Ma éppen mivel van tele a tököd?

A múlt héttel. De azt inkább hagyjuk is, mert csak tovább fokozódnak a gondjaim. Én csak költőien teszem föl azt a kérdést mindennap, hogy lehet-e ennél pocsékabb napom? Ma már odáig fajult, hogy megírjam ezt. Reggel még nem volt semmi bajom. Aztán a 3. órán elkezdtem rosszul lenni. Először csak kiszáradtam, majd úgy éreztem, hogy ami takony van az orromba (már egy ideje rajtam van a nátha is) az lemegy a torkomba és abba fulladok meg. Komolyan. A szünetbe rosszul is lettem. Fel is tűnt az ,hogy falfehér vagyok és tényleg, a lábaimon se tudtam megállni, olyan rosszul lettem. Ezért a barátnőim segítettek haza kísérni, mert ha nem, akkor valahol összeesek. Mikor haza értem a szomszédból a másik barátnőm velem volt míg nem jött haza anyum. Komolyan, annyira rosszul éreztem magam. Gyenge volt a karom, a lábam. Mindenem. Mintha nem is élnék, egy darabig úgy éreztem. Komolyan, már megzavarodtam abba, hogy nem csinálok semmit ezért járkáltam a házba minden fele. Kicsit se néztem ki dilisnek. De ez megnyugtatott, meg vissza is nyertem az erőmet. Hányinger is kerülgetett, nem is kicsit. Mikor anyu haza jött, na akkor már tényleg jobban éreztem magam. De azelőtt tényleg úgy levoltam gyengülve, fizikailag és lelkileg, hogy örültem annak ,hogy tudom hol vagyok. Most pedig ott tartok, hogy nehezen tudok nyelni. Igazából nem esik jól nyelni, és az állkapcsomat se megmozdítani. Mintha le lennének fáradva. Tudom milyen hülyeséget mondok ,de így van. A torkom, mintha le lenne fáradva, meg a szám is.

A stréberekkel, akik alig fektetnek a tanulásba napi 30-60 percnél többet, mégis bőven ötös lesz minden dolgozat, amit írnak. És akkor itt vagyok én, aki napokat tanulok minden hülyeségre, az agyam már jóformán sorvad a too much information miatt, de ennek ellenére sorba kapom a hármasokat meg ketteseket. Utálom azt, hogy valakinek elég kétszer elolvasnia óra előtt a dolgot és megírja hibátlanra a dolgozatban, én viszont akár fejre is állhatok, akkor sem lesz semmi. Egyszerűen igazságtalannak érzem. De nem is szeretnék olyan lenni, mint ők, mert akiket ismerek strébereket, mindegyiknek meg kell adni szóban vagy írásban mindenhez az instrukciókat, különben teljesen el vannak veszve, nem tudnak rögtönözni, sem problémát megoldani. Persze ez csak az én észrevételem.