Ma éppen mivel van tele a tököd?

Semmi kedvem a holnapi családi összejövetelhez. Inkább gubbasztanék egyedül a sötétben.

1:19-nél a hölgy arca tükrözi az én érzéseim is Julia véleményéről.

a saját nememtől kell hánynom. mert borzalmas, hogy a lányoknak inkább a páwák kellenek akiknek szét van lőve a füle ilyen hamis karátokkal. én meg lehetek bármilyen kedves esélyem sincs mert nem úgy öltözködöm mint a rossz bu.zik. mert lehet h maradi vagyok de én udvaroljak már egy lánynak ne fordítva. bu.ziztak már le engem is csak mert vasalom a hajam mivel az emo és a rocker stílus átmenetét képviselem, de nem vettem magamra miért is venném attól aki pink pólót hord?

na végre valaki...tök igazad van,és mindegyik fiúnak inkább úgy kellene öltöznie,ahogyan te öltözöl..bármilyen is az.xD A srácoktól,akik meg még fülbevalót is hordanak,azoktól ki vagyok...fú,de hülyén néznek ki

1. iskola
2. sokat kell tanulni mert bejött egy csomó b*zi tantárgy -.-
3. alig van időm valamire az edzés mellett
4. edzésen megzúzódott a nagylábujjam és úgy volt meg kell műteni...
5. nem kellett és alig tudok menni
6. elegem van az emberekből
7. még élni sincs kedvem

ja és még ma kaptam egy 1-est is matekból -.-

Nem is tudom, hogy egészen pontosan mivel...
Emlékszem, még május végén/július elején olyan egyszerű elképzelésem volt a jövőről. Megnyugodtam, hogy letudtam a nyelvvizsgát, mindenből lezártak, és egy - két héten belül elhúzok az általánosból, amiből már a végtelenségig elegem volt. Sőt, nem csak nyár elején, egész nyolcaidkban azzal áltattam magam, hogy ezt az évet végigszenvedem, és utána minden jobb lesz. Akkor úgy képzeltem el, hogy a gimiben, egy másik helyen majd minden más lesz, könnyebb, mint addig (persze nem a tanulásra gondoltam), vagy legalábbis kevésbé unalmas. És nem. Nem és nem. Persze, más a hely, de az elmúlt három hétben megbizonyosodtam róla, hogy ezen kívül minden ugyanaz, és ez így is marad. Megszoktam, és rohamosan kezdem megunni is, az egész életemmel együtt. Nincs semmi érdekes, nem történik semmi, hacsak az nem számít, hogy végtelenül sok órám van és végtelenül elveszettnek és üresnek érzem magam. És ez nem fog változni, mert ebben a k*va városban sosem változik semmi. Az emberek sem változnak, legfeljebb elmennek innen valami kevésbé deprimáló helyre. És olyan hülye és naiv voltam, hogy ezt nem gondoltam végig annak idején, és abban reménykedtem, hogy a dolgok így vagy úgy valami érdekesebb fordulatot vesznek, ha átkerülök egy másik suliba. Ez az én bajom, túl sokat álmodozok... a jövőmet is mindig egy regénybe illő csavaros valaminek képzelem el, és képtelen vagyok elnyomni magamban ezeket az álmokat, képtelen vagyok nem reménykedni bennük, közben meg én is tudom, hogy becsapom önmagamat. A végén meg persze pofára esek, ahogy most is, és akkor rinyálok az élet kegyetlensége miatt.

hát hogy is kezdjem?
van egy osztálytársam, akibe szerelmes vagyok. ma felszáll a villamoson...egy csajjal, aki cipelte a pulcsiját (ez már eleve nem tetszett nekem, hogy mégis mért cipeli a pulcsiját) és ekkor látom, hogy csókolóznak mondanom sem kell, azt hittem ott sírom el magam
van egy másik osztálytársam is (ő nem fiú ) és ő összevissza pasizik. és ez engem marhára irritál. még ráér pasizni, nem kell ilyen fiatalon elkezdeni, úgysem tart örökké az a kapcsolat, szóval...

