Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nem tudom, ki ismeri a hollywood newsagency-t... Hát ő ugyebár most csinált egy "ájsz báket cselendzs" videót, azzal a különbséggel, hogy ő nem öntötte le magát vízzel, csak adományozott. (Na jó, nem magát, hanem a virágot locsolta le jeges vízzel, meg cicának öntött jeges vizet de ez most mindegy) Erre jön egy retardált és írja, hogy "Még ahhoz se volt tököd hogy leöntsd magad vízzel -.-"
Na de most komolyan, melyik a normálisabb választás? Hogy tüdőgyulladást kapj, vagy hogy adakozz egy alapítványnak?! De az a baj, hogy ez az ember 60 "lájkot" kapott...

Sajnos még mindig vannak olyan gerinctelen emberek, akiknek az a kedvenc időtöltése, hogy rólam talál ki hülyeségeket vagy engem beszél ki, mert én annyira, de annyira fontos személy vagyok. Ha ilyen nagy a szája, akkor miért nem a szemembe mondja.? Jah, hogy ahhoz már nincs mersze, bocs.
Rohadtul nem várom az iskolát. Nagyon nem. Nemakarok fél 6-kor felkelni dél helyett, nem akarok fél 11-kor már aludni, amikor mindig 3-kor alszom el és semmi energiám nincs tanulni. Komolyan. Idén jönnek be a szakmai tantárgyak, állítólag gyakorlatom is lesz plusz angolból érettségizem és semmi, de semmi kedvem nincs hétfőn kisétálni a buszmegállóba, felszállni a buszra, és elmenni abba a retek iskolába. Másra sem bírok gondolni, mert mindenki ezzel idegesít a környezetemben. Ráadásul a nyaram is egy nagy szrt ért, mert még jóidő is alig volt. Még a ventilátort sem vettem elő nyáron egyszer sem.

A hülye emberekkel...

ismerős a helyzet, ha ez megnyugtat: ezzel nem vagy egyedül

Nem akarok suliba menni, az infotanár és a tesitanár megint egész évben nekem fog rinyálni, ráadásul segghülye vagyok kémiából, a tanár ott is engem basztat, és még le sem telt a határidő, máris teremváltás lesz, a suli legszarabb szegletébe fogunk kerülni, alattunk a tanári, és a fiuk mindig kiborítják a tanárokat, a mi osztályunkat szapulja mindenki, hát mostmár az egész tanári tőlünk fog zengeni, és minden tanár az órákon miattuk ordibál, és egyszer miattuk fogok megsüketülni... ráadásul új matektanárunk lesz, és mindenki tudja, hogy a sulinkban csak szar matektanárok vannak, úgyhogy mindenki be van fosva, hát még én, a tanáraim 90%-a ígyis engem basztat, szóval...szar ügy

ma kaptam meg a könyveket, és mindegyik kb. 300 oldalas.. mi lesz itt érettségire??

Nincs is jobb annál amikor pár nappal évnyitó előtt ledönt a lábamról a nátha...

Nem találok egy tökéletes méretű és kinézetű képet a kedvenc sztáromról

Elég hosszú, és még mindig szarul érzem magam tőle, meg feldúltnak...szóval a nővéremmel. Ma kezdett dolgozni, és ha elmegy munkába, akkor délután ha jön haza, akkor kész idegbeteg (bár fogalmam sincs mitől, senki nem tudja...). Szóval ma is egy ilyen nap volt, haza jött, én elmentem vásárolgatni ezt azt tanévkezdéshez. Aztán hazaértem, és persze kezdődött minden. Beültem géphez, és fülessel szoktam zenét hallgatni, filmet nézni stb, és nem hallom vagy nem rendesen, amit mondanak. Feltette a kérdést: takarítanék-e a szobában? Hát mondom mivel idegbeteget játszik, inkább nem válaszolok, majd csak lenyugszik...na itt kezdődött minden. Egyből voltam minden, csak matyóhímzés nem, és amikor azt mondta, bunkó vagyok, azt merészeltem mondani neki: nem csak én. Több sem kellett egyből kiabálni kezdett, mint aki félt. Egy ideig tűrtem, és nem szóltam vissza túl erőszakosan, meg semmi. De amikor visszaválaszoltam, és utána nem akartam tudomást venni erről, és kitépte a fülest a fülemből...kicsit kiakadtam...nem is kicsit. Aztán jött minden, mindent a fejemhez vágott, én is az övéhez. Szó szót követett, aztán mintha olyan menő lenne, beállt, és nekem kellett tőle bocsánatot kérnem. Hát én nem engedtem ennek, mivel nem én voltam a durva...mondtam is, hogy majd ha ő bocsánatot kér. Bocsánatot kért, aztán én úgy gondoltam, hogy még nem, mert minek?! Voltak már durva húzásai de ez vitte a pálmát...és ebből nem engedek...inkább leszek bunkó, de azért nekem is van önbecsülésem, jogom, és egyebeim...szóval így mára ez túl sok volt nekem. Túlságosan. Van még néhány részlet, de a lényeg ez..az agyamra megy, és 30 évesen itthon ül és a virtuális farmját gondozza...

Az időjárással, azzal, hogy mindjárt suli, anyámmal, a fülhallgatómmal, hogy sosem tudom kibogozni és csak a fele szól, a Mozillával, hogy mindig összeomlik... Ideges lettem így estére.

