... Sebaj, úgyis el fogok innen költözni.

A folyamatos, intenzív és soha véget nem érő jobb esetben tanulással, rosszabban magolással, és azzal, hogy minden hülyeség pont ebben az időszakban talál meg, és kikészültek az idegeim. Ha nem találom a fizika füzetem, képes vagyok ordítani is, és az agyamban annyira összekuszálódnak a dolgok, hogy van, hogy négyszer is el kell olvasnom egy mondatot mondjuk egy novellában, mert nem tudom felfogni elsőre, másodjára, de még harmadjára sem, annyira nem bírok rá koncentrálni. Rosszul alszom és elég rendszertelenül, mert van, hogy már nyolckor betakarózni és pihenni van kedvem, a másik véglet meg az, amikor még fél háromkor is fent esz a fene, és forgolódom. Minden füzetbe annyit írunk, hogy vízhólyagosak a toll/ceruzafogó ujjaim (a biológia/földrajz órákat már a hátam közepére kívánom a 45 perces jegyzeteléstől), van olyan tanár, akinek a hangjától már kiráz a hideg, heti hat matekunk van, ami körülbelül leszívja az agyam, és a magyar termet is elég sokszor látogatjuk. Ezen a héten "csak" egy egyest (bár az nem dolgozat volt) kettest és egy hármast szedtem össze, mert hülye vagyok a kémiához, hiába tanultam, a történelem kitűnő átlagomat meg dobhatom a francba, mert hármas tézét sikerült írnom, és most is hármast kaptam (bár a félévet két négyes témazáróval zártam, mégis ötöst kaptam, mert van érzékem a történelemhez, szeretem is, és csak ötös dolgozataim voltak). Arról meg, hogy a hármas után négyes legyek matekból év végén, kb. csak álmodozhatok most már. És akkor itthon is megkapom, annak ellenére, hogy hülyére tanulom magam, hogy "lusta" vagyok, ami egyébként nem igaz. Vannak osztálytársaim, akik hazaérve kockulnak, tévéznek, döglenek az ágyban vagy lógnak a városban, és semmit nem tanulnak, aztán írják a ketteseket. Ezek lusták. Amit én most csinálok, azt nem igazán lehet annak nevezni. Azzal meg éppen nincs tele a tököm, hogy az osztálytársaim nem tanulnak, csak idegesít, hogy mindenkinek tervei vannak, és mivel lusták, szedik a sok sz@r jegyet, pedig egyikük sem ostoba vagy buta, csak mérhetetlenül sokat lazsálnak, és sajnos nem érdekli őket az egész. Később majd sír a szájuk... Azt már, hogy órákat megint nem lehet tartani, nem is emlegetem.

Hogy most tudok leülni a géphez rendesen.Nincsen semmire időm.://

1. Unatkozom
2. A hülye pattanás hegek nem akarnak eltűnni
3. Pánikbetegség
4. Nincs itthon senki, és megbolondulok ha nem szólhatok senkihez
5. Mikor lesz már nyár, hogy mehessek a nővéreméknél
6. Nem nő a hajam
7. Kell csoki

De ezekkel mindennap tele van a tököm, úgyhogy..

Hogy mindenki túlreagál mindent.. olyan dolgokat vesznek véresen komolyan, amin én csak nevetnék egyet és 2 perc múlva elfelejteném.. aztán lehet én vagyok túl gyerekes.

A két hülye picsa osztálytársammal, akiknek gyerekeik vannak, és állítólag olyan qurvára elfoglaltak, mégis mindig velem foglalkoznak. Beszéljenek rólam, nem érdekel, de ne dörgöljék az orrom alá. A másik, ami felhúzott, hogy még ők vannak megsértődve ha megmondom nekik, hogy ne turkáljanak a magánéletemben, mert semmi közük hozzá, hogy én kivel milyen kapcsolatban vagyok... Mindezt az óvodás játékot 34 évesen játsszák, szánalmas.

Ó, hát annál istenibb tényleg nincs, mint amikor vadidegen emberek beleszólnak olyanok életébe, akikről sz.rt se tudnak. Hasonló velem is volt, amikor az unokabátyám új barátnője kezdett el pampogni, hogyan kéne viselkednem a barátommal. Megfenyegettem, hogy felrúgom, abbahagyta.
on: A Disney-channellel, akik képesek totál fake csajszikat leakasztani a sorozataik szereplőgárdáiba. Alapvetően nem érdekelne a dolog, ha a 9 éves unokahúgom nem lenne oda értük.

Ezek szerintem már pszichiátriai esetek, mert ha rajtam kívül 12 másik ember is azt mondja, hogy nem normálisak, akkor nem biztos, hogy én veszem nagyon magamra. A sima fenyegetés sajnos már nem elég Viszont örülök, hogy nálad működött a dolog, legalább nem volt olyan gáz az a nő

Az előbb találtam rá a FB-on egy rajongói oldal előzményei között arra a pofátlanságra, miszerint az illető az én cikkemet úgy állította be, mintha ő írta volna. Beszóltam neki, hogy ne idegen tollakkal ékeskedjen és belinkeltem az eredeti forrást. Micsoda pofátlanság! Az alatta lévő kommentekben meg a plagizálót tömjénezik, hogy milyen jó.

A másik: véget ért a március 15-i ünnepség és a kint, mellettem lévő székhalom elkezdett visszaáramlani a diákság által. De ezeknek meg annyi sütnivalójuk nincs, hogyha berakják az ajtó elé a székeket, akkor se ki, se be... Komolyan, ehhez akkora logika kell?!

Az osztálytársammal,aki lassan 5 éve élvezi,hogy piszkálhat,és beletiporhat a lelkembe. Amikor pitiáner dolgokon húzza fel magát,és ha rossz szót szólok,szalad anyuci szoknyája alá,és a szüleivel fenyegetőzik...