Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azzal, hogy beteg vagyok ilyenkor..
Aztán nem tudok segíteni a házimunkában és olyan haszontalannak érzem magam..

Muhaha, ezt osztom

A fejfájásommal...

Hiába járkáltam orvostól orvosig, senki nem tud semmit. Még azt sem mondták, hogy esetleg migrén...
Elviselhető néha, de most pár napja az időjárás is rátesz egy lapáttal, és már napok óta sírógörcsben török ki, mert semmi nem jó. Nem tudok feküdni, ülni, játszani, netezni, zenét hallgatni, olvasni, a gyógyszerek nem igazán akarnak hatni, ráadásul kora reggel éhgyomorra veszem már be őket, mert reggel képtelen vagyok enni akármit is, és már lassan félek, hogy gyomorfekélyem is lesz..
Most is fáj, és már nem tudom, mivel kössem le magam, hogy ne is gondoljak rá, mert attól csak rosszabb...enni sem vagyok képes, és már komolyan kezdem fontolgatni, hogy én fogom felrobbantani az agyamat, nem várom meg, amíg magától robban... Még az is megfordult a fejemben, hogy az idegesség, környezetem miatt fáj-e ennyire, de már nagyon idegesít, és már nem tudom mit csináljak

Azzal, hogy a városi medencében éppen akarták leengedni a vizet, erre kiderül, hogy életveszélyes az egész. Annyira elegem van már, hogy ebben a városban mindent sorra zárnak le, kezdve a mozitól, a stadionon keresztül a mostani medencéig. Nehezen, de végül megtaláltam a hozzám illő sportot (úszás), erre ez van. Így kell kinéznie egy medencének pár nap esőzéstől és hidegtől, ahol naponta vannak edzések, meg gyerekek járnak úszni? 60-valamennyi(!) év alatt egyszer sem voltak képesek rendbe tenni, inkább hagyták tönkremenni. Ja, amúgy a Népkert másik végében pedig építik a teljesen fölösleges bazinagy sportcsarnokot (mert ugye a szomszéd városnak is van, úristen mi az már, hogy pont nekünk nincs?!), de viszont semmit nem tudnak rendben tartani. Amúgy marhajó, a futást (vagy egyáltalán az ízületeim akármilyen terhelését) megtiltotta az ortopéd még annó, viszont az úszás pont nekem való és még szeretem is, és most már ezt se... Most komolyan menjek a Tiszára úszni? Egy az, hogy nem is lehet nagyon, mivel ott strandolni lehet, nem intenzíven úszni, kettő, tele van szeméttel, egyszerűen gusztustalan. Gratulálok Zenta, bravó

Annyira elegem van...nem is tudom...magamból.

Amikor reggelente felkelek mindig örülök, hogy új nap, új dolgok...
De a végén mindig hülyének érzem magam

Akármit írok, mondok, akárkinek, arra soha semmiféle reakció (kivétel néhány eset). Én meg reagáljam le a másik dolgait rögtön más különben megsértődik, aztán még akkor is én vagyok a rossz.

Lehet felfüggesztem ezeket a dolgokat, itt is meg mindenhol, aztán naphosszakat gubbasztok kicsit, és jobb lesz, vagy nem, de igazából ilyenkor feleslegesnek érzem magam. Sőt az esetek többségében...inkább így.

A két debillel a Farin-ról szóló cikkem alatt. Éreztem, hogy az ilyenek tuti odatalálnak majd, de azért reménykedtem néhány valóban értelmes hozzászólásban. A remény hal meg utoljára, mint tudjuk...

Nagyon unom már, hogy a szüleim képesek engem okolni azért, hogy szr lett a múlt heti nyaralásunk, mikor én már tavaly nem akartam velük menni. De idén is elcipeltek, pedig jeleztem, hogy rohadtul nincs kedvem menni. Nem értik meg, hogy nekem nem valók az ilyen nyaralások. Egyszerűen nemtudom elengedni magam mellettük. Nekem néha kell egy kis zúg, ahol zenét hallgathatok, olvasgathatok, de ők ezt természetesen nem értik meg. Plusz énis azért voltam hibás, mert belefröcskölték a fülembe a vizet, és később már nemvolt kedvem lemenni fürdeni, nehogy begyulladjon. Megint én vagyok a 'problémás' gyerek, akit ismét pszichológus akarnak hurcolni, főleg apám, aki nem tudja beismerni, hogy ő is rohadtul ilyen volt régen...

Azzal hogy ennyire figyelmetlen vagyok...

Hónapok óta gyűjtöm a pénz új kamerára.

