A szorongásommal.Bár gondolom ezt nem sok mindenki érti meg,szinte csak azok az emberek,akik átéltek hasonlót,vagy csak jól bele tudják képzelni magukat.Szóval a lényeg az,hogyha az utcán megyek emberek között,már akkor van egy enyhébb szorongás érzésem,szétszórt vagyok,azt hiszem mindenki engem néz,kapkodok,és olyan lehetek néha,mint egy idióta.vagy a másik verzió,hogy meg sem mozdulok szinte,és bambulok,mint valami gyógyegér!persze az emberek ezt általában nem veszik észre,de belül majd megőrülök.Ha ismerősökkel vásárolok,vagy otthon vagyok,vagy rokoni összejövetelen,akkor az égvilágon semmi bajom...de hogyha olyan emberek között vagyok,akiket nem ismerek kiskorom óta,és sokan körbevesznek,hiába lenne jó mondanivalóm,vagy okosabb meglátásom,mint ami nekik van,mert elképesztően szorongok,szinte nem tudok megszólalni..amikor meg felülkerekedem néhány helyzetben ezen,akkor meg kicsattanóan hangos leszek,és feltűnő...de az nagyon ritkán van,és nagyon kevés ember hoz ki belőlem olyat.Ha csak olyan emberek lennének,mint azok az egyének,akkor nem lenne az időm többi részében bajom.Tudom,valószínűleg valami önbizalomhiány okozhatja,de ennyire súlyosan?Már kb.12 éves korom óta érzem ezt...de az is baj,hogy sokszor nem érdekel,amiről mások beszélnek,túl butának tartom őket néha,és akkor egy szót sem szólok,és azt hiszik a hülyébbek,hogy nincsen véleményem,vagy csak buta vagyok.(ezt nem én gondolom,ezt tapasztaltam,hogyha be nem áll a szád,akkor biztos -20 az IQ-d.)
most egyenlőre csak ennyi lenne...de van még,ahonnan ez a szösszenet jött...