Ma éppen mivel van tele a tököd?

Ma kell tanulnom ugyanis holnap 4 oldalnyi vázlatból kell feleljek( irodalom Rómeó és Júlia) törire mert témazárót írunk(7.órában ) , fizika témazàró,kémia röpdoli,matek doga,földrajz témazáró úgyhogy zsírkirály

Azzal a bizonyos illetővel, akibe annyi fantázia nem szorult, hogy egyedi nicknevet válasszon magának. Rendben van, hogy töröltem magam, de azért egy olyan személy, akivel még beszélgettünk is, és el tudott volna érni twittteren, arra nem képes, hogy esetleg megkérdezze, nem bánom-e, hogy a régi nevemet használja fel, enyhén bosszantó. Természetesen ez ellen nem tudok mit tenni, de mégis szúrja a szemem, hogy egy önálló ötlet helyett inkább az enyémet használja fel, mindezt persze a hátam mögött, pedig lett volna lehetősége megkérdezni.

Elnézést, ha az én bajom eltörpül a topikba íróké mellett, de ha egyszer azok is leírják a problémájukat, akiknek a profil-ötleteiket lopkodják, én miért ne tehetném? Hát, most ez a bajom jelenleg... és persze a rossz idő. Tegnap csak egy percre mentem ki kabát nélkül, hogy átvegyem a postát, de sikerült megfáznom, így ma egész nap ramatyul voltam. Emellett pedig a borongós időjárás is csak a rosszkedvemhez járul hozzá. Remélem, hamar jobb idő lesz, ez az eső és szél már kezd idegesíteni így május közepén.

A szélviharral. Majdnem elvitt egy nagyobb széllökés, pedig nem vagyok éppen kicsi... A fákat, a növényeket meg a tetőről a cserepeket pedig viszi rendesen.

Azzal, hogy olyan az idő mintha ősz lenne.

Jaaa, és azzal, hogy az osztálytársaim olyan hihetetlenül perverzek és undorítóak és idegesítőek, hogy legszívesebben lehányatnám őket egy gorillával!!

Lassan 2 óra én meg nem tudok aludni a szél miatt... Komolyan néha fúj akkorát, hogy azt hiszem betöri az ablakot, de minimum leszedi a tetőt a fejem felől, mondjuk úgy, mint az egyik boltnak a közelben. A kutyámat egész nap nem mertem kiengedni az udvarra pisilni, mert amekkora ereje van ennek az orkánnak simán elvitte volna az alig 3-4 kilós állatot. Az áram persze megint elment, szokás szerint, de végül is ha lenne áram a tv úgyse működne, mert erős esőben és szélben nem jön a jel. Szóval maradt a laptop, ami már nem sokáig húzza, aludni meg nem fogok tudni, szóval maradt a legérdekesebb szórakozás a világon, amit úgy hívnak plafonnézés. Közben pedig reménykedem, hogy legalább addig lassuljanak a széllökések míg el nem alszok.
A másik pedig az, hogy körülbelül 7x mentem dokihoz az elmúlt 5 hónapban, ilyenkor mindig kiír egy hétre, én meg pótolhatom a házikat és a tanulnivalót... A poén az, hogy mindig ugyanaz a bajom, gennyes mandulagyulladás. Volt már egy ilyen "korszakom", még anno mikor 5-6 éves lehettem, akkor azt mondták, hogy ki kell venni a mandulámat, de anyu nem engedte. Pár hónapra rá már semmi bajom nem volt, de úgy tűnik 10 évvel később megint visszatért. A gyógyszerből már elegem van, lassan ott tartunk, hogy már nem hat az antibiotikum hiába szedem, alig tudom lenyelni és már komolyan elgondolkoztam azon, hogy szirupot fogok kérni a dokitól nem tablettát, mert ezt szinte lehetetlenség nagy és fájó mandulával lenyelni...

a facebookkal (megint) szerintem tök fölöslegesek ezek a posztok: XY Added a life event: in a relationship with YZ
(gondolom érthető,hogy mire gondolok) alatta meg 10.000. szeretlek, neeem én jobban szeretlek megjegyzés. igazából a posztokkal nincs bajom csak az alatt lévő nyálcsorgató megnyilvánulásokkal.

