Ma éppen mivel van tele a tököd?

Minden elromlik, és semmi nem sikerül amit kitalálok. A kis terveim mind összedőltek, és úgy érzem elátkozott valaki. Bár ezzel nem csak ma van ki a tököm, hanem mindennap kb..

Fogadd részvétem, nálunk is hasonló a helyzet. Mikor a lány wc-be nem lehet beférni, mert ott VASALJÁK A HAJUKAT... Meg egyik nap egy csaj felrúgta véletlen a táskáját, és kiesett a hajvasalója... Mi az úristenért kell hajvasalót vinni az iskolába?

Nem tudom! De én nyolcadikos végzős vagyok, és azt látom, hogy nálunk a hat-hetedikesek is olyanok már-már páran mint a k*rvák. Már bocsának a kifejezésért, ez tükrözi őket leginkább. Látok egy-két alsóst a fejük totál levakolva alapozóval (holott nálunk tilos sminkelni, hehe, nem mintha ez bárkit is érdekelnek, korrektort én is használok), és még tesi után is büszkén kenegetik magukat vele az öltözőben. Kis hülyék.

De hogy mivel van tele a (nemlétező) tököm? A párválasztással. Nem, nem abban a gyönyörű, romantikus értelmében véve (nem mintha úgy nem lenne semmi gond) a szót, nekem most konkrétan a keringőre kéne párt hajkurásznom, és már eldöntöttem, kivel fogok táncolni, csak nem merem megkérni rá. Mert semmi akadálya nem lehetne, tudom, hogy más nem akarna vele táncoli, nincsneek idegesítő riválisok, csak én, senki más. De azt hittem még korai a keresgélés, pedig áá, nem. Szorít az idő, lépnem kell valamit. Hogy kérjek meg egy fiút, hogy keringjen velem?

Mindent unok,és feleslegesnek tartok az életben,meg túl komplikáltnak a nagy semmiért...szerintem ez a kor nem nekem való.A kérdés az,hogy vajon van-e egyáltalán olyan kor,ami nekem való(volt a múltban vagy lesz a jövőben)?Az agyamat kellene átállítani..de nem tudom.és mostanában egyre kevésbé érdekel bármi is,amit az emberek mondanak.Nem érdekel szinte senki...és emiatt én sem érdeklek senkit.bár sokszor nincs is kedvem beszélni egyáltalán-Inkább aludnék egész nap,aztán kész.Milyen szép lenne.

Nehogy már egy hajszáluk is rosszul álljon Olyan eset már nálunk is volt. Vagy sokan tabletot is hordanak magukkal, amibe annyira bele vannak bújva, hogy neked kell figyelned arra, hogy ne ütközzetek. De még a wc-be is beviszik. De néhány 'extrém' fazonnál már laptopot is láttam. Nem munkára vagy ilyesmi, hanem leülnek filmet nézni.

Állj oda elé, nézz a szemébe, és kérdezd meg, hogy "XY, táncolsz velem a szalagavatón?" (Igen, én is így csináltam. XD)

Azzal, hogy az emberek imádják kihasználni a másikat.
Pénteken megyek apuval és öcsémmel Ossian koncertre a közeli városba, viszont a koncert este kilenctől lesz, és éjfél körülig tart, olyankor meg már nincs busz. Mi kocsival megyünk, viszont jön pár barátom is, az egyikkel már nyár közepe óta nem beszéltem normálisan, max. 2 szót, erre most írt, hogy ő nem biztos, hogy jön koncertre, mert nincs aki hazavigye. Megkérdeztem, megbeszéljem-e apuval, hazavisszük-e. Azt mondta, jó lenne, meg írta, hogy ha hozzájuk nem is, legalább a mamájához (az is kerülő, de jóval kisebb). Apu azt mondta, csak a mamájáig visszük, ezt leírtam a srácnak, mire mondta, hogy akkor még megbeszéli mással, hátha, aztán elköszönt. Oké, értem én, ha nincs ló, jó a szamár is, tehát ha nem talál senkit, aki hazavigye, jó neki a mi fuvarunk a mamájáig, addig meg le se szarja. Csak nehogy a végén véletlen beszervezzek valaki mást, akit haza kell vinni, hogy ő ne férjen be a kocsiba. De nem, én nem vagyok ilyen, ha ő ki akar használni, állok elébe, ahogy gondolja.

