Ahogy látom, mindenki a suli miatt bosszankodik, hát jövök én is, bár az én problémáim eltörpülnek a többi komment mellett.
Először is: idén a kerületi általánososok kaptak ingyen tanszercsomagot, ami szép és jó, de van vele pár probléma. Először is gyerekrajzok vannak a füzetek borítóján. Nekem ez megfelel, végülis teszek rá, milyen füzetből magolom be a képleteket. De az osztály nagy része úgy gondolta, ők túl szvegek a holmi ingyen füzetekhez, és beszerezték a csicsás, drága, márkás füzeteiket. Szerintem egyedül leszek, aki az ingyenes csomagot használja, aztán kapom majd a beszólásokat az osztályelittől, hogy milyen csóró vagyok...
A másik probléma ezzel, hogy négy vonalas és három kockás A5-ös füzet nem elég. Mindhárom kockásat elhasználtam matekra, mivel idén háromféleképpen osztottak fel minket, és mindháromfajta matekórához külön füzet kell. És nem maradt fizikának, de sebaj, hamarosan szerintem elmegyek a Teszkóba, és veszek tízforintos füzeteket, ahogy szoktam.
Másodszor: bitches, bitches everywhere. Az osztályom ugyanolyan gyökér, mint tavaly. Ma volt az első ének óránk (igen, olyan is van még nekünk, mert feltétlenül szükségünk van rá), és az osztályom a r*bancokkal az élen egész végig üvöltözött, dobálózott, röhögcsélt, ugrált, táncolt, mindent csinált, csak azt a szerencsétlen tanárt ignorálta. Szegényt kezdem sajnálni, olyan kedves és szelíd bácsi, soha nem bántott senkit, és ezt kapja: a kutya nem figyel rá a saját óráján.
Harmadszor: a menza. Lassan egyedül maradok menzásként az osztályban. Idén változtattak az ebédeltetési rendszeren: ötödik óra után mehetünk le az ebédlőbe. Alig van hely, az ebédeltetős tancsinéni full ideges, mindenkit elhord mindennek, ha nem jó helyre ül le, vagy visszautasítja az egyébként ehetetlen levest. A kaja még mindig rossz, de ez a legkevesebb. Mostmár kicsik is az adagok, tehát ha netán valami ehető lenne aznap, úgyis éhenmaradok. Illetve azért is éhenmaradok, mert rohanni kell, vagy órára, vagy mert másoknak át kell adni a helyet. Arról már nem is beszélve, hogy jönnek a r*bancok a hétcéből, leülnek, és kaja közben sznepcsetelnek, vagy mittomén, de el nem szakadnak az ájfónjuktól. Aztán egy után tíz perccel azt hallom, hogy jönnek ki az ebédlőből, és azt diskurálják, hogy nem tudnak kimenni együtt a suli elé rajulni, mert egyikőjüknek órája van még (ami tíz perce elkezdődött).
Negyedszer: alig lesz szabadidőm a különóráim miatt. És akkor valamikor a felvételire is kéne készülni. Az is itt van a nyakunkon. De jó.
És most egy más téma: az öcsém. Mióta ma itthon van, kockul. Hét felé kitalálta, hogy lemegy a földszinten lakó fiúhoz, és együtt fognak májnkráftozni. Az 'együtt' jelentése: Tomika lent, Vincuska, az öcsikém idefent, mindenki a saját lakásában talalható gépen, valami szerveren játszanak, és közben szkájpon diskurálnak játékbeli ügyeikről. Pontosabban üvöltöznek, olyasmikről, hogy "TOMII ADD MÁR IDE A FAKARDOT, MERT MEG FOGOK HALNI, ÉS ELVESZTEM A REDSZTÓNOMAT ÉS VÉGE LESZ AZ ÉLETEMNEK!!". És itt ülök tőle két méterre. #szeretlekközösszoba
Bocsi, ha nem egetrengető problémák.