a másik kategória: a csaj megjelöli a fiú ismerőst a fényképen amin összeráncolja a homlokát, és közben csücsörít...(minden képen ugyanaz a grimasz) és nekem ezt mind látnom kell

A sok vizsgákkal. Komolyan, közeledik az év vége, már felvettek szerencsére abba az iskolába ahová akartam, akkor mégis mi a fenének kellenek még vizsgák? Nem lenne egyszerűbb írni egy témazárót aztán lezárni minket végre? A matekvizsgát még megértem talán, de fizikából minek? Főleg hogy tök homály nekem mindkét tantárgy. Az év eleji matekvizsgát még túléltem mert jórészt hetedikes anyagok voltak a tételek, de a mostani tételeket egyszerűen képtelen vagyok megérteni. A fizikáról meg ne is beszéljünk...Bemegyek az iskolába, nem hogy a tanár legalább segítene kidolgozni a tételeket, hanem folyton zaklat minket ezekkel a vizsgákkal, én meg hazamegyek és csoda hogy egy 5 percre fel tudok lépni ide vagy bárhová, mert segítséget sem lehet kérni nálunk a tételek kidolgozásában, egyedül kell csinálni. Örülök ha a kettes meglesz...:/

Az infóérettségivel. Mikor hazajöttem, még úgy voltam vele, hogy á, jó lesz ez, 2 részfeladatra nem kapok pontot az adatbáziskezelésből, de az még nem annyira vészes, amúgyis az ér a legkevesebbet pontot. Ehhez képest mostanra legalább 5 dolog eszembe jutott, amit jó eséllyel elrontottam, és ezek olyan banális dolgok, hogy kb. a hajamat tépem miatta... Egy nyamvadt gitárt kellett megrajzolni úgy, hogy pontokat kellett összekötni (basszus, mint az oviban...), de én persze nem elfelejtettem, hogy a húrokat vékonyabb vonallal kell meghúzni, mint a körvonalat!?!? Hát de. Meg ott volt 3 szinte egyforma gitár képe (jó, én laikus vagyok, nyilván nem egyformák), amiknek a hozzájuk tartozó névvel együtt kellett megjelenniük az animációban. Én meg csak emlékezetből párosítottam össze őket, és már nem volt időm leellenőrizni, hogy jók-e, mert ahhoz elölről kellett volna kezdenem az egészet... Az Excelben pedig az ittas vezetés miatti balesetek számáról volt egy statisztika, 2 évet kellett összehasonlítani, hogy mely megyékben romlott, illetve javult a számuk. Én hülye persze automatikusan úgy gondolkodtam matekos aggyal, hogyha kevesebb, akkor romlott...

Meg egyéb ilyen finomságok. Komolyan mondom, mindjárt sírógörcsöt kapok. Ha nem lesz meg az 5-ös, nem tudom mit csinálok...

Most éppen azzal, hogy beterveztünk egy londoni utat, már meg volt minden szervezve, kisebb variálások voltak, erre: a fél csapat lemondja. Ha ők maradnak, akkor lehet 2 kísérő ingyen, így meg csak egy lehet.
Az angoltanár pedig így az egészet lemondta, mert ha ő rosszul lesz, akkor mi mit fogunk majd csinálni, mert amúgy nem mintha nem tudnánk valakitől segítséget kérni, hisz nem mi vagyunk a jobb angolos csoport.. (Amúgy de, ha valaki nem vette a szarkasztikus "hang"lejtésemet)
Hát de b.sszus, most komolyan, ilyen hozzáállással, mi van ha mégis jöhetne 2 kísérő, és mind a kettő egyszerre csak rosszul lenne?! Így is fel lehet fogni..
És ami a legjobb: ezután pluszangolon még ő papolt nekem arról, hogy a realizmus gáz, és csak az optimisták érvényesülhetnének a világban...

A rengeteg év végi méréssel

A rossz idővel. Sikerült megfáznom egy nap alatt.