Kedves kis falumban... akarom mondani nagyközségemben most csinálják az utat, amit szétbarmoltak a csatornázás miatt. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy: egyszerre csinálják az összes kics*szett utat (nyáron bezzeg sehol semmi nem volt). Félsávos útlezárás, lámpa stb. Ráadásul az okostojások mindenhol iszonyatosan hosszan csinálják és ugyan én gyorsan tudok tekerni biciklivel, de képtelenség átérni úgy, hogy ne engedjék el a szembejövő forgalmat. Az autókat meg hol érdekli, hogy te ott mész, "hát te csak egy biciklis vagy" felkiáltás és mindjárt kivasalnak. A mi utunkon meg az a legszebb a dologban, hogy van benne egy kanyar, ami miatt nem belátható. Sebaj, már majdnem összeütközött valamelyik éjjel két kocsi, de mit számít? A lényeg, hogy készen legyen az út a fagy előtt. Mivel pedig egyszerre csinálják az egészet és mi a falu szélén lakunk, már csak az az alternatíva maradt, hogy 1km helyett megteszek hármat. Még jó, hogy a bicó nem benzinnel megy...

Ismerős. Végzős vagyok, láttam már pár új kilencedikes nemzedéket, de ez az idei igen furára sikeredett. Nem tudom, hogy engem hogy láttak anno (szerintem többnyire sehogy), de hogy én ekkora ribi nem voltam, az biztos. Komolyan, rohadt szar, hogy így 3 év alatt kicserélődött a diákság, és tele van ismeretlen (és a legkevésbé sem szimpatikus) arcokkal, ez sajnos még jobban erősíti bennem a gondolatot, hogy már nem tartozom teljesen ide, itt az ideje lelépni. Egyedül az egyel alattam lévő évfolyam az, akiket még bírok, meg ugye az én évfolyamom. Ezt most én sem azért írom, hogy keménykedjek, hogy én már végzős vagyok, mert nem nagy szám, mindenki eljut idáig (jobb esetben). Egyszerű tény, hogy a kilencedikesek nagy része egyszerűen röhelyes. Ezek még kétharmadrészt általános iskolások, de a rosszabb iskolákból. Szívből kívánom nekik, hogy mire eljutnak mondjuk tizenegyedikig, a hajvasaló és a jövő közül tanulják meg nem a hajvasalót választani. Akkor én már nem leszek ott, pedig szívesen megnézném az eredményt.

Nálunk a folyosón vasalják a hajukat, mert ott is van konnektor. Persze tök jó, mikor amúgy is szétterpeszkedik az összes a padokon, és alig fér el mellettük az ember, mert min. 6-7 fős csapatokban állnak a 4 ember széles folyosón, de még vasalgatják is a hajukat, biztos, ami biztos. Múltkor egyik osztálytársammal próbáltuk átverekedni magunkat 40 kilencedikes mellett, miközben mentünk át köztük, bocsánatot kértünk a tolakodásért, de ők az istenért se álltak volna arrébb. Vihogtak, szitkozódtak, sőt, amiért ők olyan menők meg viccesek, hogy tudja a tököm, még be is álltak elénk. Szégyen a mai generáció sajnos. Nemrég valamelyik osztály elfoglalta az egész lépcsőt úgy, hogy mindössze húszan voltak, de tudjátok, táska maguk mellett, lábuk szétterpesztve, stb. Már kész tumultus volt a folyosón, a diákok hiába szóltak nekik, hogy menjenek arrébb, nem mentek. Aztán végre jött egy tanár, aki ordított velük egy sort, de arra is alig akartak megmozdulni. Borzalmasak (tisztelet a kivételnek).