Nem várom a sulit. A legkevésbé sem. Tudom, hogy rohadtul izgulnom kéne, hogy "úristenúristen, gimis leszek, wá". Aha, persze. Bárcsak izgulnék... csak simán "nem várom". Nem tudom, hogy ez rossz előérzetnek számít, vagy csak az a baj, hogy nem tudom, mi vár rám, és ezért vagyok nyugtalan. Akárhogy is, jövőhéttől újra napi 6 - 7 (vagy 7 - 8) óra kínlódás vár majd rám olyan emberek között, akiknek jelentős részét nem bírom (nem olyan nagy az én "szeretett városkám", hogy suliváltáskor 3 - 4 ismerősnél többnek kelljen búcsút mondani). Ja, és az, hogy ezután a 7 - 8 óra után hazamehetek, az nem azt jelenti, hogy vége a szenvedésnek, mert utána még 3 - 4 órát kell majd a házikkal tölteni. De, gondolom, ezekkel senkinek sem mondtam újat, úgyhogy hagyjuk is. Jó iskolakezdést mindenkinek!

A folyamatos megfázással/náthàval, de azzal nagyon. Tudom hogy elég sz@r az immunrendszerem pedig már így is csomó vitamint stb. kell szednem de akárhányszor elkezdődik a suli mindig lebetegszem hol jobban hol kevésbé. Most nem igazán akartam hiányozni 2 hét után de 3 napig bírtam csak bent utána tegnap kb összeestem mire hazaértem a suliból azóta is az ágyban teázgatok és csak remélem hogy jövő hétre végre kilábalok ebből...

Egyenlőre minden a megszokott...

Az utálkozókkal. Jó értem, nem szerethet mindenki mindenkit, de akkor is. Ha nem szeretünk valamit, akkor nem is foglalkozunk vele, vagy tévedek? De azok, akik folyton szidják a kedvenceimet, az már nekem is nagyon rosszul esik.

Szinte semmit nem aludtam. 3 után valahogy letudtam kapcsolni a TV-t és behunyni a szemem, de aludni képtelen voltam. Nemtudom miért, de gyakran fáj a térdem, de annyira, hogy gyógyszert kell beszednem, hogy egyáltalán letudjak feküdni az ágyamban. Most perpillanat jegelem, mert bevan dagadva. Ilyen nem szokott lenni, persze, hogy 1 nappal évnyitó előtt kell, mikor magassarkúba akartam menni.

semmivel. MÉG.

Náthás vagyok,és fáj a torkom,és a fejem,és alig tudok aludni,kényelmetlen az ágyam,és gyerekek sikoltoznak .és hideg is van és mindig pisilni kell és most utálom a hajamat.

3 napja csak vele álmodok aki tetszik és ezt nem tudom elhinni persze örülök neki meg minden csak furi...

Rájöttem, hogy akármennyire is jól hangzik nyolcadikosnak lenni, ez az év is egy rakás kaki lesz. Először is, még mindig tele leszek sulin kívüli elfoglaltságokkal. Ezek mellett 1-2 óra szabadidőm lesz talán naponta, de persze még annyi se, hiszen valamikor tanulni is kéne, mert mostantól nem lesz elég pár perc alatt összecsapni a házit. Aztán még mindig nincs párom a farsangi keringőre, és valószínűleg nem is lesz. Aztán jön a felvételiidőszak: tudom, hová szeretnék menni, de hogy milyen szakra, arról fogalmam sincs. Plusz lehet, fel sem vesznek. Aztán ottvannak sz osztálytársaim, akik még mindig retardáltak. És ahogy látom, az érkező két új osztálytárs fel fogja ám rendesen kavarni a békét... És megint aludni kell majd tízkor, legalábbis az öcsémnek, de mivel a szobánk még mindig közös, ez rám is vonatkozik. És akkor itt a másik dolog, amiből elegem van már megint: a kicsi lakás, a közös szoba, a semmi magánszféra otthon, és a mindenben turkálni akaró családtagok. Ezt most inkább nem ecsetelem, mert túl sok lenne. Bár mit is várok el egy olyan helyen, ahol a vécéajtó is homályosított üvegből van...

Most épp a familiárisan hiperpigmentáltakkal...tegnap állok a buszmegállóban, és hallgattam a zenémet, és elvoltam mélyedve az én kis világomban. Oda ül egy nő a 2 gyerekével. Eddig még semmi gond. De utána jelentkezett a jó szülőségnek a következménye. Először kérdezték, hogy jön-e a busz? Hát mondom jön, de ott a menetrend, azon rajta van minden. Aztán visszamélyedtem a világomba. Aztán hallom, hogy a kisfiú folyamatosan kérdezi jön-e a busz. Egy idő után már húzta az agyamat, de gondoltam, majd megnézik a menetrendet...várhattam...utána a kislány kezdett el kiabálni, hogy mondjam, mikor jön a busz. Hát inkább nem figyeltem, és amikor már kezdett elegem lenni belőle, valami olyat csinált, amiért én legalább 3 olyan sallert kaptam volna, hogy nem kelek fel egy hétig sem. Elkezdte rángatni a ruhámat, én meg szóltam az anyjának (már ha lehet ezt mondani), hogy meg kellene nevelni a gyereket. Aztán még 2 perc elteltével, kicsit lejjebb vettem a hangerőt, hogy azért még se süketüljek meg teljesen, de valami más ütötte meg a fülem. A kislány állt mellettem, és azt a szót kántálta, hogy 'sz*rocska'... Na én ettől kiakadtam, nekem ilyet ne mondjon egy kislány, akinek még a magzatburok a fején van szinte. Szóltam az anyjának, hogy szóljon rá, vagy csináljon valamit, mert olyan pofont adok neki, hogy megtanul imádkozni rögtön...engem a szüleim normákisan megneveltek, és ilyet nem mernék csinálni. Sem előttük, sem sehol...De ami még inkább idegesít, még most sem beszélek olyan csúnyán, mint a mostani tizenévesek, vagy a fiatalabbak...(na jó csak ha nagyon ideges vagyok ) Szerintem ez már tűrhetetlen..legalábbis számomra az...