Az angoltanárnőm azt hiszi, hogy képesek vagyunk két oldanyi szót megtanulni a könyvből, perfekt fogalmazást írni, illetve megtanulni egy sztorit, hogy aztán emlékezetből leírjuk, ha nem is az egészet, legalább tömören. Egy nap alatt. Most lehet, hogy én vagyok a hülye, és ez nem sok, de nem ez az első alkalom, hogy ennyit ránk zúdít.

Az a legjobb amikor valakik csak úgy törlik velem a kapcsolatot és arra sem méltatnak hogy megírják hogy miért. Hát köszönöm szépen. Most akkor találgassak hogy az a személy vajon miért törölte velem a kapcsolatot...Nem vagyok szomorú miatta meg ilyenek, csak kicsit fura így ez az egész, hogy ők jelölnek be engem önszántukból, senki sem kérte őket és mikor bejelölnek, nem írnak üzit se hogy szia, mizu stb stb tehát az ember azt gondolná hogy azért jelölt be mert mondjuk szimpi vagyok neki vagy ilyesmi és esetleg beszélgetni akar velem, de nem. Csak úgy bejelöl aztán egyszer csak törli velem a kapcsolatot. Most mit várnak ezek az emberek, hogy én "fussak utánuk" és írjak nekik meg én kezdjek el velük barátkozni? Hát ha már ő bejelölt magától, akkor írjon ő előbb. Ha meg csak úgy bejelölt mert pl unatkozik vagy barátgyűjtögető és hirtelen törli a kapcsolatot, akkor legalább írja meg hogy miért. Szerintem ez megoldható lenne. A másik meg az amikor ugyanez történik csak megírja most a kedves felhasználó hogy törölte velem a kapcsolatot mert még sosem beszéltünk. Ez mind oké lenne, ha én jelöltem volna be őt és nem írtam volna neki. De épp ez a poén benne hogy ŐK jelöltek be engem és utána törli velem a kapcsolatot és írja hogy azért mert még sosem beszéltünk. Ilyenkor elgondolkodom hogy ezek az emberek tulajdonképpen mire is gondolnak ilyenkor? Most komolyan én írjak rájuk? Én visszaigazolom őket mert oké, biztos kedves emberek, barátkozni akarnak meg minden aztán ez történik...Hát szóval vannak furcsa esetek. De et még a jobbik eset, mert legalább akkor kapok valami okot hogy miért törölte a kapcsolatot velem. Nem haragszom egyik ilyen emberre sem, csak egyszerűen nem értem.

Ma barátnőmmel bementünk a városba, majd hazafelé jövet a buszon egy néni volt, le akart szállni, de mindenféle nagy szatyrok, meg vödrök voltak nála, gondolom, piacon volt árulni virágot, a lényeg az, hogy alig bírt levánszorogni, de senki nem ment volna a környékén oda, hogy leemelje neki a vödröket, sőt, még valaki meg is lökte, így is alig bírt járni, mire én meg a busz végéről észre vettem, meg elindultam volna, hogy majd leemelem neki, már nagy nehezen leszállt. Elképesztő, mennyire bunkók az emberek, és mennyire csak az önmaguk érdekeit nézik, és semmi szívük, nem tudnak segíteni olyanon, aki mondjuk rá van szorulva a segítségre. És még ott két nagyobb plázap*csa ott röhögött is rajta, hogy milyen lassan, meg hogy száll le, pedig ha valakin igazán lehetne röhögni, azok ők voltak. Az egész mindenségük mű volt, kiszívott, platinaszőke hajuk, húszcentis műkörmük, gondolom, egész napokat töltenek szoliba is.. Gyönyörű látvány volt.

Aztán szintén ma, mikor szálltam le a buszról, a buszmegálló melletti házban láttam, hogy egy nő veri a kutyáját. Szerencsétlen állat már így is csont sovány volt, kilátszottak a bordái, gondolom, enni sem kap rendesen, pluszba még verte is. Mindennél jobban gyűlölöm az állatkínzást, nem igaz, egyesek, hogy tudnak megverni egy kutyát (vagy akár milyen állatot), hisz ugyan olyan élőlény, mint az ember. Ha nem tud a kutyussal megfelelően bánni, akkor minek van kutyája?! Legszívesebben oda mentem volna, és azzal a kib*szott bottal a nőt vertem volna annyira el, mint ő a kutyát.