Tegnap elmentem boltba és maradt nálam egy 5000-es. Jól zsebre vágtam. Aznap anya kimosta a nadrágom, de az ötezres benne maradt.
Így most kezdhetem szinte előröl a gyűjtögetést.
OFF:
Vagy azt még beveszik a boltban? ( semmi baja nincs csak levendula illatú)

Ma épp azzal, hogy nem lehet véleményt írni mert biztos lesz aki fennakad valamin és leb*sz, de persze tumultussal könnyű.
Továbbá az olyan szerzetekkel akik gyűjtik a hozzászólásokat és 2 "szavas" shiteket írnak ("dee jóóóóó", "hát őőőőőő" stb.)
Meg persze az írástudatlan csőcselékkel.
Ezenkívül azzal, hogy túl sok mindent jelentéktelennek tarok.
(na jó, igazából mindez nem csak ma dühít, de végső soron ma is)

így már én is jártam, csak nekem kicsit nagyobb köteg maradt ott, meg az apró persze anyu mindig kiszedi a zsebéből a dolgokat, de aznap pont elfelejtette (nekem rózsaillatú lett, és a srác akinél fizettem, elég furán nézett rám... )
Egyébként beveszik, mert semmi baja igazából. Ha ketté szakadt volna, akkor az MNB-be kellett volna küldeni, de így egyszerű dolgod van

Én igazán nem értem, egy kilenc-tízéves miért érez késztetést arra, hogy közösségi oldalakra regisztráljon. Nem azt mondom, hogy menjen barbizni és nézzen Minimaxot, de ha már netezik, akkor játszon online játékokkal, vagy valami (ahogy én is tettem anno, okés, tudom, nem is volt olyan rég ). Annak semmi értelme, hogy értelmetlen kommenteket ír és spameli az oldalt. Egy tízéves gépelni se tud rendesen. Nem azt mondom, hogy életkorhoz kötött a dolog, hiszen akkor nekem sem kéne itt pofázni tizennégy éves fejjel, de legyen már annyi eszük, hogy nem regisztrálnak mindenhová. (Ezen jót röhögtem.)
És az a baj, hogy a saját korosztályom is ezt csinálja. Egy mondatot nem tudnak leírni helyesen, mégis mindenhol hirdetik az igét. Sőt, a nálunk idősebbek is. És mondják magukról, hogy ők nagyon érettek. A netr*banckodásról meg már nem is beszélek. Ez az a téma, amin órákig tudnék csámcsogni, de most nincs hozzá energiám.
Szégyellem a korosztályomat, szégyellem, hogy 14 éves vagyok, és szégyellem a "tini" jelzőt, amit rámaggatnak, ezáltal degradálva engem.

Másik, hogy az öcsém ma jól felbosszantotta anyámat, és a napot egy kitűnő veszekedéssel zártuk. De jó.

Amellett azalatt a tizenkét óra alatt, ami a komment elkezdése és befejezése közé állt, kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen szánalmas az életem. Soha senki nem vesz észre, senki nem tud rólam semmit, olyan vagyok, mint egy kib*szott szellem, a barátaim társaságában is. Olyan tipikus "always talking but she can't be heard" típus vagyok. De miért? Okés, hogy szerény és visszahúzódó vagyok, de azért ennyire csak nem... Ráadásul én mindig próbálok kedves lenni, mindenkivel. Talán változtatnom kéne. Ki kéne mondanom a véleményemet, magamat kéne adnom. Na de akkor ezért utálnának. Annyira bonyolult vagyok egyszerűen... Vagy talán nem is bennem van a hiba? Áh, én már nem tudom.

Nekem magamból.Nem tudom,hogy mi érdekel,és hogy mihez kezdjek az életemmel. Már nagyon elegem van,és most félek is.

A "tini" jelző miért degradáló? A "tinédzser" jobban tetszik akkor már? Annyit jelent, hogy tizenéves vagy, semmi többletértelme nincs. o_o"



A lényegre tapintottál. Igen, pontosan ez a baj, hogy mindenkivel kedves vagy, és ezáltal padlórongynak tartanak a többiek, olyasvalakinek, akibe nyugodtan bele lehet törölni a lábukat, hisz úgyis akkora hülye, hogy megbocsátja. Most nem bunkóságból mondom ezt, hanem olyasvalakiként, aki a múltban ugyanebben a betegségben szenvedett. Igen, légy önmagad, mondd ki a véleményed és ne hagyd magad eltiporni. És ne tartson vissza az, hogy hátha megutálnak. Nem létezik olyan, hogy mindenki szeressen. Ha a nyuszikán van sapka, akkor azért kell megverni, ha pedig nincs rajta sapka, akkor meg azért, ahogy a népszerű vicc is mondja.

Jelenleg azzal hogy a kis taknyos lehendő hetedikesek milyen nagynak képzelik magukat.
Ezerrel posztolják az piás képeket hogy menőnek hidjék őket pedig még nem is ittam azt se tudják mi az a pia de azért ők már ittak szerintem nagyon szánalmasak.

