Ma éppen mivel van tele a tököd?

Annyira örülök, hogy végre itt a péntek. Csak éppen annak nem örülök, hogy holnap is ugyan úgy be kell menni, mintha egy rendes tanítási nap lenne.

Azzal, hogy éppen egy depis, önsajnáltatós barátnőmet próbáljuk interneten keresztül pozitívabb hozzáállásra bírni, de egyszerűen annyira passzív, és annyira pesszimista, hogy nem sikerül. Nyávog, hogy neki ilyen meg olyan dolgai nincsenek, és hogy ő ezért meg azért nem tud normálisan élni, mondogatja, hogy milyen az anyagi helyzetük, miközben napi tíz órát poshad a net előtt.

Most épp semmivel, minden happy velem.

Éppenséggel azzal adódott gondom, hogy az a szóbeszéd járta ma, hogy még Májusban is lesz gyakorlat, amitől teljesen padlót fogtam. Április végén a sulinak mindenképp vége (habár Május elején még írásbeli előtt be kell járni, de az a legkevesebb), és ezzel egyidejűleg azt hittem, hogy a szakoktatásaink is, mivel a drágalátos osztályfőnökünk ezt mondta még 1-2 hónapja, de most meg a gyakorlati helyen egyik osztálytársnőm szóba hozta, hogy úgy tudja Májusban is ott kell nyomorognunk hetente a konyhán, és emellett meg lett kérdezve a szakoktatónktól is, aki alátámasztotta... de én nem, nem akarom elhinni. Már túlságosan beleéltem magam, és cserébe ezt kapom.. Mintha nem is én lennék. Mindig csak a balszerencse. De szerintem ha meg is lesznek tartva a gyakorlatok, akkor a Május végi vizsgák miatt lesznek, vagy amiatt hogy egyik nap csak mi vagyunk a konyhán, és kell a segítség.. Én ezekre tudok gondolni. Mondjuk nem sok értelme van már, mert nem készít fel rendesen, pedig fél éve vállalt át minket, de csak 1 volt, hogy íratott velünk 4 tételt, a másik gyakorlaton meg szóba elmondta gyorsan a következő pár tételt, a többin meg szépen hazaengedett. Vagy majd az utolsó pillanatra szalaszt mindent? Lényegében csak be kell menni megfőzni, aztán kitakarítani magunk után.. Sose szabadulok meg ettől a börtön iskolától.

most az én felfogásommal van a baj?
nálam a "BFF" mérce onnan kezdődik,hogy feltétel nélkül bármit elmondhatok az illetőnek, és mellettem áll mindig minden körülmények között.
drága barátosnémnak fogalom zavara van...azt állítja,hogy az osztálytársával négyen BFF-ek vagyunk a csaj nálam még a barátság mércét se üti meg... sőt ki nem állhatom
+ elromlott az kurzol, és mindig ott van az a fránya homokóra...

A barátnőm nyalizásával...

Már megint túl sokat gondolkoztam. Késő este van, de nem tudok aludni (azarohadtkóla), és ilyenkor persze előjön minden sz*rság, amivel el tudom rontani a kedvem. Az, hogy milyen sokat kéne tanulnom, de mennyire nincs már hozzá erőm (nem így éjfél körül, hanem úgy általánosságban); az, hogy az egyik legjobb barátnőm, akit nyolc éve ismerek és sokáig az egyetlen barátom volt, teljesen megváltozott és már alig beszélünk; az, hogy túl régen találkoztam a testvéreimmel, és hiányoznak (és persze itt jön a már jól ismert "szinte nincsenek is testvéreim, brühü" gondolatom...); meg úgy általában, ami csak el tudja rontani a kedvem, az eszembe jut ilyenkor.

Röviden a rosszindulattal. Hogy egyesek ha az utcán meglátnak egy idegent és már egyből körültudják írni; miközben semmit sem tudnak róla. A kétszínűséggel; hogy nem tudják megbecsülni azt amijük van! Szóval amikor érzékenyebb kedvemben vagyok; mindig ilyen dolgokat sikerül sajnos kiszúrnom!