Továbbá elegem van az örökös ugráltatásból, és parancsolgatásokból. Nem igaz, hogy nem lehet egy nyugodt szombat estém anélkül, hogy egy óra leforgása alatt legalább öten benyitnak, hogy ezt csináljam, azt csináljam, meg ilyenek. Egész héten minden délutánt végig tanultam, mindenféle témazáró, meg ilyen-olyan javítások miatt, illetve május közepe van, kezdek belefáradni a mindennapi koránkelésbe, meg tanulásba, suliba járásba, elterveztem, hogy legalább ma este legyen nyugtom, megnézek valami filmet, satöbbi, ehelyett már megint mindent csináltam, csak filmet nem néztem.

Az olyan vadbarmokkal, akik azt hiszik, hogy nagyon vicces a beszólásuk, pedig - megsúgom - NEM az.

Azzal, hogy kiköpöm a tüdőmet, napi két csomag zsepit elhasználok, és -gőzöm sincs miért- az állkapcsom is fáj.

Effektíve mindennel. Kezdve azzal, hogy nem csak a holnapi naphoz, de alapvetően a hét többi napjához sincsen kedvem. Nem akarok holnap hajnalban kelni, és a munkához sincs túl sok affinitásom. Jelenleg átmentem szánalmasba, és sajnálom magamat, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok. Semmi nem jön össze, és ami össze is jön, azt is szépen elb*szom. Ha nem így lenne, akkor az nem is én lennék. Addig örüljetek, amíg nem kell a felnőttek dolgaival foglalkoznotok. Hirtelen eszembe jutott, hogy milyen gondtalan volt az életem amikor még óvodába jártam. Megpróbálok két minyonnal a saját kedvembe járni, de szerintem még azok is kevesek lesznek ahhoz, hogy elhajszolják a depressziós hangulatomat. Hát az élet sz*r, még hozzá nem is kicsit.

csak szimplán azzal, hogy nő vagyok

A múlt héttel. De azt inkább hagyjuk is, mert csak tovább fokozódnak a gondjaim. Én csak költőien teszem föl azt a kérdést mindennap, hogy lehet-e ennél pocsékabb napom? Ma már odáig fajult, hogy megírjam ezt. Reggel még nem volt semmi bajom. Aztán a 3. órán elkezdtem rosszul lenni. Először csak kiszáradtam, majd úgy éreztem, hogy ami takony van az orromba (már egy ideje rajtam van a nátha is) az lemegy a torkomba és abba fulladok meg. Komolyan. A szünetbe rosszul is lettem. Fel is tűnt az ,hogy falfehér vagyok és tényleg, a lábaimon se tudtam megállni, olyan rosszul lettem. Ezért a barátnőim segítettek haza kísérni, mert ha nem, akkor valahol összeesek. Mikor haza értem a szomszédból a másik barátnőm velem volt míg nem jött haza anyum. Komolyan, annyira rosszul éreztem magam. Gyenge volt a karom, a lábam. Mindenem. Mintha nem is élnék, egy darabig úgy éreztem. Komolyan, már megzavarodtam abba, hogy nem csinálok semmit ezért járkáltam a házba minden fele. Kicsit se néztem ki dilisnek. De ez megnyugtatott, meg vissza is nyertem az erőmet. Hányinger is kerülgetett, nem is kicsit. Mikor anyu haza jött, na akkor már tényleg jobban éreztem magam. De azelőtt tényleg úgy levoltam gyengülve, fizikailag és lelkileg, hogy örültem annak ,hogy tudom hol vagyok. Most pedig ott tartok, hogy nehezen tudok nyelni. Igazából nem esik jól nyelni, és az állkapcsomat se megmozdítani. Mintha le lennének fáradva. Tudom milyen hülyeséget mondok ,de így van. A torkom, mintha le lenne fáradva, meg a szám is.