offlineIdézet (itsjustme @ 2014.07.16. 00:41)
a férfiakkal. meg a nőkkel. meg úgy minden érző lénnyel.
mint már korábban is elpanaszoltam, nem rég ért véget a kapcsolatom. volt barátom - és egy személyben az egyik legjobb barátom -, nevezzük X-nek, bátyjával, legyen Y, sikerült jó barátságot kialakítanom, mindig meghallgatott, a kapcsolatunkban lévő zűrökben is próbált segíteni, a szakítás után meg próbálta tartani bennem a lelket, és eljutottunk addig, hogy már tényleg a barátomnak tartom, és nem marcangolok annyit X miatt.
Y, miután napok óta kétértelmű megjegyzéseket tesz, és olyanokról érdelődik, hogy csak a feminin férfiak jönnek-e be nekem, ma közölte, hogy én vagyok a legjobb ember, akivel valaha találkozott, és sosem volt ilyen boldog, aztán megkért, hogy tisztázzuk a kapcsolatunkat. meg is mondtam, hogy nekem ő csak egy jó barátom - a válaszból kiderült, hogy ő többet lát bennem. csodálatos, hogy újabb barátságom megy tönkre ezért, csak tudnám, hogy jött neki ez az egész, mikor egy hete ért véget az előző kapcsolatom, és ő is tudja, hogy még mindig X-be vagyok szerelmes, nem is tudom, mit gondolt. pedig az garantált, hogy ezután vele sem fogunk tudni úgy elbeszélgetni semmiről, mint eddig...
pár hónappal ezelőtt egy fontos barátnőmnek tartott személy szintén szerelmet vallott, és mondhatni hisztérikus rohamot kapott, mikor megmondtam neki, hogy ez nem kölcsönös, a köztünk lévő viszonyra meg azóta is kihat ez az incidens, hiszen már nem tudunk úgy beszélni egymással.
azelőtt egy ismerősöm exét én vigasztaltam, próbáltam segíteni neki kimászni a gödörből, mire őt is közelebb engedtem magamhoz, jobban megbíztam benne, és elhittem, hogy tényleg, lehet egy normális fiú barátom, hirtelen ő is letámadott, hogy neki ez több... ugyanúgy ahogy az azelőtti legjobb fiú barátomnak tartott egyén.
jó, eddig is tudtam, hogy valami kib*szott páratlan személyiségem van, és büszke is vagyok arra, amilyen ember vagyok, de mindennek van egy határa, nem igaz, hogy egyszerűen lehetetlenség kötni egy barátságot, ami az őszinte szereteten alapul, nem pedig azon, hogy milyen vonzalmat eredményez a másik félnél a személyiségem - mert hogy nem a semmilyen külsőm fogja meg őket, az biztos.
mint már korábban is elpanaszoltam, nem rég ért véget a kapcsolatom. volt barátom - és egy személyben az egyik legjobb barátom -, nevezzük X-nek, bátyjával, legyen Y, sikerült jó barátságot kialakítanom, mindig meghallgatott, a kapcsolatunkban lévő zűrökben is próbált segíteni, a szakítás után meg próbálta tartani bennem a lelket, és eljutottunk addig, hogy már tényleg a barátomnak tartom, és nem marcangolok annyit X miatt.
Y, miután napok óta kétértelmű megjegyzéseket tesz, és olyanokról érdelődik, hogy csak a feminin férfiak jönnek-e be nekem, ma közölte, hogy én vagyok a legjobb ember, akivel valaha találkozott, és sosem volt ilyen boldog, aztán megkért, hogy tisztázzuk a kapcsolatunkat. meg is mondtam, hogy nekem ő csak egy jó barátom - a válaszból kiderült, hogy ő többet lát bennem. csodálatos, hogy újabb barátságom megy tönkre ezért, csak tudnám, hogy jött neki ez az egész, mikor egy hete ért véget az előző kapcsolatom, és ő is tudja, hogy még mindig X-be vagyok szerelmes, nem is tudom, mit gondolt. pedig az garantált, hogy ezután vele sem fogunk tudni úgy elbeszélgetni semmiről, mint eddig...
pár hónappal ezelőtt egy fontos barátnőmnek tartott személy szintén szerelmet vallott, és mondhatni hisztérikus rohamot kapott, mikor megmondtam neki, hogy ez nem kölcsönös, a köztünk lévő viszonyra meg azóta is kihat ez az incidens, hiszen már nem tudunk úgy beszélni egymással.
azelőtt egy ismerősöm exét én vigasztaltam, próbáltam segíteni neki kimászni a gödörből, mire őt is közelebb engedtem magamhoz, jobban megbíztam benne, és elhittem, hogy tényleg, lehet egy normális fiú barátom, hirtelen ő is letámadott, hogy neki ez több... ugyanúgy ahogy az azelőtti legjobb fiú barátomnak tartott egyén.
jó, eddig is tudtam, hogy valami kib*szott páratlan személyiségem van, és büszke is vagyok arra, amilyen ember vagyok, de mindennek van egy határa, nem igaz, hogy egyszerűen lehetetlenség kötni egy barátságot, ami az őszinte szereteten alapul, nem pedig azon, hogy milyen vonzalmat eredményez a másik félnél a személyiségem - mert hogy nem a semmilyen külsőm fogja meg őket, az biztos.