Jelenleg a vérvétellel. Szakomból kifolyólag muszáj minden évben megcsinálni, és idén egy olyan nő jött, aki szerintem életében nem vett le vért. A fél osztálynak rossz helyre szúrta be a tűt, sőt valakinek két (!) órán keresztül kereste a vénáját. Nekem meg teljesen bekékült, illetve úgy fáj hogy behajlítani is alig tudom a karomat. Ha ez nem lenne elég, még rosszul is lettem utána.

Ma magyar órán az egyik csótány csaj, ledobta a lépcsőn a táskánkat (Lb.-nek is), majd még ő áll neki feljebb hogy mi a f*szt képzelünk hogy oda ülünk ahova akarunk. ?! .-"

A teteje még nem is ez, hanem hogy miután a hülye 6. órának vége lett, oda jön hozzánk és el kezdi pofozni Orsit majd belém mar "csak úgy" (szerinte) , de a másik 3 ripacsot sem hagyja békén, hozzájuk azt kezd el mondani hogy" én" meg "Orsi" pofozgattuk , meg belé martunk

+ Az udvaron is odajön hozzánk és zeng a suli ahogy ordibál, meg azt a ezer kígyó marásos bizbazt csinálja rajtunk.

De mi is odamentünk a 12. osztályos szerelméhez ( A csótány 6.-s) és elmondtuk hogy kicsi csótány szerelmes belé ,utána futottunk .

Ma csak éppen azzal, hogy szó szerint a semmiért kaptam karót németből, az osztályfőnökömmel, (bár vele már 4 éve tele van) és az egész rohadt sznobképzőből, amit jövőre végre el fogok hagyni.
(Ja és azzal, hogy ismét szóltak, hogy ne növesszem a hajam, mert én férfi vagyok, nem lány, plusz ismét megkaptam hogy ez nem hullaház, hanem iskola, tessék világosabban öltözködni.)
Ma csak ezzel.

Kettes lett a matekom, négyes a törim, amire tegnap egész nap tanultam azt meg se írtuk, beteg vagyok, fáj mindenem és mindenki tiszta hülye volt ma. Nagyszerű nap volt, soha többet.

Szerintem meg a hosszú haj pasinál is tud kifejezetten vonzó lenni. Én spec imádtam, amikor a páromnak hosszú haja volt, ám nem egy férfi hírességet tudok mondani, aki igazán szívdöglesztő hosszabb frizurával.

On:

Csak a szokásossal. Unom a hajnali kelést, amit mostantól lehet párosítani dermesztően hajmeresztő hideggel. Szóval nem csak a vonatra várok 5:30-kor álmosan, de mellette szabályosan a hideg is ráz. Dolgozni kell, kitartják azt a rohadt nyolc órát percről percre minden áldott nap (fizetés még midig nuku) és mindemellett mindenbe belekötnek. Ha tesze-tosza vagy és nem csinálsz semmit, akkor elhordanak minden sz*rnak, mondván, hogy nem akarsz dolgozni és támasztod a falat, de, ha esetleg kicsit önállósodsz és hozol hangyaf*sznyi döntéseket, akkor már jön a replika, hogy ezt nem így kell csinálni, sőt csinálni sem szabad. Ilyenkor csak az lenne a kérdésem a kedves kollégákhoz, hogy hogyan tudjak valamit, ha nem mondják el és nem adnak megfelelő felvilágosítást az adott munkahely szokásairól, szabályzatáról? Szerintem engem a három év alatt nem b*sztak le annyiszor, mint a mai nyolc órás műszak alkalmával, és csak azért, mert nem várom meg, amíg a számba rágják a dolgokat. Elvégre ez a munka pont, hogy a kötetlenségről szól - mindig azt csinálod, amit lehet. Remek. Még csak két napja dolgozok ott és még egy jó pár hét hátra van.