Azzal, hogy láttam egy Barbie reklámot a tévében, amiben Barbie kutyája a dolgát végezte. Ennyire kifogytak az ötletekből? Honnan jött a ötlet, hogy kakilós Barbie játékokat gyártanak?! Pff... (jó, tudom, óriási probléma )

Az ismerőseimmel. Piszok ritkán kérek szívességet, aki ismer, tudja, hogy nagyon ritkán kérek, de ha tőlem kérnek, segítek, akkor is, ha nem érdemlik meg... Lényeg a lényeg, minap kiírtam egy üzit FB-ra, hogy milyen ügyben kéne segítség. Akár konkrétummal, akár megosztással. Eltelt 2 nap és senki hozzá nem szólt, senki meg nem osztotta. Meddig tartott volna?! Ennyire egy nyamvadt bandája a közösségi oldalon, mint nekem, tuti nincs másnak. De ha valakinek valami kell, akkor írogat, meg kér, én meg vagyok olyan marha, hogy segítek. ira unom, hogy engem folyton mindenki kihasznál, de ha én kérnék segítséget vagy szívességet, le se sz*rn*k. És az se mentség mindenkinek, hogy nem látta vagy nem olvasta a kiírást. Elmehetnek a búsba, mind az összes, aki látta és letörött volna az ujja, ha rányom legalább a megosztásra. Tőlem aztán ezek után várhatnak szívességet, egy nagy lóbrokit! Nagyon-nagyon dühös vagyok. Bezzeg a sok marhaságot, értelmetlen sz*rt osztogatják, lájkolgatják.

Iszonyatosan szomorú igazság, de igazság: Az ember saját magát kivéve az égvilágon senkire sem számíthat.

Szerintem némelyik osztálytársam az én energiámból és türelmemből táplálkozik. Most is éppen a facebookos csoportban tépik egymást valami hülyeségen. Egyébként az iskolában egész álló nap a hisztérikus visítós röhögésüket kell hallgatnom, mert egyszerűen nem képesek normálisan viselkedni 16-17 éves létükre. Tőlük zeng az egész iskola, mindenkit idegesítenek, és ez csak nekik nem tűnik fel. Pénteken ápolástanon sem tudták befogni pofájukat (már elnézést), pedig már a többi osztálytársam is szólt nekik, hogy fogják vissza magukat, de ők tovább játszák az eszüket... És a tanárnő nem csak azt a pár csajt bünteti, hanem az egész osztályt. Nekünk kellett az ő idióta magatartásuk miatt röpdolgozatot írni. Annyira, de annyira elegem van már, hogy mindig mi sz*punk azért, mert egyesek nem tudnak kulturáltan viselkedni, hanem vísítoznak a folyosón, meg visszaszólnak a tanároknak. És az a legjobb, hogy az egyik visítós, hisztis csajjal az óvodába és az általánosba is együtt jártam, szóval kb. 12 éve tűröm szó nélkül, pedig úgy adnék neki egy nyaklevest meg egy oldalast is.

1. Minden tanár most döntött úgy, hogy dogát akar íratni. Az egyik számomra legnehezebb tantárgyból pár napja kiderült, hogy nem is abból írunk, amiből gondoltam, hogy fogunk.
2. A gépem hihetetlenül lassú, pár perc után teljesen kikészül...
3. Egy drága tanárom imádja a csapatmunkát, hát én már kevésbé. És megint olyan csodaságot talált ki, hogy az eszem megáll.
4. A kétszínű libuskákkal, akik csak nyalizni, megsértődni és hisztizni tudnak, meg azt hiszik, nem tudom, állandóan rólam beszélnek, és ők csodálkoznak, hogy nem akarok velük annyi időt tölteni.

Azzal hogy holnap suli.

Konkrétan az egyik állítólagos legjobb barátommal. Legalábbis az volt. De annyira meghülyült az utóbbi időben! Már nem is keresi se az én, se a többi barátunk társaságát, csak félrevonul olvasni, vagy másokkal dumál, meg tisztára gót lett az utóbbi hetekben, ami alapjában nem gáz, de most az, mert mióta elkezdett gótoskodni, egyszerűen rá sem ismerünk. Mondjuk, ma inkább Eminemre emlékeztetett, mert az egyik (fekete) kapucnis pulcsijának a kapucniját felvette... aztán, amikor megkérdeztük, hogy miért van óra alatt is kapucni a fején, arra csak azt mondta nagy komolyan: "mert ez elzár a külvilágtól..." mindezt a nyelvvizsga felkészítő angolórán, amikor éppen a hallás utáni szövegértést (vagy mit) gyakoroltuk... hát tényleg ennek volt itt az ideje. És tesin is, amikor az egész osztály együtt kosarazott (mármint a nagy része, a barátaim, meg azok, akiket többnyire bírok az osztályból - akiket régebben ő is kedvelt), erre ő? Nem jön oda hülyéskedni meg beszélgetni, mint régen, hanem szerez magának egy labdát, és azt pattogtatja a pálya távolabbi végében...
És nem tudom, se én, se a barátaim, hogy mit kezdhetnénk vele. Lehet, hogy beszélgetni kéne vele erről, de nem tudjuk, mit mondhatnánk.. néha inkább csak vállon ragadnám, megráznám és rászólnék, hogy vegye már észre magát...