Voltunk utcazene fesztiválon és egész nap beteg voltam, de hajnal kettőkor rávettem a többieket, hogy gyerünk bulizni (aranyosak voltak mert ott maradtak velem aznap a szálláson) Szépen betankoltunk a kisboltba és kiültünk a parkba iszogatni. Tudni kell, hogy ez az a rendezvény ahol mindenféle ember megtalálható és ez egyébként ad egy ilyen varázslatos pluszt az egész rendezvénynek. Éppen ültünk a lépcsőn amikor megjelent egy fiatalokból (15-17 évesekből) álló horda *majd megértitek miért ezzel illettem őket* és egy hajléktalan. Általában a hajléktalanokról az a kép ugrik be, hogy részegek büdösek koszosak, de a bácsi egyáltalán nem volt részeg sőt feltűnően koszos sem viszont a srácok mindannyian saturészegek voltak, volt egy "punk" (taraj bakancs tucatpiercing megvolt csak az ész hiányzott) aki kivett egy üveget a bácsi szatyrából illetve nem éppen kedves szavakkal illette a bácsi pedig próbált konkrétan elmenekülni persze mindezt az ájfon s60 telefonnal egy másik díszpinty rögzítette. Majd mikor a hajléktalan fel akarta szólítani a fiút, hogy hagyja már békén az belerúgott az acélbetétesével. Rohadtul szégyenlem magam, hogy nem téptem ki az összes vasat a fejéből viszont elküldtem az anyjába vissza, addig hál istennek a bácsi meglépett, de akkor is az édesanyja nyelhetett volna nagyobbat, hogy ilyen fatális hiba ne születhessen meg még most is szétbac az ideg ...

Igen, tudom, és teljesen megértem, hogy ezt használják. Talán nem is a jelző maga zavar, hanem amilyen stílusban (és más szavak kíséretében) ezt mondják (a szüleim és a tanáraim).

Valóban így lesz a legjobb. Hát megpróbálom, nem mondom, hogy holnaptól gyökeresen meg fogok változni, de azért igyekszem, mert ez így nem mehet tovább. Hálásan köszönöm

A gépem és az internetem úgy gondolta,hogy meg akar halni.Az előbbi olyan mintha mindjárt felrobbanna,az utóbbi pedig olyan lassú,hogy nem bírom kivárni míg betölt.Nem kicsit voltam ki emiatt,áhh dehogy.

Úgy érzem,hogy én sem tudom ki vagyok.

Annyira fel tud húzni,mikor valaki szeret xy-t,de mindig keresi benne a hibát és meg is említi és folyamatosan szidja és ócsárolja.De,az a lényeg,hogy Ő szereti!!

A cicával. Imádom a kicsi fejét, de néha az agyamra megy. Beleül a tányérba és a billentyűzeten mászkál (tegnap majdnem elküldött valakinek egy rakás értelmetlenséget ), szóval sürgősen meg kell nevelni, mert az, hogy a tányérban üldögéljen, egy cseppet sem higénikus.
Kint unatkozik, bent meg keres valakit, akivel játszhat, más kérdés, hogy ilyenkor reggel kómásan nincs energiám egy pár hónapos kiscicával fogócskázni a lakásban.

nem tudok aludni pedig álmos vagyok, biztosan sok volt a kávé

Ma felhívott a srác, akibe totál bele voltam (vagyok?!) zúgva. Éppen nem voltam telefon közelben akkor, így fészbúkon írtam neki, hogy mit akart. Na és elkezdte azzal, hogy ő beteg. Egyébként jelezném, hogy több, mint egy hónapja nem beszélünk, mert miután lesmárolt, összejött a legjobb barátnőmmel. Na szóval írta, hogy ő beteg, sokszor nincs önmagánál, stb., és olyan tüneteket mondott, amik nekem skizofréniára utalnak. Aztán bocsánatot kért azért, amit velem tett, de én nem tudok ezért megbocsátani, ezt pedig vele is közöltem. Elkezdett bunkózni, hogy értsem már meg, hogy ő ezt nem így akarta, csak meg akarja magyarázni, mit miért tett, ne haragudjak rá. Mondtam, hogy igenis haragszom, mire a fejemhez vágta, hogy nekem legjobb barátnőm sose volt fontos, ha megszakítottam vele a kapcsolatot azért, mert ők járnak. Persze még ütötte a vasat, hogy én őt csak kihasználtam, meg egyebek. Irtó sz*rul esett. Persze én is vettem a keményebb formám, és óriási veszekedés lett ebből. A végén írta, hogy ő ezt már egyenesen élvezi. Ekkor telt be a pohár. Elküldtem a búsp*csába, és letiltottam. Velem aztán ne szórakozzon. Annyira rossz, hogy végre, egy hónap után túlteszem magam rajta, erre ez a s*ggfej már megint belegabalyodik az életembe, és képtelenség kirángatni belőle. És a legjobb barátnőm őt választotta anno. A srácot, aki eleinte úgy indított neki, hogy majd átveri. A srácot, akit akkor csak egy hónapja ismert. Ez a srác fenekestül forgatta fel az életemet. Ez a srác egy aljas, hazug dög, semmi több. És ez oltári nagy dolog, mert én nem szoktam ilyeneket mondani az emberekre...
Egyébként a viharral is tele van a tököm, de ez a kisebb gond.