Én is ugyanezt tapasztalom és már az agyamra mennek. Áprilisban szakítottam a barátommal közel két év után és végre örültem, hogy újra egyedül lehetek. Erre mit ad Isten? Pár hét elteltével írt az exem egyik haverja, hogy nem-e akarok filmezni nála, értem jön kocsival. Mikor elmagyaráztam neki, hogy merre hány méter, még meg volt lepődve és közölte, hogy ő sem akar komoly kapcsolatot. Akkor meg mi van? Ismerhetne annyira, hogy semmilyen komolytalan baromságba nem megyek bele, de sebaj, gondolom, egy próbát megért neki, bár azzal valszeg nem számolt, hogy így már barátok sem lehetünk...
Az előző incidens után egy hét sem telt el, amikor a volt legjobb barátnőm bátyja keresett meg, szintén azzal a szöveggel, hogy értem jön kocsival és kivisz hozzájuk. (Mindez este 10-kor jutott eszébe.) Mondtam neki, hogy ezer elmaradásom van itthon, fáradt vagyok és amúgy sem vagyunk baráti viszonyban. Erre mi történik? Óóó, hát nem kell nekünk együtt járni, csak szórakozunk kicsit... Aha, még mit nem. Álmodban (sem).
És amikor végre örülök, hogy nem jön több üzenet, másfél-két hét elteltével egy német barátom - akit évek óta ismerek, annak idején a kedvenc zenekaraink kapcsán vettük fel a kapcsolatot + gyakorolni az angol nyelvet -, nah szóval megírta, hogy az első beszélgetésünk óta nagyon sokat jelentek neki, és hiába van barátnője, akivel együtt él és akit szeret, engem is szeret és bevallotta, hogy a zenekarával dalt írtak rólam. Öhmmm, mi van? 
Nem is ismer... Nem is találkoztunk még... ezt hogy??
És még ugyanez nap egy tőlem 8 évvel fiatalabb kissrác is megírta, hogy szeret... merem remélni, hogy csak viccelt... mi van a hímneműekkel? Az agyukra ment a jó idő??
Az előző incidens után egy hét sem telt el, amikor a volt legjobb barátnőm bátyja keresett meg, szintén azzal a szöveggel, hogy értem jön kocsival és kivisz hozzájuk. (Mindez este 10-kor jutott eszébe.) Mondtam neki, hogy ezer elmaradásom van itthon, fáradt vagyok és amúgy sem vagyunk baráti viszonyban. Erre mi történik? Óóó, hát nem kell nekünk együtt járni, csak szórakozunk kicsit...
Aha, még mit nem. Álmodban (sem).
És amikor végre örülök, hogy nem jön több üzenet, másfél-két hét elteltével egy német barátom - akit évek óta ismerek, annak idején a kedvenc zenekaraink kapcsán vettük fel a kapcsolatot + gyakorolni az angol nyelvet -, nah szóval megírta, hogy az első beszélgetésünk óta nagyon sokat jelentek neki, és hiába van barátnője, akivel együtt él és akit szeret, engem is szeret és bevallotta, hogy a zenekarával dalt írtak rólam.
Öhmmm, mi van? Nem is ismer... Nem is találkoztunk még... ezt hogy??
És még ugyanez nap egy tőlem 8 évvel fiatalabb kissrác is megírta, hogy szeret... merem remélni, hogy csak viccelt... mi van a hímneműekkel? Az agyukra ment a jó idő??
11 felhasználónak tetszik:
Lehet mondani, hogy kegyetlen vagyok, de én úgy érzem, hogy az ember nem engedheti meg magának, hogy ennyire beleélje magát ezekbe a szerencsétlenségekbe, amik ellen nem tehet semmit, mert így előbb-utóbb összetörik és elveszti minden életkedvét és reményét. És ezt halál komolyan, TAPASZTALATBÓL mondom. Nem szabad hagyni, hogy az embert kikezdje a világ igazságtalansága, már csakazért sem.
Megzakkanok a repülő gondolatától is, de erős vagyok.
