Ma éppen mivel van tele a tököd?

Azzal, hogy az emberek változnak (és még csak nem is a jó irányba), én pedig nem (vagy nem annyit), ezért egyre inkább egyedül érzem magam..

Tahó emberekkel a buszon, akikkel egyszerűen nem lehet mit kezdeni.

Mondtam már, hogy nagyon utálok beteg lenni? Egész nap csak folyt az orrom, nagyon meg vagyok fázva. Persze az okát tudom, hiszen az okos osztálytársaim (fiúk) állandóan nyitogatják ki az ablakokat az osztályteremben, még akkor is, ha odakint meg lehet fagyni olyan hideg van... Persze, ha szólunk nekik még nekik áll feljebb. Istenem, akkor vegyék le a nagy meleg pulcsijukat, ha melegük van, ne az ablakot nyitogassák, könyörgöm!

Azt hiszem, most találkozhattam a tükörképemmel. Megnyugodhatsz, énis megkaptam a múmiaalkatomat, a halálsápadt bőrömet és a kis légyszart az arcomon. És ebben az a vicces, hogy általában olyan emberek mondják, akik még karikatúrának sem mennének el. Bezzeg a plázacicák trottyos s*gge senkit sem zavar, már bocsánat.

Biztos, hogy mazochista vagyok. Zh hét előtt 9 és fél nappal megveszem a Libriben a Glamour-napos kuponakció miatt az Alföldi színházát, és a Csillagászati földrajz helyett azt olvasom. Egyszerűen nem lehet letenni, nagyon érdekes, még úgy is, hogy csak 3-4 előadást láttam a Nemzetiben abban a bizonyos öt évben. Most kell megtanulnom az önkontrollt

Tegnap óta be van dugulva a fülem és már vérzik is meg fáj is... Nem jobbul :/

Ne bántsd már őket, ők tökéletesek
Nekem még hozzá jön, hogy alacsony (jött a törpézés, Törpillázás), szemüveges vagyok és nem hallok jól. Lassan már az lesz, hogy hogyan merünk létezni és elszívjuk előlük a levegőt

Te most komolyan az ikertestvérem vagy? Ha kiderül, hogy mindezen kívül szőke hajad, busma szemöldököd, örökké karikás szemed és ultragagyi memóriád van, akkor tökéletes a kép
Különben meg, ne hidd, hogy akikről úgy tartod, azok valóban tökéletesek

Az utolsó kettő talált Na meg szétszórt, elég hamar ideges leszek és nagyon hangulat ember vagyok. Túl sokat árultam el magamról, még valaki felfedez. Azzal tisztában vagyok csak ironizáltam
Nem szeretném szét offolni a topicot

A csicska emberekből. Meg abból, hogy valaki azért nem óhajt visszaírni, mert nem fogadtam meg a tanácsát.

azzal, hogy a drágalátos öreganyám elcserélte az unokanővéremmel az új Airmaxomat egy minimum 1000 forintot érő kínai cipőre azzal az indokkal, hogy alig hordtam.. -.- ilyen nincs, még szép, hogy visszaszerzem.

A depis hangulatommal...

A tanulás és az iskola

azzal hogy egy csomót tanultam biológiából de természetesen 3-ast kaptam

Az iskolánkban megint lopás történt,mégpedig most az osztálytársamtól loptak el valamit.

Az egész úgy volt hogy a 3. óránk ének óra volt a nyolcas teremben. Fanni otthagyta a táskáját amiben egy telefon és egy füllhallgató volt. A 4. órán ( matek) eszébe jutott hogy otthagyta és element érte, de amikor kivette a táskát a padból a táska nyitva volt és eltűnt belőle a telefon :/
Tavaly volt egy hasonló eset szombaton a néptáncpróbán. Amíg nem érkezett meg mindenki Éva néni nem zárta be az ajtót és többen láttak egy ismeretlen sötétarcú komát a lányöltöző előtt. Alexa a lányöltözőben hagyta a telefonját és amikor szünet volt nem találta. A rendőrségig vitték az ügyet de a kedves rendőröcskék azt mondák: Mivel a telefon értéke 50 000 FT alatt van nem tudnak vele mit csinálni....

Fanni és Alexa is hibás egy kicsit,de bárkinek hogy van mersze egy másik ember tárgyát ( ez esetben telofánját) magának tulajdonítani.