Azért én nem általánosítanék, mert vannak lányok, akiknek abszolút nem jön be a páwaság. Sok olyan lányt ismerek, akiknek nem jönnek be a páwák, és én is közéjük tartozom. Igazából a páwák a pláza p*csákra hajtanak, akik olyan könnyen adják meg magukat, hogy 2 nap múlva már egymás ágyában vannak, és azt hiszik, milyen jó a párkapcsolatuk. S amikor ott hagyják őket, csodálkoznak. Nem értem, hova fejlődik a világ, mert akárhány srácot látok, mindegyiknek csőnadrág, V nyakú póló, ecsetfej, és olyan s*ggrázás, hogy azt még én is megirigylem

On: csak szimplán a világgal. Minden egyes kis elb*szott részével. Komolyan jobb volt, amikor még kicsi voltam, és minden olyan szépnek, és jónak, egyszerűnek tűnt. Nem foglalkoztam semmivel...most meg?! áááá..

Ott a pont. nem általánosítottam, csak ha valaki szétnéz az utcán akkor az tele van ilyen műanyag ""szerelmes párokkal"" amitől szintén hányhatnékom van. jah, csak a csőnadrág ártalmas oldalairól nem tudnak a páwák, nem baj nekik lesz kellemetlen amikor kaszkadőrködni akarnak az ágyban, nem nekünk.

Azzal, hogy miért kell ilyen sok tininek rendszeresen cigizni meg piálni? Egyik osztálytársam a napokban azon nyafogott, hogy most hogyan fog tudni inni, ha esetleg bevezetik a nemzeti italboltokat is. És 16 évesek vagyunk. No comment

Hogy holnap hétfő és általában ilyenkor egy percet se alszok

1. Kell a suliba médiára egy kiselőadást tartani 2-es csoportokban. Barátnőm elég lusta, szóval rá nem számíthatok, és már múlt hétvégén meg kellett volna csinálni, csak beteg voltam, így elmaradt. Most pepecseltem a szöveggel meg a képekkel, de Worldbe, mert ahhoz értek. Viszont Power Pointba kellene, szóval holnap még átkell szerkeszteni oda, plusz kellékeket nyomtatni. És ha minden igaz a keddi tanórára össze is fog állni reményeim szerint és sikerült jó jegyet szerezni belőle. De könyörgöm mi ez a szarság?! Muszáj az időnket még ilyenekkel is elvenni?
2. A betegséggel. Nagyon ritkán vagyok beteg, de ami múlt héten volt az katasztrófa. Ennyire még életembe nem voltam beteg és mostanra megmaradt a már szerencsére enyhe orrfolyás és a sajnos szűnni nem akaró folyamatos köhögés. De annyira zavaró.
3. Van a suliba egy másik magántanuló rajtam kívül. Annó fojtogatta alsóba az osztálytársait és a gyerekek szülei feljelentették, így került ki a közösségből. De már 4. óta pikkel rám, azóta minden alkalmat megragad, hogy cseszegessen, most viszont mindketten beintegrálódtunk nagyjából osztályba (szerencsére külön), csak az angol bontásba van és sajnos eleve meg kell tűrnöm, de ha még ez nem lenne elég, rámszállt. Csütörtökön balhét csinált, én meg már olyan ideges voltam, hogy leszaladtam sírni. Pénteken megint kötekedett és már alig várom a keddet, hogy mit talál ki megint. Pszichésen nagyon nincs valami rendbe a sráccal, a facebookja tele van fegyveres, gázálarcos képekkel, fenyegetőzik, hogy lelő és már minden tanár ki van rá akadva, mert úgy közlekedik, hogy mindenkit eltipor. Óh és terrorista szeretne lenni elmondása alapján, vagy politikus, hogy mindenki felett uralkodhasson Elég skizofrén gyanús csak a szülei nem kezeltették. Én viszont nem akarom kitenni az életem ennek a pszichésen zavart elmének.
4. A barátnőm és én kb semmiben nem hasonlítunk. Ami idegölő, mert sok mindenben nem értünk egyet. Persze csak érdekből vagyok vele a veszekedésünk után, hiszen ő akarta, hogy újra barátkozzunk én meg nem akartam magányos lenni így utolsó tanévre, de akkor is idegölő. Ráadásul most kitalálta, hogy neki folyton áradoznia kell az egyetlen normális fiúról aki a szomszédos évfolyamba jár (közös angol és matek a bontottság miatt). A baj csak ott van, hogy én tök jókat tudok beszélgetni a fiúval ha ő nincs a színen. Amint barátnőm megjelenik, a srác olyan tartózkodó lesz. Na nagyon jó.