konkrétan mindennel!!
de lehet, hogy ebbe a nátha besegít

A hideggel és a megfázással. Normális esetben amúgy egyik sem hatna meg, de most... Holnapután szabadtéri Ossian koncertre megyek, ami este kilenckor kezdődik. Ha már napközben csak kabátban tud meglenni az ember, mi lesz ott este? Jó, persze, koncerteken pont nem szoktam fázni, de azért akkor is. És igen, még a megfázás is rátesz egy lapáttal. A hétvégén kaptam el öcsémtől, gondoltam, tök jó, péntekig kikúrálom magam, szóval pulcsiban ülök itthon is, és ritka alkalom, de nem mezítláb mászkálok, forró teát iszom, de csak rosszabb. Már ott tartok, hogy percenként fújom az orrom, elmegy néha a hangom, a torkom is fáj. Ha így haladok, pénteken hogy üvöltöm végig a koncertet?
Mondom, normális esetben abszolút nem zavarna se a hideg, se a megfázás, mert ez van, de miért pont most? Miért pont akkor, amikor végre elmehetek az én drága megmentőim koncertjére?

Velem ugyanez volt tavaly. Idén vagyok nyolcadikos, de már tavaly elkezdődött a keringős őrület, és kéregetett fel mindenki mindenkit. Én kiszemeltem egy fiút, aki tulajdonképpen nem egy álompasi, vagy mittudomén, így nem nagyon lesz riválisom. Jóban is voltam vele, jól elbeszélgettünk néha. De erre a gyerek hirtelen becsajozott, ergo foglalt volt keringőre is.

Azóta gőzöm sem volt, kit viselnék el táncpartnerként. Egészen két héttel ezelőttig, amikor is felkért egy fiú, akit nem bírok. Nem ez a gond, végülis egy táncot kibírok vele. Hanem amit azóta csinál. Azt hiszi, neki most be kell bizonyítania, hogy jól döntöttem, hogy elfogadtam. Napi huszonnégy órában nyálas és semmitmondó üzenetekkel bombáz, én meg kedvesen válaszolgatok neki, aztán felháborodik, ha -s szmájlit írok neki, mert azt hiszi, nevetek. Suliban már direkt kerülöm is, már ameddig lehet, hiszen októberben jönnek a próbák. Egyébként, csak megjegyzem, hogy ő előttem már x lányt felkért, csak ők elutasították. Mindig akartam táncolni, de most kezdi befészkelni magát a fejembe a gondolat, hogy nem éri meg azt a sok macerát (párválasztás, drágán bérelhető ruhák és cipők, fodrász, koreográfiatanulás, délutáni próbák, satöbbi...). Ráadásul a gyerek nem is tud táncolni (legalábbis feltételezem a tesiórai teljesítménye és a testalkata alapján). Félek, hogy csak kínlódás lesz az egész.

Ma a gitár oktatómmal. Mondta ha valami nem értek, akkor nyugodtan szóljak neki újból elmagyarázza. Meg is mondtam neki, hogy mi okoz gondot. Elém rakta a lapot, hogy olvassam le a ritmusértékeket. Én nagyon benéztem valamit és rosszul mondtam. Ezt el is mondtam a tanárnak, hogy összekevertem az egészet. Erre ő elkezdett velem kiabálni, hogy nem hiszi el, hogy nem értem és mit kevertem rajta össze. Ilyen még nem történt vele mert még a kis elsősök is elsőre értették. Ezzel fogta magát kiviharzott a teremből és még annyit fűzött hozzá, hogy gondolkozzak el rajta amíg ő vissza nem jön. Közben hallottam, hogy a folyosón mondja a magáét valakinek. Tíz percig ott ültem egyedül a négy fal között a papírral. Miután visszajött lekezelően beszélt velem. Nem sok kellett volna hozzá, hogy összeszedjem a cuccaim és ott hagyjam a francba. Ezek után legyen valakinek kedve még a gitáron játszani. Alig vártam, hogy vége legyen az órának. Jövőhéten is ezt csinálja elbúcsúzom tőle...