Mindent megtettünk hogy megtaláljuk a telefont hívtam többször is Fannit de a telefon kivolt kapcsolva

Azokkal az elmebetegekkel, akiket állatkínzóknak nevezznek.
Ma - az egyik közösségi oldalon - találtam egy videó linket amire rákattintottam, hiszen kíváncsi alkat vagyok. Most azt kívánom bárcsak hagytam volna az egészet annyiban. A videón egy állatkínzásos felvétel volt ami már az elsõ pillanattól kezdve sírásra késztetett, pedig nem vagyok egy érzékeny típus. Miután pedig legyõztem a szomorúságot, dühös lettem. Hogy képes valaki ilyet tenni? Én így is alig bírtam végignézni, szörnyû volt, de képtelen voltam kikapcsolni. Látnom kellett, hogy mire képesek az emberek, de azt képtelenség megérteni, hogy miért. Ezeknek a szörnyetegeknek nyilvánvalóan valami elmebajuk van, más nem lehet.
"Senki sem érdemli meg a halált." Ezek az emberek nem érdemlik meg a halált, az megváltás lenne számukra. Ezek a mocskok a halálnál sokkal többet érdemelnek... Rajtuk is végre kellene hajtaní azt a kínzást mint azokon a szegény, szerencsétlen állatokon.

Tudom ,baromira nem nagy ügy, mert a betegségből úgy is kilehet jönni.
De én már lassan 2 hete küzdök a náthával. És semmi ,de semmi nem hat. Az orvoshoz múlt hét csütörtökön mentem el, és ő kiírt péntekig. Na most: Az történt, hogy vasárnapra már egészen tűrhető állapotba voltam, már a náthám nem volt olyan vészes. Ennek ellenére mentem és megyek is.
Ma arra keltem ,mintha fejbe vertek volna, olyan volt a fejem. Nem fájt, de még is olyan kábaság uralkodott rajtam ,hogy borzalmas volt a reggelem. bevettem egy fél algopyrint, így sikerült végig bírni a sulit. De mikor haza értem és lefeküdtem...nem tudtam aludni. Reszkettem, valósággal fáztam. Pedig most úgy érzem, mintha anyám befűtött volna télre olyan melegem van.
Szóval ott tartottam ,hogy fáztam ,ennek örömébe tanultam meg holnap arra, hogy feleljek. Tudom, most megfordul a fejetekbe, hogy ki olyan hülye, hogy betegen megy suliba. Erre is rátérek.
Na, most nem rég megmértem a lázam és mikor megláttam ,hogy 37.5-öt mutat (a lázmérőnk nem mér jól, csak arra nem emlékszek ,hogy 3 fokkal feljebb vagy lejjebb mutat...de én úgy érzem ,hogy feljebb van, akkor 37. 8.).
Anyám azt mondta, hogy menjek el orvoshoz. Megint. Arról szó se lehet. Elmentem hozzá és mit írt fel? Semmit. Legalább is olyat nem, ami segített volna rajtam.
Ráadásul a suliba már csak azért is kell járnom ,mert 11.-es vagyok, ez a legkeményebb év. Ha lemaradok az anyagról már ott elleszek veszve, mert a barátnőim ugyan odaadják a füzete, de hogyan? Valamit kihagynak, valamit nem adnak oda, mert szerintük nem annyira fontos anyagrész. És most kitől kérjem el? Sajnos egyik osztálytársam se annyira jegyzetelős típus, hogy elkérjem bárkitől is, így magamnak kell megoldanom úgy, hogy bejárok.
Eredetileg ott tartottam ,hogy anyám mondta, hogy orvoshoz menjek. Nos ettől a gondolattól nem csak felment a pumpa, hanem egyenesen még le is kiabáltam a bátyám, pedig ő csak segíteni akart, mert éppen akkor csinált nekem valami ,,csoda italt". Mert nem hiszem el ,hogy akármit is csinálok, de ez a nyamvadt nátha nem megy le rólam. Sok vizet iszok, teát iszok, minden féle megfázás ellenit, több, mint száz zsebkendőt elhasználtam és semmi.
Máskor nem is foglalkozom magammal ennyit. Iszok teát és kész, vagy veszek be algopyrint.
És már elkezdtem sírni is és ez idegesít, mert nem tudom mi végett. Nem tudom miért, de mikor elsírtam magam a létező összes problémám előjött és emiatt csak jobban sírtam.
És én nem vagyok sírós lány, igyekszek leszokni róla, hogy nem bőgöm el csak úgy magamat. Most viszont mindenen elérzékenyülök és sírni támad kedvem. Közbe az fejemet olykor mázsás súlynak érzem.