Azzal, hogy állandóan hülye reklámablakok ugrálnak be nekem a képernyőn, csak úgy a semmiből. Néha akkor is, ha csak kattintok egyet. Borzaszóan idegesít, hogy a gépezésem fele abból áll, hogy ablakokat zárogatok be. Csak egy kérdésem van: miért? Ráadásul az állítólagos legjobb barátnőm feltűnően kerül engem a suliban...

avval,hogy az előttem ülő hátrafordul rám mosolyog, én meg ösztönösen elkapom a fejem, nem bírok a szemébe nézni. Ha szól valamit, akkor csak egy hát jót, vagy egy okét bírok kinyögni.
Meg is kérdezte, hogy hát jó? ennyi az összes reakcióm? #sos

Egy staritys taggal..

A némettanárnővel, minden évben április-május körül van német vizsga ezzel nem is lenne semmi baj, de még mindig nincsenek meg a tételek, plusz még lesz öt szituáció amik már meg vannak adva, de azok meg tök hosszúak és még meg kell tanuljunk öt tételt ami kb. 1-2. oldal. Meg mindig azzal jön, hogyha mi ennyi miatt hisztizünk, akkor mi lesz velünk majd az érettségin addig még van majdnem 2 év (sőt több mint kettő). Néhány tanáron kívül, mindegyik az hiszi, hogy csak az Ő órájára kell tanulnunk. Van két-három aki megérti, hogy miért nem tudtunk tanulni a felelésre vagy dolgozatra, de ritka mint a fehér holló. Jah és még a sz*rkeveréssel, nem tudom felfogni, hogy ez miért jó, most perpillanat nincs semmi ilyesmi szerencsére.

Jelen pillanatban több mindennel, de ami egy jó pár napja zavar az a nyárfa, nyírfa vagy tököm is tudja melyiknek az a vattás sz*rja. Világ életemben sohasem voltam allergiás tulajdonképpen semmire sem, de úgy 6-7 éve minden áldott nyáron szívózik velem ez a nyavalyás. Az egy dolog, hogy vörösek a szemeim, de már nem merem vakarni, mert nem akarok kötőhártya gyulladást kapni, amivel ismételten garantálhatok magamnak minimum egy hét szabadságot itthon. Csak az helyzet, hogy én nem akarok kimaradni, mert így is eléggé sokat hiányoztam már. A másik sajnos a két leletem. Imádkoztam istenhez, hogy a 18-as CRP csak legyen egy hibás adat, de alig egy hónap leforgása alatt csaknem a duplája lett. Sz*rban vagyok, hiszen ha még tovább nő az érték, akkor lehet, hogy egyik gyógyszerem sem segít. Milyen boldog voltam tavaly novemberben amikor is csak kemény 5-ös volt az érték, most meg megint kezdődik elölről a dolog úgy néz ki. Lehet, hogy kezdhetem elölről az egész szteroid terápiát, vagy az is lehet, hogy biológiai terápia lesz a vége, ami megint csak nem egy kellemes dolog. Infúzión keresztül megy, tehát kötött leszek és hetente többszöri kezelést jelent. Én nagyon remélem, hogy csak a recidiváló mandulagyulladásom áll a háttérben és nem kezd újra kiújulni a betegség. Bár így sem panaszkodhatok, mert tulajdonképpen október óta vagyok teljesen tünetmentes. Szóval durván fél évre sikerült elnyomni ezt a sz*rt. Király. Ja, meg a gépemmel. Párom hétvégén kitakarította, de így is olyan hangja van, hogy legszívesebben a Csendes óceánig rugdosnám. Lehet, hogy esedékes lesz bele egy új táp, bár egy új ventilátort a párom vett bele. Kíváncsi vagyok, ha belekalibrálja, akkor fog e javítani a helyzeten.

most azzal,hogy r""dt fáradt vagyok meg rossz a közérzetem de,hogy mitől azt nem tom... xdd