Azzal,hogy jesszusom,már megint mennyi az idő? Én meg sorozatokat nézek,most meg itt olvasom a problémáitokat,ahelyett,hogy már 2 órája aludnom kellene,mert semmit nem fogok aludni.Éhes is lettem.I am stupid.

A hülye időjárástól/fronttól olyan álmos vagyok, hogy csak na.

Egyrészt azzal, hogy egész nap fogalmazódnak bennem a dolgok, hogy ma éppen mivel van tele, de mire ide érek, hogy leírjam elfelejtem.

Másrészt a mai 'fiatalság' zömével. Múlthéten volt egy diák képviseleti gyűlés (hogy szépen fogalmazzak xD), ahol minden osztályból (kb. 32-34 osztály van) volt 2-2 képviselő, és az igazgató úr kérte, hogy írjuk össze, mit kellene változtatni az iskolán, milyen jogaink legyenek még stb. Na most ezzel nem is volt baj, és miután mi 14.-be (utolsó évfolyamba) járunk, így nem gondoltuk fontosnak az egészet, de írtunk néhány dolgot. Pl. olyanokat, hogy a büfében 300 egy szendvics, amiben semmi nincs, és csak a lélek tartja össze, az alsóbb osztályosok kivetkőznek magukból, meg ilyeneket. Aztán le kellett volna adni az igazgatóságnak, és elolvassák. De nem. Ma le mentek a díszterembe ismételten, de ezekkel a kis papírokkal. Amikor osztálytársamék visszaértek, teljesen le voltam döbbenve azon, hogy milyenek az alsóbb évesek. A diákok nagy részének az volt a követelése, hogy legyen kijelölt DOHÁNYZÓ helység az iskola területén (így is kijárnak bagózni minden szünetben...), iskola rádió (ez még általánosban működne, de nálunk így is zeng az iskola, és ha fáj az ember feje, akkor tökéletesen jól esik a hangzavar ), és legyen kiépített WIFI HÁLÓZAT!! Na most. Így is nem lehet a lépcsőn közlekedni, mert nem arra figyel a gyerek, hogy ki megy le, vagy fel, de ha még lenne wifi is az iskolában, akkor meghalna minden. Órákon le sem lehetne lőni a gyerek kezét a telefonról...és amikor mi felvetettük azt, hogy a diákok legyenek kötelezve arra, hogy legalább ünnepségre vegyenek fel normális cuccot, nem p*csa nacit, amiből a fél s*ggük kint van meg ilyenek, és a suliba is kulturáltabban öltözködjenek, akkor le lettünk hurrogva, mert mit képzelünk magunkról... mondhatom szép társaság..örülök, hogy ebben az évben ki is repülök tőlük, mert én tuti, hogy a falra másznék tőlük..

Az elsősökből vagyis a viselkedésükből. Be sem álltak az iskolába, de úgy csinálnak mintha már évek óta középiskolások lennének. Az egész lépcsőt elfoglalják, lenéznek, vihorásznak és olyan trágár szöveget nyomnak, hogy azt szavakba nem lehet önteni. Múltkor a wc-ben egy csordányi lányba botlottam, akik a tükör előtt csücsörítve pózolgattak. Nem elég, hogy abban a rohadt wc-ben alig van hely, de még betömörülnek százmilliárdan. Vannak az oda-vissza udvarolgatások. Az alfahímek kerülgetik a bétanőstényeket, persze az a tipikus 'Ú, de megb*sználak' és hasonló romantikus szövegek, amitől a bétanőstények helyben lepetéznek. A tegnap esti berúgásos történeteket muszáj hangosan elmondaniuk, hogy mindenki hallja milyen 'nagycsávók'. Csak kapkodom a fejem, hogy hova kerültem. Annak örülök a legjobban, hogy jövőre érettségizem és eltűnök az ő univerzumukból...

1. Infó. Mint utólag kiderült, az ezzel megbízott személy rossz kerettantervet vagy mit rakott nekünk össze, ezért teljesen mást tanulunk, mint amit kéne, ami talán magyarázza, hogy miért sírom el magam, ha az informatikára gondolok. Valószínűleg hármas - négyes jegyeim lesznek idén infóból, pedig nem is azt tanulom, amit kéne...