Azokkal, akik már-már erőszakkal vívják ki mások figyelmét. Unalmas és egyben szánalmas is, amikor valaki csak azért érdekes mások szemében - vagy még akkor sem -, mert szántszándékkal ugraszt egymás ellen két rajongótábort és legalább ugyanennyire nevetséges az is, ha nincs más elfoglaltsága, mint mások életén agyalni. Az ilyen embereket mi vezényel? Akinek az a legnagyobb boldogsága, ha másnak bosszúságot okoz, akkor soha ne legyen boldogabb. Bárki bármit mond, szerintem nincs jobb annál, mint mikor örömet szerzünk valakinek. Ezerszer jobb egy őszinte és boldog mosoly, mint egymillió bosszús pillantás. Persze vannak ilyen beteg emberek, akik a káoszt, a kétségbeesést, a másik piszkálását élvezik, aztán olyan jó ügyek "mellett" kampányolnak, amivel eltussolhatják a saját álnokságukat, de aki hazug, kétszínű és mellé még nagyképű is, az soha nem él boldogan. Persze az ilyen beteg, szocio- és pszichopata emberek egy idő után megunják, ha ignorálják őket (márpedig ezt érdemlik és ezáltal lesznek kezelhetőek), még inkább felhúzzák magukat, és mégis ez a legjobb: erőszakkal harcolják ki a figyelmét, szomjaznak mások szeretetére, de amíg a saját életükben nincs rend, addig nincs közük másokéhoz sem. Olyan ez, mintha beszélnének, de senki nem hallaná őket, hiszen amíg valaki mások életével foglalkozik a sajátja helyett, addig egyedül van és egyedül is marad. A netes barát nem barát, pláne, ha valamilyen céllal köttetett a barátság és nem tiszta szívből, feltételek nélkül. Ha pedig két embert a közös gonoszkodás hoz össze, ott el lehet gondolkozni a kapcsolat komolyságán és milyenségén, pláne, ha olyan ember ellen "szövetkeznek", akit nem is ismernek és azzal vádolják, hogy jó helyen nyalizott vagy másokon felkapaszkodott. Aki nem tud olvasni a sorok között, nem lát a dolgok mögé, mert nincsenek ismeretei a háttérben zajló dolgokról, az legyen csak a saját elvakult kis világában, ennek ellenére mindig voltak, vannak és lesznek emberek, akiknek nincs szüksége másokra ahhoz, hogy elérjék azt, amit akarnak. A sikeres emberek mögött általában sikeres csapat, jó háttér, szerető család és igaz barátok vannak, nincs szükségük a mesterkéltségre, álnevek mögé rejtőzésre, koholt "igazságokra" és pozőr barátokra ahhoz, hogy jók és/vagy sikeresek legyenek abban, amit csinálnak.

Igen,ez mind igaz,amit írtál,csak még az a baj ezzel,hogy ha kiszemelnek valaki olyat maguknak,aki eleve gyenge és éppen egyedül van,és ilyen módon piszkálják,akkor van,hogy őt is átváltoztatják pont ezzel olyanná,amilyenek ők,és a kör nem ér véget,mert ő meg ezeket az embereket utálja meg,és minden áron ki akar velük cseszni,és bemocskolják a lelkét,és így tovább...utálom ezt a jelenséget.Lehet,hogy némelyek tudnának jó irányba fejlődni,de ilyen rossz alakok veszik körül,és a végén ő is olyanná változik,és egyre többen lesznek...ez olyan szomorú és igazságtalan.

Az egyik évfolyamtársammal, aki a semmi miatt nem jön iskolába, mert nincs kedve irodalom tételt írni, ezért bebeszéli magának, hogy beteg, és minden hülyeséget kitalál, mintha fellapozott volna egy orvosi könyvet... Ma már jött volna suliba, de mégsem, mert lázasnak érzi magát, de nem az, csak annak érzi magát...