2. A gólyaszívatással. Nem tudom, minden gimiben van - e ilyen hagyomány, mint nálunk, hogy egy adott napon mindenféle hülye feladatot adnak a kilencedikeseknek, ezzel az egész suli előtt égetve őket. A miénk jövőhéten lesz, és több mint valószínű, hogy kifogtam azt az egy feladatot, amire (véleményem szerint) képtelen vagyok. Ráadásul nem csapatfeladat, hanem egy fős, tehát egyedül kell végrehajtanom, amiből egyértelműen következik, hogy a figyelem középpontjában leszek, ettől pedig irtózom. Nem túl szép feladatok szoktak lenni, de komolyan, bármi mást elviselnék, csak ez ne legyen benne...

azt hiszem, most megyek és elkezdek építeni egy űrhajót, amivel a jövőheti szívatás után egy másik bolygóra menekülhetek

2.-hoz az a véleményem ,hogy ezen mindenkinek át kell esni ezen. Különben, akik szervezik ők is átélték mind ezt, még is élnek .Én is átéltem és még meg van mind két lábam, kezem. Ezeket általában élvezni kell, nem pedig kihúznia magát az embernek belőle.
Mi például tegnap szerveztük meg a gólyaavatót és kissé búslakodtunk ,hogy volt olyan osztály, ami nem vállalkozott, inkább kérték a 0 pontot. És amúgy én szerintem nem égés, mert mi például 11.-ek inkább belevalónak tartottuk azokat, akik megmerték próbálni. Szóval akármilyen feladat is van, ha már bemered vállalni, akkor is látszik rajtad, hogy legalább megpróbáltad és nem húzódtál meg.

Mostanra tényleg napi szinten megtalálom ezt a topicot

1. Tatabányára mentünk konkrétan a nagy semmiért. Felértünk, és reméltük, hogy jó programok lesznek, de igazából csak álláskeresésre buzdítottak minket, minden kis standnál regisztráltatni akartak minket Aztán amikor elmondtuk, hogy hát mi vállalkozási- és bérügyintézői szakmát végzünk, kikerekedett szemekkel kiröhögtek, hogy milyen sz*r szakmát választottunk. Hát enyhén szólva sem volt biztató a dolog. Aztán találtunk egy bácsit, vagyis srácot inkább, aki nagyon aranyosan nagy kutyus szemekkel nézett ránk, amikor meghallotta, hogy mivel foglalkozunk. Adott is névjegykártyát, de itt jött a bökkenő. Nem elég, hogy alig találtunk megfelelő standot magunknak, mindegyik Tatabánya központú volt (ami innen min. 2 óra...) és a srác által ajánlott cégnek csak Tatabányán, Székesfehérváron, Pécsen, és Pesten vannak telephelyei...oké, Pest még nem vészes, de ha már HÍVTAK minket Esztergomból, akkor miért nem lehetett olyanokkal is készülni, amik nekünk lettek volna jók?

2. Még mindig a fiatalság. Állunk a program nyitóbeszédén, és azt kellett észre vennem, hogy senkit nem érdekel, csak az ingyenes WIFI hálózat, és amikor az Államtitkár beszélt, több embernek is csilingelt a telefonja, mert kapott egy fb üzenetet. Aztán az egyik előadsáson, ahova beinvitáltak, annyira gyerekesen viselkedtek, hogy az hihetetlen. Nem figyeltek a nőre, aki az előadást tartotta, és folyamatosan röhögcséltek. Ha már ott vagyok egy ilyen előadáson pályaválasztóként, akkor legalább oda figyelek..

3. Az egészségügyi rendszerrel. De aztán lehet, hogy csak én nem tudok felfogni dolgokat. Közöltem anyuval, hogy kellene íratnia gyógyszert, mert én nem fogok csak azért hiányozni a suliból. Oda is adtam neki, hogy milyen kellene, erre haza érve közli velem, hogy a házi orvos nem ír fel nekem, mert ez a fajta gyógyszer kiüt engem Hát mondom f*sza, még jó, hogy már 3 hónapja ezen élek, de nem baj, írt a doki Apranax-ot ráadásul a gyengébbiket, ami lóf*szt sem hat, és közölte, hogy mivel nem ő írta fel, hanem a neurológus doki, ezért neki kell ismételten felírni, mert ő csak javaslatra írhatja fel. Jó hát rendben, de mikor menjek be elintézni? Egész héten örülök, ha haza kecmergek, és hulla fáradtan leülök tanulni, meg egyebek, és napot még mindig nem fogok kihagyni. Még szerencse, hogy apu holnap megy dokihoz, és ő megpróbál íratni...de akkor is nekem ez nagyon magas, és nagyon vicces